I. fejezet / 2. rész

Ryen Runaway

* A csapás sikerűl, de Ryennek nemsok ideje van örülni mert a behemót " felökleli szarvaival ". *
-Jajde kedves. Hova viszel? Ez olyan romantikus. * Ordítja röhögve mert megvan a terve. A fenevad jobb vállán fekszik, gyomra a vállán és előre néz. Amikor észreveszi, hogy Naberos a tőlük nem messze álló fa felé tart Ryen az utolsó pillanatban teljes testével előre vetődik, azaz Naberos háta mögé. Kézel előre esik a földre majd pördül egyet. Ha minden jól ment a fenevad teljes méregből a fának rohant. *
-Ki másnak vermet ás maga esik bele. * Mondja Ryen miközben felkel a földről és Naberoshoz szól. *
-Nem látod a fától az erdőt pajti?

Naberos Avos

*Ellenfele olyanná vált számára, mint valami idegesítő kis kobold, aki a pokol bugyraiból emelkedett ki, hogy az őrületbe kergesse őt. De nem fogja...* ~Kitaposom a a bűzös belét, ha megpróbálja!~ *Gondolta, s bár ez viccesnek tűnhetett, Naberos teljesen komolyan gondolta. Túl volt már a vicceken... túl volt most az értelmen...
Röhögő ordítozására sem figyel már oda, de az érzékeli, hogy még a fa előtt, ellenfelének sikerül levetnie magát róla. Csakhogy, ha neki erre volt ideje, akkor nem gondolhatja azt, hogy Naberosnak nem lesz ideje rögtönözni. Maga elé tartotta kezeit, a fának támaszkodott, aztán megfeszülő testtel megpördült. Ryennek már nem volt ideje felkelni... főként nem ellentámadni, mikor elsodró erejű rúgással célba vette Ryen fejét.*
-Dögölj meg a kedvemért! - *hörögte vérben izzó szemekkel.*

Ryen Runaway

* Ryent telibe találja a fejberugás így a földre is zuhan. Vért köp. ~ Ez már nem edzés. Most tulzásba vitted barátom. ~ Gondolja Ry és a kést a földre dobja majd felkel. Szemein látszik a méreg. Az idegesség nem hatalmasodik el rajta, de a vér ami az orrából ölik komolyá teszi. *
-Ezt kár volt Naberos. Szívessen megölnélek, de nem gyilkolni vagyok itt. Edzeni jöttem. * ~ A fenéért nem hoztam magammal fegyvert. Nem fog elengedni. Ő gyilkolni jött ide, tudhattam volna, ideje kitalálni valamit. ~ *
- Puszta kézzel, vagy késsel nemsok esélyem van. Ha gyilkolni akarsz tedd meg Naberos. * Mondja egyszerűen és bátran. Ha Naberos ölni jött ide akkor most kiderűl. Ha nem akkor Ryen távozik. ~ Ha Naberos nekivág a fának akkor meg is halhattam volna. ~ Gondolja közben. *

Naberos Avos

*A tudat, hogy fizikai fájdalmat okozott ellenfelének, jóleső érzéssel tölti el. Ilyesmit érezhet az éhes ragadozó is, ami úgy hitte, nem kaphatja el a prédáját, de aztán végül, mégis az állkapcsai közé kerül a hús, melyre oly mohón vágyott.*
-Megölnél? - *kérdezte hitetlenkedve.* -De valóban meg tudnád tenni? Mert én kétlem, Ryen! - *villognak szemei harci mámorban, ahogy széttárja karjait.* -Engem már nem érdekel, miért vagy itt... Gyere és próbálj megölni! - *suttogta zordan, mert már valóban csak a saját nézeteit tartotta szem előtt. És vágyta az elkövetkező, véres percek eseményeit...*

Ryen Runaway

* Ryen nem lepődik meg társa szavain. Kb ezek a szavak hangzottak el Ryen agyában is. ~ Egy késsel jöttem ide én barom. ~ *
-Támadj Naberos. Őszintén mondom. Idejöttem egy késsel harcolni. Végezd el amit elkezdtél. * Mondja Ryen majd letérdel a kés elé. *
-Támadj végre. Itt vagyok. * Mondja nevetve. Tudja, hogy nem sok esély van rá, hogy túlélje. Egyszerűen térdel társával szembe. Feje felemelve méltóságteljessen. Szeme nem olvasható. A tőle nem messze álló Naberosra néz. ~ Én barom. Egy késsel. ~ Várja, hogy ellensége támadjon. *

Naberos Avos

-Való igaz. De ez rám nézve sértés... hogy egy ilyen ócska kenyérszeletelő késsel jelentél meg ellenem. - *suttogja, miközbe hátrálni kezd a még előbb elejtett kardja felé. Mindeközben le nem veszi tekintetét elenfeléről.*
-És ez semmivel sem jobb, mintha egy villát hoztál volna magaddal. Bolond vagy, efelől semmi kétség. - *próblja hergelni Ryent, hogy meghozza a harci kedvéd. Mert Naberosnak ennyi nem volt elég... Nem fog kegyelmezni, mert nem tud sajnálatot érezni a másik iránt... Akként gondolta, ez egy hitvány világ, tele szánalmas lakóival, de kik mégsem érdemelnek szánalmat. Most sem fog hát könyörületet mutatni. Nem fog leállni.
Nem.*
-Azt látom, hogy itt vagy... - *szól, miközbe lehakol kardjáért. Bár fájlalja alkarját, ahol Ryen megvágta a késével, úgy gondolja, e fájdalom nem fogja gátolni.* -...de ez nem fog soká így maradni... - *Indul meg lassan ellenfele felé, maga után húzva kardát, mi végigkarcolja a földes talajt.* -... ugyanis most meg kell, hogy öljelek. - *suttogja, s csak ő tudhatja, valóban komolyangondolja-e szavait, vagy a félelem magját próbálja meg ekként elültetni Ryen szívében, hogy aztán pánikká növekedjen benne.*

Ryen Runaway

* ~ Meg akar ölni. Naív bolond. Tényleg azt hiszi, hogy ilyen könnyű lesz? ~ Gondolja majd kivételessen hamis érzelmeket ültet magába ahogy Naberos közeledik felé. ~ Még nem. ~ Gondolja és Naberoshoz szól. *
-Ölj meg hát gyorsan, essünk túl rajta. * Fojtatja hamis mondandóját. ~ Még mindig nem. ~ Gondolja és vár, hogy Naberos közel érjen. ~ Most!!! ~ Fut át az agyán. Naberos kardja még távolra esne tőle ha leakarna sújtani. Ryen térdel, de gyorsan cselekszik. Bal kezét hátravágva felkapja a kést aztán elvetődik jobbra álló helyzetbe aztán Naberos háta mögé ugrik és a nyakához teszi a kést. Naberost valószínüleg meglepi, arról nem is beszélve, hogy ez alatt a pár pillanat alatt ellenfele nemnagyon tudott elugrálni hiszen teljes páncél öltözékben van. *
-Soha ne hidj az ellenfelednek, a naívságod egyszer megöl majd. Edzeni akartál, hát edzünk! * Mondja ellenfelének Ryen, szemét pedig végig rajta tartja. *

Naberos Avos

-Jó. - *bólint, ahogy közeledik.* -Meg fogom tenni. - *Jön egyre csak, s nyugtalan tekintete éberen fürkészi a másik minden rezdületét, mozdulatát. Hát persze, hogy nem fogja hagyni, hogy csak úgy bevégezze, amit elkezdett. Tudta jól, hogy támadásba fog lendülni, ezért felkészült rá.
Megtorpant, mikor ellenfele előrevetődött, majd két kézre fogva kardját oldalirányba rántotta, vagy meggátolva azt, hogy Ryen a háta mögé kerüljön, vagy, ha szerencséje van, akkor mély sebet szánt végig a mellkasán.*
-Azt hiszem, kicsit túlértékeled a képességeidet!

Ryen Runaway

* A támadás nem sikerűl, de szerencsére nem kap sebet. *
-Nem értékeltem túl, a lényeg az volt, hogy a kés a kezemben legyen és, hogy a jelenlegi pozícióban legyünk. *Mondja Naberos szemébe. *
-Te méregből harcolsz. Megkell tanulnod ésszel harcolni. Kiszűrsz mindent pedig a természet kihasználása életet menthet.* Beszél Naberoshoz és reméli, hogy az meghalgatja. *
-Még valami. A páncélod túl nagy. Nemtudod benne kihasználni az adottságaid. Ha levennéd elég gyors lennél. Nem oktatás, ez tanács. * Mondja hátsószándék nélkűl. ~ Érdekes fickó ez a Naberos. Kezdem élvezni ezt a harcot, de tanulnia kell még. ~ Gondolja majd újra szól. *
-Támadj Naberos.

Naberos Avos

*Ha hallaná, hogy mit mond Ryen, azt, hogy méregből harcol, alighanem igazat adna neki magában, de Ryennek nem valószínű, hogy túl sok ideje lenne a beszédre... ha csak nem kezd el darálni lélegzetvétel nélkül. Úgy talán lenne ideje közölni Naberossal a mondókát, de egyébként semmiképp. Semmiképp... mert rögtön azután, hogy meglendítette kardját ellenfele felé oldalirányba, sikertelenül, most dühödten a feje felé emelte, s fentről lefelé sújtott le, mintha csak egy baltával akarna lesújtani az előkészített farönkre. A farönk jelen esetben Ryen vállát képezte.
Való igaz, a páncélja egy kissé lelassította a mozgásban. De a karja, s a kardja sebességét nem korlátozta... s a szándékait, eldöntötte, úgyis megvalósítja...*

Ryen Runaway

* Ryen még beszél amikor ellenfele lecsap a kardal. Olyannyira gyors volt, hogy nincs idő elugrani. Alendítési szög is ügyes. Naberos a vállánál levágja Ryen kezét aki ordítva rogy térdre és ömlik a vére. *
-Ááá!!! * ~ Legalább megpróbáltam. Van még egykips időm mielött elvérzek. ~ Gondolja majd Naberosra méz. *
-Remélem élvezted. Lesz majd aki ezért megöl téged pár napon belül. Élvezd ki. * Mondja nyugodtan. A fájdalommal és az ömlő vérrel már nem is törődik. A bokorra néz ahol a lány ül akit már régen észrevett. ~ Fuss el. ~ Gondolja de szavak már nem jönnek ki a szájján. Összecsuklik. *

Naberos Avos

*Egy pillanatig úgy hiszi, megint elhibázza a támadást; Ryen, ahhoz képest, hogy az előbb fejbe lett rúgva, meglepően ügyesen mozgott és a reakció idején sem látszott nagyon, hogy megviselte volna a dolog. Azonban kételyei eloszlottak...
Mámorító, vad öröm kezdte el csillapítani eddig dühöngő elméjét, amit az éles penge a húsba hatolt. Ryenhez hasonlóan, legszívesebben felordított volna, csak ő nem fájdalmában, hanem a diadal érzetétől. Egy belső ajtó mögé akarta zárni a kényszert, de az nem engedett, és pár pillanat múlva mégis darabokra szaggatva törte át ezt a tudat építette ajtót, mi velőtrázó üvöltés közepette tört elő a torkából... Két-három másodpercig tartott az egész.*
-Meglehet... - *hörgi válaszául Ryen szavaira.* -De az is lehet, hogy hasonló sors vár majd reá, mint a tied. - *szól, ám nem kerüli el a figyelmét a dolog, hogy a másik homályossá vált tekintete lesiklik róla, és egy bizonyos pontot kezd el bámulni, amíg össze nem esik. Naberos arra néz, ám nem lát semmit... s mégis, Ryen szeme mintha tudott volna valamit, amit az övé nem. Érdeklődve indult hát el arra...
Még egyszer hátranézett, aztán nem foglalkozott többet korábbi ellenfelével. Mély vágást ejtett a vállán ugyan, de a karját természetesen nem vágta le. Nem ölte meg... ellenben a seb valóban súlyos volt, nagy szüksége lett volna valakire, aki ápolja, de Naberost nem érdekelték ezek a tények. Hátrahagyva a sebesültet indult el abba az irányba, vörös csíkot húzva maga után, ahogy véres kardját maga után húzta. Pengéje most egy olyan iránytűre hasonlított, mely útmutató lehet... irányjelző a halálba...*