|
13. fejezet
2010.08.03. 19:52
*Érdeklődéssel az arcán hajol előrébb a tetőn ülve. Combjára könyökölva tartja a fejét, hiszen nehéz az.
A lány reakcióját rendkívül érdekesnek találja. A maszk rejtekében elmosolyodik, és elhagyja a tetőt.
Késő délután tér vissza a házhoz, mivel volt egy kis elintéznivalója. Bemászik az ablakon, a lányt azonban nem találja ott. Rádől az ágyára, és kényelmesen elhelyezkedik. Ráér egy kis szunyókálásra. Jó másfél órát alszik, majd mintha csak ébresztették volna felpattan. Megigazgatja a lány ágyát, melyet sikeresen elfeküdt. Persze így is látszik rajta, hogy valaki ott bizony feküdt. Az a "férfias" ágymegigazítás elég jellemző.
Mire Niké a szobájába érkezik a férfi már nincs ott. Estére akadt egyéb dolga is, így nem tudta az ő virágszálát megvárni. Azért egy fekete rózsát otthagy a fésülködő asztalon.
Éjfél is elmúlt már amikor végez a keresett fiú előkerítésével. Hogy a kölykök mennyire el tudnak bújni.. bár ezt a melót csak úgy pihenésnek vette ki, most mégis jobban lefáradt mint bármikor.. főleg agyilag.
A város szélén húzódó ház felé lépdel. Ez bizony egy olyan ház.. Néha bizony szükség van rá, ez pedig a legjobb módja annak, hogy senki se jöhessen rá ki is valójában.*
- Aramis, végre méltóztattál benézni hozzánk.
*Libben a belépő elé egy egyáltalán nem túlöltözött lány. Hozzásimul a férfihez, karjaival a nyakát öleli át.*
- Ma én vagyok a soros, ugye tudod?
*Elengedi a férfit, viszont rögtön nyúl is a karja után, és az egyik szoba felé kezdi el húzni.
A többi lány irígykedve nézi. Ritkán jön erre olyan pasas, aki jól is néz ki, az ágyban is jó, és pénze is van. Bár "Aramis"-t már régóta ismerik, ezért is választhatott a férfi közülük, de csak azzal a megkötéssel, ha szépen sorban megy végig rajtuk, ahogy kell. Nem ám össze vissza. Abból csak lázadás lenne. Így az igazságos.
A férfi karját húzó lány közben folyamatosan beszél.*
- Majd egyszer igazán levehetnéd magadról a maszkod. Kíváncsi lennék rá milyen az arcodnak az a része. Nem is tudom miért takarod. Beszéltük is a lányokkal, hogy idegesítő, hogy még szex közben is rajtad van. Nem azért, de milyen már?? Amikor úgy lesmároltalak volna a múltkor is, erre ott van rajtad az az idióta maszk!
*Oda se figyel a halandzsázásra, figyelmét jobban leköti az előtte ringó lány csípője.
Elérik az egyik szélső szobát, az ajtó bezárul mögöttük. A férfit az egyik fotelba ülteti, majd az ölébe csusszan.*
- Olyan rossz volt.. persze gondolom te abba bele se gondoltál, hogy milyen rossz lehetett nekem, hogy tudtam hogy most engem fogsz magadévá tenni, te meg nem jöttél! Azért ez egyáltalán nem volt szép húzás! A lányok meg röhögtek a markukban, hogy biztos engem nem kívánsz! Ugye ez nem így van, Aramis?
*Ujjait végighúzza a férfi mellkasán, egészen az övéig, hogy aztán a nadrágban kössön ki.*
*Amikor este visszatér, nem csak az öregtől és a fivérektől kap megróvást, de a szobáját sem úgy találja ahogyan hagyta. Az ágyon láthatóan aludt valaki, és a fésülködőasztalon hagyott fekete rózsa azt is megmagyarázza hogy ki. Niké gyalogútja alatt próbálta megérteni a férfiakat. Erim viselkedését, a maszkos levelét. A levél még mindig ott feküdt az asztalon. Bátortalanul és töpp idő elteltével, de újra kezébe fogta a levelet.*
- Ma veled álmodtam...*olvasta hangosan, majd feltekintett, egy apró mosoly jelent meg az arcán. Magáhozölelte a levelet. Leült az ágyra, sőt, mit leült? Lefeküdt, és újra olvasni kezdett. A levél, mely először perverznek és gusztustalannak, egyenesen bántásnak tűnt a szemében, most inkább útmutató, tájékoztató.. mit kell kezdeni egy férfival? Jó, most röhögsz mi? Dehát mit lehet tenni ilyen helyzetben? A lány sosem tapasztalta a testi érintkezés egyetlen formáját sem. Mi van ha mégsem olyan szörnyű mint amilyennek elképzelte? Ábrándozásaiba merül.. A maszkos meg ő?...
~ Neem.. egy ilyen ember biztosan bordélyházakba jár.. de különben meg mit törődöm én vele? Mi közöm van nekem hozzá? Azt csinál amit akar!
Ő talán túl sokat fecseg... az örömlányoknak nem jár annyit a szájuk, nekik csak egy feladatuk van: Megadni egy férfinak azt ami jár.. persze jutányos áron, mert ebben a világban már semmi sem megy könnyen.. egyről a kettőre.. azaz dehogynem, ha van egy kis pénzed. De mit is kezdene vele a maszkos? Nála tapasztalanatlabb (ismét egy érdekes szó  ) és ügyentlenebb lányt nem is látott a világ. Egy ilyen férfit, mint a maszkos kordában kell tartani, vezetni, irányítani kell. Itt mégis úgy tűnik, hogy a lány szorulna vezetésre. Ismét a levélre néz, összehajtja. Nagyon mélyen eldugja a fiókjába, és ír egy pár soros választ.*
" Nem értem, miért írtad ezt le nekem... Néha úgy érzem, csak hülyítesz.. máskor meg.. Egyébként ez csak álom... és addig jó amíg így marad."
*Az éjszaka közepén érkezik újból látogatója a lánynak. A férfi nem sieti el a megérkezés folyamatát. Ráérősen mászik be az ablakon, és a párkányon még meg is pihen egy darabig.
Néhány másodperc múlva kezében van a válasz arra a levélre, amit még korábban írt Nikének. Derűsen elmosolyodik, és hozzáfog, hogy a lehető legjobb tudása szerint világosíthassa fel a lányt.
"Azért, mert remek ötletem támadt. Mi lenne, ha a mi kis levelezésünket kiadnám könyvben? Az olvasók szétizgulnák magukat rajta! Most gondolj bele... Ez lenne a történet tetőpontja! Az értetlenséged a késleltetés... utána pedig a megoldás, vagyis beadod a derekad, és elismered, hogy én vagyok a te egyetlen, örök szerelmed. Hát igen..."
Drámaian felsóhajt, és a lányra pillant. A maszk alatt vigyor körvonalazódik, ahogy újra a levél fölé hajol. Szépen formázott szivecskékkel díszesíti üzenetét, majd elhagyja a házat.*
*Ez az este nem éppen úgy telik el, mint a többi. Niké (bár csak kétszer olvasta el , mégis) a levél minden szavát szinte fejből tudja. Álmában többször kitakarózik, a lepedője vizes lesz a verítéktől. Képek villannak elé.
A maszkos lassan közelít felé. A kezében az elmaradhatatlan rózsa. Bár Niké nem látja az arcát teljesen (sötét is van, nah meg a maszk is a férfin van) képzeletben látja ahogyan maszkja esetleg bajsza (mert ki tudja hogy bajszos e azóta?) alatt ravaszul vigyorog. Niké saját magát nem látja, csak azt hogy valami hálóingszerűben van ami tiszta vizes. Bőrét nedvesíti, és közben az áttetsző anyag szemérmetlenül mutogatja idomait. Hátrál a férfi elől. Valami tocsog a lába alatt. Letekinteni nem mer, csak annyit érez, hogy az a valami meleg. Aztán a következő lépésnél talpa nem érez szilárd talajt a lába alatt. Meginog, felsikolt álmában, majd vészesen zuhanni kezd a sötét semmibe. Mielőtt földet vagy szilárd talajt érne, és csontjai ezer szilánkra törnének erős karok szorlnak meztelen combja köré és mentik meg a végzetes becsapódástól. Szemét száját összeszorítja a hirtelen fékezésben, és bár már megállt mégsem meri kinyitni szemeit. A kezek védelmezően szorítják egy hozzá tartozó idegennek tűnő testhez. Aztán ellazulnak és a lányt lábrasegítik. Niké lassan ráhelyezi a testsúlyt saját lábaira majd felegyenesedik. Arcába hulló haját arrébbtessékeli kezével, hogy szemügyre vegy, ki volt az aki elkapta.
Leesik az álla, mikor meglátja, hogy a maszkos áll előtte. És akkor....
A maszkos bármilyen bejelentés nélkül hirtelen odahajol hozzá, egészen közel a füléhez. Niké moccanni sem mer. Ekkor a maszkos megszólal. Hangja mély , rekedt...
~ Megvagy! - suttogja forrón a lány fülébe. Niké már már azt hitte szíve mindjárt kiugrik a helyéről. Félt ettől az alaktól, mégis, úgy szeretett volna hozzáérni... a bőréhez. Végigsimítani rajta, érezni hogyan lüktet a vér az ereiben. Mire feleszmélt, már farkasszemet nézett a férfivel, ujjai pedig a maszk szélén simítottak végig. Talán a maszkos is elrévedezett egy időre smaragd zöld szemeiben, mert csak akkor kapott a lány keze után, mikor az már éppen húzta volna lefelé a maszkot...
És akkor felébredt. Még a haja is teljesen átnedvesedett, a levegőt kissé kapkodva vette. Tekintete megakad az asztalon hagyott üzeneten. Amilyen gyorsan csak tud felkel az ágyból. Lábai görcsösen engedelmeskednek, majdnem elvágódik a padlón, zajt csapva hajnali 4 kor. Majdnem széttépi az üzenetet olyan hevesen hajtja ki és mohón olvassa az üzenetet. Olvasás közben pupillája kitágul. Gombócot érez a torkában. Ennél szemétládább férfivel még életében nem akadt össze! Képmutató! Szoknyapecér! Képes lenne kiadni a könyvben kéjelgéseit, Niké őszinte szavait, mindent. Képes lenne kiteregetni a szennyest? Arra nem gondol hogy körözés alatt áll? Hiába próbálná elkendőzni, úgyis rátalálnának. Nem.. Ezt nem!
Niké nem volt tisztában vele, de tudat alatt védte ezt a bérgyilkost. Nem akarta hogy azok kezére jusson akik egy kanál vízben képesek lennének megfojtani. Persze azzal magyarázta a dolgot, hogy ő az áldozat, és a férfi megint csak őt akarja bosszantani. Ez részben igaz is volt.
Niké remegő lábakkal ereszkedik le a székre és kezdi el írni a válaszát:
"Még mindig nem értem, mire jó ez neked! Az őrületbe kergetsz! Olvasóid pedig nem lennének, mert elkapnának, mielőtt a könyvet kiadhatnád! Légy már észnél! Nem veszed észre hogy pengeélen táncolsz!?"
Aztán remek ötlete támad. A maszkos valahogy mindig elkerüli őt. Vagy alszik, vagy nincs itt mikor itt jár. Eldönti, hogy beszélni fog vele. Utoljára! Ismét lefekszik, de ezúttal csak tetteti az alvást. Úgysem tudna aludni. Folyamatosan az a kép játszódik le előtte, hogy éppen lehúzná a maszkot, de a férfi nem engedi... és újra... és újra... és újra..
*Ha ő azt tudná, miket álmodik itt össze-vissza ez a leányzó, bizonyára mélyen elgondolkodna. Azonban nem tud róla, és mit sem sejtve jár rá a házra, illetve az ott lakó hölgyre is.
Bár nem szokása, hogy egy este kétszer is betérjen, most mégis így tesz. Valami furcsa késztetést érez arra, hogy újból bemásszon azon a bizonyos ablakon.
Nem ment messzire, így hamar vissza is ér. Arra nem számít, hogy választ kapott a levelére, hiszen nemrég írta, Niké pedig aludt.
A szoba elsötétedik, amikor a bevilágító holdat, és csillagokat eltakarja a férfi alakja. A szoba padlójára ismerős árnyék vetül.
Alig hallható mozgás, inkább csak a ruha neszezése hallatszik. Nesztelen léptekkel éri el a szoba közepét, és torpan meg a lányra nézve. Az alvó arcát fürkészi, hallgatja légzését... és lassan elmosolyodik.
Közelebb, és közelebb lép. Lassan, egyre lassabban közelíti meg az ágyat. Már közvetlenül mellette áll, lába a fának simul, árnyéka beteríti a fekvő lányt. Lassan lehajol, egészen közel, Niké füléhez.
- Megvagy - súgja.
Hangja kissé kuncogásra emlékeztető.
Vissza felegyenesedik, úgy néz le a már valószínűleg éber lányra.
- Korábban kell felkelned ahhoz, hogy engem át tudj verni ilyen, tetetett alvással.
Vége a tizenharmadik résznek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés