*Visszaül az ágyra, amikor a nő a karja után kap.*
- Nem akartalak megbántani, csak..
*A hosszas magyarázkodásnak vége szakad, amikor Anna megcsókolja. Szenvedélyesen viszonozza a csókot. Magáhöz öleli a nőt, miközben egyre mohóbban csókolja.*
- Olyan.. nehezen áltam meg..
*Nyögi két csók között.*

*Anna talán el sem tudja képzelni mit jelentett akkor mégiscsak kimondani. Visszafekszik az ágyba, de nyakánál fogva húzza magára a férfit is. Talán nem fog ellenkezni Fulladásig csókolja, egyre szenvedélyesebben. Lábát a férfi dereka köré fonja.*
- Nem bírom.. nélküled...*nyögi* nem bírom..*teljesen eszméletét veszti, a sok visszafolytott vágy, a napok, hetek múlása...*
- Nem bírom, nem bírom..*hajtogatja és tenyerét a férfi mellkasára tapasztja. Ott van. Ő az. Nem veheti el tőle senki. Neki mégis legördül egy könnycsepp az arcán, miközben csókolja.*

*Zihálva hajol a nő fölé, a csókoktól bódultan. Kapkodva próbálja megszabadítani Annát a fűzőtől, ami egyáltalán nem könnyű feladat, mivel a nő a hátán fekszik, így nem fér túlságosan hozzá.*
- Lerágom.. rólad..
*Nyögi rekedten.
Magához szorítja Annát, így kissé elemeli az ágytól. A kapkodásban, remegő kezekkel viszont nem megy könnyen a fűző levétele.*
- Pont.. ma kellet.. fűzőt.. venned..

*Anna karjait a férfi köré fonja , forró lehellete a férfi bőrét égeti. Aztán halkan felnevet.*
- Várj segítek...*nyúl hátra , de az ő keze épp úgy remeg, mint Renoré. De közös erővel megoldják. A fűző, ha kissé nehézkesen is de lekerül Annáról. A nő Renor hajába fűzi ujjait, szüntelenül csókolja. Aztán kezét a férfi nadrágja alá tolja. Belemarkol a férfi bőrébe, persze csak gyengéden, mégis akaratosan. Eredményesen megszabadítja a férfit a nadrágtól, lábával végigsimít a férfi lábán. Aztán hirtelen kopogás hallatszik.*
~ Anna tudom milyen rossz érzés... ne érezd magad hibásnak... Renor egy bunkó állat, nem is képzelem hogy mondhatott neked ilyeneket... Anna hallasz? Ne emészd magad! Engedj be kérlek! Moris vagyok... *hallatszik odakintről.*
* Anna Renorra néz, könyörgő szemekkel.*
~ Ne hagyd abba*üzeni tekintetével.*

*Mire a kopogás hallatszik, már se Annán, se Renoron nincs semmi. A férfi ugyanis ahogy a fűzőtől megszabadultak, gyorsana többi zavaró ruhadarabot is lekapkodja a nőről.. vagy lehet hogy a letépdesés pontosabb meghatározás lenne.
Éppen vadul csókolja Anna ajkait, amikor a kopogtatás hallatszik.*
- Nah ne..
*Nyögi rekedten, aztán tovább csókolja a nőt.
Kezei Anna combjára siklanak.
Hátha be van zárva az ajtó.. hátha egy jótündér bezárta nekik..*

*Anna nyílvánvalóan nem felzokog, hanem felnyög. Ezzel alapjában véve semmi gond nem lenne. Moris felhúzza a szemöldökét.*
- Anna? Mit csinálsz?*azzal halkan benyit. Egy pillanatra azt hiszi képzelődik. Anna az ágyon, felette Renor, mindketten meztelenek, Renor éppen... *
- Euh...*döbben le a férfi majd nagyot nyel.* Mi a fene folyik itt?*emeli fel a hangját. Annát már az sem érdekli hogy meglátják őket. Annál jobban ragaszkodik Renorhoz.*
- Ne zavartassátok magatokat... visszajövök később.. nem fontos..*mondja elbeszélve Moris majd behúzza maga előtt az ajtót.*
- A mindenit! .. Ezek tényleg összejöttek....
*Anna kipillant az ajtóra. Csukva.*
- Bízhatunk... benne...*nyögi és több szót rá nem pazarol, ugyanis csak Renor érdekli jelenleg.*

*Renor se bagózik a benyitó férfira. Ahhoz már nincs elég ereje, hogy még vele is elkezdjen beszélgetni.
Viszont.. meghallja azt a bizonyos kérdést. Nah vajon mi folyik itt? Hát nem nyilvánvaló könyörgöm? Ezt majd muszáj lesz megkérdeznie tőle, hogy komolyan kérdezte e..*
- Hümm..
*Reagálja le Anna szavait.. nem nagyon figyel oda, mert éppen másfele figyel. Egészen másfele.
Ez az együttlét egészen sokáig elhúzódik. A hetek óta tartó vágyakozás túlságosan felgyülemlett bennük.. így ha a kedves hírnök úrfi kint álldogál, akkor még álldogálhat egy darabig..*

*Anna magához ölelve Renort alszik. Mivel már napok óta nem aludt rendesen végre kialudná magát.. ha nem riszataná fel valami. Békésen pihen Renoron mikor hirtelen felkapja a fejét, kezét pedig arcára simítja. Amikor kinyitja szemeit , látja hogy a szobájában van, és a paplan alól kivillanó izmos férfi testrész arra utal hogy Renor is. Feltekint a férfira, még alszik. Maga köré varászol valami könnyed ruhát, és kicsúszik mellőle. A folyosón találkozik össze Morissal aki a földön ül.*
- Moris?
- Anna!*áll fel és elmosolyodik.*
- Jól van? Ne bántott az a...?
- Dehogyis!*neveti el magát Anna.*
- Szereted?
*Anna bólint. Moris sóhajt egyet.*
- Bízhatsz bennem, hogy nem árullak el titeket, de legyetek résen!
- Köszönöm Moris!*mosolyodik el Anna.*
- De ha egyszer is megbánt...
- Nem fog...*mondja Anna határozottan.*
*Moris ráhagyja.. int és eltűnik. Anna visszamegy a szobába , összeszedegeti a földre vágott ruhákat. Aztán visszamászik Renor mellé.*
- Ébresztő királyfim..*csókolgatja gyengéden.*

*Renor alszik mint akit leütöttek. Ha fenn lenne, bizonyára sajnálná, hogy Moris elment, ugyanis szerette volna megkérdezni tőle, hogy komolyan gondolta e azt a kérdést.. de majd akkor legközelebb.
Anna csókjaira ébred.. vagyis inkább csak ébredezik.
Kinyitja a szemét, és amit először meglát az természetesen nem más mint a nő.*
- Milyen évet írunk..?
*Kérdezi álmos képpel, azzal a fejére húzza a párnát, és visszadől aludni.*

* Lyfaen lassacskán kezdi kiismerni magát a kastélyban... az első pár nap életveszélyes volt. Labirintus kerszetezve egy város nagyságú tereppel meg pár meglepivel. A könyvtárat amikor megtalálta nagyon kezdett virulni a feje mivel imád olvasni. A vigyor pár másodpercik tartott.
Sok sok könyv ismeretlen hablattyal.
- Ez meg milyen nyelv... ???
* Most a fenti lakosztályok ajtajai előtt járkál, napok óta nem látta Renort.
Amikor meghallja az ismerős hangot és a "milyen évet írunk" kérdést, akaratlanul is bepillant a szobába a kulcsjukon keresztül. Visszaemeli tekintetét és eloson az ajtó elől, majd halkan röhögcsélni kezd.

*Renor kérdésére csak elmosolyodik, és mivel amaz a fejére húzza a párnát már nem tudja csókolgatni, legalábbis az arcát nem. *
- Hát ezt érdemlem?*kérdezi felháborodva, persze csak viccel.*
- Nah várj csak olyat adok neked, de olyat! Adod ide azt a párnát! Egy párnával csalsz meg a szemem láttára?*elkapja a párnát a férfi arca elől.*
- Ajánlom vegyél nagy levegőt..*jegyzi meg majd megragadja a férfi kezét, és egy pillanat múlva már mindketten a medencében vannak, nem a szélén, nem mellette.. benne a közepén, a víz alatt.*

- Nah..
*Kap a párnája után. Mi az, hogy elveszik tőle az ő kis, egyetlen, drága párnácskáját?*
- Miért?
*Csodálkozik el értetlenül.. aztán CSOBB.
Levegőt azt sajna nem vett, így vígan bugyborékol a medenécben.
Értetlenül bámul a vízre, mire leesik neki, hogy hol van és hogyan lehetséges ez. Hiszen Annának megint va ereje! Hát persze!
Fellöki magát a felszínre, kisöpri a szeméből a haját.*
- Ez orvtámadás volt!

*Felháborodottság hangja hallatszik a szobából. LYfaen visszamegy azazjtó el és és bekukucskál a kulcsjukon.
- Ezek meg hol a ????
Nem tudja felfogni a dolgott fogalma sincs mi történik.

*Anna számít a vízre hiszen ő vitte őket oda. Ő előbb felér a felszínre , és el is kezd kiúszni a medence szélére. Sajnos a ruhát nem volt alkalma levenni előtte, szóval vizes cuppanós bőrre tapadós ruhával mászik ki a vízből. Ekkor jön fel Renor. Felnevet.*
- Csak egy kicsit*kacsint a férfira majd kicsavarja hajából a vizet. Aztán feltekint.*
- Hoplá.. látogató..*mondja és feláll.*
- Megnézem ki az...*nem is törődve a ruhájával indul el a folyosóra. Ott Moris várja. Amint meglátja Annát elkezdi darálni a szöveget.*
- Bocs, elfelejtettem mondani hogy.. TE FÜRÖDTÉL?*akad meg Moris, hát nem hiába azért férfiből van ő is, Anna meg mintha csak egy vizespolós versenyről érkezett volna. Válasz helyett Anna egykedvűen sluttyog.*
- Előnyös ha fürdésnél leveszed a ruhád..*fogja suttogóra Moris.* .. tudod nem lesz vizes...
- Mondd már miért jöttél!*sürgeti Anna.*
- Renornak hoztam egy táviratot valami konferencia vagy nem tom.. átlagos levél, csak téged most nem akartak ezzel zaklatni.
- RENOR!*kiált Anna a férfinak.* TÉGED KERESNEEEK!
- Megyek átöltözöm...
- Várj!*fogja meg Moris Anna karját.*
- .. semmi felejtsd el.. menj.. menj már megfázol!*hessegeti el. Aztán kihúzza magát, megköszörüli torkát. Azért egy csöppet tart Renortól.*

*Rosszallóan néz Annára, majd kimászik a medencéből.
Amikor meghallja, hogy keresik, magára varázsol egy gatyát, hogy azért mégse meztelenül járuljon már a látogató színe elé. Mondjuk mivel vizes, ezért a gatya is ugyanolyan vizes lesz pillanatokon belül, de ez már lényegtelen.
Elhagyja a fürdőt, és a hangok felé fordul.
Még éppen látja Annát. Természetesen a testére tapadó ruhával együtt. Rezzenéstelen arccal, összevont szemöldökkel, fürkész tekintettel bámulja a nő domborulatait. Szeme sarkából a hírnökre néz, aki körülbelül ugyanazt csinálja mint ő az előbb.*
- Hé! Nah.. mondd mit akarsz.

* Lassan benyit a szoba ajtaján, hátha csak odéb mentek és a lyukon ezért nem látni be. De ahogy benyit látja hogy senki sincs odabent.
~Mint valami rossz horror!~
- Verin mester??? Itt van ?
* fejét körbe körbe csavargatja

*Moris megrázza a fejét aztán előveszi a levelet.*
- Csak egy levél semmi több...*mondja és miközben odanyújtja a férfinak közelebb hajol hozzá. *
- ..Látom... összemelegedtél Annával..*jegyzi meg félénken a hírnök.*

*Anna miután átöltözött, visszamegy Renor szobájába hogy rendberakja a szétdobált cuccokat. Amint benyit egy körülbelül 15 éves fiúval találja magát szemben. Meglepődik, nem ismeri a fiút, még sosem látta a kastélyban.*
- Már megbocsáss de ... te meg ki vagy?*kérdezi csodálkozva.*

- Hmm.. értem.
*Átveszi a levelet, megforgatja. A címzést látva megütögeti a tenyerében.
A férfi hangjára felnéz.*
- Jah, hát igg..
*Elakad a szava. Talán ő lepődik mega legjobban de egy hatalmasat tüsszent.
Döbbenten mered maga elé. Ez azért nem szokott vele előfordulni.
Ránéz Morisra, megrázza a fejét.*
- Igen. Ah-ah.. *TÜSSZ* hogy mondod..
*Nyögi elsápadva.*

A szoba valahogy egyáltalán nem "Renoros".
Miközben szemlélődik, ráébred hogy nem tanácsos tovább más szobájában időzni.
Egy hang szólal meg a háta mögött.
* Nagyon megijed, nem tudja mit tegyen.
- Bocsáss meg... nem kartam bejönni.
* A kérdésre már nem is válaszol, csak lesütött szemmel áll a lány előtt.

*Moris meglepődve pislant Renorra. A következő tüsszentésnél becsukja a szemét majd félénken megint a férfira pillant.*
- Eqs.. megyek mielőtt megfertőzöl...

- Érdekes név..*jegyzi meg mosolyogva Anna.* Kicsit hosszú... a boccsás meg vagy a nem akartam bejönni részét használod gyakrabban?*kérdezi viccelődve majd elővesz az egyik szekrényből egy törölközőt. Renornak biztos nem jut eszébe.*
- Hát nagyon örültem a találkozásnak, egyébként Anna vagyok.. és most sietek ne haragudj..*azzal már lép is ki a szobából. Majd Renort megkérdezi ki ez. Amint kilép a folyosóra, látja hogy Moris int neki és eltűnik. Anna Renor mellé lép.*
- Nah ez gyors volt... te.. van egy kölyök a szobámban, valami fiú... te tudod ki az és mit akar a szobámban?

- Nem, én.. én..
*Újabb tüsszentés, így nem tudja befejezni időben amit mondani akart. A hírnök eltűnik.*
- Nem szoktam beteg lenni..
*Mondja elgyötört hangon.
Annára néz. Kissé homályosan látja a körvonalakat. Pislog néhányat, de a látása nem sokat javul.*
- Aha.. Lyf.. Lfy.. Lffff... *HAPCI* ..aen.. Ó basszus.. Tudom.. itt van.. nálam.. tudom..
*Mondókáját immár nem tüsszentések, hanem köhögéssorozat szakítja félbe. Bőre egyre sápadtabb.
Tesz egy tétova lépést Anna felé, ám lába megcsuklik, és ájultan zuhan a márvány padlóra.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés