XXIV. rész - A jól megérdemelt jutalom
*Renor beleegyezően bólint és osztja is a lapokat.
A kört könnyedén megnyerik, így Renor megszerezte kártyán a tétet, vagyis Annát.*
- Meg, meg..
*Vigyorodik, majd viszonozza a csókot. Aztán a nő szemébe néz.*
- Most tudod mi jön.. én kicsi tuljadonom..
*Vigyorog felsőbbrendűsége, hatalma teljes tudatában.
A nő derekát átkarolja, úgymond ölbe veszi, és leviszi a kabinjukba.
Közben természetesen szenvedélyes csókokat váltanak.
Az ajtó kinyitása Renor számára egy kis gondot jelent, ugyanis egyáltalán nem akaródzik neki elengedni a nő formás fenekét. Aztán valahogy mégis csak bejutnak. A férfi lábbal löki be maga után az ajtót, Annát pedig az ágyra fekteti.*
*Annának kedve lenne azt mondania: Hiszen eddig is a tiéd voltam. Nem teszi. Csak elvigyorodik és viszonozza a szenvedélyes csókokat. Mostmár a kalózoknak is egyértelművé válik hogy ők valahogy összetartoznak. Mikor leérnek a kabinba, és Renor az ágyra fekteti Annát a nő elvigyorodik és fentebb mászik az ágyban.*
- Egész este ezt vártam..*vallja be, majd a ruhájánál fogva rántja magára Renort, és csókolja meg követelőzve.*
*A kapitány az ajtó csukódására lesz figyelmes. Kioson a szobájából és a vendégek szobájához lopódzik. A kulcslyukhoz hajol és onnan kukukcskál befelé.*
- Hát ez... elképesztő... phfúj!*suttogja mindenféle undorodó pofát vágva.*
*A csókot természetesen viszonozza. Hosszas, szevedélyes csók után vállnak el. Közben Renorban néhány új dolog fogalmazódott meg.*
- Játsszunk egy kicsit, mit szólsz?
*Súgja a nő fülébe.*
- Én leszek a szűzfazék, te meg a sexdémon.
*Vigyorodik el és kissé távolabb húzódik Annától.*
- Aztán meg én leszek a katona, te meg az apáca.
*Már most felugrik a vérnyomása. Renor kérdésére eleinte nem nagyon figyel. De amikor kijelenti hogy ő most tudatlant fog játszani, Anna lesz a sexdémon felnevet.*
- Jó..*egyezik bele nevetve* De akkor...*azzal leveszi a férfiról az övét és kihúzza a nadrágjából. Kicsúszik a férfi alól, egy szék mellé lép. Majd megpaskolja.*
- Csüccs...*vigyorog közben és ha a férfi odaült, akkor az ölébe ül, vele szemben. Karjait a férfi nyaka köré fonja, miközben megcsókolja.*
- Szóval felvilágosítás kéne.. hm..*közben leveszi a ruháját, mivel a férfiról nem akar elmozdulni, felfelé húzza le magáról. Nem sok minden maradt rajta. A ruhája könnyű, selyem.. kihasználja.*
- Még mielőtt bármi csúnyát látnál.. bekötöm a szemed..*és úgy tesz. A ruhájával, amit már átjárt kellemes illata, beköti a szemét. Aztán a férfi keze után nyúl, és felvezeti a testén, egyenesen a kebleire.*
- Nos mond... mi ez?*kérdezi de elneveti magát közben.* köhöm.. szóval.. mi ez?*próbálja úgy hangsúlyozni mint egy tanár amikor egy diákot kérdez.*
*A kapitány odakint eltakarja a szemét, de olyan kíváncsi hogy vissza vissza néz.*
- Jesszus..*suttogja a kulcslyukba..*
- Ez még nem hogy férfival.. de nővel sem volt.. soha!*akad ki. Úgy dönt majd ő súg a férfinak a kulcslyukon át.*
- A mel-le! Mell!!! XD
*Renor ártatlan, megszeppent képet vágva helyezkedik el a székben. Csupán a szemében látszik, hogy mennyire nehezen tudja visszafojtani a nevetést.
Amikor Anna elkezd vetkőzni, Renor döbbenten figyeli. Mintha még sose látott volna nőt közelről.. pedig ez mennyire nem igaz.*
- Mit akarsz csinálni?
*Kérdezi elvéknyított hangon, aztán torokköszörülés mögé rejti a nevetését.
Anna beköti a szemeit, majd kezét felhúza a kebleire.*
- Ez? Hát öö..
*Bizonytalanul megnyomkodja a nő mellét.*
- Hát.. nem is tudom.. én.. nem..
*Habogja, miközben felemeli a másik kezét, és azzal is tapogatózik.*
- Ebből kettő van!
*Kiált fel a felfedezők örömével.*
- Hmm.. hát.. puha.. meg.. kerek.. meg.. jó nyomkodni .. és van itt valami része ami.. hát..*Anna ajkába harap mielőtt még hangosan is felnevetne. Egyrészt Renoron, másrészt mert a mellét masszírozza.*
- ...az a melltartóm..*nevet fel és még a könny is kicsordul a szeméből..*
- Várj..*azzal leveszi a melltartót.*
- Nah most, azért már könnyebb nem?*vezeti vissza Renor kezeit, de a férfi nem sokáig fogdoshatja mert Anna leszáll az öléből és lesegíti róla a nadrágot.*
- No lám.. mi dudorodik a gatyóban?*kérdezi visszafojtott nevetéssel.*
*Nah ez a rész már a kapitányt is jobban érdekli. Megpróbál pipiskedni hogy jobban lássa mekkora is azaz akkora... de nem lát semmit.*
*És miközben Anna letérdel Renor elé, elég irígy pofákat vág.*
- Nem ér! Igazságtalan! Szajha!*és társai szavakat átkozza a nőre.*
*Renor a homlokát ráncolva gondolkodik.*
- Melltartó?
*Ismétli érdeklődve.*
- Mell-tartó.. mell.. ez mell?
*Fogja meg újra a nő kebleit.*
- De jóóó! Látni akarom! had lássam! Naaaaaaaaaaa..
*Nyafogja néha el-elnevetve magát.
A gatyódudorodásos résznél meglepődik.*
- Mi? Én is, én is látni akarom! xD Én miért newm nézhetem? Még a MELL-t se láttam!
*Nem tudja folytatni a panaszkodást, mert olyan dolog történik, amilyet ártatlan gondolataiban még csak nem is sejtett soha, soha!
Egy pillanatra megdermed, aztán újra megszólal.*
- Hé.. hé.. mit.. mit csinálsz?? Óóóó.. ez jóóó.. még.. xD Kár, hogy.. azt se tudom.. mit csinál.
*Miután Renor annyit könyörgött hogy lásson végre, hát leköti róla a ruhát.*
- Nah hello..*vigyorog a férfire, miközben letolja a bugyiját is. A kapitány ennél a résznél elfordul. Anna visszahelyezkedik Renor ölébe és átkarolja anyakát.*
- Szóval mit tanultál ezen az órán?*sóhajtja bele a fülébe.*
*A kapitány visszapillant, ez nem igaz... már is.. már is becserkészte neki a lompost! Felháborító! Az előbb még játsza itt az agyát, most meg!*
*Amint lekerül róla a kendő egy pillanatra elveszti ártatlan benyomását, de aztán gyorsan összeszedi magát.*
- Ó megnézhetem??
*Vigyorogva a nő bugyija felé int, és ha megkapja akkor tüzetesen megvizsgálja, hiszen még sosem látott ilyet.
Ám hamarosan másfele kezd el figyelni, a nő fehérneműjéről, gyorsan megfeledkezik.*
- Hát öö..
*Tétován, félénk pillantásokkal néz a nőre.*
- Mit csinálsz?? Jajajajajajajj.. szegény én..
*Nevet fel levegő után kapkodva.*
*Renor megkapja természetesen a bugyit is, de amit anna tesz láthatóan jobban leköti.*
- Ezt úgy hívják... hogy.. szeretkezés...*tartja a felvilágosító órát a gyakorlatival egyben. És mielőtt a diák kérdezne, ráhajol a szájára és megcsókolja szenvedélyesen. Aztán az állát és a nyakát támadja meg ostromló csókjaival.*
*A kapitány feláll az ajtótól.*
- Phfúj... gusztustalanok..*majd visszaballag a kabinjába.*
- És.. így fogannak meg.. a ..gyerekek..*fejezi be ezt a felvonást.*
- Ez.. jó.. és.. miért nem.. csináljuk.. gyakrabban??
*Sóhajtja. Amikor Anna megcsókolja, igyekszik visszafogni magát. Ő most bátortalan, megrémült fiúcska.
Nem nagyon sikerül a visszafogás, csupán annyira, hogy az elején még nem nagyon viszonozza a csókot. Pár másodperc múlva viszont már mohón tapad a nő ajkaira.
Egyre kapkodóbban veszi a levegőt, miközben átöleli a nő derekát.*
- Gyerekek?.. Hogy.. nem értem..
*Anna szerint elég gyakran csinlják már így is.. nah de a jóból sosem elég.*
- Rámunnál...*sóhajtja vissza, és szorosabban simul a férfihoz, csípője megfeszül. A következő kérdésre halkan felnevet.*
- Azt.. látod.. én sem... tudom... sosem voltam... még.. terhes...
- Gon.. dolod?
*Kezei lesiklanak a nő derekáról a csípőjére.
Közben próbál koncentrálni arra, hogy mit mond Anna. Néhány másodpercbe beletelik, mire felfogja amit hall, és képes válaszolni rá.*
- És.. mitől.. lesz valaki.. terhes? Mi kell.. hozzá?
*Ő is egyre lasabban reagál. Így Renor kérdésére is csak percekkel később jön meg a válasz.*
- Szere..lem..*sóhajtja és ismét Renor szájára hajol. Lassan minden energiája elmegy. Hamarosan olyat mutatni a "tudatlan kisfiúnak" ami mindennél gyönyörűbb. Aztán össze vissza kapkodva a levegőt, Renor vállára hajtja fejét.*
*Nem válaszol Anna szavaira. Talán már el sem jutottak hozzá a szavak, annyira magával ragadja a gyönyör érzése, hogy már semmi mást sem érez csak Annát. Szorosan magához öleli a nőt, és úgy érik el a gyönyör kapuját.
Néhány perces pihegés után, Renor a nő füléhez hajol.*
- Viigyázz!! Milyen jó fogású kis apáca..
*Vigyorodik el.
Újabb "játszadozás" veszi kezdetét, melynek vége az lesz, hogy kábult álomba zuhannak mind a ketten.
Renor az ágyon fekve Annát magához ölelve alszik.
A folyosón hangtalan léptekkel egy árny közeledik az ajtóhoz..*
*Anna is teljesen kimerült. Renor védelmet nyújtó karjaiban viszont teljesen nyugodtan alszik. Hosszásimul a férfi mellkasához, hogy érezze, hallja minden egyes szívdobbanását. Még akkor is ha alszik, tudatalattijában egy testben van vele, összeforr vele. Békés pihenésüket az ajtó nyitódása törné meg, ők mégsem mozdulnak. Talán Anna mozdul egy aprót, épp csak annyit hogy megigazítja a fejét Renor mellkasán.*
|