|
5. fejezet
2010.04.05. 11:50
*Niké után is csapódik az ajtó. Odafent. Megölhette volna... ott volt.. megölhette volna! Csak ez jár a fejében. Véget vethetett volna a rémálmoknak. Megölhette volna!!! Az öreg kereskedő nemsokára benyit hozzá.*
- A vásárló.. aki az imént járt itt... üdvözöl..*aztán az öreg távozik is.*
*Niké az ablakhoz szalad, ami az utcára nyílik. Hátha még látja.. még.. még innen is le tudja lőni.. igen! Az ablkaból figyeli, és látja a távozót, de ha az feltekintene, csak a függöny mozgását látná, mert a lány azonnal eltűnne az ablak közeléből is.*
*A városban van hát... meg kell kérnie az öreget hogy küldje el egy hosszabb megbízatásra. Nem akar összefutni vele... biztosan megölné.*
*Reggel küldönc nyit be a kereskedő boltjába.*
- Uram, ezt küldik az itt lakó hölgynek, bizonyos Nikének.
*A fiú egy hatalmas virágcsokrot tart maga előtt, teli vörös rózsákkal.*
- Kérem adja át neki.
*A szemközti ház tetjén fiatal férfi könyököl. Tekintete az egyik szoba ablakára szegeződik, melyben tudomása szerint a lány lakik.
Amikor a küldönc belépett a boltba, elégedetten mosolygott. Tehát a lány megkapja a csokrot. Már kíváncsian várja a reakciót. Jó mulatság lesz.
A csokrot persze ő rendezte össze. A közepébe egy kis borítékot tett, melybe ezt írta: "A Maszkostól".
Természetesen arra számított, hogy a lány rendkívül bosszús lesz, és eldobja a virágot. Például ki az ablakon. Erre is felkészült.
Egy kis, gyönyörű vörös rózsát csak tessék lássék módon tett a többi közé. Lendülettől, vagy hirtelen mozgástól az máris kiesik a többi közül, és a földön landol. Szomorúan, vörösen tekintgetve a lányra.*
*Niké alszik.. elég sokáig. Amikor felkel egy buzinagy virágcsokor lóg az arcába. Mintha valaki ebbe szeretné belefojatni.. Felkel és a csokorra néz. Valóban szép... sosem kapott még virágot. Nincs is rá oka hogy kapjon. A levélre néz.. kíváncsi ki az aki a virágot küldte. A szöveg viszont egyenesen flafehérré festi arcát. Kipottyan a kezéből, a csokorra ,mered.* Aztán felkarolja a csokrot, kissé lendületesen (így esik ki az a bizonyos virág) , majd lerohan a virággal a földszintre.*
- Várj.. várj!*szól a fiúnak aki már éppen távozna a kereskedőtől.*
- Mondd.. ki adta neked ezt a virágot?*kérdezi kissé hevesen.*
- De hiszen volt benne levél nem?*kérdezi a fiú és távozik. Niké arra számít hogy a maszkos valószínű szemtanúja.. valahonnét magasról figyel, hogy lásson mindent, és arra számít, hogy majd kihajítja az ablakon a virágot. Ezzel ellentétben a virággal együtt kilép az utcára. Ott megkeresi az első virágárust.*
- Kérem... eladná nekem ezeket a rózsákat? Tévedésből nekem küldték, és már nem tudom visszaadni..
*Már hogy ne adnák.. a kofás még örül is. Ilyen szép rózsákat aligha találni mostanában. Jó drágán fogja adni.*
*Elégedetten szemléli, ahogy a lány kimegy a szobájából. Helyes.. minden a terv szerint alakul.
Ahogy a lány kimegy a szobájából, máris mászik át a tetőre, onnan pedig be a szobába. Hátáról leveszi a számszeríjat, amit nagy nehezen sikerült megszereznie egy érkező kereskedőtől.
Az íjat lehelyezi az ágyra, mellé tesz egyetlen egy nyílvesszőt. A fegyver mesteri munka. A fém kidolgozása tökéletes, rajta aprólékosan kidolgozott, valamilyen lény nyújtózik.
Ráejt egy apró borítékot, majd kimászik a szobából vissza, eredeti helyére.
Ha a lány kinyitja a borítékot ezt olvashatja: "Legközelebb ezzel. A szívembe. Csak ügyesen."*
*A lány megnyugodva tér vissza a szobájába. Újabb meglepetés... a számszeríj az ágyon. Odarohan. Szinte feltépi a levelet. Megremeg kezében. Lehuppan az ágya szélére. A fegyverre néz. Mesteri munka. Végighúzza rajta a kezét.*
- Te nem vagy normális..*dünnyögi, és már abban sem biztos hogy a férfi ezt nem hallotta. Az íjat gondosan elhelyezi, nem fogja használni... nem most. Aztán leballag a boltba.*
- Apám.. el kell mennem..*mondja szomorúan.*
- Mégis hová?
- Teljesen mindegy.. csak messze innen!
- Nem mehetsz.. ma reggel küldtem el a fivéreid.. aludtál.. csak Erim van itthon. Rátok szükségem van a boltban..*Hát most mond meg! Veri az isten... Egész délután ő marad lent a boltban. Fáradtan tér be a szobájába, és nem törődve semmivel, elkezd vetkőzni. Már csak pár perc és az ágyban lehet... és vége ennek a förtelmes napnak..*
Vége az ötödik résznek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés