Xeila

*Elkerekednek a szemei.. nem azon hogy Tristan újra.. nos kezd Tristanosodni. (xD)*
- Te tudsz olvasni??
*Hangjából kicseng a döbbenet..
Lassan feldolgozza ezt az információt.. és az utána következőket is.*
- Szakácskönyv?
*Torkát már kapirgálja a nevetés. Tristan szakácskönyvet olvas??*
- Rendben.. akkor csinálj nekem egy.. hmm.. paellát!

Tristan

*Tristan hátrébb hajol.*
- Igen képzeld tudok.. szerinted hogy tanultam volna meg a Káma Szutra összes...*kicsit felemelte a hangját felháborodásában. Lehalkít. Inkább nem is folytatja ezt a mondatot.*
- Hát igen..*ereszkedik vissza helyére.*
- Tudok egy két... húsfélét.. paella? Az meg mi?*kérdezi félig felhúzott szemöldökkel , de mielőtt Xei válaszolna..*
- Tudod mit? Lendüljünk át ezen a problémán.. Szóval... nah tessék... Őfelsége Karácsonyfa lelépett... ezek után kénytelen leszek nálad próbálkozni*vigyorodik el.. oldódik a hangulat kettőjük között.*

Xeila

*Már meg se lepődik.. már meg sem lepődik..*
- A paella tenger gyümölcseiből készül. kagyló, rák, rizs és így tovább.
*Megforgatja a szemét. Nah őt többé nem húzzák be a csőbe.*
- Van még nő a láthatáron Tristan. Nem kell mindjárt rám fanyalodni.

Tristan

*Tristan elvigyorodik, enyhén megnyalja a szája szélét, majd nagyobb levegőt vesz.*
- Tusé... de lemerem fogadni hogy egyik se tudja hogy a " paella tenger gyümölcseiből készül. kagyló, rák, rizs és így tovább"... márpedig konyhai téren még van mit fejlődnöm*azzal hátradől, keresztbe teszi lábait, feje mögé emeli karjait.*
- Hallgatlak, hogy is készül ez a pálma cucc?
*Rossz megérzések... nincs fakanál meg tál sem, és tengeri cuccok is kellenek.. vizuális alkat, ez van.*
- Vedd a kabátod.. Mutatni akarok valamit!*kicsit mintha parancsoló lenne így elsőre ez a felszólítás. Ő is érzékeli. Aztán elsimítja szemöldökét és elvigyorodik.*
- Kééérleeek...*és ha Xei vele tart, az ellőt izgi bizgi bűbájból ők nem sokat kapnak, aminek elvileg köztük nem is sok értelme lenne, hisz semleges állapotban vannak, vagy mi szösz.*

Xeila

*Xeila meglepetten pillant Tristanra. Erősen kétli, hogy a férfi képes lenne ténylegesen megváltozni.. de azért magában díjazza a próbálkozást.*
- Séta?
*Vonja fel a szemöldökét, amjd vállat is von.*
- Rendben.
*A bűbáj alól bár nem tud menekülni, most olyan nagy az űr őközte és Tristan között, hogy nem nagyon van hatása. legalábbis látszólag.. a fejében azért megfordul néhány arcpirító gondolat, de gyorsan elnyomja őket! Elvégre ő a sértett fél! Tristan meg csak ne járjon a fejében!
Kihúzza magát, és kivonul a férfi mellett az udvarra.*

Tristan

*Az udvarra érkeznek. Talpuk alatt finoman roppan a hó. Havazik, némán és csillogón. Tristan az egyik fához vezeti Xeit. Nekidől a fának és szembefordul a nővel. Egy pillanatig csak nézi a nőt a hóesésben, aztán megszólal.*
- Nyomasztott a tömeg... nem fázol , ugye? *méri végig a nőt, mert azért elég hideg van itt kint.*
- Járjunk egyet*és karját nyújtja a nő felé, hogy az belékarolhasson.*

Xeila

- Nem. Egyáltalán nem.
*Mivel vámpír, ezért jobban bírja a hideget, mint az emberek. Valószínűleg Tristan hamarabb fog elkezdeni fázni, mint ő.*
- Rendben.
*Egyezik bele, miközben a férfiba karol.
Sokkal szebbnek találja így a tájat, hogy hóval van borítva.. aztán támadt egy ötlete..
Hirtelen elengedi a férfit, és gyors léptekkel előrébb sétál. Lehajol, és pillanatok alatt hógolyót gyúr, amit gonosz módon még Tristanhoz is vág. Utána meg kihívóan vigyorog a férfi felé.*

Tristan

*A hógolyó szépen pofán nyomja. Hirtelen éri, de azért elvigyorodik, míg letörli a hógolyó maradványait arcáról.*
- Szóval így állunk?*kérdezi míg leguggol és felmarkol egy marék havat. Meggyúrja közben vigyorog Xeire. Aztán hirtelen egy csatakiáltással elordítja magát, mély levitt, dörmögő hangon.*
- VIGYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁZZ!*és rohan Xei felé mint egy őrűlt, fenyegetően rázza a kezében a golyót. Xei jobb ha rohan mert Tris letarolja. Mindkettőnek érdems fedezékbe vonulni:P*

Xeila

*Felnevet a felé rohanó férfi láttán. Sarkon frodul, és menekülni kezd.
Futás közben le-lehajolgat egy kis hóért, amit meggyúrr, majd hátra se nézve dobál a háta mögé.
Ahova tartanak ott egyre több a fa.. már egymást érik..
Hát Xei gyorsan felmászik egyre, és amikor Tristan az ágak alá ér, jól megárrza, hogy zuhanjon rá a hó..*

Tristan

*Tris is dobálja a havat eszeveszettül. Amikor Xei eltűnik a szeme elől, beszalad a fa alá és lelassítja lépteit. Feltekint a fára ahhol Xei eltűnt. Kap egy nagy adag havat a nyakába... mostmár tuti hogy megfázik, legfőképp mert ő ember. Megrázza a fejét hogy a hó leperegjen róla. Érzi ahogy nyakán lassan elolvad a hó és folyik végig a a hátára.*
- Te kis boszorkány!*fenyegeti meg Xeit az öklével majd felkapaszkodik az egyik ágra, és hamarosan Xei mellett terem.*
- Nah mi a helyzet csajszi?*kérdezi sejtelmes vigyorral arcán. Jobb karja lassan bemozdul. Nem... nem olyan szemét hogy pofán nyomja Xeit egy adag hóval, pedig megtehetné... Kisimít egy hajtincset a nő piros arcából.*

Xeila

*Nem mozdul mikor a férfi felkapaszkodik a fára. Néhány pillanatig dermedten áll, amikor Tristan keze megindul az arca felé..
Azonban mielőtt a férfi elérné, leugrik a fáról.*
- Boszorkány? ÉN?
*Tűnődik el a havat taposva. Szandálja telement hóval, de különösebben nem zavarja.*
- Ahogy gondolod.
*Mosolyodik el végül.. barátságosan.*

Tristan

*Ő is leugrik a fáról csak kicsit eltéveszti a leérkezést és eltűnik a hóban. Feltámad mint egy hószörny, és még olyan hangot is ad hozzá. *
- Most megeszleeeek!*dörmögi miközben előre tartott kezekkel megindul Xei felé. Ha sikerül akkor utoléri és lerántja magával a hóba, ha nem akkor próbálja utolérni hogy leránthassa magával a hóba:P*

Xeila

*Hátrálni kezd a hószörny elől, de így sajnos nem vesz észre egy nagyobb hóbuckát, és szinte elsüllyed benne. Már márl úszni látszik az ott összegyűlt hóban.
Ettől függetlenül viszont menekülni próbálkozik a már említett hószörny elől. Ha meg túl közel jönne, kap egy kis havat a képébe. *

Tristan

*A hószörny elbotlik Xei kupacban és mellette köt ki. Élénken ráveti magát a nőre. Átkarolja derekát és elkezd vele forogni a hóban. Lassan elkezdenek egy nagy , óriási, hatalmas hógolyóhoz hasonlítani. Így már a forgás is nehezebb, lassan leállnak.*
- Megeszlek..*suttogja a nő fülébe majd gyengéden bele is harap.*


Xeila

*Nevet, mikor forognak a hóban, és egyre nagyobb hógolyóvá vállnak. Csak akkor komorodik el, mikor Tristan a fülét veszi célba. Ekkor a képébe dörzsöl egy kis havat lehűtés céljából.
Kihernyózik a hókupacból, és felállva megigazgatja tönkremenő ruháját.*
- Ha éhes vagy, menjünk vissza. Rengeteg ennivaló a kastélyban.
*Azzal vissza is indul. Amúgy is kénytelen lesz átvenni a ruháját, mert az teljesen átázott.*