Xeila

*Bólint, és már ő is állna fel, amikor Tristan kap egy öklöst..*
- Ne! Hagyd abba!
*Megpróbálja elrántani az idegent Tristan közeléből, de nem jár sikerrel.. a férfi pedig odébb szállítja, félreérthetetlen céllal.
Xeila nem sikolt, ellenben karmol, harap, rúg. Érzékeny ponton. Körmeivel ahol éri, ott karmolja a férfit. Ha nem tud mást, hát fejjel öklözi. Tekereg, kapálózik.. mindent megtesz azért, hogy lerázza magáról az idegent.*

Tristan

*A karmolásoknak is megvan azért az eredménye. Már az a gaz is vérzik de hát szarik bele az egészbe.*
- Nyughass már!*azzal letépi, vagy elkezdi szaggatni a ruháját.*
*Tristan megmoccan. Fejét végighúzza a földön mely saját vérétől piroslik. Felnyomja magát, és bár homyálosan de látja mit tesznek tőle pár méterre. Előhúzza a tőrt és egy gyors mozdulattal a férfi hátába hajítja. A férfi abbahagyja a megerőszakolós akciót. Tris feltápászkodik a falhoz dőle.*
- Xei fuss! Fuss már!!!*ordít rá a nőre, ő pedig ellöki magát a faltól. A férfi kirántja a hátából a tőrt.*
- Ez nagyon nem volt szép... nagyon nagyon.. nem.. VOLT ..SZÉP...*azzal előretartott kezekkel fellöki a Tristan aki ismét hátrahanyatlik. Lábát behajlítja majd hason rúgja vele a férfit. Az bár elesik, a tőr nála van.. az egyetlen szúró fegyver.*
- Dögölj meg te rohadék..*sziszegi Tristan míg ismét feláll és elindul a küzdelem a tőrért.. Több sebet kap a lábába.. de a férfi is kapja a pofonokat rendesen. *

Xeila

*A férfi "nyughass már" kiáltására mégjobban kezd ellenkezni. Egészen belelendül az idegen fejének a püfölésébe.
Tristan úgy látszik kezd magához térni. Ennek Xeila kimondottan örül. Sőt megkönnyebbül, hogy a férfinek nincs komolyabb baja. Legalábbis egyelőre..
A "Xei fuss" kezdető mondatot elereszti a füle mellett. Senki se bánthatja az Ő Perverz Dögjét!
Amíg az idegen Tristannal van lefoglalva, ő addig a háta mögé megy.. majd orvul teljes erőből lábközött rúgja.*

Tristan

*Tristan felkarolja a férfit úgy vágja neki teljes erejéből a falnak. Az elkezd omladozni. Észleli hogy Xei még mindig ott van. Komolyan most majdnem megfojtja a nőt, azért mert nem védi a saját bőrét. Tristan jobb kezét emeli és beleveri a férfi fejébe, az meg tovább mélyed a falba. Előzőlegesen a férfi már kapott egy rúgást Xeitől. A lába közé, így görnyedthetett össze, azóta nem képes reagálni Tristan ütéseire. Tristan pedig félelmetes látványt nyújt.. haja és arca véres, sőt egész teste, és baljával a férfi nyakát fogja, a jobbal pedig ki tudja hanyadik ütést méri rá. És nem tud leállni. Üt, és üt, üt, üt, üt, üt, és megint és még mindig. Mint egy gép amit nem lehet lekapcsolni. A férfi már rég halott, arca csak egyre jobban eltorzul minden ütés után. És Tristan még mindig csak üt, üt, üt, üt... és újra. Addíg míg valaki le nem állítja..*

Xeila

*Döbbenten néz Tristanra.. szinte rá se ismer. Bár egyáltalán nem szánja az idegent, sokkal jobban aggódik..*
- Tristan! Hagyd abba!
*Kapja el a férfi karját, amikor az újból fellendíti, hogy lesújtson.
Szorosan magához öleli Tristant, mintha csak meg akarná nyugtatni. Pedig neki sokkal nagyobb nyugtatásra lenne szüksége.. bár ki tudja..*

Tristan

*Tristan leáll... de csak azért mert Xeila lefogja a kezét. Karján az erek kidúzzadnak, ökölbe szorítja kezét. Aztán ellazítja karját és magáhozöleli a nőt. Még mindig kapkodva veszi a levegőt. Fejét a nő vállára hajtja.*
- Nem esett bajod?*kérdezi, miközben kicsit eltolja magától a nőt hogy megvizsgálja nincs e baja, de csak egy pillanatra, aztán ismét magáhozölelei.. Szorosan ölelei magához, és ringatni kezdi. Aztán kibök egy kérdést.. nem is kérdés ez, inkább követelés..*
- Legyél a feleségem...
*Fejében visszhangzik amit mondott.. el sem hiszi hogy ezt mondta... hallgat. Hiba volt megszólalnia.*

Xeila

- Nem.. én jól vagyok.
*Tristan szavai hallatán fordul vele egyet a világ. Sajnos bármennyire szeretné rávágni, hogy IGEN!!! Nem teszi meg.. valahogy nem hisz ebben az egészben. Olyan érzése van, mintha Tristan csak szórakozna vele.. és bármennyire fáj neki, még el is fogja tűrni. De nem mond igent..*
- Mit mondtál? Nomrális vagy? Beverted a fejed? Mutasd!

Tristan

*Tristan ellegyezi Xei kezét.*
- Nincs semmi bajom!! *érzi hogy lábai összerogynak. Letérdel Xei elé. Kezébe veszi annak kezét, majd felpillant rá.Másik kezébe veszi a tőrt és saját szívére irányítja.*
- Mégegyszer... megkérdezem..*nyögi mert kezd egyre kevesebb ereje maradni. Azért nem taslikat kapott ő se, valljuk be.*
- Leszel.. a.... feleségem..?*nyögi ki, jobb kezében Xei keze, másikban a tőr remeg a szíve felett.*

Xeila

*Megállapítja, hogy Tristannak nagyonsokat ártott az a néhány öklös, ami a fejét érte. Nem mondana igent, de a férfi állapotát látva, el tudja képzelni, hogy komolyan magába szúrja azt a tőrt.*
- Jó, jó rendben! Leszek.
*Hagyja rá a férfira, majd megpróbálja elvenni tőle a tőrt.*

Tristan

*Tristan pont a válaszig bírja és nem tovább. Mintha véres arcán mosoly jelenne meg... és annyira helyes, óh istenem miért ilyen helyes? És miért nem tud többet mosolyogni... úgy szívből, igazán! Mint most egy pillanatra. Aztán kiesik kezőből a tőr, ő meg eldől mint egy krumplis zsák..*

Xeila

*Aggódva guggol le a férfi mellé. Jobb lenne, ha sürgősen kijutnának ebből a barlangból..
A férfi karja alá nyúl, és amennyire tudja, kifelé kezdi el húzni. Közben gondolkozik..
~Biztosan csak az ájulásközeli állapot miatt.. sose akarná..~
Alsó ajkát harapdálja, miközben elérnek egy elágazáshoz. A jobbra vezető utat választja.
~Ő nem állapodna meg egy nő mellett.. nem olyan.. sose lesz olyan.~
Keserves mosolyt produkál az arcára..
Aztán hosszú percek telnek el.. de a járat tágulni kezd.. és friss levegőt érzeni..
Xeila újjult erővel, és gyorsabban kezdi el vontatni a férfit.*

Tristan

*Most aztán taszigálhatják, belé rúghatnak vagy ötöt, még Vilit is levághatják, nem fog felkelni. Nem kell aggódni ez a kóma állapot rövid ideig tart, annál intenzívebb. Javaslom most vágjuk minden csúnyát meg rosszat a fejéhez mert úgysem hallja.
Hamarosan kezd magához térni, ahogyan friss levegőre érnek. Nem mond érthető szavakat, inkább csak nyöszörög, és csak később lehet kivenni szavait.*
- ó.. a ... f*szomba....

Xeila

*Teljesen megdöbben, amikor meglátja a napfényt. Nane.. ez az ő formája! Éjjen! Már meg sem lepődik.
Tristan óvatosan kifelé gurigatja a barlangból, hogy legalább őt érje a fény. Az embereknek ez úgyis jót tesz. Nem így a vámpíroknak. Ő meg mint tudjuk az utóbbi fajhoz tartozik.
Tehát Xeila úgy ül le a földre Tristan mellé, hogy őt még ne érje a fény. Viszont így is vészesen közel van a napsugarakghoz. Mégse akarja magára hagyni a férfit.*

Tristan

*Tristan feltolja magát a földttől a két karjával. Nagyokat pislog mire valamennyire kitisztul előtte a kép. Tekintetével keres valamit, vagy valakit. Meglepő módon az a valaki pont ott gubbaszt mellette.*
- Xei?*kérdezi mintha meglepődne rajta hogy a nő ott van.*
~ Ez egy álom?*néz körbe kissé, majd vissza Xeire.*
- Ő.. Hol is vagyunk úgy teljesen véletlen?

Xeila

*Ahogy Tristan feltolja magát, először aggódva néz rá. Még óvatosan segít is neki, nehogy valami baja essen a kis cuncimókusnak.
Miután tudatosul benne, hogy a férfi teljesen jól van, rögtön arrébb is ugrik tőle. Még csak az kéne, hogy ez a gaz azt higyje róla, hogy..!
Szóval nekidől a barlang falának, és várja hogy lemenjen a nap. Aminek hamarosan meg kell történnie.*
- Egy barlang szájában.
*Válaszol kézségesen Tristan kérdésére.*

Tristan

*Követi a nőt tekintetével, és szinte észrevétlenül mozdul utána, mintha madzagon húznák. Jobb karját a nő felé nyújtja, a másik pillanatban pedig már tarkójára teszi a kezét és magáhozhúzza egy csókra. Közben azért figyel hogy ne húzza ki a nőt a fényre, inkább ő kúszik mellé. Szenvedélyesen csókolja a nőt miközben minden pofátlanság nélkül csúsztatja be kezét a nő ruhája alá.*

Xeila

*Azon kapja a férfit, hogy az túlságosan is jól van! Ugyanis utána mászott, sőt még rá is! Hát milyen modor ez? Éppen most menekültek meg a halál torkából, ez meg..*
- Tristan ne..
*Nem túl meggyőző, de ez igazat megvallva egyre kevésbé tud ellenállni a férfinek.. és még ha vámpír lenne.. nah az lenne a tökély!*

Tristan

*Nem válaszol a gyenge tiltakozásra. Vagy az válasz talán hogy kezével megmarkolja a nő ruháját majd erősen szorítva húzza lefelé a nőről, ezzel talán némi fájdalmat is okozva Xeinek? A helyzet akkor kezd eldurvulni amikor a másik kezét is akcióba lendíti és a nő felső ruházatát kezdi durva mozdulatokkal lehámozni. Mohó csókokkal halad le a nő nyakán a keblei közé. Olyan durván viselkedik, mintha életében nem látott volna nőt. Pedig valójában kezd megváltozni Xeivel kapcsolatban. Őt nem tekinti egy egyszerű "egyszer megdugom" szajhának. Ő sokkal értékesebb neki most mégsem tartja tiszteletben, csak az ösztönei vezérlik.*

Xeila

*Meglepődik Tristan viselkedésén.. talán túl nagyokat kapott a fejére, és most megint olyan mint régen?*
- Hagyd abba!
*Talál vissza a hangjára, és kiált rá a férfire.. és ha az továbbra se foglalkozik azzal, hogy Xeila mit akar, és mit nem, hatalmas pofon fog csattanni a képén.
Nem fogja azt sajnálni, aki most Tristan. Csak azt, akit úgy tűnik mégis csak tévesen ismert meg.*

Tristan

*Márpedig Tristannak elég nylívánvalóak a szándékai, és ezért fog elcsttanni az a pofon is az arcán. Kissé megtántorodik. Az utóbbi pár órában több pofont kapott mint eddig egész életében. A nő kiabálós elutasításával együtt ez KO. Abbahagyja a nő molesztálását olyannyira hogy lemászik róla majd kilép a barlangból. Ökölbe szorítja kezét, tűrtőztetnie kell magát hogy te tegyen olyat amit megbánna.. azzonnal szüksége van egy szajhára.. Tudja hogy egyik sem lesz megfelelő, de ha az sincs akkor belepusztul a fájdalomba. A barlangból kilépve napfény simít végig arcán. Visszafordul Xei felé.. és annyit suttog.*
- Odi et amo...
*Aztán elindul az erdőbe vissza, keresni egy nőt.. aki befogadja egy éjszakára.*

Xeila

*Megkönnyebbül amikor a férfi lemászik róla. Az viszont meglepi, hogy távozik a barlangból is. Nem érti mi történt, nem érti mi ütött Tristanba. Annyira megváltozott.. vagy inkább csak visszaváltozott?
Nem tudja a szavak jelentését, de nem is érdekli per pillant. A testbeszéd, a cselekedetek mindent elárulnak. És ennyi éppen elég ahhoz, hogy Xeila mindent megértsen.
Ahogy a férfi távozik, ő is felpattan és az ellenkező irányba, a barlang belseje felé indul. Lépteit gyorsra veszi, és hamarosan eltűnik a sötétségben.
Ujjai ökölbe szorulnak, tenyerét durván felsérti a körme. Arcán vérkönnyek folynak.*