*Telnek a napok.. Anna és Renor a napok legtöbb részén kerülik egymást. Mark pedig röhög a markába. Még néhány nap és elbuknak, kárörvendve nézi mikor esnek végre egymásnak.
Legtöbbször ha közlendője volt, mármint Annának, írt egy rövid üzenetet Renornak és a párnáján hagyta. Azóta nem szeretett annyit időt a szobájában tölteni. Azóta mindig csak akkor nézett be ha nagyon muszáj volt. Anna most kezdte csak érteni, hogy ez volt a legrosszabb választás.. hiszen, szegről végről nézve, Renor nélkül kell élnie. Egyre sűrűbben gondolt rá, vágyakozott utána, éjelente nem aludt, csak forgolódott.
Egy napon, mikor Renor a könyvtárban volt (mostanában sokat volt ott) Anna az ajtóból, vagy az egyik könyvespolc végéről figyelte őt. Azon a napon különösen sokáig állt ott, és csak nézte Renort, nem akarta megzavarni.*

*A könytárszobában ül, mint mindig. Nehezen halad a könyvvel.. egyrészt mert nehéz fordítani, másrészt mert folyton Annán jár az esze.
Amikor egy sor lefordítása közben már harmadszor ábrándozik el, akkor lassan de biztosan kezd kiakadni. Fejét a könyvre ejti.. Nah ne már! Már az illetát is érzi! Mintha itt lenne a közelében..*
- Nah jó!
*Kapja fel a fejét, és csapja be a könyvet. Elindul arra amerra Anna rejtőzik. Bár csupán azért, hogy visszarakja a könyvet.
Aztán muszáj lesz egy jeges fürdőt vennie, mert a képzelőereje túlságosan is élénk..*

*Amint Renor feláll, ő már indul is el, nehogy észrevegye hogy itt leskelődött rá. Renor maxmimum kopogó távozó lépteket hall, esetleg Anna távozó alakját látja, otthagyott illatát. *
~ Ostoba! Ostoba!*hajtogatja magában Anna és záródik mögötte a könyvtár ajtaja. Útközben kibontja a haját és egy sarokfordulónál eltűnik.
Hamarosan a szobájában van ismét és leül az ágyra.*
- Nem bírom így..*suttogja kétségbeesve maga elé, és és most nagyon nagyon mérges Markra, gyűlöli. *

*Dermedten áll a könyvek között, és Anna távolodó alakját nézi. Fantáziája rrögtön meglódul, hogy mi mindent lehetne csinálni, ha..
Megrázza a fejét. Helyére teszi a könyvet, majd gyors léptekkel a szobájába megy. Be a zuhany alá, tövig nyitja a hideg vizes csapot. Hosszú percekig áll a zuhanyzóban, teljesen feleslegesen.
Maga köré teker egy törülközőt, és az ágyára dől.*
- Hogy hogyan fogom ezt tovább bírni, arról fogalmam sincs..
*Leheli csak úgy maga elé.*

*Míg a férfi "zuhanyozik" Anna teát készít. Gyakran készített előzőleg is teát, folyton betette Renornak a szobába. Most is egy tálcával kezében lassan kinyitja az ajtót. Háttal löki benteb az ajtót majd a lábával löki be, hiszen kezét lefoglalja a tálca. Amint feltekint, megpillantja Renort az ágyon. Egy néma percig csak bámulja a még vizes, feszes izmos testét, aztán aprón megrázza fejét.*
- Ne haragudj ... csak .. a.. ezt.. izé.. neked... *azzal leteszi az alsztalra a vidáman gőzölgő teát.*
- Akkor én...*elkezd hátrálni az ajtó felé.* megyek..*mutat hátrafelé válla fölött az ajtóra.*

*Ahogy az ajtó nyílódni kezd, rögtön a párnája után kap. A mozdulat félben marad, mivel meglátja a belépő nőt.
Lehunyja a szemét, mélyeket lélegzik.
~Csak nyugi.. csak nyugi..~
Ránéz a nőre.*
- Beszélnünk kell.. itt van..?
*Nem akar konkrétan rákérdezni, reméli, hogy a nő így is megérti.
Addig ő Anna szemeire koncentrál. Nem akarja hogy tekintete elkalandozzon, ugyanis már így is elég szempetűnő a változás, amit sajnos a törülköző nem nagyon tud elfedni.
Az ágyon ültében ölébe ejti a párnát, és várakozóan néz Annára.*

*Anna már fordulna az ajtóhoz, hogy kinyissa, mikor a férfi megszólal. Nyel egyet majd megrázza a fejét. Kezét elemeli a kilincsről és várakozóan néz Renorra. Szíve a torkában dobog, legszívesebben odafutna hozzá, megcsókolná.. és. .. ajka résnyire nyílik, ugyanis hírtenel alig kap levegőt. A fűző által kiemelt keblek zaklatottan emelkednek fel majd le.*
- Igen?*kérdez rá.* Mit szeretnél?

*A válasz hallatán megnyugszik. Legalább nem kell még egyszer ezt eljátszaniuk.. ugyanis nem hinné, hogy még egyszer meg tudná állni, mozdulatlanul.*
- Tennünk kell valamit a kedves Mark nevű problémával. El kell érnünk, hogy kivegyük a forgalomból.
*Beletúr a hajába, és ilyen módon hátrafésüli az arcába lógó vizes tincseket. Ugyanis mint tudjuk Renor bár használ törülközőt, törülközni mégse szokott. Érdekes módon.*
- Nincs valami ötleted? Vagy neked ez így jó? Erősen kétlem..

*Anna szorgosan rázza a fejét, hogy nem, nem ez így nem jó.*
- Nem*nyögi* nem jó...
*Aztán nagy levegőt vesz.*
- Hát.. elhitethetnénk vele, hogy bevállt a terve... a hazgságot a hírnökségnél számüzetéssel büntetik. Mondjuk... idézz egy illúziót.. rólam.. és.. tudod mit kell tenned...

- Dugjak meg egy illúziót??
*Kerekednek el a szemei.*
- Egy illúziót nem lehet ennyire irányítani. Legalábbis én nem vagyok képes rá. Nekem nem az a specialitásom. Meg amúgy is.. átlátna rajta. Biztos vagyok benne. Akkor pedig csak kezeit dörzsölné, hogy mennyire kivagyunk!
*Karjait összefonja a mellkasa előtt.*
- És amúgy meg.. ha megidézném a rólad készült illúziót, akkor nem tudnám.. szóval.. kínozz még tovább, csak nyugodtan. Nicns elég bajom úgyse.

*Anna szótlanul hallgatja Renort. Amikor végre befejezte amit mondani akar megszólal:
- Befejezted?*kérdezi kissé félénken. Aztán hirtelen felemeli a mutatóujját.*
- Jön... itt van...*suttogja.*

*Magára varázsol egy gatyát, hogy azért mégse egy tgörülközőben hadakozzon már. Pontosabban két gatyát. Egy alsót meg felsőt, mert így szokás.
Amikor Anna kimondja hogy itt van az, akinek itt kell lennie, hirtelen eltűnik az ágyból, és a nő előtt jelenik meg. Abban a pillanatban átöleli, hogy az ne tudjon elteleportálni, száját Anna ajkaira nyomja, és mohón csókolni kezdi.
Igyekszik észnél maradni.
Mielőtt túlságosan belemelegedne, áttér a nő nyakára. Belecsókol a fülébe, miközben alig hallhatón súg valamit Annának.*
- Szólj ha figyelmezteti őket..
*Kezei lesiklanak a nő derekáról a fenekére, combjára.*

*Annának nincs választása .Renor csókját mohón kezdi el viszonozni, amennyire csak tud hozzásimul a férfihoz. Amikor Renor a fülébe suttog, akkor esik le neki, mit akar. Mi a terve. Már majdnem elsírja magát, annyira nem tudja visszafogni a vágyait. Szenved tőle, és magában számolja a perceket, meddig lehetnek még együtt. Mark gonoszul elvigyorodik.*
~ Ne hagyjátok abba! Melegedjetek bele kicsit! Van idő bőven!~
*Anna átkarolja a férfit.*
- Nem , nem, nem*dünnyögi.* Ne hagyd abba, ne hagyd abba..*könyörög Renornak. Mark kellőnek érzi az alkalmat hogy szóljon a főbizottságnak, nézzék meg saját szemükkel, mit művel a kis pártfogoltjuk. Ez még körülbelül 2 perc. Anna összerezzen mikor megérzi hogy Mark eltűnt.*
- Elment... *súgja de ismét Renor szájára nyomja ajkait.*

*Bármennyire nehezére esik, elszakad a nőtől, amikor az kijelenti, hogy Mark elment.
Belenéz Anna szemébe, megsimogatja a nő arcát.*
- Sajnálom.. remélem megbocsátasz..
*Mondja, aztán olyat tesz, amit még soha. Keze meglendül, és pofoncsapja Annát.
Arca teljesen megváltozik. Lenézően, fölényesen néz a nőre. Arcán gúnyos mosoly jelenik meg.*
- Te kis ribanc! Hogy képzeled? Ne is lássalak! Már úgyis teljesen ráduntam. Elegem van belőled. Tűnj a szemem elől! Nevetséges vagy!

*Anna felpillant Renorra. Segélykérő tekintet.. könyörgő tekintet. Már ott vannak... már látják őket. Egyre többen. Csattan a pofon. Anna keze az ütés helyére szorul. Hallgatja Renor lehordását, és összeszorítja szemét száját. Aztán feltekint a férfira, szemében keserű szomorúság.*
- Gyülöllek!*nyögi sírástól megakadt hangon majd kirohan a szobából, bevágva az ajtót maga után. A hírnökök Markra néznek.*
~ Ez meg mi volt?!
~ Az előbb még... higyjetek nekem... az előbb még..
~ Láttuk a saját szemünkkel... Nincs közöttük semmi! Renor egy nőcsábász, mindannyian tudjuk. Mostmár Anna is tudja. Pont megfelelő mellé hírnöknek.
~ De hát!...
~ Ami téged illet Mark... hazudtál...
~ Kegyelem! Kegyelem!
~ Tudod mi vár rád...*azzal eltűnnek, és mostmár nincs egy őrszem sem, aki figyelné a kastélyt.*
*Anna az ágyára a borul és zokog. Tudja hogy Renor nem önszántából mondta amit mondott, de mégis... mégis annyira rossz volt hallani, annyira .. annyira szereti.*

*Vár még néhány percet.. nem tudja, hogy elmentek e már a hírnökök, tehát csak a biztonság kedvéért.
Ahogy letelik a biztonsági idő, már lép is ki a szobájából. Elsőnek rögtön a nőhöz ront be, reméli, hogy ott találja.
Anna az ágyán fekszik.. sír. Renor torka összeszorul, megszédül egy pillanatra. Csak nem vette komolyan, amit mondott?
Nehézkes léptekkel éri el az ágyat. Óvatosan leül Anna mellé, kezét a nő hajára, amjd arcára simítja.*
- Sajnálom.. ha tudtam volna, hogy.. akkor inkább nem is mondom. Csak magamra gondoltam.. sajnálom, Anna.
*Sóhajtja és feláll az ágyról. Inkább magára hagyja a nőt. Biztosan látni se akarja azok, után, amit mondott.*

*Anna zokogva hallgatja amit a férfi mond. Teljes testében remeg, össze vissza kapkodja a levegőt. Amikor a férfi feláll , feltolja magát és karja után kap, hogy visszarántsa maga mellé.*
- Hát most is itt hagynál?*kérdezi könnyes szemekkel, majd megcsókolja a férfit. Arca lázas, érintése forró, ő mégis remeg. És csak annyit kér hogy Renor végre vele legyen.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés