Lora a földön hevert. Lábai bekékültek, belilultak az erős ütésektől. Úgy érezte egyáltalán nem tud megmozdulni. Itt szeretne feküdni az idők végezetéig. A Madam eközben kárörvendő megjegyzésekkel illette a lányt. Olyanokkal, mint: Ostoba voltál, amiért ellenszegültél nekem. Most majd napokig nem tudsz lábraállni. A Madam kemény volt minden lánnyal. Szigorú szabályok uralkodtak a krancson belül, amit senki, semmilyen körülmények között nem szeghetett meg. Ha mégis megtette, úgy kemény büntetést kapott érte.
- Ne hidd, hogy a veréssel megúsztad, Lora.. Mától minde nszabadidődet a varrodában fogod tölteni.. hasznosan..
A krancs - béli lányokat nem igazán dolgoztatták. Egyetlen dolguk az volt, hogy szépek, és kívánatosak legyenek. A fizikai munka kimeríti a testet, és elhervasztja a lelket. Egy ilyen munka mellett, nem lehetnek  a város legszebb lányai.. így annak a reménye is kimúlik, hogy valaha egy férfi megszabadítsa őket.
Lora szótlanul hallgatta az ítéletet, majd a Madam peckesen kihízva magát tovalibbent. Bárhogyan is lesz, tudja, hogy jól tette, amit tett...

Cho eszméletlen volt, amikor betolták a kórházba. Erős szorítókötést kapott  a csuklójára, és infúzióra kötötték. Rengeteg vért vesztett, így nagyon legyengült a teste. Az orvosok biztosak voltak benne, hogy nem ez a legnagyobb baj a lánnyal. A baj forrása az elméjében keresendő... Ha öngyilkosságot kísérelt meg, akkor egy jó pszichológusra van szüksége, aki elbeszélget vele. Szerencsére a kórházban nagyszerű szakemberek állnak a lány rendelkezésére, már csak azt kell megvárniuk, hogy magáhoztérjen.

Már este volt, amikor Tor, a titokzatos idegen ismét megjelent a karncs épületénél. Csakúgy, mint az elmúlt napok mindegyikén.
- Igazán kitartó.. - dünnyögi a Madam, miközben a vendég elé siet, hogy üdvözölje.
- Tiszteletem Uram! Miben segíthetek? Csak nem megint a kis Cho-t keresi?
- De igen. - válaszol tömören a férfi - Hol van?
- Mint azt bizonyára ön is jól tudja... Cho-t nem áll szándékomban magának adni. Kérem hagyjon fel azzal, hogy állandóan őt keresi.
- Látni szeretném a lányt. - jelenti ki komoran a férfi, és élesen a Madam szemébe néz.
- Lehetetlen...
- Úgy gondolom egyáltalán nem az.. hívja azonnal ide! Vagy talán oka van arra, hogy rejtegesse előlem? - Tor gyanakvóan végigméri a nőt. Egyenesen biztos abban, hogy valaki irányítja. Hogy valaki utasításokkal látja el.. és meg merne rá esküdni, hogy ez a valaki nem más, mint aki évekkel ezelőtt elrabolta a lányt a házából.
- Bizony van okom rá! Chonak ezer más kérője is akad, magán kívül.
- Kétlem, hogy akad közöttük egy is, aki annyi pénzt ajánlott érte mint én. Vagy talán mégis? Mondja csak.. mennyit ajánlottak? Megduplázom.. nem is, .. inkább megtriplázom.
- Uram. Közölnöm kell magával, hogy a jövőben a személye nem kívánatos itt... Kérem távozzon.
- Nem! Nem amíg nem beszéltem Cho-val.
A férfi megindul befelé, de  a termetes Madam elé áll.
- Hé hé.. csak lassan a testtel. Oda férfi nem teheti be a lábát.
- Cho!!! Choo!! - kiáltja a férfi.
- Felesleges.. - kuncog a Madam. - úgysem hallja magát..
- Talán nincs itt? Hol van? Mondja meg, hogy hol van!!
- Eszem ágában sincs elmondani magának, hogy hol van..

Míg Tor heves szóvitába keveredik a Madammal, Lora erőt vesz magán. Meghallja, hogy Cho nevét kiáltja egy férfi. Két kezével megpróbálja feltolni magát, hogy elérje az oszlopot. Abba talán bele tud kapaszkodni, és fel tud állni.

- Azonnal mondja meg, hogy hol van! - rángatja meg Tor a Madam karját.
- Engedjen el vagy szólok az őröknek. Hallja?? Engedjen!!
Tor kényszeredetten elereszti a nő karját.
- Bárkinek is dolgozik is... megtalálom... és megölöm.. és aztán magának sem lesz kegyelem.. hallja? Ezt jegyezze meg... - sziszegi a fogai között Tor, majd megfordul és faképnélhagyja a Madamot.
Lora eközben keserves fájdalmak között eléri az oszlopot, és belekapszkodik.
- Várjon.. - suttogja erőtlenül. - Várjon...
De a férfi már nem hallja.

***

Cho egy nagy fehér ágyban találta magát, ismét. A kezét valami lesúlyozta, legalábbis így érezte. Meg sem bírta mozdítani először. Aztán észrevette, hogy mindkét keze az ágyhoz van szíjazva. Megrángatta a karjait, de a hurok nem engedett.
- Hol vagyok? - kérdezte, csak úgy bele a semmibe, de választ egyelőre nem kapott.
Az ajtó azonban nem sokára kinyílt. Egy magas, fiatal férfi lépett be rajta. Cho olyan 28 év körülinek saccolta. Rövid fekete haja volt, sötét bogárszemekkel. A férfi fehér köpenyt viselt, a kezében pedig mappát tartott, meg egy tollat.
Talán egy orvos... - gondolta Cho, és tekintetével végigkísérte, amint a férfi az ágya mellé húz egy széket és leül rá.
- Cho Sun..
- Hol vagyok?
- A Seoul Központi Kórház pszichiátriai osztályán.
- Mit keresek én itt?
- Öngyilkosságot próbált meg elkövetni. Ez elég nyomós érv.. nem? - mosolyodik el az orvos, és a mappájába tekint.
- Magácska még nagyon fiatal.. hogy ilyesmin járjon az esze. Igazából senkinek nem szabadna, még csak meg sem fordulnia ilyesmi a fejében.
- Mikor mehetek haza?
Az orvos ismét elmosolyodik, a lány naiv tudatlaságán.
- Maradjunk annyiban, hogy egyhamar nem.
- És miért kötöztek az ágyhoz? - tekint a két karjára Cho.
- Nos ez nyílvánvaló... Egy kórházban mégtöbb élesz eszköz található, mint odahaza. Nem kockáztathattuk meg azt, hogy szabad kezet engedünk magának a használatukhoz.. isten tudja, hogy járna.. - utal a lány csuklójára a fiatal doki, majd ismét a mappába tekint. Befirkant valamit, aztán feláll.
- Várjon! Ne menjen el!
- Igen?
- Ne hagyjon magamra... - kéri halkan a lány.
- Sajnálom, de rengeteg dolgom van még, de ígérem, hogy amint időm engedi, ismét meglátogatom. Amúgy sem szabadul innen az én beleegyezésem nélkül. - kacsint az orvos, majd magárahagyja  a lányt.

- Nos, Kenhon? Mit gondol a lányról? - kérdezik a fiatal orvost nem is olyan sokkal a vizit után.
- A lánynak korábban autóbalesete volt. Erős ütés érhette a fejét, az emlékezetével azóta is baj van. Az öngyilkosság ennek az eredménye. Nem találja a helyét a világban.. szeretethiány.. Rengeteg türelem és idő kell hozzá, mire felépül.
- Akkor sok sikert hozzá. Igazán szép kihívás, egy kezdő orvosnak.
- Igen uram..
Mit tudnak a főnökei, vagy kollégái arról, hogy milyen viszony fűzi ehhez a lányhoz? És mennyi minden történt azóta, hogy apja parancsára itt hagyta Koreát, és hazament... Senki sem tudja, hogy orvosnak kezdett el tanulni. Egy olyan szakmát akart választani, amivel valamicskét törleszthet abból, amit apja tönkretett az élete során. Az apja életeket vett el, ő életeket akar megmenteni. Így hát elkezdett tanulni. Jelenleg szakmai gyakorlatát végzi Koreában, és rábízták Cho Sun esetét. Úgy gondolták nem olyan komoly a baj, de egy kezdőnek éppen elég kihívást jelent. Fogalmuk sem volt arról, hogy Kenhon-t ezúttal nem csak a hivatása, de érzelmei is arra ösztönzik, hogy segítsen a lánynak visszaemlékezni. Fogalmuk sincs arról... hogy Kenhon gyengéd érzelmeket táplál a páciense iránt..

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés