*Renor szavaiból annyit szűr le hogy ő sem tudja, hogy kitől kapta el. Van egy kósza tippje. Moris... Mielőtt Morissal beszélt volna, nem volt semmi baja. Feláll Renor mellől és feltekint a plafonra.*
- Moris told le azonnal a segged vagy szétrúgom!*emeli fel hangját, egy csöppet ideges. Moris hamarosan megjelenik a szobában.*
- Mi az?*kérdezi vörös fülekkel..*
- Mit csináltál Renorral?!
- Semmit!
- Nekem nem úgy tűnik! Nézz rá! Teljesen ki van ütve! Segíts összekotyvasztani a gyógyfőzetet. *odalép a könyv mellé és Moris orra alá dugja.*
- Nézd*mutat oda mutatóujjával* A leírás szerint olyan betegség ami nem mindenkire van hatással, és a fertőző vérére van szükség ahhoz hogy megfőzzük az ellenszert. Ha te fertőzted meg, kell a véred... *töpreng Anna. Moris megszédül.*
- Anna, tudod hogy utálom a vért... mégha az enyém is...
- Moris ne legyél már így betojva!*korholja le Anna* Ha nem adod a véred, elveszem én..*Moris meghátrál Annától.*
- Képes volnál megvágni? *kérdezi Moris megrettenve.*
- Figyelj Moris... ha Renor élete múlik rajta, akkor gondolkodás nélkül.. Nyugi nem kell biztosan az egész, csak, néhány mililiter..*elkezdi olvasni a főzetet.*
- Az a baj hogy életemben nem főztem ilyet, kell a segítséged! ...Moris!
*Moris falfehéren néz magaelé. Még mindig hatással vannak rá Anna szavai. Nagyot nyel.*
- De.. nem kell nagyon felvágni jó?*Anna sóhajt egyet.*
- Tökös gyerek vagy! Nah gyere csináljuk meg, mielőtt késő. *odalép még Renorhoz , föléhajol, megsimogatja az arcát, majd nyome gy csókot a homlokára.*
- Meggyógyítalak!*suttogja neki majd Morissal együtt elteleportálnak a konyhába. A következő percekben Moris nyavíkolása hallattszik a konyhából.*
- Moris ne nézz oda, ha nem bírod a vért!
- De az én vérem Anna! Legalább hadd nézzem már!
- Ha mindenképpen rosszul akarsz lenni... mi lenne ha nem rángatnád el a kezed, így nem tudom megvágni..
- ÓÓÓvatosan máááár!
- Még hozzá se értem! Jajj Moris ne nyafogj már...
- ÁÁÁ.... megvágtál megvágtál!!!
*Körülbelül 10-15 perc alatt elkezd készülni a főzet. Aztán megjelennek Renornál.*

*Néha felriad álmából, mintha csak rémképek röpítették volna vissza a valóságba. Bár nem tud róla, hogy hol van, és egyedül van e.. a sötétség most egyáltalán nem esik jól neki.
Zihálva nyúl a takarójáért, amit időközben lerúgdosott magáról. Nyakig húzza, legszívesebben a fejét is betemetné. De olyan melege van, és annyira nehezen veszi a levegőt.
A megjelenők felé kapja a fejét, bár csak sejti hogy van ott valaki, vagy valakik.*

*Anna a főzettel közelebb lép a férfihoz , leül mellé.*
- Renor...*a tarkója alá nyúl hogy valamennyire meg tudja emelni a fejét.*
- Ezt.. meg kell innod.. hallod? Idd meg!*tartja oda a szájához. Nem akarja erőszakosan leönteni a torkán, bár tényleg nem sok... de fél hogy a férfi félrenyelné vagy akármi. Ha a férfi megitta a gyógyfőzetet Anna lepasszolja a fiolát Morisnak.*
- Jól van! Ügyes vagy!*fekteti vissza az ágyba.*
- Moris hoznál a szobámból még takarót?*nem is kérdés ez, inkább parancs. Kezébe veszi a férfi kezét és nem mozdul mellőle. Moris hamarosan megérkezik a takarókkal. Pontosan kettővel.*
- Figyelj Anna nekem dolgom lenne...
- Persze menj csak... és köszönöm..*küld egy hálás mosolyt a férfinak, majd betakargatja Renort.*
- Még visszanézek..*mondja Moris és eltűnik. Anna sóhajt egyet. Letérdel Renor ágya mellé, és csak figyeli.*

*Tompán jutnak el hozzá a szavak. Nem is érti, hogy miről mormognak körülötte.
Amikor Anna elé tartja a lötyit, csak azt érzékeli, hogy valamifajta folyadék lehet. Mohón kap utána, és issza meg a főzetet. Pocsék íze ellenére is jólesik neki.
Vissazejti a párnára a fejét, és hosszú ideig nem is mozdul.*

*Anna nem mozdul Renor mellől. Ha érzi hogy a borogatás átmelegedik, újat tesz rá, vagy ha Renor lelöki a takarót, visszaigazítja. Egyébként nem nagyon tud mit tenni. Ha a főzet nem vált be, talán újra megfőzi, ezúttal a saját vérével. Sajnos többet nem tud tenni. Csak várja hogy Renor magához térjen.*

*A láz hamar elmúlik az után, hogy Anna beadta a főzetet. Renor viszont még sokáig nem tér magához. Légzése helyreáll, csupán alszik még.
Jó egy napot végigalszik, mire magához tér. Előbb jobb karját emeli fel, és a homlokára ejti. Csattanás jelzi a találkozást.
Kezét lentebb ejti, ujjait végighúzza az arcán, mintha csak megnyúzni akarná magát. Szemeit kinyitja. Az indigókék szempár érdeklődve néz körül a szobában.
Annát látja meg először. Elmosolyodik. Rákönyököl a combjára, állát a tenyerébe támasztja, és úgy figyeli a békésen szundikáló nőt.
Szabad kezével, alig érintve simít végig Anna arcán. Néhány odahulló tincset arrébb söpör. Körberajzolja a piros ajkak vonalát, majd elvigyorodik.
Óvatosan kihernyózik az ágyból, nehogy a nő felébredjen, és kisurran az ajtón.
Percek telnek el, mire visszatér, tálcával a kezében. Becsusszan az ágyba, ölébe helyezi a tálcát, és levesz róla valamit. Kissé megtöri, hogy a leve kicsurranjon, majd a narancsot a nő ajkaihoz érinti, aztán óvatosan bedugja a szájába.*

*Anna valóban kimerült, de mindenképpen meg akarta várni hogy Renor magához térjen. Elaludt, és Moris többször is visszanézett rájuk, de nem akarta őket megzavarni. Az még biztos hogy vissza is tér, és akkor majd szembesül Renor nagyszerű letolásával, miszerint hogy merészelte megfertőzni őt? Valószínű hogy Anna szoknyája alá fog bújni, hogy a nő megvédje. Anna észre sem veszi hogy Renor kimászik az ágyból. Mozdulatlanul fekszik mindaddig míg Renor vissza nem tér. Amikor a férfi a szájához érinti a gyümölcsöt, először csak összeszorítja az ajkait , és megízleli hogy mi az. Halkan dünnyög valamit, mintha beleegyezését adná a valaminek és engedi, hogy a szájába nyomják. Elkezdi ízlelgetni a narancsot, szemhéjja kissé megrezzen , majd lassan kinyílik. Meglepődve veszi észre hogy van valami a szájában.Közben két karjával feltolja magát. Egy pillanat alatt az ízéből is leszűri hogy..*
- Narancs?*kérdezi magaelé, aztán észreveszi maga mellett Renort. Lassan mosoly húzódik az arcára, közben íriszében felragyog valamiféle örömfény.*
- Renor!*örül meg a férfinak és átkarolja a férfi nyakát. Fejét szorosan a férfi feje mellé dugja.*
- Jobban vagy? Úgy aggódtam érted...*mondja jelenleg a falnak mert még mindig karolja és nem tud a szemébe nézni. És ha Renor gyengéden nem is tolja el magától, akkor még egy kis ideig hadd ölelgesse. Aztán lassan mégiscsak eltávolodik a férfitól , így már a szemébe tud nézni.*
- Elmúlt a lázad?*tenyerét a férfi homlokára simítja, aztán lecsúsztatja a férfi arcán.*
- Szívbajt hozod rám...*nyögi majd kissé indulatosan is, de mégis gyengéden megcsókolja a férfit.*

- Jobban?
*Hökken meg egy kissé.*
- Hát persze, persze.. kiválóan vagyok, ne izgulj.
*Nevet fel, miközben ő is magához öleli a nőt. Közben persze vigyáz arra, hogy a tálca ne boruljon fel.*
- Sajnálom. Nem állt szándékomban.
*Mondja megnyugtató hangon, bár nem tudja hogy Anna miért van annyira oda. Hiszen csak aludt egy keveset.
A csókot természetes viszonozza. Ugyanolyan gyengéden, visszafogottan. Közben egy újabb cikk narancsért nyúl, és amikor a csók abbamarad bekapja. Utána újra a nő ajkaira hajol.*

*Annán egyébként nem sok ruha maradt, pont azért mert befeküdt Renor mellé. És nem szeret ruhában aludni sem. Persze akkor még nem tudta hogy el fog aludni, mégis előre gondolkodott. Szóval csak egy bugyi, egy melltartó, meg valami vállig lecsúszott lenge akármi van rajta. Mikor Renor ismét ajkaira hajol, hozzásimul a férfihoz, mostmár nem annyira odafigyelve, mint előtte. Minekutánna Renor szájában narancs volt, pofátlan módon kunyerált belőle egy keveset. Akkor jelent meg a szoba közepén Moris, hogy ellenőrizze őket. Akaratlanul is megakadtak szemei Anna lenge öltözékén, meg a szemtelenül kivillanó feszes bőrön... a kívánatos nyakán.. a mellén... még ha hosszú haja játékosan takart is itt ott valamit.*

*Az édes csókba se feledkezik bele annyira, hogy ne venné észre a látogatót. Főleg, hogy azt ne vegye észre, hogy Moris mennyire bámulja Annát!
Renor abban a szent pillanatban a takaró után kap, és a nőre rántja. Úgy, hogy még a feje búbja se látszódjon ki, nemhogy valami egészen kívánatos része.*
- Teee... hogy mered megbámulni a jegyesemet??
*Hördül teljesen felháborodva.*
- Ez bosszút kíván!
*Féltékeny férj módjára ugrik ki az ágyból. A falon lógó díszkardot rántja le, és ugrik vele Moris felé.*

*Anna egy csöppet meglepődik mikor a takaró a fejére kerül. Meglepetten pislant párat majd lerántja a fejéről a takarót hogy lássa mi volt Renor felindulásának oka. Megfordul. Moris ijedt arccal hátrál Renor előtt.*
- Renor ne bá..*elakad a szava, mikor Renor jegyesének nevezi. Leesett állal bámulja Renor hátát. Moris Annára néz, eltakarja kezével arcát, mielőtt Renor lesújtana rá majd elteleportál. Anna továbbra is lefagyva mered Renorra. Kezd olyan érzése lenni, hogy talán a főzettel volt valami gond. Valamit elrontott... és most Renor nem emlékszik, vagy máshogy emlékszik...*
- Renor..*nyögi* ki vagyok én?*kérdezi tőle, kissé aggódva.* Hogy hívnak engem?

*Bánatára a hírnök időben elteleportál, így a díszkard csak a levegőt éri.*
- Ne hülysékedj most, Anna!
*Csóválja meg a fejét bosszúsan.
Összevont szemöldökkel néz körül, hátha valahonnan előbújik újra a hírnök, és lenyisszanthatja a fejét. Vagy mondjuk valami mását..
Mivel percekig nem jön vissza Moris, így elrakja a kardot.. de azért úgy helyezi, hogy kéznél legyen.*
- Az én feleségemet, senki se bámulhatja meg rajtam kívül!

*Anna csak nézi, ahogyan Renor Morist kutatja, és fel tudná nyársalni a szemével ha meglátná. Amikor a férfi kimondja a nevét, kicsit fellélegez és el is mosolyodik, de ez a mosoly az arcára is fagy a "feleségemet" szó hallatára.*
- Renor...*kezdi bizonytalanul.* Nem tudom honnan vetted de... én.. nem... mi nem... mi még... azaz nem... *rázza hozzá enyhén a fejét.*
~ Mostmár biztos hogy valami nem stimmel. Renor sosem.. nem ő... nem házasodna meg soha...~
- Ho... honnan veszed hogy, mi... szóval.. *kimondani is hihetetlen, mégis jóleső érzés, mégha nincs is így*.. házasok... vagyunk?

*Gyanakodva fordul körbe a sarkán.*
- Muszáj leszek lezárni a kastélyt! Ez így nem mehet tovább!
*Morogja csak úgy magának.*
- Honnan, honnan??
*Csóválja a fejét.*
- Nincs most kedvem viccelődni! Láttad hogy bámult téged, az a hapsi?? Látad?? Csak dülledt a szeme! Megfojtom, ha még egyszer idejön!
*Újra körülnéz, bár most inkább aggódva.*
- Hol a gyerekünk??

*Anna megcsóválja a fejét.*
- Az a "hapsi" Moris, és te is jól tudod hogy a barátunk!*rójja meg Anna, de mikor Renor valami gyerek felől kérdez, teljesen ledöbben. Ez némi másodperces néma csöndet vonz maga után, ami alatt erőt gyűjt ahhoz, hogy kimondja végre...*
- Nincs gyerekünk!*szalad ki a száján.*Félrebeszélsz!*feláll az ágyból és Renor mellé megy. Kezét a férfi vállára teszi.*
- Feküdj vissza az ágyba, nem vagy jól.. azt sem tudod mit beszélsz.* kissé lemondó a hangja. Bár igaz volna amit Renor mond. De ismeri.. egy gyerek kikergetné a világból. Így van rendjén.. egy halálmágusnak ne legyen gyereke. Anna csak azt nem érti, Renor miért emlékezett az ő nevére, és miért emlékezik minden másra máshogyan? *
- Engedek neked fürdővizet..*mondja majd elhúzza kezét a férfi válláról, és elindul a fürdőszobába.*

- MI???
*Üvölt fel sebzett vad módjára.*
- Az egyik haverunk vetkőzteti a nőmet, a szemével????!!
*Látszik rajta, hogy ha Moris most itt lenne, már régen nem is élne. Forrongó dühvel szorítja ökölbe a kezeit, amikor meghallja mit mond Anna.
A döbbenettől még gyűlölethullámokat is elfelejt képezni Moris felé.*
- Nincs?? Hogy hogy nincs?
*Bámul Annára kerek szemekkel.*
- Nem! Jól vagyok! Sőt kitűnően! De.. mi az hogy nincs gyerekünk? Miért nincs gyerekünk??
*A fejét inagtva megy Anna után.*
- Van egy jó ötletem! Csináljunk gyereket!
*Vigyorodik el, elkapva a nő derekát.*

*Anna halkan felnevet majd Renor szemébe néz.*
- Sosem akartál gyereket...*mondja mosolyogva.*
- Nekem meg az az ötletem hogy te szépen ágyba bújsz, én meg megengedem a vizedet. Aztán megfürdesz, én meg közben megfőzöm a gyógyfőzetet. Jó lesz így?*kérdezi, de Renor akár akarja, akár nem így lesz. Kibontakozik a karjai közül és elindul a fürdőbe hogy vizet engedjen.*

- Honnan veszed ezt az ostobaságot, hogy nem akarok gyereket?
*Döbben meg.*
- Hiszen már mióta együtt vagyunk. Mi a fenéért ne akarnék gyereket??
*Értetlensége egyre nagyobb.*
- Én? Ágyba? MOST?
*Szinte felszűköl.*
- Egyedül??
*Olyan fájdalommal az arcán néz Anna után, hogy az mélyen megrendítő lehet bárki számára.*
- Már nem szeretsz??
*Üvölti el magát keserűen.*
- Miért csinálod ezt velem?? Rosszat tettem? Megbántottalak? Más szeretsz? Mondd meg! Más szeretsz??

*Anna ismét visszafordul és karbafonja a kezét maga előtt.*
- Miért mondasz ilyenekt?*kérdezi fáradt sóhajjal.* Tudod hogy szeretlek...*leereszti karjait és a férfi elé lép. Tenyerébe fogja az arcát és megcsókolja.*
- Sosem szerettem mást... *mondja teljesen lehalkítva hangját.* Én csak azt akarom hogy neked jó legyen, hidd el. Lehet meggondolatlanul cselekednél...*egyértelműen a gyerekvállalásra gondol. Ő tud várni... tudja hogy Renorra várhat, mert sosem akar gyereket. És már megbékélt a gondolattal.. de amikor így nyíltan kéri hogy... hát akkor mégis, elég nagy kísértés ez a nőnek.*
- Bújj be az ágyba, jó?*kéri szépen mégegyszer.*

- Már nem vagyok annyira biztos benne..
*Morogja sértett hangon.
Sarkon fordul, és behernyózik a paplan alá. Közben leveti bábját, tehát teljesen meztelenül időzik az ágyban, és gonosz dolgokat forgata fejében.*

*Anna tehát elmegy vizet engedni, és ezzel pár perc alatt meg is van. Akkor visszamegy Renorhoz. Az ágya mellé lép és megint megtapogatja a homlokát de nem érez semmi különöset.*
- Jól van... egy fürdő azért nem árt...*mondja anna majd egy mozdulattal lerántja Renorról a takarót. Hát egy csöppet meglepődik, mikor szembesül a férfi pucér testével. El is pirul kissé és, elfordítja a fejét. Közben szüntelenül vigyorog.*
- Elég lett volna ha a medencében leveszed...*mondja nevetve.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés