|
9. fejezet
2010.08.03. 19:40
*De Niké meghallja.. Még az ágyban van, de egy pillanat alatt felkel. Kapkodja magára a ruhát. Látja, hogy üzenetet nem kapott.. hogy is kaphatott volna. Nem tudja miért, de meg akar róla bizonyosodni, hogy valóban a maszkost fogták el. Lerohan a boltba, ott az öregbe ütközik.*
- Hova ilyen sietősen?
- A maszkost.. elfogták!?*kérdezi kissé hevesen.*
*Az öreg leereszti a fejét. Mégis meghallotta... Hallgatás beleegyezés alapon a lány rohan tovább. Beszélnie kell a maszkossal.. mielőtt kivégzik. Azt akarja, hogy szemébe mondja.. ő ölte meg az embereket.*
*A kivégzésre kivezetik a foglyot. Kócos haja össze vissza áll, ahogy a nap felé néz. Nagyon korán elkapták.. nem hitte volna. Ha nem jön az a férfi, akkor simán meglóghatott volna.. de jött. Sőt olyannyira jött, hogy be is húzott neki egy akkorát, hogy lekómázott a földre egy jó fél órácskára.
A katonák meg persze elkapták, hiszen öntudatlanul feküdt az utca mocskában.. de megjegyezte jól annaik a férfinak az ábrázatát. Végezni fog vele.. még ha most ki is végzik. Akkor is valaki majd megbosszulja!
Azt a szürke hajat, és a maszkot sosem felejti el.. amíg él.
Delet harangoznak, és a gyilkost kivégzik. Egyetlen pontos lövés, és vége..
Delet harangoznak, és egy férfi éri el a szomszéd város falait. Árny lép közel hozzá, megszólítja.*
- Téged küldött a megbízó?
*Néma bólintás a válasz. Az árny bármennyire is nézi, szinte semmit nem lát a fériból. Felőlről szürke haja, alólról a maszk takarja arcát.*
- Erre, kövess.
Delet harangoztak, de a kereskedő fia elfelejtette megemlíteni otthon azt az apróságot, hogy kiderült, hogy nem is az a férfi a gyilkos, akit eredetileg üldöztek..*
*Hiába siet.. nem tudja megakadályozni a kivégzést. Hazaérkezik.. teljesen kimerülten. Szó nélkül ballag a szobájába és leveti magát az ágyra. Lehet hogy megölt pár embert... lehet hogy szemét volt vele.. lehet hogy megölné ha a kezei közé akadna... de... az istenit neki.. bekötözte a lábát!!!! A következő napok számára eseménytelenül telnek. Levél többé nem érkezik.. ő nem mozdul ki a szobájából. Az egyetlen lakótársa Maszkos.*
- Niké.. gyere ki... ki kell jönnöd.. nem maradhatsz életed végéig odabent!*Erim utasításai átsuhannak a fülén. Máskor így próbálkozik:
- Apu hozott egy jó kis íjjat, nem akarod kipróbálni velem?
*De amikor ez sem hat..*
- Képzeld eltalált egy nyíl.. nem érem el a sebet.. segítesz bekötni?
*De Niké nem válaszol, ellenben Maszkossal aki folyamatosan nyávog. Niké elmosolyodik és magáhozöleli a macsekot.*
- Hiányzol te idióta...
*Három kibaszott napig majd ki köpte a tüdejét a rohangálástól egy fiatal kölyök után. Annyit még életében nem rohangált mint ebben a három napban. De megérte.. olyan mennyiségű pénzt zsebelhetett be érte, ami nagyon is megérte a kis tetsmozgást.
Elégedett képpel indul vissza saját városkájába, ahol az ő tubarózsája valószínűleg már epekedve várja. Magában nevet az abszurd feltételezésen. Hiányzik neki a lány.. nincs kit bosszantani. Imádja bosszantani ezt a lányt..
Fél napba telik mire végre visszaér a városba. Este felé jár, hát úgy gondolta, hogy benéz a lánykához egy kicsit.
Tetőn át érkezik természetesen. Függöny elhúzva.. furcsa. De biztosan alszik. Ilyenkor mindig szokott aludni.
Fejjel lefele, lábait beakasztva kukucskál be az ablakon. Haja természetesne lefele lóg piros kendőjével együtt. Maszkja a szokásos helyén, minden változatlan. Viszont.. mi ez a szöszmötölés?
Szemölökdét összevonva néz az ágyán üldögélő a lányra. Hát ez beszívta.. pont szemben van vele a lány.. ha nem vak, biztos hogy észreveszi, hogy egy pasi lóg fejjel lefele az ablaka előtt.
Még ha ő nem is, a macska máris nyávog egyet, kék szemeivel az ablak felé pislogva.*
*A lány a szobájában ül, az ágyon. Nem mondhatnánk hogy mostanában valami boldog lenne; valamilyen szinten saját magát okolja hogy nem tudta megakadályozni a kivégzést. Nem tudja miért, de úgy érzi, ártatlanul végezték ki, még afelett a tény felett is elsiklik, hogy megölt pár teljesen ártatlan embert. Hiányoznak neki az idióta levelei, az ajándékai, az ötletei, amit az utóbbi napokban elkezdett megfogadni. Péládul itt van ez az Erim gyerek. Hiába próbálja felhívni magára a figyelmet, a lány rá se hederít. Néha kedve volna visszaválaszolni neki hogy: Majd akkor ha a Maszkostól megkaptam a levelet... nah most ez mind szép , meg jó.. de ebben annyi a hiba hogy egy: milyen levelet? kettő: A maszkossal levelezel? három: a maszkos halott! Négy: mióta levelezel te a maszkossal? Öt: Ide a levelekkel, mit küldözgetett neked még? Hat: Tűzre vele.. most rögtön! Hét: És még síratod is? Te beteg vagy!
Szóval végeredményben az jönne le hogy, elvesztette a józan eszét, és össze vissza halandzsázik.. Inkább meg sem próbál válaszolni.
Azon az estén amikor a maszkos az ablakához lopódzik, sincs másként. Szemben ül az ablakkal, ölében a cicával játszadozik. Csak akkor tekint fel mikor a macsek az ablak felé nyújtogatja a nyakát. A lány feltekint. Egy pillanatig mereven bámulja az ablakban lógó férfit. Pár másodperces farkasszemezés következik. A lány fel sem fogja kit lát... nem mer megmozdulni, mintha csak azzal hogy moccan, a férfi elillanna. De lehet enélkül is elillan... Valami visszafojthatatlan vágyat érez az iránt, hogy beeressze az ablakon. Feláll, és egészen közel megy az ablakhoz. Ha a férfi még ott van, akkor egészen közelről nézhet a lány szemébe.*
*Egyelőre nem mozdul el az ablaktól. Érdeklődve figyeli, hogy a lány se nem sikítozik, se nem csinál mást. Egyszerűen csak odamegy az ablakhoz, és még le se szúrja..
A férfi felvonja a szemöldökét, és úgy néz fejjel lefele lógva egészen közelről a lány szemeibe.
Néhány másodperc így telik el, aztán hirtelen mozdul. Tenyerét az ablaknak nyomja, és csak így látszik, hogy egy kis pergamen van benne, mely az üvegnek simul.
"Mi van, hiányoztam??"
Áll a lapon. A férfi láthatóan elvigyorodik a maszk takarásában. Szabad kezével elrakja a cetlit, majd a zsebébe nyúl. Onnan előhúz valamit, és a párkányra ejti.
A férfi hirtelen tűnik el az ablakból, ahogy felhúzza magát vissza a tetőre. Arcán elégedett mosollyal indul vissza éjjeli tanyájára. Ma szünetel.. nincs megbízás.
Az ablakpárkányon gyönyörű nyaklánc fénye csillan. Rajta furfangosan fekete rózsa, átfűzve..*
Vége a kilencedik résznek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés