XV. rész: Vénusz dombi történet
Miya az utóbbi incidens óta nem igazán hagyta el úgy a kis lakást, hogy előtte ne szólt volna Hanato-nak. Semmi jel nem utalt arra, hogy bárki a nyomukban lenne, így hamarosan Hanato nagy elővigyázatossága is enyhülni látszott. Mivel valamiből élniük kellett, így Hanato többször magára hagyta Miyát "munka" címszó alatt. A lány azonban sosem tudta, a férfi mit is dolgozik valójában. Próbált rákérdezni, de sosem szedte eléggé össze a bátorságát ahhoz, hogy ne engedje Hanatot elterelni a témát.
Miya széppen rendben tartotta a kis lakást, és sütött - főzött. Igazán házias nő lett belőle, mióta elhagyta az Ohira házat. Sokszor eszébe jutott, hogy mi lehet a nagy házzal.. de lelke méllyén örült, hogy megszabadult arról a helyről, mely évekig a börtönt jelentette számára.
Az egyik este megkérte Hanatot, hogy elhagyhassa a lakást. Hanato-nak szeretett volna valami különlegeset sütni, de volt elegendő alapanyaga hozzá. Nem mondhatta meg nyíltan tehát, miért kell elmennie. Annyit mondott, hogy a boltban felejtett valamit, ezért kell visszamennie. Hanato bár furcsállta a dolgot, hiszen tudta, hogy Miya milyen eszes lány, mégis megengedte neki, hogy elmenjen.
- Nem akarom, hogy úgy érezd... hogy fogvatartalak. - mondta Hanato - Sőt. Szeretném, hogy tudd, bármikor elmehetsz, amikor csak szeretnél. - ennél a kijelentésnél azonban érezni lehetett a hangjában a fájdalmat, amit akkor érezne, ha a lány valóban elmenne.
- Hanato.. hova mehetnék? - kérdezte akkor nagy, őszinte szomorú szemekkel Miya. - Az apám elhagyott, az anyám meghalt.. testvérem nincs., barátaim sincsenek. Egyedül téged ismerlek ebben az országban..
Hanato viszont készen állt a válasszal.
- Nem várhatom el, hogy itt raboskodj, főzz moss, és takaríts rám. Felnőtt nő vagy, aki el tudja dönteni, mi a legjobb neki.
Miyának most az egyszer jól esett, hogy valaki végre nem kislányként néz rá, hanem úgy mint egy igazi, érett nő, aki tud dönteni a saját élete felett.
Miya nem válaszolt, csak mosolygott, és kifordult az ajtón.
Az elmúlt hetekben egyre többet gondolt a férfira. Hanato.. a tökéletes férfit jelentette számára. Egy olyan férfi, aki amellett, hogy helyes, kedves, erős is, és megvédi. Fogalma sem volt róla viszont, hogy Hanato mit érezhet iránta. Talán csak sajnálatot.. talán sosem jelentett számára többet, mint egy kislány, aki folyton csak problémát okoz. Ez el is kedvetlenítette... A boltban mindent megvett a süteményhez, és már sötétedett, amikor hazafelé vette az irányt.
Hirtelen valaki a háta mögé lépett, és befogta a száját. Kapálózni kezdett, de ellenfle erősebbnek bizonyult.
- Csss... -csitította a fogvatartó - ne sikíts, és nem esik bántódásod!
Matató kezeket érzett a farmerzsebe körül, ott ahol a pénztárcát tartotta. A rabló egy hirtelen mozdulattal kirántotta a helyéről a pénztárcát. Egy kézzel kinyitotta, és megnézte mennyi pénz van benne.
- Csak ennyi van nálad?
Miya nem válaszolt.
- Ennyi van nálad, vagy van még valamid? Válaszolj! - rántotta meg fejénél fogva a lányt. Miya ekkor egy jól irányzott ütéssel teljes erejéből rátaposott a férfi lábára. A hatás nem maradt el. A férfi elengedte, ő pedig futásnak eredt. Nem kell sokat futnia, ha el akarja érni a lakást, ott pedig majd Hanato lerendezi az aljas szemétládát.
A férfi kissé lemaradva, de utánaszaladt.
Miya szinte számolgatta a métereket. Már nem kell sok hogy hazaérjen. Hátrakapta a fejét, hogy megnézze, követi e még a rabló. Nem látott senkit. Sehol sem volt senki... Mellkasa fel-le ugrándozott, miközben kapkodva vette a levegőt. Most mit tegyen? A pénztárcája a rablónál maradt, az összes igazolványával együtt. Ide-oda kapkodta a fejét zavarodottságában. Végül úgy döntött hazamegy, és elmondja Hanato-nak az egészet. A férfi már az ajtóban állva várta.
- Hol van, amit a boltban hagytál? - kérdezi meglepődve Hanato. - Mi a baj? - ez a kérdés már sokkal komorabban cseng, mint az előző. Hanato leereszti karbafont kezeit, és közelebb lép a lányhoz.
- Hiszen te remegsz.. - állapítja meg egy pillanat alatt, majd tenyerébe fogja a lány arcát, és megvizsgálja közelebbről.
- Bántott valaki? - egyre követelőzőbben beszél. - Miya! Beszélj! - rázza meg enyhén a tenyerében nyugvó arcot.
- Kiraboltak.. - suttogja Miya.
Hanato nagy, komoly szemekkel vizsgálja a lány szemeit.
- Kiraboltak? - kérdez vissza.
- Ki.. - helyesel Miya. - Elszaladtam..
- Miért ide szaladtál?
Miya szívverése nyomban leáll. Mégis hogy lehet ilyen sületlenséget kérdezni. Összeráncolja homlokát, és kezével lesöpri Hanato kezeit az arcáról.
- Ezt meg hogy érted.. ho..hogy hogy miért ide? Hova.. hova kellett volna?
Hanato enyhén elmosolyodik.
- Gyere be.. - és betessékeli maga előtt a lányt a lakásba. A kis dohányzóasztalon Miya pénztárcája hever.
- A pénztárcám! - kiált fel Miya, és az asztalhoz szalad. - Hogy került ez ide?
-Én hoztam ide..
- Te? - Miya értetlenségét már nem is lehetett volna tovább fokozni.
- Igen én... én fogtam be hátulról a szád, és én vettem el a tárcád is.. - vallja be Hanato, mondandójának értelmével ellentétes csevegő hangon.
- Miért tetted?! Nagyon megijesztettél!! - Miya felemeli a hangját. Most aztán igazán dühös a férfira.
- Pont ez volt a szándékom. - vallja be Hanato - Látni akartam, hogyan reagálsz, ha egy olyan helyzetbe kerülsz, ahol te vagy az áldozat. Látni akartam mit teszel..
Miya csak hápogni tud. Ez a férfi nem normális!! Pedig már kezdte úgy érezni,.. de nem..
- Haragszol rám, Miya? - Hanato egészen lehalkította hangját, és a lány elé lépett.
- Igen haragszom! - dacol a lány.
- Ne haragudj.. - suttogja Hanato, miközben átöleli a lány derekát, és közelebb vonja magához.
- Nézz rám.. - kéri Hanato, miközben tekintetével a lányét keresi.
- Nézz rám.. kérlek.. - gyengéden megemeli a lány fejét az állánál fogva.
- Hogyan tehetném jóvá, mondd... - suttogja a lánynak, miközben mélyen a szemébe néz. Miya szíve egyre gyorsabban ver, ahogyan a férfi ajka közelít hozzá, de ő nem mer megmoccanni.
Hanato megcsókolja a lányt, és Miya nem ellenkezik. Eleinte csak óvatosan, majd egyre vadabbul viszonozza Hanato csókját. A férfi magáhozöleli Miya törékeny testét. Úgy érzi most bármire képes lenne. Megvédi ezt a lányt, az élete árán is. Megvédi, mert szüksége van rá. Szüksége van erre a finom csókra, ezekre a bársonyos kezekre, melyek most a nyaka köré fonódnak. Érezni akarja, minden lélegzetvételét.
Hirtelen felkapja a lányt, és a kanapéra fekteti. Kezei szüntelenül simogatják Miya testét miközben megcsókolja a nyakát, és egyre lentebb halad. A gyönyörű mellek között elidőzik. Kezei közé veszi, és masszírozni kezdi. Miya az ajkába harap.
Hanato kezei a lány ruhája alá siklanak. Ekkor először furcsa érzés támad benne. Úgy érezte, mintha Miya teste aprón összerezzent volna a kezei alatt. Elkezdi csókolgatni a lány dereát.. csípőjét, és miután lehúzza a lány nadrágját, a bugyijával együtt, forró csókot ad vénusz dombjára.
Miya ismét összerezzen, és Hanato immár fel is tekint a lányra.
- Mi a baj? - kérdezi a vágytól lázasan.
- Semmi.. - nyögi Miya- folytasd..
Bár Miya azt mondta folytassa, ő mégis kétségek között marad, ami a lányt illeti. Ismét megközelíti a lányt két lába között, de most lentebb halad a csiklóra. Miya ismét összerezzen, sőt, mi több , combjai is meginognak.
- Miya.. - kezdi ismét Hanato - Mi a baj? Hagyjam abba?
- Ne.. - de ez a "ne" szócska majdnem hogy sírva hangzik el. Hanato feltekint a lányra, majd fejéhez térdel, hogy közelebbről láthassa a szemét.
- Miya.. - kezdi nagyon türelmes, kissé aggódó hangon.
- Fáj valami?
- Nem. - válaszolja Miya, de nem mer Hanato-ra nézni.
- Akkor mi a baj?
- Semmi..
- Miért hazudsz nekem? - kérdezi már már szinte könyörgő hangon.
A lány nem válaszol. Hanato nagyot sóhajt.
- Tudod, hogy nem akarok neked fájdalmat okozni, ugye? - kérdezi a férfi.
Miya szótlanul bólint, de látszatra a sírás kerülgeti.
- Jól van.. - simít végig a lány haján a férfi, és feláll mellőle.
- Még nem vagy felkészülve... - jegyzi meg és elindul a konyha felé.
- De.. - ül fel hirtelen Miya - De igen! Én fel vagyok készülve.. igen Hanato esküszöm.. és akarom.. nagyon szeretném..
Hanato visszafordul a lányhoz és ismét letérdel elé.
- Nem Miya.. hiszen összerezzensz ha hozzádérek..
- .. Most... most csalódtál bennem? - kérdezi Miya síri hangon.
- Nem. - válaszolja Hanato - Erről szó sincs..
- Én szeretlek.. - mondja Miya, de nem mer a férfi szemébe nézni.
Hanato elmosolyodik és megsimogatja a lány meztelen combját.
- Én is szeretlek Miya... öltözz fel, mielőtt felfázol...
Az első fele a mondatnak az egekbe repíti a lányt. A második ezzel az erővel le is taszítja a mélybe.. Öltözzön fel, nehogy felfázzon.. úgy cseng a fülében ez a mondat, mintha csak az apja parancsolta volna az 5 éves kislányának.
- Akkor már... nem kívánsz?- kérdezi Miya kétségbeesett szemekkel.
- Miya.. - nevet fel Hanato - Megőrülök érted.. de te még nem készültél fel erre..
De vajon megfogja -e Hanato várni azt, hogy felkészüljön..
|