VI. rész: Az éj leple alatt
Kenhon szemmel kíséri a jelenetet. A kertből figyeli, amint Hanato beszáll a kocsiba, és elhajt. Aztán ismét Miyára tekint, aki a teraszon ácsorog. Néhány percnyi gondolkodás után Kenhon előjön a kertből, és Miya felé veszi az irányt. A lány még mindig a teraszon áll és a csillagos eget kémleli. Csak akkor veszi le tekintetét az égboltról, mikor Kenhon enyhén megköszörülni a torkát mellette.
- Kellemesen érezte magát? - kérdezi udvariasan.
- Igen.. - mondja bizonytalanul Miya, mintha csak önmagát akarná ezzel meggyőzni.
- És holnapra milyen terve van? - kérdezi ismét a férfi, hangjában némi bátortalansággal. Attól, hogy ma nem történt semmi különös, az nem jelenti azt, hogy holnap, vagy az után nem fog.
- Semmi.. - mondja szárazon Miya és megfordul, egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Kenhon utána bámul. Aztán megrántja a két vállát, végülis neki tök mindegy.. Ami jobban aggasztja, az az édesanyja. Azt sem tudja mi van vele, és fogalma sincs, mennyit kell még várnia arra, hogy újra láthassa. Némán követi a lányt pár méteres távolságban.
Miya a fürdő felé veszi az irányt. Amint a zuhany alá lép, kezd lehűlni teste. Becsukja szemeit, homlokát a zuhany falának dönti. Szemhéja vászonán át az este képei pörögnek le. Hanato, a sármos férfi, akinek egy szava is megnémítja. Érintése, mely ha jobban belegondol egyáltalán nem volt tolakodó. Helyes arca, kellemesen vaditó illata, csillogó szemei. Kétség sem fér hozzá, hogy Miyát teljesen elvarázsolta a férfi. Minden vágya azt súgja neki, hogy ezt a férfit meg kell ismernie.
Kenhon ez alatt az idő alatt félrevonul a vendégszobába. Egyáltalán nincs kedve ehhez a testőrizéhez. És most először kezd el azon gondolkodni, hogy a nagy és "rettenetes" Ohira úr hol a fészkes fenében van. Hol van a ház személyzete? Miért ilyen kihalt ez az egész birtok. Nyomasztó, egyszerűen már elviselhetetlen. Ha egy szervezett lányrablással állítana be ide egy Ohira-ellenes banda, ő maga egyedül semmit sem tehetne. Hirtelen jön az elhatározás, hogy összecsomagol, és itthagyja ezt az egész őrültekházát. Ő jó ember, nem akar belekeveredni ebbe az egészbe. Már így is elég galibát okozott az anyjának. Hiszen isten tudja hol tartják fogva. Bármi pénzbe is kerüljön, elmegy, és megkeresi az anyját. Ezzel az erős elhatározással össze is dobálja cuccát, és megindul a kijárat felé. A folyosóra kiszűrődő zajok, melyek a fürdőből jönnek azonban megálljt parancsolnak neki.
Mi lesz Miyával? - suhan át az agyán. Ennél naivabb lányt sosem látott az életben, és csak így magárahagyni, valljuk be nem lenne szép dolog.
- Ó, és ki törődik azzal, hogy mi a szép és mi nem? - mondja sértődötten csak úgy magának. - Hidd el Kenhon, ha egy percig is azt hitted, hogy Miya majd megoldja a problémáid tévedtél. - győzködi magát - attól, mert egész nap egy lányt bámulsz, még nem oldódnak meg a problémáid. És elég furcsa, hogy Ohira úrról már egy jóideje semmi hír... utána kell járnod a dolognak.
Az lesz a legjobb ha egy szót sem szól, és úgy távozik el. Kevésbé fájdalmasabb... nem mintha olyan erős kötelék fűzné a lányhoz. Némán , de gyors léptekkel hagyja el a házat. Bármibe is kerüljön, kideríti mi folyik itt, és van-e neki, és az anyjának ehhez bármi köze?
Miya elzárja a zuhanyt és törölközőbe csavarja magát. Olyan csend van... olyan nyomasztó csend van, hogy már szinte fáj. Jól esne valakinek a társasága, akivel beszélgetni lehet. Hogy is hívják a testőrét? Kenhon? Vajon hol lehet?
A szobájában félhomály van. Nem olt villanyt, ugyan minek? Ledobja a törölközőt, és gyorsan hálóingbe bújik. Ebben a pillanatban hangos fékcsikorgás üti meg a fülét. Felkapja fejét és az ablakhoz rohan. A terasz előtt Hanato tűzpiros Ferrari-ja áll. Miya nem tudja hova tenni a dolgot. Meglepettségében, még egy jó percig ott álldogál. Aztán elkezd lefelé rohanni. Szíve egyre gyorsabban kezd verni mellkasában. Az ajtóban beleütközik Hanatoba, aki éppen befelé tart. Ilyen módon, a férfi átöleli a lányt, és így állnak mígnem Miya meg nem szólal.
- Mi a baj? Miért jöttél vissza?
- ... el kell mondanom valamit...
|