|
25. fejezet
2010.08.03. 20:24
Bár ő nem tervezett folytatást, úgy tűnik Niké máshogy gondolja. Ez ellen pedig neki az ég világon semmilyen kifogása sincs.
Nem hajol közelebb, csak éppen lentebb dönti a fejét, hogy a lány elérhessen hozzá a magasságkülönbség miatt. És ekkor...
Talán kicsit metszőre sikerült a pillantás, amit az öreg felé lövellt. Egészen addig figyeli a másikat, míg el nem tűnik a házban. Aztán Niké felé fordul. A lány természetesen magához tért bódulatából, amit a férfi lehangolódva vesz tudomásul.
- Rendben - csak ennyit mond, de nem mozdul.
Ha a lány el akar menni, most már nem fogja megakadályozni.
Elmegy. Azért mert ha maradna, talán nem tudna uralkodni magán. Elmondana dolgokat, amiket érez, amiket gyökerestül ki kell tépnie a szívéből, el kell temetnie. Visszapillantás, köszönés nélkül hagyja magára Raoult. Tudja, elég egyetlen szó, vagy pillanat, és meggondolja magát. Visszamegy, esetlen egyenesen a férfi karjaiba. Ugyan! Nevetséges! Ezt mégsem művelheti. Úgy érzi a világ baja szakadt rá, valójában csak önmaga ellen küzd, egy érzés ellen, amit úgy hívnak: szerelem.
A szobájába zárkózik. Nem akar látni senkit. Bármennyire törekszik csak Raoul jár a fejében, mellette meg a maszkos képe villan be állandóan. Nem.. se maszkos, se Raoul nem érdekli. Nem szabad! Nem Nem! Ma este az ablakot is bezárja, a függönyt is behúzza... ha a maszkos esetleg meglátogatná...
Felsóhajt, majd sarkon fordul. Ideje neki is távoznia. Nikének most magányra van szüksége. Persze, persze megérti... hogyne értené meg?
Megcsóválja a fejét, miközben elhagyja a kertet. Egy kis magány, és elmélyült gondolkodás neki sem fog ártani. El kell dönteni, határoznia kell arról, hogyan tovább.
Már igazán közel van a bál, de Niké már nem érzi azt a nagy örömet, hogy ő is ott lehet. Sőt, inkább most elmenne innen. Nem hagyják nyugodtan aludni a gondolatok. Arcán újra és újra felizzik a bélyeg, odasimítja tenyerét, majd lassan elmosolyodik. Nem Niké! Rossz Niké! Erre nem szabad gondolni!
Az este eseménytelenül telik el, leszámítva azt, hogy nem tud aludni. Forgolódik, összegyűri maga alatt a paplant, leginkább betegségre hajlik magatartása. Láz kerülgeti és éles fejfájás.
- Jó reggelt uram - köszönti a férfi szokásához hűen a pultnál szorgoskodó öreget. - Niké hogy van? Készül már a bálra. Mindjárt itt az idő!
Raoul lelkesnek tűnik, és valójában az is. Szemei a szokottnál mintha élénkebben csillognának.
Meg sem várja az öreg válaszát Niké állapotával kapcsolatban, máris indul felfelé a lépcsőn. Azzal se törődik, ha utána szólnak. El van ő most mással foglalva.
Csak a lány ajtaja előtt áll meg, és gyorsan bekopog.
- Niké! Én vagyok! Bejöhetek? - kérdezi
Az öreg tétován bámul a férfi után. Mintha kissé lassú lenne ma reggel. Szólna.. de nem tud, mert csak egy elégedett mosolyra futja tőle. Hát igen, nincs mese. Látszik az ifjún, hogy teljesen odavan a lányért, amiben nincs is semmi rossz, hiszen Niké fiatal.. szép... kedves... és.. szűz!
Teremtőm! Ez a lány még szűz! És mit sem tud a férfi illetve nő közötti kapcsolatról. Egyfajta apai féltékenység kezd el kibontakozni az öregben, míg arra gondolt, hogy ez a férfi a nagy lelkesedésével.. a nagy romantikájával .. a nagy fa....ntáziájával egy pillanat alatt el fogja tiporni az ő törékeny Nikéjét. Egy perc alatt leolvad a mosoly az arcáról, és aggódva feltekint a lépcső irányába.
Niké bágyadt szemekkel tekint az ajtóra. Már fent van egy ideje.. de nem tud felkelni, olyan gyengének érzi most magát. Amint meghallja a férfi hangját, szíve 2x olyan gyorsan kezd el verni... Te jó ég! Raoul..
Erőt vesz magán, és felül az ágyban, majd a széléhez kapaszkodva feláll. Hát, régen nem nézett ki ilyen rosszul.. Haja kissé kócos, a szemébe lóg. Az arca piros, szemei is a láztól csillognak, és testhőmérséklete sem átlagos. Erőtlenül az ajtó kilincsére támaszkodik, mely engedelmesen nyílik meg közöttük.
- Raoul.. - hangja halk és erőtlen. Az ajtóba kapaszkodik meg, kissé bizonytalanul áll a lábán.
Várnia kell egy ideig, mire kinyílik az ajtó. Az arcáról eltűnik a derűs mosoly, amikor meglátja a lányt.
- Niké! - kiáltja döbbenten. - Mi a baj?
Észleli a lány bizonytalanságát, és gyorsan a segítségére siet. Átkarolja Niké derekát, majd óvatosan ölbe veszi, és meg sem áll az ágyig. Lefekteti a lányt, majd megfenyegeti az ujjával.
- Ilyen állapotban ki se dugd a lábad az ágyból. Azonnal hívok egy gyógyítót, hogy megvizsgáljon.
Kiviharzik a szobából, és siettében csak odakiált az öregnek.
- Niké rosszul van. Azonnal jövök.
Valóban nem telik el sok idő, amikor egy fehér köpenyes alakkal az oldalán jelenik meg a házban.
Engedi, hogy Raoul biztos pontot nyújtson neki, már csak azért is mert egyáltalán nem lenne képes erőt gyűjteni ahhoz, hogy elutasítóan visszahátráljon. Jó neki ott az ajtó mellett. Amikor Raoul az ágyra fekteti, egy halvány mosoly suhan át arcán, talán a hála jele. De a fenyegető ujj a másodperc töredéke alatt törli le ezt a halvány mosolyt az arcáról.
- Ne... ne..m kell.. - próbálkozik meggyőzni Raoult - Nincs... nincs semmi.. baj.. Raoul... ne ... hagyj itt..
Szavai a semmiben lebegnek, hiszen Raoul egyáltalán nem hallgat rá.
~ Csak kiviharzik a szobából, ...valami... valami gyógyítót is emlegetett... valaki... valaki rosszul.. van.. - idáig jut el gondolatban. Ha fel is próbálna kelni, akkor sem menne. Olyan mintha valami, vagy valaki nyomná lefelé, de teljes erőből..
Amíg Raoul gyógyítóért szalad, az öreg csapot papot otthagyva siet fel Niké szobájába. Rosszul van? De hát mi baja? Csak nem beteg?
- Niké... Niké!? Mi a baj? - arcáról lerí az aggodalom. A lány mellé ül az ágyra, kezébe veszi annak kezét. Forró..
- Teremtőm.. Drága kislányom!.. Mi a baj? - hiába a kérdés, ha nem érkezik válasz. Az öreg borogatásért rohan.. és miközben tiszta kendőt vizez be, megérkezik Raoul, és a gyógyító.
- Raoul! - fordul a fiatalemberhez az öreg.
- Niké...Niké.. - láthatólag nem talál szavakat, de aggodalma látványosan a tetőfokára hágott. - Segítened kell... rajta...
Ha ő nem is, a másik ember bizonyára jobban ért ehhez.
A gyógyító figyelmesen végigméri Nikét, mintha csak megnézné magának. Elgondolkodva simogatja meg rövidke kecskeszakállát, majd a másik két férfira néz.
- Uraim, kérem fáradjanak ki. Ne aggódjanak, minden rendben lesz - azzal szinte kitolja a többieket a szobából.
Csak ezek után fordul Nikéhez.
- Nos, hölgyem, akkor kezdjük.
Alaposan megvizsgálja a lányt, majd elővéve az erszényét, néhány port vesz elő. A tálkába, vagy éppen pohárba beleszór egy keveset, majd egy különös citromillatú, vörös színű levelet tör bele.
Kimegy a szobából, és az öreg keresésére indul.
- Kérem forraljon vizet. Öntse bele ebbe a pohárba, és keverje jól el. A lánya igya meg, és pihenje ki magát. Holnap eljövök ellenőrizni - és távozik.
Nikének aztán mondhat bármit a férfi, hiszen semmit sem hall. Mintha mélyen aludna. Ha mindennek ellenére meg tudja vizsgálni, akkor rendben is van a dolog. Távozta után az öreg mindent úgy tesz, ahogyan a gyógyító előírta. Csak hát.. nem mondta, végül is mi baja van Nikének? Azért azonnal indul, hogy vizet melegítsen. Közben panaszosan szövegel..
- El sem hiszem.. egyik napról a másikra... de hát nem lehet komoly baja, ugye Raoul? Hiszen akkor nem ment volna el ilyen nyugodtan azaz ember.... - közben a víz alá gyújt, hogy melegedjen. Hangjában a reménykedés. Biztosan nincs komoly baj...
Niké eközben szótlanul fekszik az ágyban. Minden bizonnyal alszik. Lehet csak az kell, hogy pihenjen.. de sokat jelentene állapota javulásában egy olyan személy jelenléte.. aki közel áll hozzá.
Raoul egészen látványosan feszült. Fel-alá járkál. Amikor észreveszi magát megtorpan, megcsóválja a fejét, és még legyint is.
- Természetesen. Claus mester nagyon érti a dolgát - nyugtatja meg az öreget.
Néhány percig még elgondolkodva álldogál, majd úgy dönt felmegy a lányhoz.
Halkan kopog. Oly módon, hogyha a lány ébren van meghallhassa, de ha esetleg alszik, ne riadjon fel rá. Csak aztán nyit be. Óvatosan bekukkant, majd elmosolyodva belép a szobába. Niké alszik.
Egészen az ágyáig lopódzik, majd leereszkedik annak a szélére.
Az öreg figyelmét sem kerüli el Raoul nyugtalansága, de nem teszi szóvá, sőt egészen természetes dologként tartja számon. Az öreg visszamegy a boltba, egy vásárló is érkezik idő közben, így figyelmén kívül hagyja ezek után Raoult.
Odafent, Niké szobájában minden csendes. Túlságosan csendes, már már nyugtalanítóan. A halk kopogásra nem érkezik válasz. Niké még akkor sem válaszol, amikor az ajtó résnyire nyílik. Hogyan is válaszolhatna, amikor alszik.. De láthatólag nincs jól. Szemei alatt karikák húzódnak, arca, homloka nedves a láztól.
Amikor Raoul ágya mellé ér, egészen közelről veheti szemre ezt a fiatal testet, ami most ádáz harcot küzd egy betegséggel. És mégis.. ennek ellenére, nem kelt visszataszító látványt. Úgy fest, mint egy alabástrom szobor.. mozdulatlan, de gyönyörű.
Hosszú percekig ül Niká ágyának szélén, és nézi a lányt. Tűnődve, elgondolkodva. Homlokát ráncolja, félre néz, vagy éppen ki az ablakon.
Elég sokára jut csak eszébe az a tény, hogy a lány még be sem vette a főzetet, amit a gyógyító elrendelt számára. Feláll, és kimegy a szobából.
Lenn az öreget nem találja. Talán vevője akadt éppen. A víz közben felforrt, így ráönti a bögrében található porokra. Gondosan elkeveri, és csak a kíváncsisága miatt meg is szagolja. Hát nem éppen a legkellemesebb illatú... de talán majd az íze...
Visszamegy Nikéhez, és újra leül az ágyára. Ujjai hátát végighúzza a lány arcán.
- Niké - szólítja meg.
Valóban, az öregnek teljesen kimegy a fejéből a gyógyital, mert a vevő valami különös áru iránt érdeklődik, aminek beszerzése sokkal macerásabb mint az összes többi. Így hát nem is baj, hogy Raoulnak eszében van a forralt víz, meg a gyógypor. Niké az első szólításra nem reagál. Talán másodszorra.. vagy harmadszorra.. Az is lehet, hogy a különös illat kelti fel, ami a bögréből árad, és percek alatt bejárja az egész szobát.
Niké megmozdítja a fejét.
- Raoul.. - motyogja - Raoul.. - igazán megindító, ahogyan a férfi nevét suttogja, csak akkor válik különössé a helyzet, amikor Niké valami egészen mást mond.. - Maszkos..
Nem telik bele sok idő, és kinyitja szemeit is. Bár kissé összemosódnak körülötte a dolgok, azt észleli, hogy valaki ott áll az ágya mellett. Tekintete kissé ködös. A férfira néz.
- Fáj.. a fejem.. - nyöszörgi Raoulnak, habár még mindig nem biztos abban, pontosan ki is áll mellette. Csak abban bízik, hogy az a valaki majd segít neki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés