*A lány miután beért a városba elkeveredett az ottaniakkal. Leszállt a lóról és megsimogatta az oldalát.*
- Köszönöm a fuvart! Itt majd biztosan gondoskodnak rólad! Menj!*engedi el, de a ló nem mozdul. Sőt, amikor a lány hátrál követi.*
- Menj.. ne nehezítsd meg a dolgom!...*kéri a lány, de a ló hajthatatlan. Valamiért ragaszkodik a lányhoz. Niké úgy dönt, bevezeti az egyik istállóba, reménykedik benne hogy a lovat befogadják. Miután a lovat magárahagyta gyalog indul tovább a batyujával. A várost gyalog hagyja el, nyomokat nem hagyva magaután.. csak a lovat.. az istállóban. Kissé fáj a szíve a ló miatt, de el kellett engednie. Estére egy folyó mellé ér, amit fogalma sincs hogyan fog átúszni, de egy közeli halászkunyhó fényei csalogatják magához. A kunyhó nagyon emlékezteti arra a helyre ahol felnőtt. Az ablakon belesve az árnyak, mintha a vén apó alakját öltenék magukra. Vagy csak ábránd? Talán csak képzelődik. Az ablak alá csúszik , összehúzva magán a ruhát. Hideg az éjszaka... Kutyák vonyítását halja, ugatnak.. a vársból zajok szűrődnek.. valakit keresnek. Az állandó rettegés ami fogva tartja szívét ismét eluralkodik rajta. Tovább.. menni tovább... mielőtt megtalálják.. de mikor lesz ennek vége? Ismét felkel és elköti a halász csónakját hogy átevezzen a folyón. Puha kezébe nem illik az evező, de muszáj átérnie, tudja jól... És ha egy kicsit vele vannak az istenei, holnapra a folyó megárad.. és elvágja üldözői útját.*

*Órák telnek el, de egy árva nyomot sem talál. Hová bújhatott az a lány? Ha egyszer elkapja..
Tehetetlen dühében a falra csap. Aztán hártrébb lép, és újra nyugodt. Nem szabad kimutatnia az érzéseit. Mellette az egyik katona fut el, elé áll, hogy az ne tudjon tovább menni.*
- Miért a felhajtás?
- Menj az utamból kölyök.
*A férfi szemei veszélyes hidegségre váltanak, mire a katona jobbnak látja beszélni. Hamarabb szabadulhat.*
- Egy öreg embernek ellopták a lovát. Most találtunk egy gazdátlan lovat az egyik istállóban. Arra..
*Fordul, és mutatja az irányt is.*
- Miért.. hé! Ez meg hova lett?
*Az istállót könnyedén megtalálja, és felfedezi a lovat is, melyet éppen akkor vezetnek ki, és kötik le az egyik udvari karóhoz.
A lány biztosan nincs már az istállóban hiszen megtalálták volna. Akkor viszont merre mehetett?
Szemei idegesen cikáznak jobbra, balra. Egyre jobban idegesíti a lány. Hova rohan ennyire? Tudja hogy követik? Kit akar megtéveszteni? Őt aztán nem fogja tudni.
Háromszor is körbe járja az istállót, nyomok után kutatva. Frissebb és nem összetaposott nyomokat keres. Mivel tegnap esett, ezért elég nagy sár van. A cípők lenyomatai megmaradtak. Már amit a sok idióta nem taposott össze.
Az istállóból kifelé több nyom is vezet. Egy mély, csizmás láb. Ez biztos hogy nem jó, hacsak a lány nem 120 kiló. Odébb egy bakancsos, legalább 46-os láb. Hát csak nem?? Hátrébb egy tűsarkú cipő nyomai, de ezzel sem foglalkozik. Valami mást keres..
A negyedik kört is megteszi, mire felfedez egy elmosódott, finom lábnyomot a sárban. Már alig látható, többször átment rajta egy 42-es bakancs, de ez a férfi figyelmét nem tereli el.
Elindul a nyomokat követve, de azok hamar elvesznek a többi lábnyom rengetegében. Viszont irányt ad... kifelé a városból. Vagy éppen nem?
Nincs más választása, kérdezősködnie kell. Utál kérdezősködni. Túl sokat kell olyankor beszélnie.
Végül kap valami irányt, mely kivezet a városból. Állítólag arra láttak menni egy lányt. Már ha ugyanazt a lányt látták, akit ő keres. A város kapuőrei is motyogtak egy lányról.*
- Igen.. jött erre egy lány. Még tegnap..
*Ez bizonyítja, hogy egyre jobban lemarad a lány mögött. Mintha az szándékosan nehezítené a dolgát.*

*A lány hamar átér a túloldalra, ott kiszáll a csónakból, amit hamarosan elkap a szél és a víz elsodor messzire. A lány ruhája teljesen átázik az esőben. Az erdőbe menekül a fák lombkoronái alá, hogy valami védelmet tudhasson maga körül. Egy nagy öreg tölgy alá húzűdik be. Itt alszik el, és kora reggel friss esőillatra ébred. A ruhája az este folyamán megszáradt ugyan, de ő szépen felfázott. Hiába süt a nap, ő majd megfagy. Egyre lasabban halad, és nem tudja hogy város most jóideig nem következik. Teljesen elfárad a sok gyaloglásban, és a lábát is feltöri az egyébként kényelmes cipő. Egy fa törzsénél ül le, és lapozgatja a könyvet amit elhozott. Csak most kezd gondolkodni, hogy a könyv talán azé a férfié, aki meg akarta ölni. Ha kiolvasta, mindenképpen visszajuttatja hozzá. Hiszen az övé! De addig is.. olvas. Belemerül az olvasásban. A férfi aki a könyv főhőse éppen egy piroslámpás házhoz érkezik. Ott több nőnek részletesen le van írva a kevésbé részletes öltözete. A lány nem ért sokmindent... ilyen például hogy: A nőn vörös csipkés harisnyakötő volt.. és semmi más..
Semmi más? Dehiszen hogy lehet az? Nincs egy csöpnyi szemérem sem ezen a helyen? És mi az a harisnyakötő? Reméli ha már csak az van rajta, az jó nagy és betakarja egész testét.. igen.. bizonyára ilyen az a harisnyakötő..De nem csak itt kezd el akadozni, hanem ott is hogy a férfi miképpen udvarol a hölgyeknek, egyszerre többnek. Megbotránkoztatja.. hisz tán házasok? De hogy lehet egyszerre ennyi felesége? .. és jönnek az ágyjelenetek is, amit a lány nem igazán ért.. de arcára vékony piros pír ül ki, miközben olvassa. Nem érti mit részletez a könyv, számára ismeretlen... felkelti érdeklődését.*

*A néhol előtűnő nyomok mintha a folyó felé vezetnének.
Mire odaér, a folyó már szinte kétszeresére dagadt az áradás miatt. A halászkunyhóból az öreg éppen kifelé pakol, amikor mellé lép.*
- Hé!
- Ejj, fiam, későn jöttél. Már nincsen egy csónakom se. Tegnap vitték el az utolsót. Az áradás miatt pedig már sehol sem fogsz kapni csónakot.
*A férfi a megáradt folyóra néz, és úgy kérdezi.*
- Hogy juthatok át?
- Hááát.. ha belegondolok följebb van egy híd..
- Messze?
- Olyan három mérföldre.
*Nem kevés időbe tellik neki, mire eléri a hidat. Főleg gyalog.. így csak egyre több időt veszít, és annak a lehetősségét is, hogy eltűnik szemei elől a lány.
A folyó túlpartján egészen addig megy lefelé, amíg el nem éri a szembeni halászbárkát. Onnan kezdi el vizsgálni a nyomokat.
Úgy sejti, hogy már legalább másfél nappal van lemaradva ennek a hidas megkerülős dolognak köszönhetően. Bár ha a lány megállt pihenni egy kicsit, ahogy eddig tette.. és ugye nincs lova sem. Akkor talán alig egy fél nappal van csak lemaradva. Ha rákapcsol, még könnyen utolérheti.
Sóhatjva egyenesedik fel, és kezd el futni a nyomok mentén, be az erdőbe.*

*Egészen késő délutánig olvas, már csak pár oldal marad hátra, de abbahagyja az olvasást. Ideje tovább indulnia. Hát elindul, de nagyon lassan halad. A cipője egyre jobban dörzsöli a lábát, hát leveszi. Mezítláb indul tovább, kezében a pár cipővel. Málnások között halad el, és nem rest megkóstolni a pirosló bokrokat. Ahogyan tovább indul kezd besötétedni, szinte azt sem látja hova lép. Egy óvatlan mozdulatnál talpába valami éles hatol. Felsikkant, és lábához kap. Üvegszilánk.. valószínű még több van ezen a helyen, hiszen ez is csak egy darab volt. A sötétben pedig nem tudja hol és mennyi lehet. Talán egy kereskedőkordélyról pottyant ki a rumos üveg, vagy ki tudja.. ezeken az utakon bár ritkán, de járnak. A nagyobb probléma az hogy belelépett egy üvegszilánkba. Nem tudja hol talál vizet, hogy kifertőtlenítse, és sebesült lábbal nem képes tovább haladni sem. Elkeseredve huppan a földre , de a sötét miatt a kisebb üveget nem tudja kiügyeskedni a lábából. Aztán addig addig birizgálja hogy az üveg kipottyan. Kezén érzi hogy a seb helyén a lába véres is lett. Hogy fog így tovább menni? Rátalálnak... visszaviszik... mi lesz vele? Némán elindulnak a könnyei, fejét pedig a térdére hajtja.*

*Késő estére jár, alig látja már a nyomokat. Ez így pedig nem lesz jó.. viszont fáklyát se gyújthat. Egyrészt mert nedvesek az ágak, másrészt mert még a végén a lány meglátja, és menekülőre fogja. Még ennél is jobban.
Így is eléggé le van már fáradva. Ő nem állt meg még pihenőzni.
Szürke haja csabzottan lóg az arcába, ahogy előre hajol. A nyomok itt hirtelen megváltoztak. Mintha a lány levette volna a cipőjét??
A férfi felegyenesedik. Normális ez a lány? Ilyen helyen levenni a cipőt? Minden tele van bogyókkal, kövekkel, sünikkel, béltermékekkel satöbbi.
Néhány méterrel odébb valami csillan a Hold fényében. Egészen közel hajol a földhöz, mintha éppen orra akarna bukni. Alvadt vér.. lám lám. A lányka beleléphetett valamibe, ami megsebezte a talpát.
A férfi arcán elégedett mosoly jelenik meg. Most végre beéri..
Osonva, a lehető leghangtalanabbul fut tovább. A lány már nem lehet messze, vigyáznia kell, hogy ne keltse fel a figyelmét.
Néhány perc és mozgást vél észleli néhány méterrel maga előtt. Gyorsan behúzódik az egyik fa mögé, és annak árnyékából les ki.*

*A lány már szinte nem is érzi a sebet, rájön, ha nem mozgatja a lábát akkor nem fáj. Még jó hogy nagypapától elhozta a kis dobozt, amiben két kő van. Csak össze kell dörzsölni és már is világít. Praktikus.. hát előveszi és csinál egy kis világosságot. Ha már nem tud haladni hát olvas. Már igazán nincs sok hátra. Olvasni kezd. A fényben kirajzolódnak vonásai, talán még a pír is látszik arcán, amit az olvasás okoz. Körülötte tücskök ciripelnek. Belemélyed a könyvbe, és az apró zajokat maga körül már nem halja.*

*Figyeli, ahogy a lány letelepszik az egyik fa tövébe. Látja a két követ mellyel fényt gyújt maga körül.. és észleli azt is, hogy egy könyvet húz elő, és azt kezdi el olvasni.
Szemei összeszűkülnek a felismeréstől. Ez a kis..
A düh majdnem rátelepszik a tudatára, de ő nem az a fajta, aki ezt hagyja. Mély levegőt vesz, és újra a lábyra néz. Ezért nagyon meg fog fizetni ez a kölyök.
Arca elé húzza az ilyenkor használatos maszkját, amit a vörös kendő alá szokott rejteni. Beleborzol a hajába, hogy jobban felfelé álljon, majd elindul.
Mivel a lány nem figyel, így még azt az apró neszezést sem veszi észre, amit a férfi akkor okoz, amikor felmászik a fára.
Úgy helyezkedik hogy fölötte legyen, de természetesen most nem mögötte, hanem előtte.
Lábait beakasztja az egyik vaskos ágba, és elengedi magát.
Úgy jelenik meg a lány előtt fejjel lefelé lógva mint egy pók. Arcuk pontosan egy magasságban van, a férfi így tökéletesen a lány szemébe tud nézni.*
- Add vissza a könyvem..
*Hörgi rekedt, mély hangon.*

*A lány semmit nem vesz észre.. csak akkor tekint fel, amikor egy maszkos jelenik meg előtte, fejjel lefelé. A lány felsikít és rémületében kiesik kezéből a könyv. Hirtelen jut el tudatába hogy ez a maszkos, nagyon hasonlít a másikhoz, talán ugyanaz. Nem érdekli hogy fáj a lába, most mégis megmozdítja, és ha lábra nem tud állni, hát négykézláb menekül a férfi elől. Közben felmarkolja a földről a könyvet, vonszolja magával, ameddig csak bírja mászik, de a férfi bizonyosan utoléri. És ha utoléri, neadjisten felkapja a földről csak annyit nyöszörög.*
- Ne ölj meg.. kérlek...

*Elégedettséggel tölti el a lány félelme. Lám milyen félelmetes, rettenetes is ő valójában.
Felhúzza magát vissza a fára, és úgy fordul, hogy láss a menekülő lányt. Ha nagyon eltávolodik, lemászika fáról, és hangtalanul követi arra is figyelve, hogy az ne vehesse észre, még véletlenül sem.
Ennyi még egyáltalán nem volt elég. Sokkal jobban meg kell ijeszteni. Megérdemli.
Szemeivel élénken figyeli a lányt. Most egy darabig hagyja, had pihegje ki magát.. ám nem menekülhet. Néhány perc, amíg kissé megnyugszik. Aztán újabb meglepetésben lesz része.*

*A férfi nem követte. Vagy csak ő nem látja a sötétben? Visszatekint de nem lát senkit. Lassan kezdi azt hinni megbolondult, a maszkos szellemét látta, aki azért kísérti mert nála van a könyve. Reszket, nem csak azért mert fázik, hanem azért is mert fél. Nagyon nehezen feláll, kapkodva veszi a levegőt, fél elindulni. Mennie kell... lassú léptekkel indul meg. Jöjjön szilánk, akármi.. nem maradhat itt. Nagyon óvatosan lépked érzi hogy több szilánk is a lába alatt van, de felsérteni a bőrét csak azaz egy sértette, elég csúnyán. Úgy érzi magát, mintha vándorcirkuszban lenne, fő mutatványa pedig a szilánkon gyalogolás volna. Az üveggel teli szakasz hamarosan véget ér, és puha föld éri talpát. Ami csak azért nem jó, mert a nyílt seb megtelik piszokkal.*

*Derűs mosollyal az arcán - bár ez úgysem látszik a maszktól - követi a lányt. Nem hagyja, hogy meglógjon, játszik még vele egy kicsit. Ez most nem megbízás, ráér szórakozni.
Megelőzi néhány méterrel a lányt, majd kivág a bokrok közül, és éppen előtte kezd el tántorogni mint egy zombi a fák között.*
- A könyv.. könyv..
*Hörgi fennakadt szemekkel. Bár azokat nem valószínű, hogy a lány látja. Egyrészt mert sötét van, és csak a Hold világít, másrészt mert valószínűleg jobban el lesz foglalva a meneküléssel, mint azzal, hogy a pasi szemeit nézegesse.
Hörögve kap a lány felé, de hagyja hogy az kicsússzon a kezei közül. Ha alány hátat fordít, máris beugrik a bokrok közé. Volt, nincs..*

*A lány már éppen lenyugodna mikor előtte egy zombiféleség hadovál a könyvről. Mit neki ez a könyv? Nah várjál egy kicsit maszatfalat.. azért egy zombinak mégsem fogja odaadni, mert nem az övé! A maszkosé.. igen.. neki kell odaadni. Megbízatásnak veszi, hogy megmentse a könyv becsületét, élete árán is. Menekül... nem is lehet annak nevezni, mert túl lassan halad.. de menekül. Az egész este egy rémálom.. egy rémálom. A zombi kezei közül sikerül szabadulnia. Megy tovább az úton. Hol van már egy város?!*

*Áh ez nem volt az igazi. Zombiktól nem fél annyira, vagy mi?
Jobb volt ez a fára mászós.. hát ellövi még egyszer.
Újból megelőzi a lányt, és gyorsan, de hangtalanul felmászik az egyik fára. Arra, amelyik felé a lány tart.
Lábait újból beakasztja az egyik ágba, és ahogy a lány alá ér, már engedi is el magát. Bár most nem úgy, mint az előbb. Most mögé érkezik, és elkapja a vállát. Megszorítja kissé, majd maga felé perdíti.*
- A könyvem..
*Leheli, miközben szemeit a lányéba mélyeszti. Elengedni viszont még nem engedi a vállát.*
- Olvastad.. a könyvem..
*Szemei összeszűkülnek, de elengedi a lányt. Jobb kezével a maszkja felé nyúl.*
- Kiszívom a lelkedet!
*És kezdi el lassan lehúzni a maszkot.*

*Sergius láthatja, egészen közelről a rémült szemeket. Amint megragadja, talán még reszketését is érezheti. A lány nem szólal. Kezéből döbbenetében kiesik a könyv. Aztán szaladni kezd. Rohanni ahogy csak tud, bár bicegve, de szalad. Arcába gallyak csapódnak, védekezésül maga elé tartja a kezét. Szalad.. vissza sem néz. El innen! Szíve majdnem kiugrik a helyéről. Aztán lassulni kezd. Lába nem bírja. Hiába próbálja, erőlteti, egyszer csak összecsuklik. Összerogy a földön, és nem mozdul meg. Hosszú ideig nem mozdul meg.*

Vége a második résznek

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés