IX. rész: Afrodiziákum
Miya még mindig ott fekszik a lépcső aljában ájultan. Hanato letérdel mellé és felemeli a fejét. Enyhén megpaskolja.
- Miya.. Miya.. hallasz engem?
A lány lassan megmozdítja a fejét. Tehát a lövedékben, ami eltalálta nem méreg volt, csupán valami kábítószer.
- Elviszlek innen Miya, itt többé nem biztonságos.
- Igen.. - dünnyögi a lány, - vigyél magaddal.. -tenyerét felemeli és Hanato arcára simítja. - és ne hagyj el..
Hanato-nak nagyon rossz előérzete támad ezeknek a szavaknak a hallatán.
- Miya, fel tudsz állni? Ki kell mennünk a kocsihoz, érted?
- Csókolj meg.
- Miya, érted amit mondok?
- Csókolj.. - és a lány elkezd közelíteni a férfi arca felé. Hanato azonban elhajol előle.
- Mi az ördögöt lőttek beléd!? - kérdezi felindulva, nem is a lánytól, inkább csak úgy... magától. Megvizsgálja a lány sebét a karján, kirántja belőle a furcsa lövedéket. Megszagolja, majd elfintorodik.
- A jó büdös életbe! - szorítja ökölbe a kezét. - Afrodiziákum! Hogy basszák meg!
- Csókolj meg, szépfiú.. - Miya tekintete teljesen homályos. Látszik, hogy nincs magánál. Hanato tisztában van vele, miféle tervük volt a betörőknek, éppen ezért nagyon gyorsan le kell innen lépniük. Ellép a lány előle, felsiet a lépcsőn a táskáért, majd vissza a lányhoz. Hátára dobja a táskát, majd lehajol, vissza Miyához. Mivel a lány a saját lábán aligha fog kimenni, így neki kell kivinnie. Minden sebe és fájdalma ellenére összeszedi minden erejét, és felkapja a lányt a földről. Annak nem kell kétszer mondani, hogy kapaszkodjon. Ösztönösen tapad hozzá, kissé már túl szorosan.
- Nem hagyom, hogy olyat tegyél, amit később megbánsz.. - nyögi Hanato, miközben kicipeli a kocsihoz, és beülteti a lányt. A táskát bedobja hátra, majd ő maga is beszáll, és gázt ad.
Miya folyamatosan hozzábújik. Csókolgatja a nyakát, a karját, ahol éri.
- Miya, hagyd abba! - próbálja leállítani a férfi.
- Csókolj meg.. Csókolj meg..
- Nem! - szorítja meg a kormányt a férfi. Így bizony elég hosszú lesz az út, pedig elég gyorsan hajt. A sötétben Miya nem tudná megállapítani, hová mennek, még akkor sem, ha magánál lenne.
Hanato segít kiszállni Miyának, vagy inkább ismét a karjában cipelve viszi be a házba. A házba, ami elég pöttöm, csak egy szoba, egy fürdő, és egy konyhának tűnő valami van benne. Az ajtó egyből a szobába nyílik. Sötét van és Hanato nem olt lámpát. Elég baja van most azzal, hogy Miya csókjai ellen küzd.
- Minél hamarabb magadhoz kell térned.. úgy látom nem semmi dózist kaptál. - mondja Hanato miközben becsukja az ajtót, be is zárja, majd a lányt egyenesen a fürdőbe viszi.
Miya eközben folyamatosan csókolgatja a férfit, tenyerével a testét simogatja, és hozzányomja csípőjét a férfiéhoz. Végigsimít a férfi ágyékán, sőt, keze a sliccel babrál. Le is húzza nyomban, és ujjai közé veszi a férfi farkát.
Hanato teljesen ledermed, a lány keze után nyúl, hogy kihúzza, de Miya csókostrommal bünteti. Nem szabad elveszítenie a fejét.. nem akarja kihasználni ezt az alkalmat. Miya nincs magánál..
A zuhany alá állítja a lányt, és ő maga is ott marad. Több okból is. Egyrészt, hogy Miyát fogja, másrészt, hogy saját magát is észhez térítse. A hideget nyitja meg. Úgy ruhástól, ahogy vannak, vizesek lesznek perceken belül. Miya csak néhány perc után hagy fel a testi zaklatással, Hanato pedig akarva, akaratlanul is viszonozza a zuhany alatt kapott csókokat. Mindketten csurom vizesen állnak a zuhanyrózsa alatt, testükre rátapad a ruha. Miya arcvonása lassan megváltozik, ahogy rádöbben, hol van, és kivel.. és mit csinál.
- Mi... Mi..- dadogja.
- Semmi baj.. - nyugtatja Hanato. - Jobban vagy?
- Igen.
- Jó. Hozok neked törölközőt. Meg bírsz állni a lábadon?
- Meg.
Hanato elengedi a lányt, aki kezdetben meginog, de aztán megtalálja az egyensúlyt. Hanato teljesen átvizesedett ruhában elcsattog a szobába. A sok lomot amit a kanapén hagyott félrelöki, majd kotor a szekrényből egy törölközőt, azzal tér vissza a lányhoz.
Miya még mindig a jéghideg víz alatt didereg. Hanato elmosolyodik.
- Mostmár elzárhatod. - de ehelyett ő maga zárja el a csapot.
- Vedd le a ruhád.
- Mi..micso..da..?
- Vedd le a ruhád. Beteg leszel, ha rajtad marad.
- Fordulj el.
Hanato felnevet. Az előbb a lány még a tökét markolászta, most meg forduljon el?
- Gyerünk! - sürgeti a lány.
- Jól van.. - Hanato megfordul, és megcsóválja a fejét. Miya átnyúl a válla fölött a törölközőért és maga köré tekeri. Ekkor látja meg a férfi fején a sebet.
- Úristen, hiszen te vérzel..
- Nah és? - rántja meg a vállát Hanato. - volt más dolgom, nem értem rá ezzel törődni. - Miya kilép a zuhany tálcájából és megkerüli a férfit. Őszinte hálával a szemében odahajol a füléhez.
- Köszönöm. - suttogja bele, majd megcsókolja. Ismét.. de most józanul. Aprón, lágyan, érzékien. Csak pár pillanat, de Hanatonak többnek tűnik.
- Hanato nem meri visszacsókolni. Tart a következményektől. Miya ezt úgy veszi, hogy sértés volt megcsókolnia a férfit. Csalódottan, leeresztett fejjel lép hátrébb.
- Hagyj magamra.. - mondja Hanato szárazon - A szobában várj meg. - utasítja, majd a lány távozása után lefejeli a mosdókagylót.. önszántából.
Hogy lehet ekkora egy barom? Mi lesz Aila-val? Nemrég még ki akarta nyírni ezt a kislányt, most meg idehozta a lakásába.. és igen. És ég a farka, mert meg akarja dugni. De nagyon.. Le kell higgadnia. Muszáj lehiggadnia. Mély levegőt vesz, majd lehányja magáról a nedves ruhákat Miya ruhái mellé. Pompás.. a dákója nem is lehetne ennél merevebb. Ismét a zuhany alá áll, hátha az segít. Az események pörögnek a szeme előtt. Túl sok ez neki egyszerre.. pihennie kell.. és a feje is kibaszottul fáj.
|