Számláló
Indulás: 2006-08-31
 
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 

Christine de Clare

/romantikus - dráma - thriller/
+18

A vámpírnak született Christine de Clare titokban tudományos kísérletekkel próbálja az emberi vér iránti vágyát csökkenteni. Bár szeretné közelebbről megismerni a számára csodálatosnak ítélt emberi fajt, egy olyan sziklába ütközik ami minden korábbi gondolatát felborítja. A helyzetet bonyolítja az előre megköttetett kényszerházasság, amibe családja kényszeríti a lányt.

 


 Miya Ohira 
/ romantikus - dráma /
+18

Cseppet sem könnyű egyedüli lánynak lenni az Ohira házban. Anyám tavaly meghalt. Valami különös kór támadta meg szervezetét, és az orvosok legnagyobb meglepetésére nem javult az állapota. Fél éven belül magamra hagyott apámmal.  [...]Amikor aztán apám nemrégiben elutazott egy fontos üzleti ügyben, teljesen magamra maradtam a nagy házban. Maradtam volna... Azt ugyanis apám semmi pénzért nem hagyta volna. Úgy döntött felfogad mellém valakit.[...]Így történt, hogy kaptam magam mellé egy testőrt, akit Kenhonnak hívtak.


 

Tristan & Xeila
/ fantasy /
+18

 

Nah... meghalt volna? Mi ez a sok bögyös bige itt a fogadóban. Ez lenne a mennyország? Hát ha igen akkor mi a f*szért esik az eső?


 

A maszkos virágai
/ fantasy - romantikus /

Teljesen naivan és ártatlanul élt mindaddig, míg meg nem ismerte Őt, kinek maszk van az arca előtt, és aki miatt napokon keresztül nem képes elaludni. Akinek egyetlen szavától tüzijáték robban a fejében és szíve oly hevesen kezd el kalapálni, hogy majd kiugrik a helyéről. Csak az a baj, hogy, Ő aki annyira csábítja, egy bérgyilkos.


 

Hitetlen / fantasy /

Elena úgy nézett végig a csapaton mintha azok bugyit húztak volna a fejükre. Egyet rágott a rózsaszín gumidarabon majd ismét csak jártatta a tekintetét. Aztán Dimitryre nézett. Majd vissza a tömegre.
- Szóval... el kell jutnunk Siliumba? - kérdezte a lány mégegyszer.
A válasz csak összhangban levő fejek bólogatása volt.
- Miért is kell eljutnunk Siliumba?
- Mert az a királyi székhely - válaszolt egy kisebb fiúcska az első sorból.
- Aha... ha királyi székhely az tök baró... és mi hasznunk van a királyi székhelyből? Mert nem hiszem hogy rágógumi raktáruk van...
A lány válasz képen kapott egy nagy semmit.


 

Marisha a komédiáslány
/ fantasy /

Össze nem függő történetek Marisha, a komédiáslány életéből.


 

Az elveszett tekercs nyomában 
/ fantasy /
Paris - Melitta 1.


Tükröm, tükröm...
/ fantasy /
Paris - Melitta 2.


Renor & Anna
/ fantasy /


A Hovendern örökség 
/ romantikus /

 

 
A maszkos virágai
A maszkos virágai : 15. fejezet

15. fejezet

  2010.08.03. 19:56


Az értetlenkedés, a kérdések... Elég volt! Miért? Miért? Miért? Mindig ez a kérdés. Soha senki nem ért meg semmit, de mindig kérdez. Mindig.
Kérdések, kérdések... Mindenki választ keres, de ahelyett, hogy válaszolnának kérdésre kérdéssel felelnek. Nem jutnak előrébb, csak hátrafele lépdelnek.
Legszívesebben fejét a falnak támasztaná, úgy bámulná a plafont. Igen, támasztékra van szüksége, különben elnyelik.
A lány érezheti, ahogy a férfi izmai megfeszülnek. Mély lélegzetet vesz, és lassan kifújja.
Miért? Ő is ezt kérdezte. Sokszor, számtalanszor. Mégsem kapott rá soha választ. Régi emlékek jelennek meg szemei előtt...
Elég!
Észre sem vette, hogy szemeit közben lehunyta. Most kinyitván apró pöttyök táncolnak a látóterében. Ennyire erőlködött volna? Talán még a lány kezét is megszorította közben. Lehet Niké beszélt is hozzá? Nem tudja, nem hallotta, nem érezte.
Most elengedi a lány kezét, és gyorsan feláll az ágyról. Lépte furcsán bizonytalan, mintha megszédült volna.
Nem Nikére, a párkányhoz megy, úgy szólal meg újból.
- Ha azt akarod, hogy jöjjek, csak hívnod kell. Tegyél a rózsák közül egyet a hajadba. Látni fogom. Most elmegyek. El kell mennem - az utolsó szavakat már csak magának mondja.
Kimászik az ablakon, de a ház tetején még megáll néhány pillanatra.

 

*Niké kitartóan nézi a férfit, de az nem válaszol. Sőt, mintha meg sem hallaná amit kérdez tőle. Mintha tűréshatára már nem tudná befogadni a lány suttogó szavait. Niké ujjai kicsit összébbnyomódnak a maszkos markában, ahogyan megszorítja azokat. És akkor egyszer csak elszakad a fonál. Úgy tűnik mintha a maszkos elérte volna tűréshatárát. Talán a hirtelen felállás az, ami bizonytalanná teszi a férfi lépteit, Niké aggódva tekint utána. Mi rosszat kérdezhetett? Talán jobb lett volna ha megsem szólal... egy pár percig mintha beférkőzött volna a maszkos bizalmába, és most olyan gyorsan lett onnan kitaszítva, hogy feleszmélni sincs ideje, mikor a maszkos már a párkányhoz támaszkodik. Niké lendületesen áll fel az ágyról, melyről a paplan lentebbcsúszik a hirtelen mozdulatban. Mikor a férfi kimászik az ablakon a lány nekiütközik a párkánynak nagy siettében.*
- Várj! Kérlek!...*most emeli először fel a hangját az este vagy inkább hajnak folyamán. Kinyúl karjával az ablakon, vissza szeretné húzni, ha kell a ruhájánál fogva, de azt már nem éri el. Így csak a nagy üres semmit nyalábolja fel karja. Nekitámaszkodik a párkánynak és felfelé tekint. Valami mozgolódást lát a tetőn, de aztán semmit. Az ég már kezd ébredezni. Csillagoknak már nyoma sincs, ez nem az a romantikus éjszaka, amikor a buja lányka kiereszti az ablakon át a forró csókú szeretőjét. Niké reménykedve , bizakodva néz továbbra is felfelé. Merész ötletei között felcsillan az is, hogy megpróbál a maszkos után mászni. Már éppen felteszi a lábát a párkány szélére. Könnyű hálóinge lecsusszan a combjáról, csípős reggeli hideg szellő kapja fel, és táncoltatja a levegőben. Nem gondolkozik mit tesz, de egyértelműen beszélni akar a maszkossal. Bocsánatot kérni, azért, amiért megbántotta. Ez nem volt szép dolog. Kezeivel egy biztos pontot keres a ház falán, amiben megkapaszkodhat. Miután sikerül kimásznia az ablakon már nincs visszaút. A hűvős szellő újra, és újra belekap sötét hajába, ez gátolja a rendes tájékozódásban. Felfelé néz, de még mindig nem lát semmit. Lépne, de lába nem talál biztos pontot a falon. Próbálkozásai kudarcba fulladnak. Egy óvatlan lépésnél megcsúszik a lába, egyensúlyát elveszítve, próbál a másik lábán megállni. Halk nyöszörgés hagyja el aljkait, amint tudatosul benne, mekkora marhaságot csinált, és hogy ha leesik, életét is vesztheti. Karjai gyengének bizonyulnak a kapaszkodásban, egyre jobban érzi, hogy megfeszülő izmai égető fájdalomként nyilalnak testébe.*

 

A lány hangja már csak a tetőn éri utol, ahogy a felkelő napot figyeli. A hajnal első sugarai végigtűznek a házak tetején, ám az utcák mélyén még sötét van.
Vár, hát akkor vár. Fejét oldalra billentve guggl a ház tetjén, és vár. Minden gondolatot kiűzött a fejéből, és üres tekintettel mered a napfelkeltére.
Vár. De miért nem szól a lány? Akkor mondja hát, amit akart, különben ő már el is ment. Nem ülhet itt örökké, amikor mennie kell. Most. Rögtön. Azonnal.
Halk mozgolódásra lesz figyelmes, nyöszörgés üti meg a fülét. Ez az, ami kirántja furcsa kábulatából. Szemeit egy pillanatra lehunyja, fejét megrázza. Mintha csak egy buborék pattant volna el a feje körül. Mindent újra hall, minden világos. Szemei rögtön megtalálják a tetőbe kapaszkodó ujjakat.
Döbbenet, majd értetlenség suhan át rajta, ahogy gyors mozdulattal már a ház tetjének szélén guggol, és a lecsúszni akaró kezek után kap. Ujjai a lány csuklóira fonódnak, ahogy lassan felfelé húzza, majd ő maga feláll, hogy könnyebben fel tudja segíteni Nikét. Ahogy a lány lábai a tetőhöz érnek, a derekánál fogva húzza odébb, biztonságosabb részre.
- Ostoba lány - morogja még mindig a meglepettség hatása alatt. - Mégis mit képzeltél? - kérdezi, majd hátrébb lép. - Hagyjuk.
Elengedi Nikét, és legyint. Ugyanazzal a kezével az éppen felkelni készülő nap felé int.
- Inkább nézd meg az én szemszögemből a napfelkeltét.

 

Ujjai valóban egyre inkább csúsznak lefelé, szíve eközben hevesen dobog torkában. Aztán erős fogást érez a csuklója körül és emelkedni kezd. Nem látja, ki húzza fel, de tippje az van. Hamarosan felsegíti a tetőre, lehordja botorsága miatt. Niké leszegi a fejét, és elszéggyelli magát. Tényleg, mit is gondolt mikor a maszkos nyomába eredt? Fogalma sincs, nem emlékszik! A maszkos láthatólag nem is kíváncsi a magyarázatra, pedig már nyitná ajkát, már kezdené.. a szó már ott van a nyelve hegyén, hogy elmondja, ő sem igazán tudja, csak érezte, hogy jönnie kell. Aztán a maszkos lelegyinti, beléfojtva a szót, megkövülten bámul a férfira. Az valami napot emleget és arra int. Niké lassan átpillant a napra. Gyönyörű narancs színekben pompázik az égbolt. Niké szája még mindig tátva van a meglepettségtől, aprót lélegez, mintha csak egy álomba csöppent volna, elbűvölve nézi a napfelkeltét. Odalent a városban még semmi zaj.. ez a pillanat még az övék. Még háborítatlan. Most nem szólal meg. Talán attól tart hogy azzal még messzebbre űzi magától a férfit, holott nem akarja.
 
  
Ha a lány a mutatott irányba fordul, olyan dolgot láthat, amit eddig még nagyon kevesen. A nap felbukkan a horizonton, arannyal színnel mázolja be a háztetőket. Narancsszínben úszik az égbolt, távolabb sárgában, majd kékben.
A férfi Niké mögé lép, kezeit a vállára teszi, arca alig néhány centire van a lányétól.
- Nem mindenki láthatja ezt. Én megosztottam veled - súgja a fülébe halkan.
A madarak vidám dalba kezdenek, lassan éldezeik a várost. Ők pedig még mindig a tetőn állnak.
- Ideje mennem. Tudod. Az én részem az éjszaka, tiéd a nappal.
Elengedi a lány vállait, és kezei Niké végigcsúsznak a karcsú alakon, hogy megállapodhassanak deréktájon. Maga felé fordítja a lányt.
- Kapaszkodj belém erősen. Nem lenne jó, ha útközben leesnél. A kezeimre pedig szükségem lesz.
 
 

 

Niké ámulva nézi a csodát. A férfi közelsége izgatottá teszi. Lassan a férfi felé fordítja arcát, így alig néhány centiméter választja el a két orrot egymástól. Bár a város ébredezik, Niké körül megfagy a pillanat. Ahogy a nap felkel, egyre jobban körvonalazódik előtte a férfi alakja. Szemének színe, és az ő arca is most sokkal tisztábban láthatóvá válik a férfi előtt. Niké némán bólint csupán, jelezvén ezzel, hogy tudomásul vette. Enyhe jóleső remegés fut végig a férfi érintése nyomán. Majd Niké teljes testében szembefordul a férfival. Magától nem tenné talán meg, de a férfi maga felé fordítja. Kissé habozik. Kezei csak kisebb tétovázás után emelkednek fel, hogy megállapodjanak a férfi vállán, majd nyaka köré fonódnak. A férfi érezheti kellemes illatát, hiszen Niké ilyen közel, még sosem volt hozzá. Az, hogy a lány nem visszakozik, a bizalmat fejezi ki részéről. Mielőtt azonban elindulnának Niké megszólal.
- Ugye eljössz holnap is? - igazából ha azt mondta volna ma, akkor sem tévedett volna sokat, hiszen már virradt. A nap egyre fentebb kúszott az égen, mintha már nem egy szép csoda, hanem vészjelző volna a páros számára. Nikének vissza kell jutnia a szobájába, különben hamarosan nagy balhé lesz a házban, és Sergiust is hívja a kötelessége...

Még nincs hozzászólás.
 
Log in
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 


 


 


Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak