XXV. rész - Esti balhé ; Testcsere
*Az ajtó kitárul, és az alvó páros fölé karcsú alak magasodik. Előbb Renorra néz, majd Annára. Kék szemeiben a gyűlölet szikrái pattannak a nő felé.
Szerencsére Vickynek nincs megkötve a varázsereje a fedélzeten. Az övé az egyetlen, ami működik.
Hangtalanul ejti ki a szavakat, mire Anna pillanatok alatt gúzsba kötve fekszik az ágyon. Szája befogva, hogy semmilyen hangot se tudjon kiadni.
Vicky a nőt a sarokba röpteti, és úgy fordítja, hogy lássa az ágyon fekvő, még mindig békésen alvó férfit. Közel hajol Annához, arcát eltorzítja a gyűlölet.*
- Te kis szajha! Majd meglátod, hogy engem jobban szeret!
*Sziszegi, majd hátrébb lép. Elégedetten néz a mozgásképtelen nőre, majd a férfi felé fordul.
Pillanatok alatt levetkőzik, és immár meztelenül bújik az ágyba, Renor mellé. Hozzásimul a férfihez, átöleli a derekát, és a hátát kezdi el cirógatni. Megcsókolja Renort, mire az mintha ébredezni kezdene.
Egyik karjával gyanutalnul átöleli a lányt.*
- Hmm.. Anna.. majd mindjárt..
*Dümmyögi még félálomban.
Vicky nem figyel a férfi szavaira. Talán ez a szerencse, így nem kezd el hisztérikusan visítozni, és a késével vágdosni.
Ezek helyett inkább a férfi hátsó felé veszi kézügyre, és markol bele. Renor szemei a döbbenettől felpattannak.*
- Jól van.. jólvan.. már fel vagyok!
*Nyögi kissé kábán, de már egészen ébren.
Teynerévvel végigsimít a lányon, aztán meghökkenve felnyög.*
- Mi a fene?? Ez összement!
- Igenis jó melleim vanak!
*Tör ki Vicky sértetten.*
- MI? Ki a franc..
- Pofa be és dugj meg végre!
- No de kérem.. ha nem hagy békén.. ne molesztálj már!
- Mi lesz ha nem hagylak békén? Sikítasz??
- Remek ötlet..
*Akkorát üvölt, hogy Vicky ijedtében leesik az ágyról.*
- Hol van Anna?!
*Anna annyira meglepődik hogy ha akarna sem tudna sikítani. Szemei kikerekednek amint lenéz magára. Próbál kiabálni de nem tud. Próbál kiszabadulni de nem tud.*
~ Ne! Szállj le róla! RENOR!!! ~
*Még csak nyöszörögni sem tud vagy valami, a mágia annyira leblokkolta. Összeszorítja a szemét hogy ne lássa mit művel Vicky. Bár Vicky eléggé elrontja ezt a tervét, Anna nem tud örülni neki. Mi az hogy Renor jobban szereti őt? Nem is ismeri könyörgöm!!! Aztán amikor a férfi elordítja magát megkönnyebbül. Ettől függetlenül még nem tud megmozdulni. Más viszont igen.
A kapitány hálósipkában trappol be.*
- Mi a baj kedveském!? Ki bántott? Vicky???*látja meg lányát anyaszült meztelenül.*
- Nyomás a szobádba!*közben villanyt olt. Észreveszi a sarokba köttöt Annát. Csak peckesen felemeli előtte az orrát.. nem segít rajta. Elvette tőle Renort..!!! Majd lányával együtt ő is távozik.*
*Vicky dühösen pillant a berontó apjára.*
- Ebbe te ne szólj bele! Szeret engem! Úgy nézett rá este is, hogy majd kiesett a szeme! Engem akar, nem őt!
*Mutat Annára, miközben hisztéruikusan csapkod a karjával.
Renor igyekszik minnél messzebb húzódni az összes őrülttől a szobában.
A lányt végül az apja kivezeti a szobából. Az ajót bezárul..
Renor kiugrik az ágyból, és Annaához siet. Sikerül kioldoznia.*
- Jól vagy?
*Kérdzei magához ölelve.
A kabin padlóján, az ágyhoz közel valami megcsillan a Hold fényében. Egy érdekes alakú medál.*
*Anna fellélegez mikor Renor kioldozza és hagyja hogy a férfi magához ölelje.*
- Úgy látszik.. itt mindenki téged akar...*mondja egy halvány mosollyal az arcán, bár több a szemében a szomorúság, mint a boldogság.*
- Mellettük labdába se rúghatok...*súgja Renor fülébe majd ismét egy szomorkás mosoly és feltápászkodik a földről.*
*Annyira abszurd amit Anna mond, hogy önkéntelenül is elneveti magát.*
- Ezt most ugye te se gondoltad komolyan?
*Vigyorog, de választ nem vár.
Magával rántja Annát az ágyba, a takarót a fejükre húzza. Hozzásimul Annához, és a fülébe súgja.*
- Ne beszélj ostobaságokat..
*Dünnyögi, belecsókol a nő nyakába, majd néhány másodperc, és már alszik is.
A földön heverő medálra rásüt a Hold és a csillagok fénye. Villám cikázik keresztül az égen, és az is megvilágítja.. a medál halvány köve sárgásan felizzik, majd kihuny..
Más érdekesség az éjszaka folyamán már nem történik..
Reggelre kelve, Renor először is ásít egyet, majd felül az ágyon. Kómásan körülnéz, majd megállapodik a tekintete a mellett fekvő férfin. Érdekes.. jé.. Renor.
Megrázza a fejét meglepetésében. Nah jó, akkor biztos kilépett a testéből. Nincs semmi gond. Anna meg lehet fürdik éppen, vagy ki tudja.
Vállat von, majd feltáoászkodik az ágyról..
Ekkor vesz csak észre valamit a látószögében.. kicsit lejjebb dönti a fejét. Szemei elkerekednek.*
- Mióta van nekem ekkora csöcsöm?!
*Üvölti el magát. Aztán a szájához kap. Naneee.. ez nem az ő hangja volt!! Végignéz magában, és női hangon üvölt még egyet.*
*Anna reggel női sikolyra ébred. Először azt hiszi, hogy Vicky adja ki magából a halálsikolyt, de amikor felül az ágyban és meglátja saját magát az ágy szélénél ő is felsikít. Azaz felordít mert furcsán férfi hangja lett. Azt hinné hogy berekedt vagy valami, de amikor lenéz magára, és egy izmos férfitestet lát a maga kecses vonásai helyett újra felüvölt. Aztán levegőt vesz és Renorra néz, azaz a nőre aki úgy néz ki mint ő.*
- Mit csináltál velem? Elvetted a testemet!*vádolja meg* Add vissza! *most kapcsol csak...*
- Hol van Renor? Azaz rajtam kívül... mit tettél vele???
*Renor gyorsabban nyugszik meg. Főleg hogy immár kedvtelve nézegeti újonnan szerzett melleit. xD Mivel ő már kapcsolt, hogy mostan teljesen nő lett és nem csak részletekben. És sikerült azt is kikövetkeztetnie, hogy mi történt velük, tehát magyarázatba kezd.*
- Anna! Én vagyok Renor.. csak éppen a te testedben vagyok valahogy.. ezt nem tudom. Te meg az én írtó jó testemben! Jó neked! Mondjuk így még sosem láttam a melleidet. Tökjók, most nem azért mondom.
*Szemérmetlenül meg is tapizza őket.*
- Én nem csináltam semmit! Nem tudom miért történt.. hacsak nem te csináltad, mert az én testemre pályáztál!
- Honnan tudod te az én nevemet? Mit csináltál Renorral?? Nem kérdezem mégegyszer és..*felpattan az ágyból és rávág a férfi/nő? kezére.*
- Viszed onnan a koszos mancsod!? Azok az én melleim, és rajtam kívül csak egy ember fogdoshatja!*maga elé ránt egy ruhadarabot.*
- Követelem hogy add vissza a testemet és az én Renoromat... vagy... sikítok*mondja kis habozással. A sikítás nem is rossz ötlet.. a Kapitány biztosan segítene neki. *
*Renor megforgatja a szemeit. Hát ez nem igaz. Anna egyáltalán nem rezonál a problémára, mert neki másfajta problémája van. Tehát a nőben még nem tudatosult, hogy ő most...*
- Okééé..
*Sarkon fordul és elballag a szekrény mögé támasztott egyetlen fellelhető tükörért. Leportalanítja, majd Anna felé fordítja az ovális tükröt.
Ő is belenéz, majd a képre mutat.*
- Nah.. Renorod már megvan.
*Ledobja az ágyra a tükröt, és összefonja a karjait a melle előtt.*
- Kezded sejteni végre drágám, hogy mi történt?
*Türelmetlenkedik.*
*Anna a tükörképre néz majd elfordítja a fejét. Elkezd felöltöztökdni... a bugyija után nyúl, de mikor combközépig ér, tudatosul benne hogy a bugyi egyszerűen nem jön fel, sőt, megszakadt.*
- Hát ez annyira fantasztikus!*teljesen elfelejtette hogy a testét egy kretén birtokolja aki rejtegeti előle Renort!. Leül az ágyra majd a nőre néz.*
- Ha te vagy Renor... válaszolj egy kérdésemre...van egy anyajegyem.. mivel csak és kizárólag Renorral bújtam ágyba, ő tudja hogy hol van... nos halljam?*és ő is karbafonja a kezét. Ha a férfi esetleg kutakodni kezdene Anna testén, mivel ő van benne, az lenne a legrosszabb.. elárulná hogy nem tudja.*
- Öööö..
*Erősen gondolkodik de hiába. Egyszerűen nem tudja felidézni, hogy van e valahol a nőn anyajegy. Ilyen hülyeséget!
Kérdezné inkább a mellméretét, azt rögtön tudná. Vagy fenékméret, vagy bármi mást!*
- Bah.. mit tudom én! Nem az anyajegyeidet figyeltem.. jó mondjuk.. a gyümölcstermelő kertedben esetleg?
*Anna teljesen felháborodik.*
- Argh...rendben... ezt még számonkérem Renoron...*mondja miközben férfi ruha után nyúl. Miután felöltözik a tükörbe néz.*
- Mi okozhatta ezt ha nem mi voltunk..?*elkezd kutakodni és rálép valamire. Egy medál. Felveszi a földről.*
- Ezt nézd... öhm... Renor? Egy medál.. a tiéd?
- Hát én tuti nem voltam..
*Dünnyögi, miközben felveszi a földről Anna bugyiját és nézegetni kezdi. Hosszas tűnődés után felveszi a tangát, majd igazgatni kezdi.*
- Mi a.. ez belemegy a seggembe! A francba..
*Nyögi.*
- Hogy tudsz te ebben megmaradni??
*A bugyiról egy időre elfelejtkezik a medál láttán.*
- Nem az enyém. Nekem csak az a sárkányos van.
*Mondja a fejét rázogatva.*
- Talán a csajé, aki este meg akart erőszakolni. Lehet, hogy ez okozta?? Bár kétlem.. egy medál ilyet nem szokott tudni.
*Közben felveszi a melttratót is és derűsen rendezgeti benne Anna melleit.*
*Megpaskolja Renor fenekét.*
- Ügyesen! Ügyesen szívem..*bíztatja majd leül az ágyra és a medálra néz.*
- Más nem lehetett... mi nem tudunk varázsolni a hajón... ellentétben..*elgondolkodik*
- Tegnap este... az a lány... varázsolt, úgy kötött meg.. csak ő lehetett! Igen! *odanéz Renorra.. majd megbotránkozva szólal fel.*
- Ne .. riszáld már magad! Ülj le a seggemre.. azaz ami most a tiéd! Ülj le!*utasítja majd ismét a medállra néz,*
- Össze kell játszanunk amíg egymás testében vagyunk... csak az a kis szajha tudja visszacsinálni...
*Renor derűsen vigyorogva nyelvet ölt Annára, majd megrázza a fenekét, csak hogy idegesítse a nőt.*
- Nah jó..
*Kinyitja a szekrényt, és szinte bemászik, hogy találjon valami normális ruhát. Mélyen kivágott ruhát választ. Miután felvette, Annára pillant.*
- Csak hogy addig is tudjam nézni..
*Vigyorog szemtelenül és a nő melleire pillant.
Leül Anna mellé.*
- Jó és mégis hogy gondoltad? Szerelmet vallok.. vallasz neki, vagy mi? Hozzá ne merj nyúlni az én kezemmel! Teljesen érzékeny vagyok a visszataszító nőkre! Mint valami allergia, vagy nem is tudom. Méreg! Belehalhatok! És akkor mi lesz velem..
*Drámaian felsóhajt.*
- ..vagyis veled, akor most az én testemben vagy.
*Anna nagyon dühös lesz erre a kijelentésre.*
- Szerelmet vallasz??? Drágám... nekem nem vallasz szerelmet, nem hogy neki!!! Erről ne is álmodj! Lehet.. lehet hogy a varázslat nem végleges.. ha elhagyjuk a hajót megtörik, vagy még előbb.. *most méri fel hogy milyen ruhát vett fel Renor.*
- Renor!*sikít fel, ami így férfi hangon igen mókásan hangzik.*
- Nem vagyok kurva! Vedd le azt a didimutogató ruhát! Most! Azonnal! Rögtön!
*Összerezzen a "sikításra".*
- Jesszus.. ne adj ki belőlem ilyen kappan hangot, többször!
*Sértetten összevonja a szemöldökét a hallottakra.*
- Nem is kurvás. Didimutogatós.. ez jó!
*Nevet fel, de azért leveszi a felsőt, és keres egy másikat. Az is elég kivágott, de a másikhoz képest már sokkal jobb.*
- A fene.. így nincs teljes rálátásom..
*Dünnyögi csalódottan.*
- Nah jó. Most mi legyen? Jó, én is valószínűnek tartom, hogy el fog múlni, és visszakapjuk a saját testünket. Legalábbis nagyon remélem. A tied se rossz, de az enyém jobb!
- Kikérem magamnak! Sértegeted a testemet!*szólal fel teljesen felháborodva. Aztán néma csend telepedik a szobára. Hamarosan kopogást hallanak. A kapitány..*
- Ébresztő álomnyuszik! Hasatokra süt a nap! Nah milyen volt a tegnap este? Volt ungi bungi?*kérdezi határtalan vigyorral arcán miközben benyit, de Annára, aki mosr Renor csak tüzes szemeket mereszt.*
- Ó látom már felöltöztetek! Remek... akkor gyertek reggelizni..*azzal ismét becsukja maga mögött az ajtót. Anna Renor mellé megy és becsukja a szemét úgy csókolja meg.. önmagát?*
- Menni fog..*suttogja majd kacsint egyet .*
|