5-6 hónappal később

*Niké valóban jó kezekbe került. A kereskedőnek 7 fia volt, de lánya egy sem, ígyhát apja helyett apja volt a lánynak. Niké elmesélte szomorú történetét, a nevelő nagypapa halálát, a menekülést, nem utolsó sorban a maszkos férfit. És mire története végére jutott, tudatosult benne, hogy őt soha.. nem szerette senki... sosem volt senkije.. de most hirtelen lett. Egy 8 tagú családja. A legfiatalabb 20 éves Erim volt, az a fiú aki megtalálta a pataknál, és utána sokáig gondját viselte. A lány fiatal szervezete ugyanis nem bírta a megpróbáltatásokat. Sokáig betegeskedett, tüdőbajok gyötörték főképp. Volt hogy naphosszat lázasan feküdt, nem tudott önmagáról, a külvilágról, és folyton azt hajtogatta: Segíts! Aztán kezdett felépülni. Végre tudott beszélni. Akik jó voltak hozzá megnyílt előttük. A kereskedő család tagja lett, részt vett a napi kivitel-behozatal lebonyolításában, az elszámolásban. Eközben szabadidejében Erimmel gyakorlatoztak a mezőn. A fiú megtanította néhány önvédelmi fogásra, a lány pedig bemutatta mennyire ért az íjjakhoz. Nagyon jól kijöttek, főleg hogy alig volt közöttük korkülönbség. Niké a megmentőjét látta a fiúban, a Erim pedig a szerelmét.. az eljövendő feleségét, gyerekei anyját. Így teltek a hónapok, miközben Niké egyre önállóbb lett, de a maszkos férfit sosem felejtette el. Aki elvette tőle emberi méltóságát, meggyalázta.. gyakran rémálmai voltak. De amikor felébredt, örült, hogy mindez csak álom. A maszkos nem jön vissza többé. Nem bántja.. és ha mégis megvédi magát. Többé nem használja senki ki mint egy játékbabát.
Bosszút állni viszont nem akart... nem felejtette el hogy a férfi gondoskodott a lábáról. Tartozik egy köszönettel... de ha a szeme elé kerülne, holtbiztos hogy neki szegezné az első fegyvert ami a kezébe akad. Csak pár hónapot idősödött, de annál bölcsebb lett. Őt már nem használja ki senki... *

*A hónapok eseménytelenül telnek. Soha nem változik semmi. Teljesíti a megbízásokat, elvégzi a feladatát, megkapja a pénzt. Így tartja fenn magát.
Utóbbi időben egyre jobban kezdik elismerni. Már más városokból is felbérelik, hogy végezze el a mocskos munkát helyettük.
Túllépte a saját határát. Már pénzért gyilkol, mivel a többiért nem kap eleget. Valamiből pedig meg kell élnie. A városában vérdíjat tűztek a fejére, így már nappal nem is nagyon mozdul ki. Egy bizonyos helyen kell felkeresnie őt a megbízóknak, hogy elmondják a feladatot.
Mivel ez hétpecsétes titok, nem is csoda, hogy többen próbálták már hátba támadni ezen a bizonyos találka helyen. Eddig még egynek sem sikerült..
A férfi viszont ráfanyalodott a távolról történő kivégzésre is. Mennyivel egyszerűbb meghúzni egy íjat.. és már vége van.

Későre jár, a nap már lement, amikor feltűnik az utcán. A házak tetjén oson szokásához híven, és a városi kereskedő bolta előtt ugrik a földre.
Nem sokat változott az elmúlt hónapok alatt. Talán a testét fedő sebekből lett több. Haja néhány centivel hosszabb lett.. más nem is válozott.
Az ajtóra függesztett, kis csengő megszólal, ahogy belép.
A pultnál fiatal lány álldogál.
A férfi a zsebébe nyúl, és egy kis erszényt húz elő. Már korábban megrendelte a számszeríjat. Most csak fizetnie kell.*
- A számszeríjért jöttem.

*A lány egész nap a boltban segítkezett. Már pakolászik el, amikor egy vendég betér. Ellentétben a férfival, Niké egyből felismeri az idegent. Már is elfogja a félelem és reszketni kezd. Idegesen nyúl a számszeríj után. Kiváló alkalom volna szívendöfni vele a férfit. Hála istennek megjelenik az idős kereskedő.*
- Hagyd azt Niké! Mostmár átveszem! Sápadt vagy..Feküdj le..*a lány fellélegez, de látszik rajta hogy nincs túl jól. Szótlanul tűnik el a lépcsőnél, és az öreg kereskedő veszi át a pénzt.*
- Nem ismerlek valahonnan?*kérdezi méregetve a férfit, de aztán nem is törődik vele tovább.*
*Niké alig bír felmenni a lépcsőn. Erimbe botlik.*
- Niké.. mi a baj?*fogja meg mielőtt összeesne.*
- Semmi..

*A férfi a lány után néz, de nem ismeri fel. A kereskedő felé fordul, a pénzes batyut meg a pultra ejti.*
- Nem.
*Válaszol a férfi kérdésére higgadtan. De még az sem zavarná különösebben, ha az felismerné. Bár így a falusiak nem szokták látni, ezért nem is tudhajták, hogy ki ő valójában.
Ahogy a kereskedő átveszi a pénzt, várakozóan nyújtja ki a karját a fegyverért. Menne már.. nem szereti húzni az időt.*

*A kereskedő már adná... de elhívják.*
- Egy perc türelem..*mondja és eltűnik. A számszeríj a pult alatt marad. Erim ráhagyja a lányra. Biztosan csak valami ijesztőt látott. Ő visszavonul. Percek telnek el, és a kereskedő nem tér vissza. Léptek zaja.. női ruha.. a lány tér vissza. Higgadtan megy a pult mögé majd lehajol az íjért. Ám nem odaadja, hanem egyenesen a férfira szegezi. Élesen a szemébe néz. Ezeket a smaragdzöld szemeket lehetetlenség volna elfelejteni. Nem tesz egyelőre semmit, csak a férfi szívére céloz. Arcán nem olvasható le semmilyen érzelem.*

*Ha a lány nem lépne ki hamarosan az után, hogy a kereskedő elment, már rég az utca másik végében lenne az íjjal együtt. Így azonban várnia kell, amíg megkapja.
Türelmesen néz a lányra, valójában azonban nagyon is türelmetlen. Még van estére egy megbízása, amit el kell intéznie.
Ahogy a lány felemeli a számszeríjat, újra kinyújtja a kezét. Meg sem rezdül, amikor az íj rá szegeződik, viszont a kezét sem engedi le. Továbbra is úgy tartja, mint aki arra vár, hogy a kezébe nyomják a fegyvert és máris távozhat.
Szemeit mélyen a lányéba fúrja. Smaragdzöld szemek? Mintha már látott volna ilyeneket.. de kit érdekel. Az íj a legfontosabb most.*
- Add ide.
*Hangja nyugodt, nem parancsoló. Teljesen semleges.*

*A lány nem mozdul.*
- Tűnj.. a .. szemem elől...*az ő hangja viszont parancsoló. A pénz nem érdekli. Nem fogadja el. Vigye hát... de a számszeríj nála marad. A kezében. És ha megpróbálja elvenni, hát lő.. nem viccel.*
- Azt mondtam.. tűnj.. a szemem.. elől!*mondja mostmár idegesebben. Ez a hang..*

*Merőn nézi a lányt, viszont nem mozdul.
Figyeli a mozdulatait, fürkészi az arcát. Ismerős..
Tekintete a rá szegeződő számszeríjra siklik. Szüksége van rá. A környéken pedig nincs másik kereskedő. Azt itteni kovácsok meg nem csinálnak ilyet. Máshonnan nem tudja beszerezni.*
- Megrendeltem.
*Szemei összeszűkülnek, újra felnéz a lányra. Tekintete a smaragdszín szempáron állapodik meg. Ismerős..*
- Add ide.. vagy..
*Bár továbbra is fenn tartja a kezét, nem mozdul. Sem közelebb nem megy, sem távolabb. Úgy áll ott, mint egy élő szobor.*
- .. hívd az öreget.
*A parancsoló hang szinte simogatás a fülének. A stílus ismeretlen.. viszont a hang..*
- Kifizettem.
*A pénz felé néz, aztán tekintetét újra a lányra emeli. Ahogy harmadszor is belenéz a zöld szemekben, övéiben felismerés villan. A maszk alatt derűs mosoly jelenik meg, viszont más jelét nem adja annak, hogy felismerte volna a lányt.*

*A lány a számszeríjra néz, majd ismét a férfi szemébe.*
- Nem érdeke! *vágja rá egyből, és még mindig nem mozdul. Aztán hirtelen mozdul a keze. Pár fokkal mozdítja oldalírányba és lő.. a férfi mellett repül el a nyíl. Hajszál pontosan, talán még a szelét is érezte. Belefúródik az ottani szekrénybe, sőt elég nagy zajt csap. Aztán az íjat az asztalra dobja, és míg a férfi felfogná mi történt valójában, felszalad az emeletere. Az öreg a csattanásra eszmél fel és tér vissza.*
- Mi.. Mi történt? ... Uram... várhatott volna a kipróbálással míg kiér a boltból! Ki fizeti meg a káromat?!

*Az arcától néhány centire elszáguldó nyilvessző szelét is érzékeli. Ám meg sem rezdül. Továbbra is merőn nézi a lányt. Csak magában gondolja, hogy mennyivel jobb lett volna, ha kicsit rosszabbul céloz. Pont fejbe találta volna, és már véges is mindennek. Nem kell ebben a visszataszító életben ténferegnie.
A pulthoz lép, és lekapja róla a fegyvert. Éppen akkor, amikor az öreg kereskedő visszatér.*
- A lány.
*Kifelé indul, de mielőtt kiérne, még megtorpan. Nem fordul hátra, csak visszaszól.*
- Adja át üdvözletem..
*Arcán újra megjelenik a derűs mosoly.*
- ..Nikének.
*Az ajtó nyílik, majd becsapódik a férfi mögött.*

Vége a negyedik résznek

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés