Hanato így tehát Miyával maradt. Azon az estén azonban képtelen volt arra, hogy megölje a lányt. Egy nap ide, vagy oda már különben sem számít. Máskülönben meg előtte le akarja fektetni, elvenni az egyeten értéket, amit magában hordoz. A szüzességét. Ahhoz, hogy ezt megtegye közelebb kell kerülnie hozzá. Ő teljesen más mint Aila, ezt már elsőre megérezte, mikor meglátta a lányt.
Az egész este azzal telt, hogy gondolkodott. Miyáról, a tervekről, a láthatatlan testőrről, aki valószínűleg nincs is, talán nem is volt. Aztán ott volt Aila is, aki még mindig erős vágyat ébresztett benne. Fogalma sincs miért nem hajlandó vele lenni. Miért kell belekeveredniük Ohiráék ügyébe. De pillanatnyilag leszarta az egészet. Majd lesz valahogy...

Miya rövid időn belül kénytelen volt belátni, hogy testőre felszívódott. Nem igazán bánta a dolgot, mert cserébe kapott egy másik férfit. Hanato olyan volt számára, mint egy jóbarát. Mindig meghallgatta, sokat beszélgettek, főleg Miya gondjairól. Amikor Hanato és múltja jött szóba, a téma valahogy rövid időn belül más pályára tért. Ezért Miya mindig óvatosan bánt kérdéseivel. Hanato nem szeretett személyeskedni, leglábbis a lány számára így tűnt. Egy este azonban mégis személyes dolgok kerültek szóba, és kivédhetetlenül lebegtek a fejük felett.

- Miya.. - szólt egy este a férfi.
- Tessék?
- Nem innál velem egy ...teát?
Miya azt hitte rosszul hall. Méghogy teát. 
- Miért, beteg vagy? Mi a baj?
Hanato enyhén elmosolyodott. Szegény lány.. nem is sejti mi vár rá.
- Nincs semmi bajom, csak.. khm.. a torkom, kicsit vacakol.
- Rendben, teszek fel vizet. - a lány az utóbbi időben sokkal barátságosabb lett vele szemben. Mivel barátai nem igazán voltak, de vágyott a társaságra, ezért hamar megbarátkozott a gondolattal, hogy Hanato odaköltözött hozzá. Hanato jelenleg "szabadúszó" volt. Legalábbis ezt mondta, mikot Miya rákérdezett a munkájára, így sok időt töltöttek együtt. Mondhatni, folyton együtt voltak.
Hanato azonban tudta, ez a mai este lesz az utolsó, amit a lánnyal tölt. Ma, ha szerencséje van, ágyba viszi Miyát, aztán megöli. Nem.. nem viszi ágyba. Megöli... csak simán megöli, megmérgezi. Nem akar hozzáérni, egy ujjal sem. Változott a terve mióta ideköltözött. Nem bírna egy ujjal sem a lányhoz érni. Egy ujjal sem.
- Min gondolkozol ennyire? - törte meg a csendet Miya.
- Én.. csak..
- Forr a víz.. - sietett el a konyhapulthoz a lány, meg is feledkezve kérdéséről. Pár perc múlva tért vissza, kezében két gőzölgő csészével.
- Csak elszaladok pisilni, és itt is vagyok. -mondta a lány , majd letette a dohányzóasztalra a két csészét, és elsietett a Wc-re.
Hanato a két csészére nézett. Eljött a megfelelő alkalom, hogy megtegye. A nadrágzsebébe nyúlt. Egy kis tasak port vett elő belőle. Egy hirtelen mozdulattal feltépte a zacskót, és tartalmát a jobb oldali csészébe öntötte. Az üres zacskót a zsebébe nyomta vissza, ő maga pedig hátradőlt. Miya perceken belül ismét megjelent és leült mellé.
- Mi a baj? Ma olyan szótlan vagy... - jegyezte meg Miya.
- Semmi, tényleg - hazudott a férfi, majd Miyára szegezte tekintetét. Milyen szép.. Milyen kívánatos.. Mennyire édes... Mennyire..
- NEE!! - Hanato tekintete Miya szájára szegeződött, és a közeledő csésze szélére. Egy mozdulattal kilökte a kezéből a csészét, egyúttal pofonvágta a lányt. Miya lefagyva meredt a földön széttört csészére, ami teában úszott. Majd az ajkára szorította kezét, mert Hanato ütése felsértette száját. Meleg, vas ízű vére elöntötte ajkait. Hanatora tekintett. Teljesen meg volt rémülve, és nem tudta hová tenni a férfi reakcióját.

Hanato sem. Hagynia kellett volna, mégis mi a faszért avatkozott közbe. Nem hogy a lánynak, de magának sem tudja megmagyarázni a történteket. Felpattan a kanapéról, és zsebkendőt vesz kis a szekrényből. 
- Szorítsd rá! - parancsolja Miyának, aki remegő kézzel nyúl a zsebkendő után. 
- Zárd be az ajtót, és csomagolj össze! - utasítja.
- 'oá més'? - kérdezi Miya kétségbeesve.
- Azt mondtam zárd be az ajtót!! Hamarosan visszajövök, addigra legyél kész! - és mint a villám elviharzik a házból. Miya nem ért semmit az egészből. Felballag a szobába, hogy összepakoljon, de mégis mit? Mit kell összeszednie? Ruhákat? Parfülmöket? Mennyi időre mennek el? Hová mennek? Nem tudja, így hát csak néhány fontos dolgot pakol össze egy nagy sporttáskába. Aztán csapódik az ajtó. Valaki jött... 
- 'anato? 
Miya összehúzza a zipzárt és kezében a táskával elindul lefelé a lépcsőn.
- 'anato, te 'agy? - kérdezi ismét. De amikor leér, nem Hanato-val találja szemben magát. 

Felsikít és ezzel párhuzamosan elejti a kezében lévő sporttáskát. A nappaliban 2 feketébe öltözött alak ólálkodik, de amint felhívja magára a figyelmet sikoltásával, rászegeződik mind a két szempár. 
- Ott van! - mutat Miyára az egyik, mire a másik egy pisztolynak kinéző tárgyat szegez rá. Miya földbe gyökerezett lábakkal áll még mindig a lépcsőfordulóba, amikor ismét kivágódik az ajtó. Úgy tűnik ez a fordulat még a két feketeruhásnak is meglepő volt, mert most fejüket az ajtó felé kapják. Hanatonak kemény 2 másodperce van, hogy felmérje a helyzetet, aztán cselekszik. Mivel az egyik férfinél fegyvert, vagy annak kinéző tárgyat lát, hát ráveti magát. A betörőnek azonban annyi ideje még így is marad, hogy meghúzza a ravaszt. Bár Hanato egész testével a földre kényszeríti, a lövedék így is célt talál. Miya karjába fúródik, de nem töltény. Egy érdekes fiolás tűnek kinéző akármi... ennyi jut el Miya agyáig, mielőtt össze nem esik a lépcsőn. Az ütéseket, amik a gurulás közben érik, már csak tompán érzi, annyira nem is fáj. 
Ezek után már teljesen elveszti az eszméletét, és fogalma sincs arról mi történik körülötte. 
Hanato eközben durva verekedésbe bonyolódik a feketeruhás vendégekkel. Nem kímélik sem egymást, sem a berendezést. A két idegen elég jó harcosnak bizonyul, de az agyuk olyan szivacs, hogy nagyon. Hanato fegyvert nem igen talál náluk, amit elvehetne, így az asztallal, székkel püföli őket. Az egyiket, amelyiket sikerült maga alá gyömöszölni, addig ütni, mígnem betöri a koponyáját. Eközben csúfos hátbatámadás éri. Az erős ütés őt is a fején éri. El is veszti az eszméletét egy percre, és rádől az alatta fekvő hullára.
- Kurva anyád! - sziszegi a fekete, és köp egyet. Ki a faszom fogadott fel téged? A haverodat már elintéztük... a főnöködről nem is beszélve.. De te hogy a faszomba kerültél ide? - nem zavartatja magát, hogy akihez beszél, éppen haldoklik. Mivel ilyen előnyre tett szert (bár mi áron? Hiszen kollégájának már annyi..) így megenged magának egy kis szünetet. Tekintete a dohányzóasztalon maradt teára téved. 
- Teázgatunk, kis köcsög? Teázgatunk?.. - a földön heverő szilánkokon át az asztalhoz lép, hogy megigya a teát. Az már ugyan nem gőzölög, de az illata kellemes. Egy húzásra legurítja a nedűt, majd összetöri a földön a csészét. Amint a csésze földet ér, a férfi torkához kap. Hörögni kezd, és teste oly módon kezd el rázkódni, mintha áramot vezettek volna belé. 
- Mi a... picsa.. - hörög a férfi, majd térdre rogy. Hanato ekkor kezd magáhoztérni. Lassan feltolja magát a hulláról. Az első amit meglát, az a vele szemben hörgő-nyáladzó férfi. Nem tudja mi a fene történt a férfival, de ha ilyen halálhörgéseket ad ki magából, az neki csak jó. 
Aztán kitisztul a kép előtte. Mintha villanyt oltottak volna az agyában. A pasi kiterül a földön, körülötte a törött teáscsészék maradványai. Hanato összeráncolja homlokát. 
- Méreg... Miya nem itta volna meg.. mert.. - a másik csészében volt. 
Hirtelen azt se tudja, hogy most örüljön, vagy ne. Úgy dönt egyiket sem teszi. Megkeresi a lányt és elviszi innen.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés