XIV. rész - Engesztelés ; A hírnök visszatér
*Ahogy csókja viszonzásra talál, egyre mohóbbá válik. A nő ajkairól a nyakára siklik. A kezét, mely Anna fenekénél járt felemeli, hogy a nő blúzát ki tudja gombolni, és jobban hozzáférhessen. Sajnos ilyen helyzetben a melltartót nem tudja lecsempészni, de ami késik nem múlik.
Anna melleinél éri utol a kérdés. Felemeli a fejét és a nőre néz.*
- Nem csaltalak meg. Nem történt semmi. Nem hazudnék neked.. hidd el ezt nekem, Anna..
*Újra a nő ajkaihoz hajol, hogy megcsókolhassa.*
*Anna kezei kiszabadultak. Magárahúzza a férfit, bár már így is rajta van. Tenyerét a férfi hátára simítja , majd halad felfelé a nyakához, miközben szüntelenül csókolgatja. Amikor Renor válaszol neki a szemébe néz. Szenvedélyesen viszonozza Renor csókját majd fentebb tolja magát, hogy felvehesse az ülés pozíciót.*
- Elhiszem..*mondja halkan már is megbánta a hirtelen haragját.*
- Ne haragudj rám...*csókol bele a férfi nyakába*.. ne haraudj.*simítja be kezét a férfi ingje alá.*
*A csókokat természetesen viszonozza.*
- Nem haragszom, de..
*Sóhajt fel, és a nő szemébe nézz.*
- ..ellenkezz! Az úgy per pillanat izgalmasabb volt.
*Vigyorodik el kajánul.*
- Erőszakot akarok alkalmazni!
Az egyik oszlop árnyékából egy pillanatra kiles Renorra.
~Jellemző! Vajon valami ilyesmit akar majd nekem is tanítani... nahh ez érdekes lesz. ~
* Majd reménykedve hogy nem észlelték, feloson az emeletre nem akar zavarni.
*Hát ezeknek a férfiaknak semmi sem jó, komolyan mondom... ha már annyira erőszak igényes Kedves Renor, ... Anna egy pillanatra abbahagy minden mozdulatot és a férfira néz, elég komolysággal arcán. Mintha azt mondaná: Tényleg ezt akarod? Aztán elkezd kicsúszni, vagy inkább menekülni Renor alól.*
- Segítség! Segítség! *kiabálja, persze most jóval halkabban, nehogy szegény Renor megsüketüljön.. szóval kiabálja, de nem olyan Blody Mary véres módon , sőt el is csuklik a hangja mert közben nevet.*
*Azért reméljük annyi előnyt kap hogy legalább félig sikerül kicsúsznia a férfi alól, mondjuk mire Renor feleszmél hogy Anna menekül ez bőven kellő idő a menekülésre.*
- Szatíír! Szatíír!*kiabálja fuldokolva , közben természetesen hogy nagyobb hatást keltsen rúg-kapál... nemiszervekre nem árt vigyázni:P*
*Ahogy a nő elkezd segítségért kiáltozni, elvigyorodik. Szeme sarkából valami árnyat pillant meg, és rögtön arra kapja a fejét. Még lát egy elsuhanó alakot, de azt nem tudja mi, vagy ki lehetett.
Ennek köszönhetően észre se veszi, hogy Anna aktívan védekezik.. így szépen.. hát.. Renor tökön lett rúgva.
Fájdalmában felszisszen, összegörnyed.
A férfiasságát ért atrocitás nem gyenge jellegű volt. Fejét Anna hasára ejti, és ott "hüppög".*
- Impotens.. lettem..
*Anna hirtelen abbahagyja a rúgásokat mikor észreveszi hogy akaratlanul is érzékeny ponton találta Renort. Sőt már nem is menekül. Szomorúan figyeli ahogyan a férfi magatehetetlenül roskad rá. Hirtelen nagyon bánni kezdi ezt az egészet. Talán a férfi mindig is jobban szerette a saját farkát mint Annát, de most mégis nagyon sajnálja, és bántja a dolog. Renor vállára simítja a kezét.*
- Úgysem akartál.. gyerekeket..*próbál valami vígasztalót mondani, de amint kimondja megbánja.. ezt inkább nem kellett volna.*
*Mélyeket lélegzik, bár a fájdalom nem nagyon enyhül.*
- Egyelőre.. egyelőre!
*Nyögdécseli.*
- Lehet.. hogy.. egysz..er.. majd..
*Nem tudja befejezni, ugyanis a fejük felett fehéres izzással villan valami. Mint a tollpihe száll egyre lejebb, egészen addig, amíg Renor fejére nem esik. A férfi feje ugyanis még mindig Anna hasán pihen.
Fehér boríték, rajta cikornyás betűkkel: Anna-Mae.*
*Anna érdeklődve nézi a madarat, majd a levelet amit hasára, azaz Renor fejére ejt.*
- Hát ez?*kérdezi és a levél után nyúl. Rajta a neve.. Anna-Mae...*megforgatja a borítékot majd Renornak is megmutatja.*
- Levelet kaptam..*és a hátulján a jól ismert hírnöki pecsét*
- A hírnökségtől...*majd felnyomja magát és kinyitja a borítékot. A levél, amit előhúz teljesen fehér, nem hosszú... egy pecsét, két aláírás, és egy írtó hosszú szöveg van rajta. Olvasni kezdi csak magában.*
~ Tisztelt Anna-Mae!
Tudomásunkra jutott bizonyos Mark Jerson hírnök által, hogy néhány hete Renor Verin Nagymester kastélyában tartózkodik. Remélem emlékszik még az egyességre... ön az erovydani hírnökségnek köszönheti életét, és tartozását munkájával kívánt leróni.
Ezen módon szeretném tájékoztatni hogy a hírnökség, ismerve nagyszerű szolgálatait, és Mark Jerson vallomását, hajlandó visszavenni a hírnökségbe. Mivel Renor Verin nagyúr kastélyában tartózkodik, így a hírnökség úgy döntött szolgálja ismét a nagyurat, egy fontos kritériummal.
Semmilyen testi érintkezés nem történhet kettejük között. Amint ezt megszegi, felrúgja az egyességet, száműzzük a hírnökségből és Erovydanból is.
Bízunk lelki erejében, megbízhatóságában, és hogy nem fog felelőtlenül dönteni, vagy cselekedni. Amennyiben elfogadja az ajánlatot, elég ha hangosan kimondja..: Elfogadom!
Ugyanis hírnökeink.. mindnenhol ott vannak... ezt jól jegyezze meg, kedves Anna-Mae!~
*Aláírás... Anna homlokát összeráncolja, majd felolvassa Renornak is hangosan a levelet.*
- Éljen.. visszavesznek?
*Nyögi kissé sértetten. Mi az, hogy az ő problémája máris el lett felejtve??
Amikor a nő felolvassa a levelet, hirtelenjében ő is megfeledkezik róla. Felugrik fekvő helyzetéből.*
- Azt nem mondtam, hogy örökre impotens leszek!
*Hördül.*
- Kinek az idióta ötlete volt ez, mi?? Biztos azé a.. Mark! Ő volt az aki..
*Tekintete elsötétül, hideggé válik.*
- Megfojtom..
*Anna a levél mondanivalója mögé lát. Ha Renor választja meghal.. ha a hírnökséget, nem érhet Renorhoz. Ajkábaharap, majd Renorra néz.*
- Nem fog menni...*mondja csalódottan. Összeszorítja a szemét egy pillanatra majd ismét kinyitja ,de akkor már könnyes.*
- Ölj meg..*nyögi.* kérlek... *végiggördül egy könnycsepp az arcán.*
- Amíg halandó vagyok... nekik tartozom szolgálattal... tőlükfüggöm, és én nem tudok nélküled élni..*vallja be és leereszti a fejét.*
- Ölj meg.. *nem mondhatja ki hogy elfogadja, de azt sem hogy nem... meg kell beszélniük, hisz mindkettőjüket érinti a dolog.*
*Igyekszik lenyugodni. Mélyet sóhajt, és leguggol a nő mellé.*
- Fogadd el..
*Simít végig a nő arcán. Hüvelykujjával letörli a könnycseppeket.*
- A halálba menekülnél? Semmi értelme. Nem tudhatjuk mi lesz utána.. és ha nem jössz vissza, mit kezdenék nélküled?
*Körülpillant, majd a levélre. Megfogja Anna kezét, és a nő szemébe néz.*
- Elfogadjuk.
*Mondja ki hangosan, jól érthetően..*
*Renorra néz. Bár nem válaszol, de egy gyenge mosollyal lereagálja szavait. Aztán amikor Renor kimondja hogy elfogadják már nyitná a száját hogy: ne!. Hirtelen fény támad Anna körül, keze kicsúszik Renor kezéből,egy percre eszméletét veszti, a levél eltűnik az öléből. Pármásodpercig tart az egész. Aztán a fény lassan szertefoszlik és Anna magáhoztér. Visszakapta az erejét.. már tud teleportálni, és csuklóján is megbélyegezték.*
*Renorra tekint.*
- Nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet volt...
*Amíg Anna eszméletlenül fekszik, addig ott guggol mellette.*
- Én se..
*Mosolyodik el, bár ebben a mosolyban most semmi vidámság sincs.*
- Visszakaptad az erőd? A bélyeg már megvan, azt látom.
*Int Anna keze felé, majd felegyenesedik.*
- Mindenesetre érdekes lesz..
*Anna fáradtan sóhajt egyet. A csuklójára pillant. .. ismét hírnök. Renorra tekint majd elindítja jobb kezét az arca felé, de menet közben megállítja a kezét, és ökölbe szorítja. Aztán elteleportál, igen... valóban tud teleportálni. A szobájába teleportál. Szíd mindent és mindenkit, de legjobban Markot. Úgy dönt hogy a legjobb ha hidegzuhanyt vesz. Tehát karján egy törölközővel teleportál a fürdőbe, és most a medence helyett beáll a zuhany alá. Pillanatok alatt teljesen vizes lesz, jég hideg vizet folyat magára, és egyáltalán nem érdekli, nekitöndi a fejét a homlokát a falnak.*
*A felé közeledő kezet nézi.. majd Anna hült helyét. Elteleportált.. hát visszakapta az erejét. Újra hírnök.
Néhány percig maga elé bámulva áll, aztán sarkon fordul, és lassú léptekkel a könyvtár felé indul. Leül az egyik fotelba, magához veszi azt a poros, ősi nyelven írott könyvet, melynek köszönhetően volt egy kis részük a múltban, és lekezdi tovább fordítani.
Eseménytelenül telnek a napok.. Renor amennyire csak teheti, kerüli Annát.*
|