|
8. fejezet
2010.04.05. 12:05
*Most jóval korábban érkezik, mint szokott. Persze a lány már alszik, hiszen valószínű rájött mrá, hogy nem ilyen időpontban szokott érkezni.
Belopódzik a szobába, de semmi választ nem talál. Ez kissé elkedvetleníti. Máris vége a mókának?
Tekintete megállapodik a lány kezétől alig néhány centire fekvű tőrön. Észre sem vette volna, ha a Hold fénye nem éppen azon csillan meg..
Reggel a lány hiába is keresné, sehol sem találná a törét. Csupán a fegyver helyén egy levelet, egy kis, bánatos rózsával. Az írás ezt tartalmazza: "Nem szabad ilyen szép kislánynak tőrrel aludni, még a végén megsebzi magát.. vagy a kósza erre járó azt hinné, hogy a torkának szegezi azzal a felszólítással hogy erőszakolja meg.."
Ezen a reggelen is megjelenik a kereskedő katona fia. Fejét fogva jár kel a házban.*
- Még egy gyilkosság.. még egy..
*A lány reggel döbbenten veszi észre, hogy a tőr sehol. Elfogja a félelem. Ha a maszkos itt járt, és elvitte a tőrt.. miért nem ölte meg? A válasz a levélben van... ami azért valljuk be, valamilyen szinten megnyugtatja. A maszkos írt.. Elmosolyodik, a rózsára néz, amit a levél mellett talált. Magáhozöleli. Nem.. teljesen felesleges a tőrrel alvás... már volt alkalma hogy megölje a lányt, mégsem tette. Tőle valami mást akar.. A cica eközben végigbukfencezik a lába között, és kíváncsian megszagolja a virágot. Niké megborzolja a fejét, és akkor hallja meg a beszűrődő hangokat lentről. Teljesen elszomorodik. Letessékeli magáról a cicát.*
- Ha mégegyszer be meri tenni ide a lábát... *mondja és az ablakhoz lép. Belülről bezárja. De mivel tudja hogy a férfi talál módot hogy betaláljon a szobába az asztalon csak egy rövid üzenetet hagy: "Gyilkos!"*
*A tető rejtekében ül, jól megszokott helyén. A hátsó fele már bizonyára felvette a cserepek formáját, ugyanis csak ez lehet a magyarázata annak, hogy már nem üli el.
A gyilkosságokon gondolkodik. Nem voltak túl kiterveltek, sőt kiszámíthatóak. Ilyen lenne? Ilyennek nézik? Ezt tudja csak nyújtani? Szánalmas..
Kienged egy füstfelhőt a száján, és az égre néz. Ha ilyen félkész, elnagyolt munkát végezne, hamar elkapnák. Viszont itt van a nagy bökkenő.. hogy el akarják kapni. Őt! Aki olyan ártatlan mint egy ma született bárány. Semmi köze a gyilkosságokhoz. Legalábbis ezekhez nincs az biztos.
Az egyiknél persze éppen a környéken téblábolt, és naná hogy muszáj volt megnéznie azt a szupi kis hullát az utca közepén. És jellemző hogy egy cafka épp akkor riszálta ki magát az egyik sikátorból és kezdett el fejhangon visítani.
A szemközti ablakra néz, majd elnyomja a cigarettáját. Bemászik a szomszéd ház szobájába, és érdeklővde pillant a levélre, melyet neki címzetek. "Gyilkos." Megfordítja a pergament viszont semmi más nincs rajta.. akkor ez mégsem címzés, hanem állítás. Aha.
A lány ahogy visszatér a szobájába, és megnézi kapott e választ a levelére ezt láthatja. "Gyilkos." Alatta kapkodó, ijedt betűkkel: "Hol, merre??"*
*A lány este olvassa a választ. Felnevet.. de nem örömében. Ez hülyének nézi.. teljesen hülyének. Nem ír választ. Ő nem fog egy gyilkossal levelezni, és örülne hogyha kedves maszkosbácsi is felfogná ezt. Minden nyom nélkül fekszik le. Tőr most nincs az ágyában, csak Maszkos, a cica fekszik a párnáján. Nem álmodik kellemeset. A maszkossal álmodik... éppen szemtanúja lesz az egyik brutális gyilkosságának. Hiába próbálja lefogni, a maszkos még rá is támad. Aztán meg menekül, de a maszkos elkapja. Próbál kiszabadulni a kezei közül, ütni, rúgni, kaparni... álmában félrerántja fejét.*
*A lányhoz nem érkezik éjjeli látogató.. hogyan is érkezhetne, ha..
- Elkaptuk!
*Üvölti diadalittasan a kereskedő katona fia, ahogy beront a házba.*
- Megcsíptük. Esélye sem volt. Egyensen tetten értük! Bedőlt a mi kis csapdánknak, az a primitiv kéjgyilkos!
- Gratulálok fiam. Szép munka volt, hogy elfogtátok.
*Dícséri meg az öreg a fiát.*
- Persze hogy az volt. Elő terveztünk, úgy cselekedtünk. Ő meg belerohant a kifeszített hálónkba. Délben kivégzik a börtönben..
- Csöndesebben Erik, még Niké meghallja. Nem tenne jót neki, ha ilyen borzalmas dolgokat hallana.
- Persze, persze tudom. Már megyek is.
*Diadalittas arccal távozik a házból, még búcsúzni is elfelejt nagy örömében.*
Vége a nyolcadik résznek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés