Paris
*Érdeklődve figyeli Melitta körözését, majd miután elkezd szédülni, felhagy vele.
Követi a nőt a árkon, bokron keresztül, és egy szót sem szól. Nem is figyel semerre, és kivételesen még Melittát sem bámulja. Amikor meglátja az ismerős tisztást, hallat egy örömkiáltást. Aztán elterül a földön.*

Melitta
*Érdeklődve figyeli Paris halott béka pózát:P aztán úgy dönt most szusszan egyet. Aztán még egy kósza pillantás a tisztás másik oldala felé és..*
- Nahát!*és felpattan egyből.*
- Ez Parisé...* mondja halkan és közelebb lép a köpenyhez*
*Kis, ártatlan pillantás Paris felé aki még mindig csak terül és kedvesen magához öleli a köpenyt, és lehunyja szemét...*

Paris
*Elkezdi számolgatni a fűszálakat, mivel mást nem lát. Miután a látóterén belül belefárad ebbe, arrébb fordítja a fejét, és ránéz Melittára.
Egy pillanatra felderül amikor meglátja elveszettnek hitt köpenyét, de aztán elkomorul, és hátat fordít a nőnek.
Sértetten fúj egyet.*
- Árulás! Féltékeny vagyook!

Melitta
*Már éppen álmodozik becsukott szemmel mikor Paris hangja felkelti. Ijedten rezzen össze és majdnem eldobja a köpenyt. *
- Én csak...csak...csak...*magyarázná ki magát de semmi értelme* megtaláltam a köpenyed*mondja de ez annyira egyértelmű hogy felesleges mondania.*
*Aztán oda viszi a férfinak a köpenyt és így szól*
- Mit adsz cserében? Ne hogy azt hidd hogy ingyen van*mondja sunyin:P*

Paris
*Hátrafordul a meglepett dadogás hallatán.*
- Ahaa! Rajtakaptalak! Le se tagadd!
*Mondja vigyorogva, és figyeli amint a nő odaviszi hozzá a köpenyt.*
- Elemészt a féltékenység, most meg eldobod az udvarlód!? Kihasználtad szegényt!
*Majd a kérdés hallatán még szélesebb vigyor jelenik meg az arcán. Felugrik, és a lendülettel vissza magával Melittát is. Finoman nekilöki egy fának, majd elkezdi csókolgatni a nyakát. Mikor éppen felhagy vele, akkor szólal meg.*
- Megfelel?

Melitta
*Melitta valami ilyesmire is várt. A köpeny továbbra is a kezében volt. Nem dobta félre vagy ilyesmi. Csökönyösen a köpenyre néz.*
- Soha nem udva...*és nincs ideje befejezni mert már Paris öleli magához.*
*Nem ellenkezik csak elmosolyodik halványan. Aztán csak öleli és mikor az kérdez.. a köpenyre néz és tőle kérdezi...*
- Nah... mi legyen a gazdival?*kérdezi*
- Megérdemel egy puszit a féltékenysége miatt?*majd Paris szemeibe néz.*
~Még kettőt is... *hallja magát és választ nem várva csókolja meg Parist*
*Közben az idő kezd beborulni. Jobb lesz ha lassan tovább indulnak. Persze csak rajtuk áll. Innen már nincs messze a város... és végre találkozhatnak a Birodalmiakkal...*

Paris
*Kihúzza a nő kezéből a köpenyt, majd magukra borítja, miközben szorosan öleli Melittát. Aztán hirtelen eszébe jut valami. Elengedi, és szembefordul vele. Zavartan néz a nő szemeibe.*
- Ha esetleg kiderülne, hogy az apád egy Birodalmi.. és a mesterem volt.. és megtudja, hogy mit művelek veled.. Akkor ha véletlenül ez lenne, ugye majd a védelmemre kelsz? De ez csak egy feltételezés.. csak ha esetleg mégis ez történne..

Melitta
*Nyugodtan lépked a férfi mellett, míg az be nem nyögi mondókáját. Megállítja és szembefordul vele.*
- Hogy mi?*kérdezi zavartan*
- Nem ismerem az apám... életemben nem láttam... biztos összekevered... ő nem lehet birodalmi. Nem... biztosan nem... Úgy hogy ilyet nem is kell feltételezni mert árván nőttem fel... nem kell félni az esetleges apámtól...*mondja nyugtatóan de nem érti hogy Paris honnan vette mindezt*
~Bárcsak tudnám mi történt az apámmal... mi történt a családommal... mi történt velem, hogy soha nem ismertem őket*gondolkodik és továbbindulnak*

Paris
- Na akkor tudatom veled, hogy te egyértelműen Beatrice Cororo vagy, méghozzá Erydan Cororo eltűntnek hitt lánya. Mielőtt elkezdesz tiltakozni hozzáteszem: Nagyon hasonlítasz apádra, csak nekem nem tűnt fel honnan ilyen ismerős az alkatod.. Erydan Cororo az egyik mesterem volt..
*Ránéz a nőre, majd hirtelenjében elsápad.*
- És nem tudom mit fog velem csinálni ha megtudja, hogy az egyetlen eltűnt lányával miket művelek!
*Látva a nő döbbent arcát, hozzáteszi.*
- Ismerem apádat.. sajnos..

Melitta
*Melitta csak mosolyog, és halkan kezdi.*
- Ugyan már, ne hülyéskedj... apám meghalt vagy elvitte a kisördög mit tudom én... nem él ez a lényeg. Akkor meg hogy ismerhetnéd, he? Szóval mondom nem kell félni...*és elakad mert látja az őszinte tekintetet.*
-HOGY MIIII????*kiállt fel hirtelen*
- Beatrice Cororo?? A nő a papírról? Na neee... ne viccelj már.... Engem nem akarhatnak.... Vagy mégis? Neeemmm...*azzal előre siet*
~Még hogy Beatrice... én és Beatrice... életemben nem halottam ezt a nevet... neem.. biztos nem én vagyok.... *dúlt - fúlt magában. Már az sem érdekelte hogy nincs kincs... de hogy Paris is megtébolyult az kicsit sok volt neki.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés