Cseppet sem könnyű egyedüli lánynak lenni az Ohira házban. Anyám tavaly meghalt. Valami különös kór támadta meg szervezetét, és az orvosok legnagyobb meglepetésére nem javult az állapota. Fél éven belül magamra hagyott apámmal.
Apámmal nem volt túl jó a kapcsolatom. Habár gyerekként imádtam, amint elkezdtem nőiesedni, agyamra ment a féltő szövegeivel. Bár anyám mindig kiállt mellettem, még ennek ellenére sem volt könnyű szót érteni vele. Sajnos mindig az volt amit ő akart. Semmi féle beleszólásunk nem lehetett anyámmal sem a ház körüli dolgokban, sem az üzletével kapcsolatban. Ez nem volt meglepő. Seoul-ban már csak így mennek a dolgok. Hiába voltam egy híres vállalkozó lánya, a szavam egyet ért a semmivel.

Amikor aztán apám nemrégiben elutazott egy fontos üzleti ügyben, teljesen magamra maradtam a nagy házban.
Maradtam volna... Azt ugyanis apám semmi pénzért nem hagyta volna. Úgy döntött felfogad mellém valakit. Jó pénzért, nehogy valaki túllicitálja, és mire hazaér, csak élettelen testet találjon a helyemen. Mert bárki bármit mond, ez bizony így megy. Aki többet fizet annak engedelmeskedik az ember. A pénz felruház egyfajta hatalommal. A pénz, amiért bármit  megkaphatsz.

Így történt, hogy kaptam magam mellé egy testőrt, akit Kenhonnak hívtak.

Amikor Ohira úr felajánlotta a testőr szerepet, elsőre visszatáncoltam. Még hogy én védjem meg a lányát? Azzal mentegetőzött, hogy valószínű nem lesz semmi, amitől tartanunk kellene, és csak pár hónap az egész. Csak hogy én tisztában voltam azzal, hogy kivel beszélek. Watoyo Ohira sok embernek beleköpött már a levesébe. Sosem tette föl magában senki a kérdést, honnan tett szert a vagyonára? Biztosra vettem, hogy ezúttal is a tilosban sántikál. Amint mondtam, visszautasítottam az ajánlatát. Ezzel egyenesen megsértettem. Már a kimondott szavak után is tisztában voltam vele, hogy nem fogom élve megúszni a büntetést.
Félelmem beigazolódott. Watoyo fogságba ejtette az édesanyámat, és rajta keresztül zsarolt.

Anyám az egyetlen a világon, aki maradt nekem. Apám elesett a háborúban. Anyám folyamatosan védett, néha már már túlságosan is. Nem akart elengedi katonának. Lehet hogy pont ezért kezdtem el önmagam képzését a harcok terén. Mindig az járt a fejemben, hogy apám is bátran harcolt, és egy férfinek legfőbb erénye, hogy erős legyen. Míg anyám azt hitte ő védelmez engem foggal körömmel, én próbáltam őt megóvni mindentől. És aztán váratlanul megjelent Ohira úr..

Az emberei lefogtak. Szépen helybenhagytak. Bár már láttam, nincs választásom, és kinyögtem a választ, igen elfogadom... Szavaim már semmit sem értek.

Watoyo másnap már csomagolt. Utazásra készen. Elé hívattak, és ő közölte velem, ha egy ujjal is hozzá merek érni a lányához,vagy annak baja esik, elbúcsúzhatok anyám és nem utolsó sorban a saját életemtől is.
Ezzel tehát enyém lett a munka.

Furcsa volt, hogy szinte sosem láttam őt. Csak elmondásból tudtam hogyan néz ki. Jó érzés volt az, hogy bárhová szabadon járhattam kelhettem, mégsem lógott a nyakamon. Egy idő után már már úgy éreztem valójában nincs is testőröm. Ez magabiztosabbá tett. És most.. itt ülök a szobámban. Közeledik a tavasz. Kinyitottam az ablakot, hogy minél több levegőt szívhassak a tüdőmbe. Minden csodálatosan szép, én mégsem vagyok boldog. Megvan mindenem, én mégsem vagyok boldog.
Nincsenek barátaim.
 

Ez a ház egyszerűen túl... hogy is mondjam... hivalkodó? Messze a legnagyobb mindegyik közül.
Gyűlölöm a gazdag embereket, azokat amelyeknek  bőrük alatt is pénz van.
Én bezzeg sosem tudtam mi az a gazdagság. 5-en voltunk testvérek, és egyik napról a másikra kellett élnünk. 5 évesen már az utcán koldultam, és később ott is maradtam, mint utcalány. 14 évesen teljesen tönkretettem a saját testem, csak azért hogy a nálam fiatalabb testvéreimet el tudjam látni.

És most? Nézz csak rám. A csuklóm, a nyakam és az ujjam tele arannyal.. divatos ruháim vannak. Van egy álom autóm, és mostmár nem én kúszom a férfiak után, hanem azok utánam. Hogyan értem el mindezt?

Ohira úr sokat segített nekem. Bár jóval idősebb nálam... Nem is tudom miért, talán mert sosem ismertem apámat... beleszerettem. Eleinte csak a pénze kellett. A jó sok lóvé, amivel tele volt a vén szivar. 17 éves voltam mikor felkarolt egy férfi. A neve Haysan volt. A felkarolás első fázisa természetesen azt jelentette, hogy erőszakosan magáévá tett. Miután ezzel végzett garantált róla, hogy olyan kuncsaftokkal hoz össze, akikből dől a lé. Mivel pénzre volt szükségem, és más eladható dolgom nem volt, csupán a testem, elfogadtam az ajánlatát.

Zűrös hetek jöttek. Haysan szép ruhákat vett nekem. Megdöbbentően tudta mi áll jól nekem, majd gazdagabbnál gazdagabb pacákoknak mutatott be. Kis kasszám hamar gyarapodott. Sikerült anyámat kihúznom az adósságából. Támogattam a húgom iskoláját, kifizettem az öcsém jogosítványát. Minden rendben volt. Csupán nekem nem volt életem.

Aztán összejöttem Ohira úrral. Nem tagadom, beleszerettem a mindössze 21 éves fejemmel. Sosem tudtam az előtt mi a szerelem, de menthetetlenül beleszerettem. Többször visszajártam hozzá. Pénzre akkor már nem nagyon volt, szükségem, hiszen eléggé megszedtem magam. Volt azonban valami, ami nem hagyott nyugodni.

Akárhányszor nem velem volt, azt a liba feleségét kefélte. És ez rohadtul idegesített. Egyenesen gyűlöltem azt a némbert. Korban bár idősebb volt mint én, de az ágyban biztosan nem volt jobb..
Gyűlöltem, amiért állandóan mosolygott. Amiért Ohira úr csüngött a szavain, ahogy csorgatta a nyálát ha csak meglátta őt.
Velem keményen bánt. Ezt sosem tettem neki szóvá, sőt.. élveztem, hogy durva velem. Élveztem, hogy szolgálhatom őt. Bármi áron meg akartam szerezni magamnak. Bármi áron..

Miután az a némber volt szíves elpatkolni, könnyebb lett minden. Viszont itt maradt az a hülye lánya. Benne ugyan azt látja, mint abban a fruskában. Nem nyugszom addig, amíg nem lesz teljesen az enyém...
Kerüljön bármibe is.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés