XXVI. rész - Szerepcsere
*Egyedül annak örül, hogy a kedves, jólelkű kapitány bácsi, most legalább egy kicsit őt békén fogja hagyni. Mivel most ő van Anna testében, így maximum a matrózoktól kell tartania, de lerendezi ő azokat seperc alatt.
Elvigyorodik és Annára néz. Kicsit kidülled a szeme, amikor magát látja közeledni maga felé, hogy megcsókola.* xD
- Hát ez.. furcsa volt..
*Jegyzi meg aztán.*
- Jesszus! Te csak ne kacsingass az én testemben! Olyan vagyok, mintha buzi lennék.
*Közben feláll, és kimegy a folyosóra, és lemegy oda ahol reggelizni lehet. Leül az asztalnál az egyik székre, majd Renorra néz.. hopp ez az ölbelülős dolog, most így nem fog menni..
Elszontyolodott képet vágva fordul újra az asztal felé.*
*Anna elvigyorodik majd ő is a reggeliző asztal felé veszi útját. Leül az asztal mellé Renor, azaz jelen esetben Anna mellé. Miközben hozzálátnak a reggelihez, megérkezik a kapitány is. Victoria kedves nem tudjuk hol kóricál... Szóval a kapitány megérkezik, a kalózok máshol esznek. Ígymost csak hárman vannak. Kapitány határtalan mosollyal méri végig a két vendégét.*
- ehehehe..*nevet fel a jól ismert captain hörgéssel.*
- Jót mulattatok az este gyerekek? Ne szégyeljétek magatokat!*fogja meg Anna kezét, úgy látszik a kapitánynak teljesen nyolc hogy Renor hogy néz ki... valami belső aura vonzzhatja maga felé a kapitányt.*
- Renor drágám egyél abból a velős húsból is*tol Renor elé valami irtógusztustalan "dolgot".* Attól dagad az izom...*kacsint a férfira. Renor elfintorodva vág egy fancsali mosolyt és eltolja a tányért.*
- Hát ezt ma inkább kihagyom..
- De válogatósak vagyunk..*villantja meg gonoszan a szemét a kapitány.*
- Inkább csak normálisak...*dünnyögi Renor magaelé.*
- Mondtál valamit kincsem?
- Fincsi..*vigyorodik el Renor és inkább a tányérba temetkezik.*
~ Normális ember ilyenre rá se néz... Ez a kapitány nem csak nagyon be van melegedve, de a józan esze is elhagyta.*
*Renor.. vagyis Renor Anna testében, rögtön megrebegteti a szempilláit.*
- Igen, nagyon jó volt a mulatság! És milyen gyenge játékosokból áll a legénység.. de aztán.. úgy elfáradtam!
*Anna mélyet sóhajt.*
- Hogy rögtön mentük is aludni!
*Most bezzeg bátor. Nem kell tartania attól, hogy a kapitány esetleg rástartol. Nem mintha a saját testében nem szemtelenkedett és gúnyolódott volna vele.
Ránéz a saját teste elé tolt kajára, és olyan pillantásat vet Renorra, ami egyértelműen megtiltja, hogy egyen belőle. A szeméből körülbelül ezt lehet kiolvasni: Nehogy eltömítsd a szervezetemet ilyen gusztustalan kajával!*
*A kapitány Annára néz és bájvigyort ölt.*
- Igazááán?*kérdez vissza és fogait kivillatja, a vigyorból nemsokára inkább vicsor lesz, és amint Anna kezét fogja elkezdi összenyomni. Össze akarja törni így diszkréten az asztalnál. Renor észreveszi a konfliktust és a két fél kezére néz.*
~ Basszus... ez mindjárt eltöri a kezem! Renor csinálj már valamit! ~
- Igen..
*Rebegteti meg újból a szempilláit.
Közben érzi, hogy a kapitány egyre jobban nyomja össze a kezét.
~El akarod törni Anna kezét? Azt az isteni kis kacsót?!~
Teljesen felháborodik!
Teljes erőből, amennyire csak tudja, megszorítja a férfi kezét, és megrántja. Ő lepődik meg a legjobban, amikor diszkrét reccsenés hallatszik.
Először azt hiszi, hogy Anna keze tört el.. de nem érez fájdalmat. Aztán kapcosl, hogy most törte el a kapitányét.
Ez két dolgot jelenthet. Egy: Anna nagyon erős. Kettő: csupán testet cseréltek, minden más megmaradt. Így a fizikai ereje is a sajátja.*
*Anna eközben Renor testében teljesen lemerevedik, úgy nézi amint egymás kezét szorongatják. Hát messziről látni hogy ez több mint ragaszkodás. Aztán valami reccsen. Ijedten néz a két kézre. A kapitány keze lebicsaklik az asztalra.*
- Ahh.. milyen.. tetterős... .. ne haragudjatok... most..*azzal feláll és másik kezébe veszi a töröttet és elsiet.*
*Amint a kalózokhoz ér hangot ad felháborodásának.*
- Azaz alávaló fruska.. azaz Anna...*ejti ki telej gúnnyal a nevét* eltörte a kezem! Eltörte a kezeeeem!! Az a kis cafka! Ringyó!*a kalózok kicsit ledöbbennek a kapitány hisztijén.*
*Anna Renor testében meglepve néz Renorra.*
- Érted majd meghal... engem meg képes lenne leszúrni a reggelizőasztalnál... villával... *jegyzi meg teljesen ledöbbenve.*
*Anna ártatlan arccal fordul Renor felé.*
- Ki gondolta volna..
*Vigyorodik el végül.*
- Hagyd.. teljesen dilis. Ideje minnél hamarabb lelépnünk innen..
*Dünnyögi és eszik valami normálisat az asztalnál.
Az ajtó nyílik, és Vicky lép be rajta. Renor felé rögtön küld egy sokat ígérő pillantásat. Anna láttán azonban csak gyűlölködőre, irígyre futja.
Mivel hamar felfedezi, hogy a nő most nem ül a megszerezni kívánt pasija ölében.
Odalibben, és el is helyezkedik Renor ölében. Hozzásimul a férfihoz, és máris úgy ragad rá, mint a pióca.*
- Jajj drágám, hát én tudom, hogy a tegnap csak e miatt a cafka miatt volt. Ha nem lett volna ott, rögtön kötélnek állsz, tudom én!
*Duruzsolja a fülébe, miközben kezével benyúl a férfi inge alá.
Renor eközben Anna testében érdeklődve figyeli, hogyan fog reagálni ő maga.. mármint, hogy Anna.
Lekönyököl az asztalra, és úgy figyel.*
*Anna.. Renor testében nagyon meglepődik mikor Vicky belép. Egyszerűen elkapja a hányinger ettől a perszónától. Egy "jajj csak ez hiányzott " sóhajjal elfordul a nőtől, de az az ölébe ül. *
~ Fúúúj! ~
*Mielőtt még lereagálhatná, a nő benyúl az ingje alá. Annában egyszerre összegyűlik minden harag. A kapitány ellen, mert folyton leringyózza, a lánya ellen mert lecafkázza, azért mert mindenki utálja őt, azért mert mindenki ki akarja túrni vagy el akarja tenni láb alól. A hajánál fogva ragadja meg Vicky-t és egy erőteljes karmozdulattal lerántja magáról. Feláll vele együtt, a haját nem ereszti el. Teljes lendülettel nekivágja a falhoz.*
- Anna nem cafka! Te meg vedd már észre hogy le se szarlak!*nagyon mérges, nagyon nagyon. Miután így kiosztotta a nőt odalép mellé és megfenyegeti a mutatóujjával.*
- Még egy rossz szó Annáról... vagy még egy bepróbálkozás... és kitépem a hajadat... szajha!*mondja neki majd még Renorról is megfeledkezve elviharzik.*
*Érdeklődve figyeli az eseményeket, és egyetértően bólogat.
Anna.. vagyis Renor elviharzását későn reagálja le, így egyedül marad Vickyvel. Elsétál a lány mellett, és nem mulaszt el egy gúnyos nyelvöltögetést, illetve egy "Nah ki a jobb?" pillantást vetni rá.*
- Ezt beszívtad kicsim. Te még túl gyerekes vagy ahhoz, hogy olyan pasid legyen mint Renor.
*Csípőre teszi a kezét, és úgy hajol közelebb a még mindig megszeppent és döbbent lányhoz.*
- És ha még egyszer csak ránézel a pasimra, kikaparom a szemed!
*A fenyegető mondat után, tündéri mosolyt villant fel, és már szálldos is az ő Renora után.
A szobában éri utol saját magát.*
- Ah de irigyellek! Úgy lekoptattad.. azta.. én ilyet.. sosem.. és olyan határozott volt.. meg.. hú de megijedt! És láttad a fejét? Ha én tudnék.. bah de nekem nem menne. Képtelen vagyok megütni nőt még ha egy kis szajha, mint ez a csaj, akkor se.
*Csóválja meg a fejét.*
*Anna az ágyon ül, két kezével fogja a fejét. Amikor Renor megérkezik és megdicséri felnéz egy halvány mosollyal majd felmászik az ágyra.*
- Én most... azt hiszem .. alszom..*valójában nem akar Renorral erről beszélni. Hogy mennyire nem érzi jól magát, csupán azért mert Renor őt kitünteti a figyelmével.*
*Nem igazán érti, hogy most mi baja van Annának.*
- Hát.. rendben. Azért jól elláttad a baját..
*Vigyorodik el dícsérően megint.
Észeleli, hogy Annának most pihenésre van szüksége, hát inkább magára hagyja.*
- Akkor.. én hagylak. Nem akarok zavarni. Majd visszanézek később.
*Búcsútint, és kimegy a kabinból.
Először is a fedélzetre megy fel, hogy körülnézzen jobban a hajón.*
*Most tényleg jobb ha magáramarad. Amint Renor felér, a kalózok karonragadják.*
- Hallottuk hogy elbántál a kapitánnyal! Tűzrőlpattant virágszál.. nah lezavarunk egy kártyapartit? Most ülhetsz az én ölembe!*vigyorog az egyik.*
*Eközben Annánál nyílik az ajtó.*
- Kukkucs!
- Renor hagyjál..*dünnyögi Anna.*
*A kapitány összevonja a szemöldökét.*
~ Úgy látszik már annyian imádják hogy már magával álmodik.. ehehe..~
- Megjött a te kapitányóód...
- Renor.. hagyjál békén!*a kapitány bemászik Anna mellé az ágyba és már nyúlna felé mikor Anna kinyitja a szemét. Idejtében akkorát üvölt hogy leesik a földre.*
- Tartsa magát távol tőlem!*húzódik minnél messzebb.* Én a férfiakat szeretem!
*Kapitány összecsapja a kezét.*
- Nahát... én is..*vigyorog. Annának most esett le mit mondott.*
- Azaz.. a nőket.. a nagy melleket, a kerek feneket..*próbálja menteni a menthetőt.*
*Annára gondol lent a kabinban, majd vállat von.*
- Akár.
*Ráér egy darabig, amíg Anna alszik.*
- Nem köszönöm. Szeretnék a saját fenekemen ülni egy széken. Különben elveszti ezt a jó formáját.
*Mosolyog ártatlanul, és a matrózok társaságában leül ahhoz az asztalhoz, ahol tegnap is kártyáztak.*
- És mi lesz a tét, hölgyeim?
*Rebegteti meg a szempilláit ártatlanul.
Ez a szempillarebegtetés már egészen jól megy neki, csak nehogy rászokjon.*
*Anna rémülten néz a közeledő kapitányra. Kezével tapogatózni kezd valami kemény után, amivel esetlegesen fejbevághatja a perverz kapitányt. Tapogatózásában egy fém gyertyatartót talál, felmarkolja és a háta mögé rejti.*
- Felesleges hazudoznod*vigyorog a kapitány szüntelen* Azt sem tudod mi az a mell... láttam!
*Anna megdöbben. A kapitány látta? Ez kukkolt vagy mi a túró?*
- Maga perverz!*háborodik fel Anna*
- Nem is hiszed mennyire..*kerül vészesen közel Annához a férfi, mikor Anna meglendíti a gyertyatartót és fejbevágja vele a kapitányt. Az kissé összerogy miközben felordít.*
- Argh! *hirtelen eszébe jut hogy hogyan törte el "Anna" az asztalnál a kezét, ez a fejbekólintás azt suggallja neki mintha ismét Annától kapta volna.*
- Kész feladom!*áll fel a férfi fáradtan* Azt még elviselném hogy a cafkád eltörje a kezemet... de hogy te is így bánsz velem..*könnyek gyűlnek a kapitány szemében.*
- Azt már nem bírja el a szívem..*mártírkodik, és egy pillanatra még Annának is megindító ez a jelenet.*
*A kalózok nyárlcsorgatva figyelik Anna mozdulatait.*
- Ha nyersz... elengedünk titeket.. mondjuk 2 napon belül... viszont ha veszítesz*és itt szinte egy emberként mosolyodnak el* akkor végig kell menned az egész matróz seregen... az annyi mint 10.. menet*vigyorognak álnokul.*
- Áll az alku?
*Kívülről teljesn a nyugalom Annán.. izé Renoron.. vagyis Anna testében Renoron.. de mégis Annán van nyugalom, mert kívülről őt látni.
Kizártnak tartja, hogy veszítsen. Ha esetleg húzós lenne az ügy, maximum csalni fog. Ezek a fatökűek hülyék ahhoz, hogy észrevegyék.
Viszont egy kis csel sem fog ártani..
Kihívó mosolyt varázsol Anna arcára, majd elgondolkodót, végül csalódottan lenézőt.*
- Ó.. csak 10? Kár.. ahogy elnézlek titeket, teljesen kielégítetlen fogok maradni. De rendben. Ti mondtátok hogy 10, hát legyen 10 menet. HA vesztek. Ha viszont győzök, kalóz, matróz mindenszavatokra megesküdsztök, hogy elengedtek. Engem és An.. izé.. Renort is. Sértetlenül, teljes épségben.
*Miután megegyeznek rábólint.*
- Áll az alku. Nah ossz..
*Az egyik matróz kiosztja a lapokat.
Renor úgy gondolkodik, hogy legjobb ha először még adja a lovat a kalózok alá. Had higyjék azt, hogy gyerhetnek.. és ő tényleg Anna. A nő pedig mint tegnap látták, egyáltalán nem tud játszani.
Az első kört teljes csőddel veszíti el. A másodikban már jobban játszik. A harmadikat nyeri, és sorban a többit is.*
*A kalózok mellől természetesen nem maradhat el a rum sem, sokkal többet isznak mint Renor mert Renor vagy nem iszik vagy nagyon keveset. A kalózok eleinte nagyon virulnak, olyanok mint a vadalma, de amint elkezdenek veszítni arcuk mogorvává válik.*
- Biztosan szerencsés napod van, mert hogy játszani nem tudsz az holtbiztos!*hajtogatják egyre gyakrabban.*
*Egészen estig játszanak.*
*Anna alig várja hogy a perverz kapitány elmenjen már. Szegény Renor mit kell átélnie ilyen hódolók mellett. Először ott van az a kis fruska, aztán meg az apja... rémes! Ő úgy dönt hogy ma egész nap nem fog kimenni a szobából. És hogy hozzá se menjenek , belülről bezárja.*
*Mivel már elég nagy előnnyel vezet, és kezd megszomjazgatni, hát veszít egy kört, hogy kortyolhasson már ő is egy keveset. Bár nem tartozik a rum a kedvencei közé, azért felhajtja. Jobb a semminél.
Ahogy sötétedni kell, már behozhatatlanul vezet.*
- Nah fiúk.. feladjátok végre?
*Kérdezi egy újabb kör megnyerése után.*
- Ne feledjétek. 2 nap múlva elengedtek minket. Az alku köt.
*Azzal feláll a székről, és a matrózokat hátrahagyva távozik a fedélzetről. Le a lépcsőn, be a kabinjukba.
Vagyis csak menne, ha nem lenne zárva az ajtó.*
- Hé An.. Renor! Én vagyok.. R.. Anna!
|