*Anna meg szenved, még a könny is kifolyik a szeméből, le az arcán. Aztán nagyon váratlanul éri hogy a kötelek eltűnnek a kezéről. A két csuklójára néz és megmasszírozza. Aztán Renorra néz. A nyakánál ragadja meg és húzza magához , hogy megcsókolja, és most nincs menekvés, ezt nem ússza meg! Ezt a csókot illik viszonozni! Miután keze szabad utat kap, Renor ne álmodjon a nadrágjáról.. sec-perc alatt eltűnik róla. Anna kezébe pedig valami más játékszer akad.*

*Ahogy Anna kezei kiszabadulnak, az érzelmek, az eddig folyamatosan fokozott vágy is elszabadul.
Szenvedélyes csókok, vad ölelések. Cirógató ujjak, kéjes sóhajok, melyek betöltik a szobát.
Hosszú ideig élvezik egymást, egszén kifáradásig, hogy aztán egymás karjaiban aludva találja őket a másnap.*

*Anna rendesen kifárad, már elég régóta nem aludt. Így most Renor karjában , úgy alszik mint aki fel sem akar kelni. És biztosan a férfi fog előbb kelni mert Anna úgy alszik mint akit fejbevágtak. Az arca kissé piros, vonásai kimerültségre utalnak. Mellette most bombát lehetne robbantani akkor sem kelne fel. *

*Renor is sokáig alszik. Már javában hajnalodik, de egyikük se moccan..
eljő a késő délelőtt, mire Renor az ébredezés jeleit mutatja.
Először szorosabban magához öleli Annát, és érthetetlen szavagat dünnyögi.
Kinyitja a szemét, erre az a szemét nap pont a szemébe tűz. Támadás a látószervei ellen! Gyrosan behunyja és csak hunyorogva nyitogatja ki néha. Hosszas próbálkozások után sikerül csak nyitva tartania.
Körülnéz a szobába. Először is Annát veszi szemügyre. Kisimítja néhány tincset az arcából, elmosolyodik.
Néhány perc múlva megpróbál úgy kisliccolni a nő mellől, hogy Anna ne keljen fel. Ez elég nehezen és lassan megy.. végül mégis csak sikerül.
Éppen a nadrágát rángatta felfelé, majd gombolkozott befele, amikor hatalmas dördülést hall.
Döbbenten néz az ablak felé, bár egyelőre semmit se lát..*

*Anna alszik tovább, és nem veszi észre hogy Renor elcsusszan mellőle.
Kicsit megemlíteném a kinti időjárást, ugyanis délfelé teljesen beborul az ég, és kora délutánra már szakad az eső. A levegő lehűl, friss eső illat árad be a kastélyba. Amikor Renor felkel már dörög az ég, a vihar már nem közeledik hanem itt van. Villámlik és nagyokat dörög az ég. Renor valószínű ezt hallhatta, de jobban teszi ha eláll az ablaktól..*

*A levegőben száguldozva közeledik egy azonosítatlan tárgy. Amint a felhők takarásából kitűnik, egy óriása hajó száguldozik egyenesen a kastély felé. A legénységet veri a szakadó eső, a kormányos alig bírja tartani az irányt, ennek köszönhető hogy egy légörvény miatt egyenesen a kastély felé sodródnak, méghozzá iszonyat gyorsan.*
- Balra! Balra te idióta!*kiáltják a kormányosnak de akármennyire is megfeszíti izmait, a kormányt nem hogy fordítani, de egyáltalán mozgazni nem bírja, és egy nagy széllökésben el is vágódik a padlón, a kormány hangosan recsegve fordul jobbra , rettenet gyorsan pörögve. Így most a hajó célbeveszi pont azt az ablakot, ahol Renorék szobája is van. *
- Egy kastély! A túrba is!*kiált az egyik matróz* Hasra!*ordítja, reméli társai meghallották mert a következő másodpercben beleütköznek a kastélyba, pontosabban befarolnak, óriási reccsenéssel törik össze az ablaküveg, eső és ablaküvegdarabok röpülnek be a szobába, a függönyt elnyelve, hatalmas robajjal. Felkiáltanak a matrózok akiket teljesen egyszerűen nevezhetünk kalózoknak is, hiszen pont úgy néznek ki. A kastélyfalába való ütközés megállította őket, most egy helyben lebegnek félig a szobában, félig kint. *
* Anna felriad, egyenesen felül az ágyban , még fel is sikít mikor meglátja hogy egy hajó van a szobában! Szája elé kapja a kezét, aztán meglátja a mozgolódó kalózokat, akik most tápászkodnak fel a padlóról. Egyik másik véres, sebeket szerzett az ütközés közben. Amikor meglátja a férfiakat akkor a takaró után kap hogy maga elé rántsa, hiszen teljesen meztelen. *
- Jól vagytok?*kiáltja az egyik kalóz aki elsőnek lép a szobába. Füttyent egyet miközben a szobára néz.*
- Király ez a kecó... ezt nézzétek!*egy karmozdulattal inti maga után a többit. Olyan 8-10 en lehetnek. A kapitánynak még híre hanva sincs, viszont egy igen kirívóan öltözködő lány lép elő, kissé kócos hajjal.*
*A kapitány is megérkezik elég mérges arcot vágva.*
- Nah mi van? Mi olyan sürgős hogy...*lép ki unott arcot vágva, majd meglepődve nézi hogy egy szobában vannak.*
- Te Horis... hova az ördögbe kormányoztál minket? Ez egy SZOBA!* dörmögi és akkor veszi észre az ágyban fekvő lányt.*
- Mit keres ott a lányom?*mutat Annára.*
- Kapitány, az nem a maga lánya...*próbálja magyarázni az egyik kalóz.*
- Nem?*kérdezi csodálkozva a kapitány.* Jól van, kötözzétek be!*Két kalóz indul meg Anna felé, egy kötéllel, miközben Anna lefagyva nézi a jelenetet.*

*Az ablakon át figyeli a világot.. a furcsa fekete foltot rögtön észreveszi, de nem is tudatosul benne, hogy esetleg veszélyes az a pont ahol áll.
Amikor a dolog egyre közelebb és közelebb ér, szemei elkerekednek. Egy hajó! Egy istenverte hajó közeledik a kastélya, pontosabban a szobája ablaka felé.*
- Meg ne próbáld.. nehogy..
*Hátrál néhány lépést a gyorsan növekvő hajót bámulva.*
- Állj meg! A kastélyom.. a szobám.. a kastélyom.. a kastélyom..
*Nyögi majd elugrik az ablak környékéről. Még éppen időben, mivel a hajó máris befúródik a szobába.
Elesik a földön és kissé be is veri a fejét a könyvespolcba. Feltápászkodik a földre, de a matrózok ekkor már le is sereglettek a hajóról. A kapitány is megjelenik.. Renor azonban egyelőre csak az irdatlan nagy hajót bámulja.
Ott ál félmeztelenül, hápogva.. kinyitja majd becsukja a száját, miközben karjaival néha magatehetetlen mozdulatokat tesz.*
- A.. kastélyom.. nem.. nem.. nem..
*Nyöszörgi a fejét ingatva.*
- Belement.. egy.. hajó.. egy hajó. Hajó..
*Megrázza a fejét és a hangok felé fordul. Csak ekkor veszi észre, hogy Annát már felfedezték a matrózok.*
- El a kezekkel a nőmtől!
*Üvölti el magát immár nem döbbenten, magatehetetlenül, hanem írtóra dühösen.
Megkerül egy törmelékhalmot és Anna elé áll úgy, hogy a matrózok ne férhessenek hozzá.*
- Mégis mit képzeltek magatokról? Megrongáljátok a kastélyom.. a szobám. Besereglettek a drága szőnyegemre a mocskos lábaitokkal, most pedig a nőmre pályáztok?! Esküszöm kinyírok valakit!
*És ha esetleg valamelyik matróz közelebb jön, akkor azt egy kábító varázslattal hibernálja egy kicsit.*

*Hiba volt elárulni hogy Anna hozzá közeláll... A kapitány Renorra néz. Hmm.. szép szál legény. Elmosolyodik.*
- Várjatok!*emeli fel a kezét a kapitány, majd elvigyorodik és felnevet.*
- Hehehe... bocsáss meg uram hogy betörtünk a szobádba*kér elnézést szüntelen vigyorogva* Természetesen mindn kárt megtérítünk..aztán hátatfordít elindul, tesz egy lépést a fedélzeten majd visszafordul.*
- Horgonyt fel! Indulunk!*adja ki a parancsot majd az egyik matróznak súgja.* zsákmányt a raktárba...
*Eközben, míg kapitány behízelgő szövegét mondta, egy matróz Anna mögé sompolygott és egy kardot szorított a hátának. Anna felszisszent.* A matrózok elindultak vissza a fedélzetre. Ez az egy is, kikényszerítette Annát az ágyból, a nő csupán egy paplant tudott magaköré csavarni. A matróz megvillantja a kardot hogy Renor is jól láthassa.*
- Két választásod van*sziszegi oda neki* Vagy önszántadból mész fel a hajóra, vagy erőszakkal... de nem téged fogunk bántani, hanem a kis barátnődet!*szorítja meg a kardot a lány hátánál. Majd elindul és fellöki Annát a hajóra. Egy rossz mozdulat és Annát Renor előtt ölik meg.*

*Bár gyanusnak tartja, hogy a kapitány ilyen hirtelen szánja bánja bűneit, most nem foglalkozik ezzel.. pedig kellett volna. Amíg a kapitány szavaira figyelt, addig az egyik matróz a háta mögé lopódzott, és Annának nyomott egy kardot.
Így egy olyan helyzet alakult ki, melyet Renor csak egy féle képpen tud megoldani..
Felsóhajt és a hajó felé fordul. Szegény kastélya.. szegény egyik szíve csücske. Annára néz.. szegény másik szíve csücske.
Megkockáztathatná hogy elkábítja az Annát sakkban tartó matrózt, de inkább nem teszi. Majd meglátjuk mi lesz a hajón.
A nőt és a matrózt követve felmegy a fedélzete és borzasztóan morcos képet vág.*

*Amikor felérnek a hajóra bezáródik mögöttük annak hídja és felemelkednek. Anna bőrig ázik a hajón, hiszen még mindig szakad az eső.*
- A lányt és a férfit vigyétek a kabinomba!*kiáltja a kapitány majd ő is elindul.*
*A kalózok útirányba fordítják a hajót, az pedig ismét elindul a levegőben.*
*A kapitány a kabinjában helyetfoglal a karosszékében, felteszi a lábát az asztalra. Nemsokára hozzák Annát és Renort.*
- Foglaljatok helyet*kínálja hellyel őket, mikor is az egyik kalóz aki bekísérte őket, Annát lenyomja az egyik székbe.*
- Elég lesz! Ha bárki belép a kabinomba, keresztben lenyelem!*kiáltja a kapitány a kalóznak, az erre megfordul és kimegy. A kapitány végigméri a két idegent és elmosolyodik.*
- Hát szervusztok! Üdv a hajómon! Amíg itt vagytok nem esik semmi bántódásotok..*feláll és Anna mellé megy. Megsimogatja a haját.*
- Jajj kedveském, teljesen átáztál... gyere szívem.. van néhány ruhám..*azzal kinyit egy szekrényt, melyben meglepő módon csak női ruhák vannak.. a kapitány kabinjában...*
*Anna kissé megrémülve de feláll és a szekrényhez megy.*
- Válassz kedvedre! *mosolyod a kapitány majd visszaül.*
- Én vagyok a Kapitány.. mindenki így hív, hívjatok ti is így.. ehheheh.. mi a neved kedveském?*kérdezi Renorra nézve, Anna zavartan néz vissza a kapitányra.*
- Anna...*mondja, még mindig elég bizonytalanul és félénken.*
- Heheheh.. szép név.. szép név..*ízlelgeti* De én nem rád gondoltam..*azzal sejtelmesen visszapillant Renorra.*

*Egykedvűen teljesíti amit mondanak neki. Annát követve lemegy a kabinba, majd leül, ahogy a kapitány óhajtotta. Közben folyamatosan azon gondolkodik, hogyan szökhetnének meg.
Annát követi a tekintetével, így nem kerüli el a figyelmét, hogy a kabinban csakis női ruhák vannak. Azonban az elején nem figyelt a férfi szavaira, így azt hiszi hogy annak a lánynak a kabinjában vannak, akit már látott a hajón.
Innentől azért elkezd valamennyire figyelni, mert már egészen nem érti a dolgokat.
Amikor a kapitány ránéz és legkedveskémezi, megállapítja magában hogy a férfi rendkívül kancsalít.. aztán.. más derül ki.
Renorból kifut az összes szín. Döbbenten, hitetlenül mered a kapitányra.
~Ne aggódj.. csak viccelt.. szivatni akar..~*
- Renor..
*Nyögi végül rekedten és kissé rémülten Annára pillant.*

*A kapitány vidáman összecsapja a kezét.*
- Nos kedves Renor.. és Anna... remélem jól fogjátok érezni magatokat nálunk.*áll fel. Közben Anna kiválasztott egy sötétkék ruhát.*
- Megmutatom a szobátokat.*mondja derűsen, de mintha Renor felé küldene egy csábos pislantást.*
- Erre.. erre, kedveskéim..*azzal kivezeti őket a kabinból, és egy másik szobába vezeti őket. Jó nagy ez a hajó.. nem ajánlatos egyedül kóricálni benne, hamar eltéved az ember. Szóval miután odaérnek a szobához a Kapitány egy nagy rézkulcsot vesz elő.*
- Anna kedves, ez a te szobád lesz.*azzal nyikorogva belöki a kabinajtót.*
- És te kedves Renor, nézzük csak hol van még szabad hely...*nézegeti a kulccsomót.*
- Áhá.. van itt egy az enyémmel szemben..*azzal indul is.*
- Nem kaphatnánk egy szobát?*szól közbe Anna, kissé reménykedve. A kapitány visszanéz..*
- Hmm... elég kicsi az a szoba, biztos jó lesz?*majd meghúzza a vállát.*
- Legyen.. Jah.. majd el felejtem.. este bulit csapunk a fedélzeten.. Öltözzetek ki! A szobában találtok ruhákat is. *majd ismét elvigyorodik és elmegy. Anna belép a szobába és leteszi az ágyra a ruhát amit kiválasztott.*
- Van már ötleted hogy szabaduljunk ki?*kérdezi Renortól.*

*Renorban valami írtózatos gondolat fogalmazódik meg. Gyanakodva pillant a kapitányra.. Már az első pillanattól feltámadt benne a gyanú, de a csábos pillantást látva teljesen biztossá is válik. Sőt kész ténnyé..
Az első sokk után, hamar magához tér. Ő ne tudná kezelni a helyzetet? Ugyan már!
A kapitányra néz, ártatlan, nagy szemekkel.*
- Pedig reméltem, hogy esetleg a kapitány ÚR kabinjában..
*Hatásszünetet tart és álnokul megrebegteti szempilláit.
A reakciót már nem várja meg, sarkon fordul és belép a kabinba. Az ajtót meg becsapja a kapitány orra előtt.*
- Ez a fazon olyan meleg, hogy télen se kell fűteni a hajón!
*Tör ki belőle a panaszáradat.
Anna kérdését hallva gyorsan elfelejtkezik eme problémáról.*
- Amint észrevettem, a hajón nem lehet varázsolni. Blokkol minden mágiát.. se teleportálni nem tudunk se semmi.. mondjuk..
*Szemei a kabin ablakára szegeződnek. Odalép hozzá, megvizsgálja.*
- A fene.. fogynom kell. Vállban..
*Újra Anna felé fordul és csak ez után fejti ki a véleményét.*
- Szerintem ha el tudnánk hagyni a hajó hatáskörét, akkor visszatérne a varázserőnk.. tudnánk teleportálni. Például ha leugranánk a fedélzetről.. de nem tudjuk pontosan hol is vagyunk.. esetleg ha szárnyakat növesztenék.. hmm..*Miután a kapitány elmegy, Anna felsóhajt.*
- Akkor én is jól érzékeltem hogy a Kapitány teljesen rádstartolt..*mondja Anna gondolkozva, miközben végre elveheti maga elől a paplant, és átöltözhet. Renor előtt egyáltalán nem szégyenlős, szóval nem zavarja hogy bent van míg öltözik.*
- Már én is próbáltam teleportálni... valami blokkolja a hajón a varázslatokat.*bólint ő is Renor szavaira. Mágiával nem tudnak meglógni. Miután felöltözik a férfihoz lép az ablakhoz.*
- Azt mondod ugorjunk ki az ablakon, közben meg teleportáljunk?*kérdezi felvont szemöldökkel.*
- Nem tudom... nem jó ötlet..*csóválja meg a fejét és ellép az ablaktól. A szekrényhez lép, amit a kapitány is említett.*
- Nem akarsz átöltözni?*vesz ki a szekrényből egy ruhát, és Renor elé teszi.*
- Passzol!*paskolja meg a férfi vállát, majd leteszi az ágyra a ruhát.*

*Estére lecsitul a vihar, sőt, kellemes idő van a fedélzeten , látni a csillagokat, most egészen közelről. Néhány matróz az egyik sarokban telepedik le, és hangszereket hoz. Nemsokára felcsendül a zene is a hajón. Egy másik sarokban egy asztalnál kártyáznak 5-en. Természetesen tétre megy a játék, és a rum sem marad el. A kapitány egy hordónak támaszkodva nézi a csillagos eget, várja hogy az ő kedves Renorja felbukkanjon, és megigyon vele valamit... kettesben:P.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés