I. fejezet / 1. rész

Naberos Avos

*Az ösvény, melyen haladt, komor fák szegélyezték. Ágai úgy meredeztek felé, mintha valami gonosz treant karmai volnának. Már elmaradt a jól ismert és járt utaktól, s veszélyes helyek felé kacskaringózott eme útszakasz, hol különféle szörnyek és vadállatok várták az arra járókat. Naberos nem hatolt beljebb a vadonba, nem szörnyvadászat céljából jött, bár szívesen ontotta volna a fenevadak vérét. Az agresszív teremtmények viselkedésére ő is agresszióval válaszolt. Igaz, rendszerint szinte mindenre azzal válaszolt...
Most lefordult az ösvényről, hogy egy fákkal körbevett kis tisztásra jusson. Eme helyet beszélték meg találkozásuk színhelyéül Ryennel. Ryen jó harcos volt, remek edzőpartnernek bizonyulhat, s Naberosnak pedig elkelt a gyakorlás. Kihúzta gigászi kardját hátára erősített tokjából, majd maga elé helyezve a földbe szúrta, s úgy várakozott, karba tett kezekkel, türelmesen, bár a türelem nem tartozott legfőbb erényei közé. Éj szürke páncélzata úgy itta magába a napfényt s nyelte el, mintha örökké szomjazna.*

Ryen Runaway

* Ryen egy ösvényen tart kelet felé egy kis tisztásra. ~ Vajon miért velem akar edzeni az-az óriás? Na mindegy legalább edzésben maradok hiszen Nabaros igen erős harcos. ~ Gondolja majd mikor a tisztás közelébe ér szép csendben meglapul egy fa mögött. Ryenen az általános öltözéke van, fegyvernek pedig egy hosszú kést hozott magával. Ryen lassan az óriás termetű lény mögé kerül 3 méterre, szép csendben elkezd felé közeledni. Teljessen figyel rá, hogy még egy fűszál se rezzenjen meg. Előveszi lassan kését. Persze edzőpartnerét csak megvicceli hiszen nem gyilkolni jött. Amikor Nabaros hátamögé kerűl a kés életlen és ártalmatlan felét a nyakához szorítja és a fülébe súgja, hogy: *
-Pénzt vagy életet? * Persze mindezt csak akkor ha Nabaros időközben nem vette őt észre, de erre kicsi az esély. *

Naberos Avos

*Valóban nem tartozott a türelem az erényei közé. Idegesen tekingetett hol jobbra, hol balra, várakozva, pedig még csak néhány perc telt el az érkezése óta. De nem kell soká várakoznia. Épp csak kiszúrja Ryen alakját, ahogy fejét egyik oldalra fordítva fürkészi a környéket, mikor lassú, nesztelen mozgásra lesz figyelmes a szeme sarkából. Közelgő edzőpartnerének dicséretére váljék az, ahogy tolvajokat megszégyenítő, macskalépteken oson. Habár a vérprofi zsebesekhez nem érhet fel... azokat Naberos legtöbbször képtelen kiszúrni.
Nem hívja fel Ryen figyelmét, hogy észrevette...
Nem reagáll. Most még...
Próbál kivárni az utolsó pillanatig, elvégre tudja, hogy a másiknak nem haszna megölni őt, így belefér a kockáztatás. Elvégre valószínűleg csak meg akarja lepni... ám a meglepetéseket a születésnapokra illő tartogatni.
Ryennek nincs ideje a torkához szegezni a kést... amikor Naberos úgy gondolja, hogy már nagyon közel lehet hozzá, felfedi azt, hogy felfedte edzőtársa ittlétét...*
-Védekezz!! - *hangja rekedt suttogás, rozsdás, de nem úgy mint, a mozdulat amivel támadásba lendül. Fordultában kapja ki a kardot a földből, míg szabad kezével félköríves mozdulatot ível a levegőben, próbálva ekként megütni a mögötte megbúvó Ryent.*

Ryen Runaway

* Szerencséjére Nabaros elöbb kiáltja, hogy "Védekezz" minthogy üt így Ryen hátra tud ugrani. A penge felsérti a bőrt a hasán de ennyi. Ryen az óriás edzőtárs szemébe néz.*
-Még mindig vörössen világít a szemed. Le kéne állnod a paradicsom zabálással. * Mondja röhögve Ryen. ~ Lehet nem kéne fel idegesíteni, megkell hagyni elég figyelmes, nem volt még olyan aki észrevette a lopakodásom. ~ Gondolkodik el közben Nabaros természet ellenes szemét figyeli. *
-Lenyeltél egy szentjános bogarat. * Teszi fel az újabb kérdést Ryen aztán folytatja. *
-Na kezdjük izomagy mert ránk sötétedik. * Mondja és előre ugrás közben bal kezét kitárva hírtelen ellenfelét támadja. A ki induló pontban egymással szemben voltak. Most Ryen Nabaros jobb felére ugrik bal kezében a késsel közben bal kezét kitárva megpróbálja a késsel ellenfele gyomrát megvágni. A késnek megint az életlen része áll Nabaros felé. Attól függetlenűl, hogy az ütés sikerült-e vagy sem Ryen az ütés után rögtön elugrik ellenfele mellől jobbra 1 lábnyit (kb 1 métert) és Nabaros felé fordul. *
-Addig küzdünk amíg egyikűnk mindkét válla a földet érinti. * Mondja és közben edzőpartnere mozdulatait figyeli. *

Christine de Clare

*Szeret tiszta időben kint sétálni. Végre elszabadulhat a házból, és egyedül lehet. Ilyenkor gyakran különböző növényeket gyűjt be amit aztán alaposan megvizsgál. Egy egész kis műhelyt rendezett már be odahaza, ami tele van szárított növényekkel, és sok tudományos lexikonnal. Halkan halad az erdőben, szinte nesztelen. Jól ismeri az utat, többször járt már erre.
Már messziről emberi beszéd zaja üti meg a fülét. *
~ Ki háborgatja a tisztást?~
*Óvatosan megközelíti a tisztást, annak széléről figyeli a két harcos embert. Úgy tűnik egy párbajnak, vagy edzésnek lesz szemtanúja. Kényelmesen elhelyezkedik a földön a tisztás széli növényzet takarásában, onnan figyeli az eseményeket.
Két ilyen életerős férfit nagyon ritkán lát, szigorú szabályok szerint nevelték, férfit még csak meg sem nézhet magának. Így most kihasználja a lehetőséget, és felméri a duzzadó izmokat.*

Naberos Avos

*Ryen gyors volt, gyorsabb, mint amire Naberos számított. Ökle pár centire suhant el edzőtársa feje előtt, így az csak egy lágy szélfuvallatot érezhetett, ami megcsiklandozta az arcát.* ~Ez biztos nem tett benne valami nagy kárt.~ *futott át az agyán, és egy röpke pillanatra elborult az elméje, hogy elhibázta az ütést. Szemét vérerek hálózták be, ami nem kerülte el Ryen figyelmét, s nem is volt rest gúnyolódni rajta. A szülei is folyton ezt tették. A hibáit, a másságát folyton a szemére vetették... Az sem hatotta meg őket, ha elsírta magát.*
-Nem a paradicsom zabálás az oka. - *suttogása lassan kezdett állatias hörgéssé változni.* -Még csak nem is a szentjános bogarak miatt. Ezt szavakkal nem lehet leírni, ezért inkább megmutatom neked. - *s az ezt követően hangja már olyannyira eltorzult, hogy alig lehetett megérteni szavait.* -A testeden fogod megtapasztalni azt az érzést, ami a lelkemet gyötri! - *aztán ahogy Ryen kimondta az indítót, felvette harci állását.
Egy helyben marad, testével mindig úgy fordulva, hogy szemközt maradjon ellenfelével. Ha Ryen a gyomrát akarja megsebezni azzal a késsel, ami nála volt, akkor igencsak nagy erőt kell vinnie a vágásba, mert az éjszürke páncél, ami Naberos felsőtestét fedte, nem épp rongyokból készült selejt volt. Lefeljebb, egy késsel csak egy karcolást ejthetett ezen. Okosabban tette volna, ha valamelyik végtagjára támad... d ezzel már elkésett, mert most ő következett.*
-Akkor mindjárt megízleltetem veled ezt a mocskos földet! - *hörögte, miközben támadásba lendült. Szintúgy eme lendülettel vágta előre a kardot fogó kezét, hogy Ryen homlokába csapja annak kemény, tompa markolatát. Ha tudta volna, hogy mindeközben lesből figyeli valaki őket, eme felfokozott harci lázban, ebben a fél-őrült állapotban talán még a megfigyelőt is megtámadta volna.*

Ryen Runaway

* Naberost persze nemsikerült megsebesíteni hiszen nem ez volt a cél. ~ Fura egy fickó, talán mégsem volt olyan jó ötlet ez az edzés. ~ Gondolja majd a hústoronyhoz szól. *
-Mivan partner nemvolt gyerekszobád? * Kérdezi kis iróniával Ryen. Naberos a homlokát veszi célba. Ryen gyorsan elrántja a fejét jobbra. Naberos nagy darab és még a páncél is sokat nyom. Ry tudja, hogy a gyorsaságból adódó előnyét kell kihasználnia. Az ember jobbra húzta el a fejét így most a bal kezében lévő kés markolatával támad amivel egyenessen az óriás alkarját veszi célba nagy lendülettel. Nagy csoda lenne ha Naberos eltudná húzni a kezét. *

Christine de Clare

*Izgalmas küzdelem alakul ki a két férfi között. Mindkettőjüknek más az erőssége, ami előnyhöz juttatja őket. A lány egy másodpercről sem szeretne lemaradni, ezért még csak pislogni sem nagyon akar. Az ércelős megjegyzések apró mosolyt csalnak szép arcára. Bizony nem sűrűn szalad még szájára mosoly. Mégiscsak megérte ma elszöknie otthonról. Aprón arrébb mozdul, hogy jobban lássa az eseményeket, mert a harcolók közben elmozdultak helyükről. A nagyobb darab férfi teljesen háttal van most neki és semmit sem lát. Néhány pillanat múlva tompa fájdalmat érez a fejében. Csak megmasszírozza halántékát, és nem foglalkozik a dologgal tovább. *

Naberos Avos

*Ryen ismét kihajolt, tovább fokozva Naberos haragját. Az ideg úgy korbácsolta lobbanékony elméjét, mint ahogy a vad hullámok is korbácsolják a vízmosta sziklafalakat nagy vihar idején.
Gyors, ám ellenfele is az volt. Kardja a földre hullt, mikor hirtelen éles fájdalom járta át az alkarjában... de eme fájdalom csak megnövelte agresszióját. Lehetett az ellenfele akármilyen gyors, a következő támadással szemben még neki is tehetetlennek kellett bizonyulnia, ugyanis mikor még Naberos a homloka felé csapott, Ryen nem vetődött ki oldalra a testével, csupán a fejét húzta félre; így egymással szembe maradtak... S Naberos nem állt meg, nem fékezte a lendületét... előre görnyedt futás közben, hátával szó szerint felöklelve edzőpartnerét. Így futott vele, előrehajolva, akár egy fújtató bika, a vállán cipelve magával Ryent, keresztül a kis tisztáson, egyenesen neki egy vastag törzsű fának... s a becsapódás, ahogy Ryent a fának préseli, nem lesz valami kellemes. A másik örülhet, ha megússza a dolgot bezúzódással, és nem csonttöréssel.*