Kenhon hosszasan tanulmányozta a lány leleteit az irodájában. A dátumot megvizsgálva könnyen kitalálta, hogy az autóbaleset akkor történt, amikor ő elhagyta az országot. A következő 3 évről nincsenek orvosi leletek.. pedig egy ilyen sérüléssel folyamatos kontroll alatt kellett volna tartani a lányt. 3 év kiesés igencsak megnehezíti a munkáját. Annyi új információt kellett azóta feldolgozni a lánynak, hogy a régiek mégjobban elfelejtődtek. Jól gondolta, hogy a lány őt sem fogja felismerni. A legjobb amit most tehet, hogy bent tartja a kórházban, folyamatos felügyelettel.

Cho órákig feküdt egyedül a kórteremben. Még csak másik beteggel sem találkozott. Ez valami elkülönített részleg lehet. Pokolian egyedül érezte magát. Minden percben azt figyelte, ki megy el az ajtaja előtt. Látni nem látta, mert az ajtó telített volt, de hangokat hallott. Topán ugyan, de hallani vélte a cipők kopogását, amint elhaladtak az ajtaja előtt. Most is fülelt.. A léptek hangja egyre erősödött, mígnem elhalt.
Az ajtó kinyílt, Cho pedig mereven figyelte, ki fog belépni rajta. Bánatára, csak egy nővér volt, aki infúziót jött cserélni.
- Mondja... hogy hívják a fiatal doktorurat, aki az imént bent járt nálam?
- Oh! Bizonyára a gyakornok dokira gondol. Kenhon, ha jól tudom így hívják.
- Kenhon.. - suttogja visszhangoztatva a lány.- Nem tudja mikor jön vissza?
- Úgy hiszem ma már nem.. esetleg holnap.
A nővérke befejezte a cserét és miután megkérte Cho-t, hogy csak aludjon, távozott. Cho megpróbált aludni, de órákig nem jött még álom a szemére.

Lora a szobájában az asztal mellett ült. Lábai a felismerhetetlenségik feldagadtak és elszineződtek. Nem bírt rájuk állni, és akárhogyan erőltette, a végeredmény csak rosszabb lett. Egy üzenetet akart írni. Egy üzenetet a kedves fiatalembernek, akit valahol a szíve mélyén nagyon is kedvelt. Szerette volna, ha ez a bizonyos titokzatos férfi lenne az a személy, aki szabaddá teszi őt. De a férfi, aki csak Tor néven mutatkozott be, minduntalan Cho iránt érdeklődött. Lora reménytelenül, és viszonzatlanul volt szerelmes ebbe a kedves fiatalemberbe. Bármit megtett volna azért, hogy a férfi, ha csak egy kis ideig is... de észrevegye őt. Ezért most üzenetet akart neki írni. Meg akarta írni neki, mi történt Cho-val.. hogy segítsen neki megtalálni.
De itt jött a baj.. már megint Cho... Mindig csak Cho... Ha valóban üzen neki, akkor Tor futni fog majd Cho után, mit sem törődve az Ő érzelmeivel. De Cho a barátnője volt. Cho miatt eltűrte a verést a Madamtól. Mégiscsak tollat ragadt és lefirkantotta rá:
Cho a Központi Kórházban van. Öngyilkos akart lenni. Lora
Csupán ennyit írt rá, majd letépte a papír azon részét, amelyiken az üzenet volt. Összehajtogatta, egészen kicsire majd beledugta a zsebébe. Már csak az volt a kérdés, hogyan jutassa el a levelet a férfihoz? A Madam biztosan megtiltotta neki, hogy idejöjjön, és Cho után kérdezősködjön... neki ki innen kiszöknie. De ilyen lábakkal???
Az képtelenség. Az ajtóig alig jutna el. Más megoldást kell találnia. Vagy várnia, amíg a lábai rendbe nem jönnek. De az mikor lesz? Nem lesz akkor már késő? Vagy esetleg... igen... és ekkor eszébe jutott az egyetlen ember, aki minden kötöttség és felelősség nélkül járhat a krancs és a való világ között.... Aila... a nő, akit pár éve megváltottak. Igaz azóta nem látta errefelé. Bizonyára ő is messzire elkerülné ezt a helyet, ha egyszer megváltaná valaki. Tanácstalanul ült a széken, majd lassan elindultak a könnyei. Itt ül, és semmit sem tud azért tenni, hogy valahogyan Tor tudtára adja, hogy Cho már nincs itt.

- Hallottam, hogy az a kis ribanc meg akarta ölni magát.. sajnálom, hogy nem sikerült neki.. - mondja megvetően Harison, míg rágyújt egy cigire.
- Még mindig nem értem, mire jó az magának, hogy idehozta azt a szerencsétlen. - jegyzi meg kissé bátortalanul a Madam, míg beleszürcsöl a teájába. - És ezek után mit kezd majd vele? Nem akarok udvariatlannak tűnni Uram, de nem volna jó ötlet ide visszahozni őt.
- Kifejtené, hogy mire gondol?
- A lány csak bajt okoz, és a többi lányra is rossz hatással van. Az állandó lázongásai, és kicsapongásai felbátoríthatják a többi lányt. Kénytelen voltam őröket rendelni a kapuk mellé, hogy nehogy elszökjön valamelyik. Bármennyire is haragszik a lányra, bár az okát nem tudom... de azt hiszem eleget szenvedet már.. nem gondolja?
Harison szemeiben gonosz tűz gyullad fel.
- Sosem fog eleget szenvedni... Sosem fog annyit szenvedni, mint az én családom! Bár valóban elég aggasztó, hogy ennyi bajt okoz.. végetvetek ennek!
- Mire gondol???
- Elteszem láb alól.. ahogy a szüleit... megölöm. Ezt kellett volna tennem már az elején is, de én hülye, láttam hogy a fiam rajong érte, és nem akartam neki fájdalmat okozni. De most, hogy a fiam nincs itt... amiről nem tud, az nem is fáj neki.
- Az isten szerelmére! Harison! Ha valóban megteszi, meg kell kérnem, hogy távozzon innen, és soha többé ne jöjjön. Ha egy ilyen ügybe keveredik a krancs, akkor oda a jóhíremnek. Bezárhatom a boltot, és mehetek az utcára. 
- Ne aggódjon Madam... már így is sokat tett értem. Nem kell tartania.. Cho nem jön már ide vissza. Cho már csak egy helyre megy, és az jó messze van innen...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés