*Annát fogó dratrolnak még lenne kedve maradni. Kellemes társaságnak találja a lányt, de neki is menni kell. Anna előre zuhan, kezét teszi le, hogy az érekzés ne legyen olyan fájdalmas. Majd négykézláb kezd el kúszni Renorhoz. Amikor odaér megfagy benne a vér. Remegő kézzel nyúl a férfi mellkasához, alig mer hozzáérni. *
- Renor..*nyögi teljesen megfagyva , elcsuklik a hangja.*
- Istenem... Renor..*rebegi sírástól reszketve, és átöleli a férfit, majd mindketten eltűnnek, mert Anna elteleportálja őket.*

*Renort az ágyba teleportálja, a lepedőket pedig most arra használja hogy megtörölgesse Renor véres arcát, nyakát karját. Könnyei folyamatosan folynak végig az arcán, és szipog.*
- Istenem.. Istenem...*mást nem tud kinyögni. Renorról leveszi a poros, koszos ruhákat, egy nagy lavorba hoz vizet, az idő hiányában sokszor mágiához folyamodik. Szappanos vízzel mossa le a férfi sebeit, a vizet szinte 5-6 percenként cserélni kell mert véres lesz. Ami beköthető seb, azt beköti, de az arcán nem tudja bekötni, így arra folyamatosan cseréli a rongyokat. Egy gyógyfőzet biztosan megkönnyítené a helyzetét, hát remegő kézzel nyúl a könyv után amit még Renor mutatott neki. Keresgél benne, de csak egy kézzel lapoz, mert a másikkal a férfi kezét szorítja. Úgy érzi lelke zaklatottan ugrál a testében, csak remeg, kncentrálni nem igen tud, de most muszáj lesz! Az egyik főzet, reméljük pont jó.. mert nagyon hasonlít a leírása olyan tünetek kezelésére mint a nyílt seb. Anna nem megy a konyhába. Idehoz inkább mindent, de nem akar Renortól messze lenni. A főzest főzést nem igényel, csak a hozzávalók összekeverését és felrázását. Anna folyamatosan leáll a főzetkészítéssel mert Renort figyeli, könnyei fátyolán át pedig nem sokat lát. Aztán amikor kész a gyógyszer Renor mellé ül. Kezébe veszi a férfi kezét és simogatni kezdi.*
- Amikor... melléd kerültem...*kezdi iszonyat halkan, és szaggatottan.*... gyűlöltelek..*nevet fel egy kicsit, de aztán ismét elszomorodik*... egy tökéletes férfi bármit megkap... de... én.. mégis.. ennek ellenére... azt hiszem.. hogy.. szeretlek Renor... és nekem nem kell semmilyen bizonyíték, nekem nem kell ajándék... csak az kell hogy tudjam... te is szeretsz...*letekint a kis fiolára. Aztán renor fölé hajol és nagyon óvatosan megcsókolja, végigsimít tenyerével arcán, a szája szélén összeszorítja a szemét, majd a fiolát a férfi ajkához érinti, aztán épp csak pár cseppet önt le a torkán. A fiolát elemeli, jól betakargatja a férfit, ő maga pedig letérdel az ágya mellé, kezét kezébe fogja, majd ráhajtja homlokát.*

*Renor ájultan fekszik.. a szituáció nagyon emlékeztet arra, mint amikor beteg volt. Csak most nem beteg, csupán súlyos sérüléseket szerzett. Nagyon súlyosakat.. leginkább olyanokat, amiket Anna nem is vehet észre.
A belső sérülések nagyon veszélyesek.
Amíg a nő a fűzetet csinálja, Renor látszólag nyugodt. Bár légzése kissé szaggatott, és láza is van.

A főzet elkészül, Anna megitatja a férfival. Percekig nem történik semmi, amikor Renor hirtelen összerándul, halk kiáltás hagyja el a száját.. majd elporlad.

A halál azonban makacs. Nem engedi, hogy az a néhány szolgája, aki még a földön mászkál, kihaljon innen. Visszalöki az életbe újra és újra.
Renor megjelenésére sem kell sokáig várnia Annának.
Mire a nő felócsúdik döbbenetéből, a férfi már nem messze tőle materializálódik. *

*Anna nagyon megijed amikor a férfi egyszer csak elporlad előtte, de szinte azonnal újraéled a szeme láttára. Amikor Renor már teljes egészében újra visszatér Anna szemében megmarad a könny és nem tud kifolyni. Mereven , meglepve bámult Renorra majd megszólította.*
- Mi folyik itt?*kérdezi mert még nem tudatosult benne hogy megölte Renort. Aztán hirtelen még levegőt sem kap, és ájultan hátrazuhan. A feje koppan a földön, és az ütés egyből magához téríti. Odakap és felnyög.*

*Egyellőre még ő sem ért semmit. Mivel még csak most rúgták vissza, nem tért még egészen észhez.
Amikor Anna lezuhan utána kap, majd felsegíti a földről és leülteti egy székre.*
- Jól vagy?
*Végigsimít a nő haján, majd elvigyorodik.*
- Mi a fene történt? Nem szoktál te csak úgy elájulni.. megijesztettelek vagy mi?
*Most kezd el lassan tudatosulni benne, hogy mi történt..*
- Nah állj.. te.. kinyírtál! Ezaz szivi, belevaló csaj vagy! Szeretem az ilyen határozott nőket.
*Paskolja meg Anna combját.*

*Anna teljesen lefehéredik, és bár magánál van, nagyon lassan reagál. Renorra néz ijedten. A sebek eltűntek.*
- Úristen..*nyögi* ne haragudj én.. nem .. én nem akartam..*rázza a fejét.*

*Renor vigyorogva megcsóválja a fejét.*
- Hát ezt azért nem néztem volna ki belőled, ilyen orvul megtámadni! Bah.. felháborító.
- Nah jó ne aggódj már! Helyesen cselekedtél. Ha nem itatod meg velem a főzetet, meghalok. Véglegesen. Visszavonhatatlanul.
*Próbálja azért megnyugtatni a nőt.*
- Ettől függetlenül nyugodtan kiengesztelhetsz!

*Anna nagyot sóhajt majd Renor nyakába borul, úgy szorítja magához, mintha búcsúzna tőle, mintha soha többé nem láthatná. *
- De ezt nem értem..*néz a férfi szemébe. Összeráncolja a homlokát majd eszébe ötlik. Megköszörüli a torkát és felteszi a kérdést.*
- Renor, ki a te feleséged? Van gyereked?*ez most hülyén hangozhat, de Annának muszáj leszűrnie hogy a régi Renor tért e vissza hozzá?*

*Renor hirtelen lesápad.. úristen.. talán valakit feleségül vett heveny agybredukciója miatt mely már elmúlt de ne is térjen vissza sdoha többé???*
- Nincsen..
*Lehelli síri hangon.*
- Ugye???

*Anna megkönnyebbül és magához öleli Renort.*
- Nincs.. nincs..*mondja mostmár kicsit boldogabban. És mielőtt túlságosan is nyálasnak tűnne, vagy akármi, eltávolodik Renortól. Küld egy mosolyt felé.*
- Pihend ki magad...*közben a véres lepedők után nyúl. Felkarolja őket és elteleportál vele hogy kimossa őket.*

*Döbbenten, kerekre tágul szemekkel bámul oda, ahol az előbb még Anna volt. Miután a nő elteleportált még néhány percig mozdulatlanul áll.. csak aztán kiált fel.*
- Nah és a kiengesztelés??
*Háborodik fel.
Egyáltalán nem fáradt, nem akar pihenni. Kiengesztelést akar, mostmindjárt!
Kitrappol a szobából és Anna keresésére indul.*
- Anna! Mi lesz a kiengeszteléssel? Nem vagyok olyan engesztelhetetlen, de most komolyan..

*Anna meglepődve pillant fel az ismerős hangra. A lepedőket otthagyja a vízben majd elindul kifelé, és szembe találja magát Renorral. Nem lassít le, egyenesen nekimegy, és száját a szájára tapasztja. Hosszan csókolja, miközben tenyerét a férfi nyakára simítja. A lendületből viszi tovább a férfit, és a falnak nyomja, bár egyáltalán nem erőszakosan. És mielőtt a férfi bármit tehetne, elteleportál vele a saját szobájába. A férfit lelöki az ágyra és elmosolyodik. Aztán a férfi karja köré rajzol a levegőben, Renor csuklója köré pedig egy madzag tekeredik.*
- Engesztelést karatál? Jól hallottam?*szólal meg Anna és lerúgja a lábáról a cipőjét, felmászik az ágyra, azaz jobban mondva Renorra , két combja közé fogja csípőjét.*
- Rossz vagy!*súgja a fülébe majd belecsókol.*

*Meglepődik a hirtelen jött "támadáson". Mire felócsúdik már az ágyon van, megkötözött kezekkel.*
- Én vagyok a rossz?
*Kérdezi elvigyorodva.*
- Amikor csak egy kis kiengesztelésre vágytam?
*Ártatlan szemekkel néz fel a nőre, miközben azzal foglalkozik, hogy megpróbálja kioldozni a kezét összekötő csomót. Egyelőre sikertelenül..*

*Diadalmasan felül a férfin.*
- Lássuk csak..*kezdi* mit kapok cserébe?*vigyorodik el majd a férfi kezére néz, megcsóválja a fejét.*
- C-c-c... szökni próbálsz?..*kérdezi sejtelmes mosollyal majd elkezdi gombolgatni a felsőjét.. kifelé természetesen.*
- Akkor most jól kiengesztellek...*duruzsolja, és félredobja a felsőt, a melltartóval már könnyebb a dolga. Attól is megválik és végighúzza a kezét a férfi ruháján.*
- Ugye nem baj ha...*kezdi és egyszerűen leteportálja a felsőjét a férfiról.*
- Sokkal jobb..*mosolyodik el, a férfi nyakához hajol, és onnan kezdi el csókolgatni , egy egy helyen elidőzve.*

- Szökni? Ugyan..
*Vigyorog ártatlanul. Ettől függetlenül úgy nem tudja leszedni magáról a kötelet, ha Anna ilyen közel van hozzá. Nagyon is közel.
Néhány pillanatra elfeledkezik megkötött kezeiről, mivel a nő levetette mindenét, ami felsőtestét fedte.
A csókokat egyáltalán nem bánja, sőt.. viszont ha a kezei el lennének oldozva, akkor legalább simogathatná, tüzelhetné ő is a nőt.
Gondol egyet és cselekszik.. mivel kezei a csuklójánál vannak összekötve, felemeli azokat, majd Anna feje mellett elhúzva, megállapodik a nő dereka tájékán, és szorosan magához öleli. Nem engedi, hogy kicsúszhasson a fogásból.*
- Elengedlek ha elengedsz..
*Súgja a nő fülébe.*

*Anna meglepődve pillant le a köré fonódott karokra, aztán Renorra néz és elmosolyodik.*
- Nem akarom hogy elengedj.. édes..*suttogja vissza a férfinak, majd kezével a férfi hajába túr, miközben szenvedélyesen megcsókolja a férfit. Mivel Renor elég erősen magáhozhúzta a nőt, hát érezheti a mellkasán bőréhez simuló feszes női melleket, a bőréből áradó megfogalmazhatatlan illatot, de semmit nem múl felül a hullámos haj puha gyengédsége, mely a férfi bőrét cirógatja akárhányszor lehajol hozzá. Aztán Anna csettint, és Renor kezéről eltűnik a madzag, most Anna lecsúszik a férfiról az egyik oldala mellé, de a nyakánál fogva húzza magára a férfit hogy most Renor kerüljön felé.*

- Én viszont szeretném, ha elengednél.. akkor még közelebb lehetnénk egymáshoz..
*A csókot szenvedélyesen viszonozza, majd elválik a nőtől. Kissé zihálva néz Annára, majd lassan elvigyorodik.
Új fejezet következik a történetben. Ideje valami mást mutatni..
Kissé feljebb nyomta magát az ágyon és úgy nézett le Annára. Arcán mosoly jelenik meg, miközben ujjaival körberajzolja a nő piros ajkait. Alig érintve, mégis érezhetően. Végig a karcsú nyakat, a kulcscsontot a keblek között. Cirógatja Anna egész testét.
Aztán egy könnyed varázslattal, amit Anna is alkalmazott, most ő köti meg a nő kezeit. De ő nem olyan felelőtlen.. a kötél rögzítve van az ágyhoz.
Amikor ezzel elkészült, vigtyorogva hajol egyre közelebb a nőhöz. Apró csókat nyom Anna ajkaira, de ha a nő megpróbálna az ajkai után kapni, hátrarántja a fejét, hogy ne érhesse el.*

*Anna figyelmét teljesen leköti Renor taperoló akciója, és amikor ő is vissza szeretné adni a borzongató érzést, akkor nem bírja felemelni a kezét. Meglepődve néz először jobbra, aztán balra, a két két kezére, ami az ágyhoz lett kötözve. Megmozgatja a csuklóját de a madzag nem ereszt. Amikor Renor az ajkaira hajol, mohón viszonozná a csókját, de a férfi eltávolodik tőle. Most mi rosszat tett? Legalább egy csókot érdemel, ha már kezeit nem tudja használni! Könyörgő, kétségbeesett szemekkel néz Renorra.*
~ Most mért csinálod ezt velem?~
*Fejét emeli fel, és mivel Renor távolodik így inkább visszahanyatlik a párnába és nagyot sóhajt, sőt, zihál, úgy kapkodja a levegőt, mellkasa zaklatottan ugrál.*
- Ez nem ér!*nyögi* csaltál!

*Elégedett mosollyal az arcán néz a nőre.*
- Csaltam? Nem szoktam csalni.. te is használhattad ezt a varázslatot, én is használtam.. így fair.
*Miközben beszél újra közel hajol Annához. Viszonozhatatlan apró csókot kap megint a nő, de a férfi most nem távolodik el. Viszonozni viszont nem hagyja, helyette inkább a nő nyakába csókol bele.
Ujjaical újra elkezdi cirógatni a karcsú testét. A nő oldalán húzza végig a kezét, majd a feszes combokon, miközben csókjaival egészen a nő kebleiig jut.*

*Viszonozná a drága a csókot ha tudná, de nem tudja. Hátra tolja a fejét, így Renor jobban odafér a nyakához. Összeszorítja a szemét, és ajkába harap.*
- Ne kínozz! *nyögi, miközben újra megfeszíti csuklóit, de seemi eredmény. Nah amikor már Renor eltűnik a melleinél, akkor már hangosan is felsóhajt.*
- Renor!*szinte felnyűszít.* ha nem engedsz el...megbánod..*mert lába még van, és ezt be is bizonyítja úgyhogy Renor dereka köré fonja a lábait.*

*Nem foglalkozik a nő könyörgésével. Amikor viszont már fenyegetést kap, feltekint a mellek tájékáról.*
- Megbánom?
*Csodálkozik el.*
- Nem hinném..
*Jelenik meg a gonosz mosoly az arcán, ami sejteti, hogy a férfi még nem elégedett meg ennyi "kínzással".
A kis párbeszéd lezajlása után oda tére vissza, ahol abbahagyta..
Néhány percig időzik csak csókjaival a melleknél, utána lejjebb siklik. A nő hasánál jár, hogy onnan még lentebbi régiókhoz érhessen..*

*Anna nem sokáig tudja a férfit sakkban tartani a lábaival, amint leidul lefelé, a lábai is lecsúsznak a férfi derekáról. *
- Mit csinálsz? Renor!*ennyit tud kinyögni körülbelül mielőtt Renor nekilát a bosszúhadjáratnak. A következő percekben Anna a pokol bugyrait éli át, mert kezei le vannak kötve, és csak sodródik az árral. Nem tehet semmit, de azért a küszködő felnyögések elárulják szegényke szenvedését.*

~Ilyen kérdéseket csakis a hírnökök tudnak feltenni..~
Gondolja magában.
~Még hogy mit csinálok? Hát nem egyértelmű?~
Szegény Annát kicsit hagyja lazítani, megnyugodni. A nő fölé hajol, ártatlan szemeket meresztve. Közben ujjai hogy hogy nem.. hát igen..
Renor nem az a fajta, aki könnyedén hagyja magát jobb belátásra téríteni.*
- Szeretnél esetleg valamit?

*Már eddig is elég rendszertelenül vette a levegőt, de közel se ilyen zavartan mint most. Renor kérdésére nem tud válaszolni, kezeit már nem is próbálja meg kiszabadítani, csak egyszerűen ökölbeszorítja hogy valahol levezesse azt az energiát ami felhalmozódott benne. Szóra nyitja a száját, de sóhajon kívül több nem jön ki rajta.*
~ Engedj el...*néz a férfira könyörgő szemekkel.*

*Még hosszú percekig "kínozza" a nőt.. és valljuk be. Ő kifejezetten élvezi Anna szenvedését nézni.
A könyörgő szemekbe néz, majd felül az ágyon. Kezével int egyet, mire a kötelek eltűnnek. A továbbiaknak érdeklődve várja Anna reakcióját.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés