*Az hogy a (szólítsuk ezek után csak vevőnek) , tehát "vevő" egyszeriben lemagázza, majd letegezi, ismét bizonytalanná teszi. A virág ellen nem tud védekezni, annak a jele, hogy túl közel ment a férfihoz, hiszen volt ideje a hajába tűzni. Megtapogatja, ő ugyan nem látja hogyan áll, a maszkos azt mondja jól. Idegesen hátralép, majd elballag a pult mögé.*
- Akkor mondd gyorsan mit kérsz...*szeretné ő kiszolgálni a férfit.. tényleg.. de csak a saját érdekében. Miután hallhatta a választ, eszébe is jut.. hiszen ezért a rakományért kellett ma reggel elmennie Erimmel. Egy percre mintha hideg fuvallat érné arcát. Aztán természetesen előkeresi a fémíjakat a pultra teszi, mivel a férfi már fizetett így most valószínű nem fog. Niké nem tudja, hogy már előzetesen itthagyott egy zacskót, de mégsem kér fizettséget... a maszkostól nem. Miután a pultra tette az íjakat feltekint a férfira.*
- Menekülj innen... kérlek..*mondja egészen halkan, a férfi szemébe nézve, majd elhúzza kezét az íjakról, megfordul, szinte futólépésben indul a szobája felé, és Erimbe ütközik.*
- Jajj ne haragudj.. Niké én..
- Hagyj békén!*emeli fel a hangját a lány kissé idegesen és elsiet mellette. Erim pedig a bolt felé fordul... és ha a maszkos még ott van, felkiált.*
- Őrség!!!

*Az eddigi derűs mosolyt felváltja a teljes értetlenség. Az előbb a lány leőrültözte hogy idejött, most meg arra bíztatja, hogy meneküljön.*
- Hová, és miért??
*Átveszi a becsomagolt - hogy ne peregjenek szét - nyílvesszőket, de nem mozdul. Továbbra is gondolataiba merülve néz a lány után. Talán ez a folyamatosan zaklatás eredménye, hogy kicsit megbuggyant? Lehet túl messzire ment?
Aztán megjelenik a kereskedő egyik fia, és őrséget kiált.*
- Hol?
*Vagy őrségért? De minek??
A maszkos férfiban kezd feltámadni a gyanú, hogy esetleg az egész család dilis egy kicsit..
Mindenesetre nem siet sehova, szépen kifelé ballag a boltból.*

*A lány a szobájába menekül. Ott a tükörbe néz. Hajában még mindig ott van a virág, amit a maszkos fűzött bele. Kihúzza a hajából, az asztalra teszi. Ezalatt Erim hangját a déli forgatagban természetesen senki sem hallotta meg. Tehát őrségtől nem kell félni. Erim is hamar rájön, hogy hiába kiáltozik, szóval idegesen feltrappol Niké szobájába. A szoba ajtaja be van csukva. Erim kopog.*
- Niké... te beszéltél a maszkossal?*Niké ijedten kapja fel a fejét. Az ajtóhoz rohan. Erim éppen benyitna. Niké belülről tartja az ajtót, nehogy be tudjon jönni.*
- Niké.. engedj be..
- Erim hagyj békén!*kétségbeesve ráncigálják az ajtót. Az egyik be akar jutni, a másik kint akarja tartani. Niké el akarja fordítani a kulcsot.. remegő kézzel próbálja de nem sikerül.*
- Niké nem menekülhetsz előlem mindig!*Erim már kiabál. Nikét ez megrémiszti. A kulcs sikeresen elfordul. Erim dörömböl az ajtón.*
- Beszéltél vele!? Ugye igen!? Hát nem emlékszel mit tett veled az a szemétáláa?! Gondolkodj már!!! Te meg beszéltél vele!?
*Niké az ágyáig hátrál ott leroskad rá.*
*Erim még sokáig dörömböl, és csak azért hagyja abba, mert nem akarja hogy az egész ház odacsődüljön.*

*Az ajtót már kinyitotta és éppen kilépne, amikor meghallja a kiabálást. Mi a fene folyik itt?
Félig visszafordulva hallgatózik, de nem sokat ért abból, amit a másik kettő, pontosabban a fiú üvöltözik a lánynak.. és nem azért mert nem hallja.
A nyílvesszőket a tanyájára szállítja. Szépen elrakosgatja őket, hogy kéznél legyenek, ha szükség lenne rájuk.
Csak ezek után indul vissza a kereskedő házához. Muszáj lesz megkérdeznie a lányt, hogy mi volt ez a nagy veszekedés. Eddig úgy vette észre, mintha nagyon jóban lettek volna a fiúval.
Tetőről tetőre mászik, míg el nem éri a kívánt házat. Ott kivételesen, szerencséjére éppen nyitott ablakokra lel.
Bemászik a lány szobájába, de nem figyelmezteti hogy ott van. Lehet hogy Niké rögtön észreveszi, de az is előfrodulhat, hogy csak a hangját hallja meg először.*
- Hmm.. mire ez a nagy felhajtás?

*Niké összerezzen a hangra. Egyből az ablak felé fordul. Feláll és a férfi mellé siet. Még sosem látta így itt a szobájában, csak az utána maradt jeleket találta meg.*
- Halkabban!*szól rá, közben az ajtó felé fordul. Erim már elment. Felsóhajtva fordul a maszkos felé.*
- Miért jöttél? Mit akarsz?*Aztán megakad tekintete a férfi karján.. jobban mondva azt belepő sebeken. Némán leesik az álla. Két tenyerével a férfi vállának támaszkodik és lenyomja az ágyára. *
- Ezeket meg.. hol szerezted?*kérdezi kissé fagyosan, miközben a fürdőszobába siet (a saját szobájából nyílik) hogy bevizezzen egy köteg gézt. Miután visszatér a férfi mellé ül le és elkezdi kimosni a sebeket.*

*Lejebb teker a hangján, ahogy a lány kérte, bár ő már biztos benne hogy senki sincs a közelben aki meghallhatná.*
- Tudásra szomjazom.
*A maszk alatt jól látszik, ahogy elvigyorodik.*
- Miért kell menekülnöm?
*Szegezi a lánynak a kérdést.
Közben Niké felfedezi a karján húzódó sebeket. Legutóbbi etsi kiruccanásán szerzett néhányat az így is sok mellé.
Hagyja hogy a lány lenyomja az ágyra, úgyis elfáradt kissé. Már egy ideje nem is aludt.
Hogy hol szerezte a sérüléseket??*
- A pasid belém harapott.
*Felelei az igazság helyett.*
- Fertőző innen látom.. vérben forgott a szeme, és habzott a szája. Veszett, ebben biztos vagyok.
*Amikor a lány elhagyja a szobát, ledől az ágyra. Körülbelül 5 éves korában aludt ágyban.. ennek örömére rögtön le is kómázik.
Mire Niké visszaér a szobába, a férfi a hátán feküdve, elnyúlva, egyik karjával feje alá ölelve a párnát, alszik.
Ez persze nem azt jelenti, hogy mélyen.. sőt igen éberen alszik. A legkisebb gyanus mozdulatra máris felébred.*

Vége a tizenegyedik résznek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés