Reggel hat óra volt, amikor Miya felkelt. Nagyon fájt a feje, sőt minden izülete, porcikája. Miután felült a kanapén, körbenézett. A helyiségbe csíkokban besütött a napfény, a szakadt redőnyön át. Elég nagy káosz uralkodott a szobában, főleg férfiruhák hevertek szana - szét. Miya tekintete megakadt a földön alvó Hanaton. A lány aprón elmosolyodott a látványon, és képzeletben lefotózta ezt a pillanatot, hogy mindig emlékezzen rá. Csak most fedezte fel, hogy egy szál törölköző van rajta, így gyorsan megkereste szemével a sporttáskát, majd kiválasztott belőle egy könnyű nyári ruhát, és elvonult a fürdőbe felöltözni. Öltözködés közben többször visszagondolt az előző napi eseményekre. Orcája vörös lett, ha arra gondolt, hogy megfogta a férfi nemiszervét. Erre emlékszik, meg még néhány dologra, például arra, hogy Hanato legutóbbi csókját nem viszonozta, és hogy nem érez iránta semmit. Ez a gondolat el is kedvetleníti. Miután némiképp rendbehozza magát, halkan a konyhába megy, hogy felfedezze. Talán ez a legkisebb helyisége a "ház"-nak. A hűtőben szinte semmit sem talál,ezért arra gondol, meglepi Hanato-t és bevásárol, csinál valami finom reggelit mire felkel. Pénzt vesz magához, és a lehető legcsendesebben elfordítja az ajtóban levő kulcsot.

Hanato körülbelül egy óra múlva kel fel. Megdörzsöli szemeit és felnyomja magát a földről.
- Miya.. - dörmögi még álmosan - mennyi az id..
Miyának azonban hűlt helye. Hanato még egyszer megdörzsöli a szemeit, mert nem hiszi el, amit lát. Pontosabban azt nem hiszi el, amit nem lát.
- Miya! - egy pillanat alatt kirebben az álmosság a fejéből és felpattan a földről. - Miya.. Miya! - egyre kétségbeesetebben szólongatja a lányt, és vadul kutatni kezdi a kis lakás minden szegletében.
Hová az ördögbe tűnhetett. Kívülről senki nem jöhetett be, hiszen bezárta az ajtót, emlékszik rá.
- Miyaa! - keresi a fürdőben, a konyhában, de sehol semmi. A bejárati ajtónak ront, és mint az őrült tépi fel. Abban a pillanatban beleütközik a lányba, aki szemlátomást éppen arra készült, hogy kinyissa az ajtót. Egyik kezében megrakott papírzacskót tart, melynek tartalma majdnem kiborul az ütközés során. Hanato elkapja a lányt a zacskóval együtt, és olyan könnyedén rántja be, mintha csak egy kismacska lenne. Miya meglepetten fordul a férfi után, miután az becsapja mögöttük az ajtót.
- Hol a fenében voltál?!! - kérdezi indulatosan Hanato.
- Én csak.. láttam, hogy kiürült a hűtőd, és..
- Normális vagy!!? Kimész az utcára, amikor tudod jól, hogy bármikor, bárki megtámadhat?!!
- Sajnálom .. - nyöszörgi halkan Miya, miközben orcáját elönti a pír szégyenében.
- Mennyi ideig voltál odakint?!!
Miya lehajtja fejét. Nem is mer a férfi szemébe nézni.
- Azt kérdeztem mennyi ideig?!! - lép közelebb a férfi a lányhoz, miközben ökölbeszorítja a kezét.
- Egy óráig.. körülbelül.. - nyöszörgi a lány.
- Egy óráig???!!! - bukik ki a férfiből a kérdés. - Elment az eszed??!! - alkarján kirajzolódnak a megduzzadt erek. Miya csak a  cipője orrát bámulja mereven, miközben erősen összeszorítja ajkait, hogy nehogy feltörjön belőle a sírás, mélységen szégyenérzete miatt.
- És miért nem hagytál legalább egy kis üzenetet, hogy ne gondoljam egyből azt, hogy elraboltak?!! - torkollja le dühösen a férfi.
Miya összeszedi minden bátorságát, és felemeli a fejét. Szemei vizesek az összegyűlt könnycseppektől, ajkai remegnek, amint megszólal. 
- B..Bocsáss m..meg.. - és kitör belőle a sírás. 
Hanato nem is sejtette, mennyire szégyenli magát Miya, és hogy a sírás kerülgette. Most ő érezte magát rosszul, amiért így beolvasott a lánynak. Nem tehet róla, annyira aggódott Miyáért. Úgy érzi gombóc van a torkában. Aggódott.
Aggódott, igen, vallja csak be magának, és nem azért, mert ha elszökik, akkor sosem lesz övé Aila. Aila.. el is feledkezett róla az utóbbi hetekben, pedig régebben sokat gondolt rá. 
- Annyira.. sa..sajnálom .. - sírja Miya, miközben könnyei áztatják arcát. Hanato még mindig nem mozdul, csak nézi Miyát, és azon gondolkodik, hogy most nagyobb fájdalmat okozott ennek a lánynak, mint akkor ha megütötte volna.
Miya megtörli szemeit, melyekből patak módjára folyik a könny, és egy pillanatra meglátja Hanato erőtől duzzadó karjait.
- Me..meg fogsz.. ve..verni..? - kérdezi még mindig sírva.
Hanatonak ez a második pofon, ami teljesen váratlanul éri. Még hogy megveri? Egy ujjal sem bántaná ezt a lányt... soha. 
Úgy érzi tennie kell valamit. Megvígasztalni a lányt, elmondani neki, hogy tőle nem kell tartania. Hogy soha nem érne hozzá egy ujjal sem, és hogy ne haragudjon rá, amiért ennyire fel ment benne a pumpa. Amiért elvesztette az eszét, és kiabált vele. Lassan megközelíti a lányt, elveszi tőle a csomagot, amit még mindig szorongat, és leteszi a földre, maguk mellé. 
- Miya.. - kezdi rekedtes hangon, és lassan átöleli a lányt hátánál fogva. Így még nehezebb, mert érzi, hogy ez a kis, törékeny test mennyire meg van ijedve. Mennyire fél tőle, és mennyire rázza a testét ez a félelem. A meleg kis testét, ami olyan tökéletes.. ezt még a lenge ruhán keresztül is érzi.
- Ne félj tőlem.. - folytatja, immár egészen halkan, szinte suttogva. Hanato érzi, amint Miya forró könnyei átáztatják a ruháját. Összeszorul a szíve, olyan nehéz most beszélnie. 
- Soha..soha nem bántanálak, hallod? - kezei lecsúsznak a lány hátán, és a derekán állapodnak meg. Majd Hanato egyik kezével gyengéden megfoja a lány állát, és felemeli, hogy a szemébe nézhessen. Tudatni akarja Miyával, hogy komolyan gondolja, amit mondott. Hogy a szeme nem hazudik. Hüvelykujjával szétmorzsol egy kövér könnycseppet a lány porcelán arcán. 
- Nyugodj meg, kérlek. Nincs semmi baj..
- Már, nem vagy mérges rám? - kérdezi szipogva Miya.
- Nem.. - mondja Hanato, és aprón elmosolyodik. Miya arca olyan közel van hozzá, és erre az döbbenti rá, hogy tenyerében tartja a finom arcocskát. Másik keze a lány derekán nyugszik. 
Egy varázsütésre elengedi a lányt. Ha tovább gondolja, mit tett volna most szíve szerint a lánnyal, máris perverznek érzi magát. Ígyhát minden erejét összeszedve hátralép tőle.
- Ugye segítesz nekem összedobni valami reggelit? - kérdezi a lánytól, de az agyában nem reggelinek való receptek forognak, hanem Miya.. Miya hibátlan teste.. Miya bársonyos bőre.. Miya gyönyörű szemei.. Vérnyomása az egekbe szökik, megnő az adrenalin szintje, de küzd. Mert nem akar semmilyen elhamarkodott lépést tenni. 
Miya bólint, és lehajol a csomagért, amit Hanato a földre tett. Hanato óriási levegőt vesz.. Miya formás feneke csak egy újabb szikra a már egyébként is lángoló tűzre. 
- Kezd el.. - nyögi Hanato - mindjárt jövök.. 
Azzal villámgyorsan eltűnik a fürdőben.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés