*Körülbelül 2 hét múlva kora délután...
Anna a konyhában próbálkozik valami ételféle összeütésével. Renor a dolgozószobájában, Anna a világért sem engedné be a konyhába. Főleg azért nem mert most meglepetésnek szánja amit készít. Szóval Anna a konyhában tevékenykedik, szép nyugodt reggel, vagy inkább már kora délután.*

*Tüzes fénycsóva jelenik meg. Corine, Marcus lánya, a dratrolok szeme fénye. Corine most is csavarog, mint mindig amikor csak teheti. Szemtelenkedik, szeret tréfát űzni az emberekből, borsot törni apja orra alá. Most is azon jár a feje. Tudja hogy apját akkor tudná a legjobban felidegesíteni ha, Renorral, a halálmágussal összeszűrné a levet. Így hát elég gyenge ruházatban jelenik meg pontosan a férfi szobájának a közepén.*
- Hali Renor!*köszön egy csábos mosoly mellett, majd combkificcentve elindul a férfi felé, és egyenesen , szó nélkül beleül az ölébe.*
- Ugye nem zavarok?*kérdezi és se szó, se beszéd, nem megcsókolja.. hanem egyenesen lesmárolja a férfit. Tenyerével a férfi arcát maga felé fordítja, másik kezével átkarolja a férfi nyakát. Szándékosan úgy helyezkedik el a férfi ölébe, hogy minél jobban hozzásimuljon, meztelen fedetlen testével. Nem.. nem meztelen, van rajta ruha, csakhát keveset takar... nagyon keveset.*

*Renor a dolgozószobájában ül, amikor megjelenik Corine. Arra fele fordul, és természetesen figyelmét nem kerüli el a lány lenge öltözete.*
- Hát nem épp a legjobb az időpont..
*Jegyzi meg, önkéntelenül is a fedetlen részeket nézegetve.*
- Mit akarsz?
*A kérdés azzal egyidőben hangzik el, hogy Corine beül az ölébe.*
- Ez szerintem nem a legjob ötlet, Cor..
*A "csók" beléfojtja a szót, de aztán már folytatja is, mintha mi se történt volna.*
- Mi van?
*Néz a lány szemébe.*
- Miért jöttél? Apád mit szólna ha itt találna?

*Corine kacéran felnevet.*
- Nem nagyon érdekel hogy mit szólna hozzá. Hogy ityeg a figyet Renor?*kérdezi szemtelenül a lány és egy gyors mozdulattal benyúl a férfi nadrágja alá. *
- Nah mi az Renor? Csak nem megijedtél egy nőtől?*kérdezi miközben szemérem nélkül a férfi ágyéka felé kezd el tapogatózni. Újra megcsókolja a férfit , szenvedélyesen , egyik kezével hátranyúl, és kicsatolja a felsőjét.*

*Szemei kikerekednek amikor a lány benyúl a nadrágjába. Nem is tudja hirtelen, hogy min lepődik meg jobban. Azon hogy egy nő fogja magát, bejön a szobájába, és minden szemérmesség nélkül rányomul, vagy inkább azon, hogy ez a személy Corine.
Elkapja a lány csuklóját, és kirántja az öléből.*
- Ez nem jó ötlet..
*Mondja komoran.
Elfordítja a fejét, amikor a lány újra meg akarja csókolni.*
- Mondd mit akarsz, aztán már mehetsz is.

- Hát így kell bánni egy nővel, Renor?*kérdezi mézes mázos hangon, és újra megpróbálkozik megcsókolni a férfit, most legalább már van hozzá szabad keze amivel a férfi fejét irányítja.*
- Téged szeretnélek.. egy rövid időre... miért baj az?*kérdezi a fülébe suttogva.*

*Tányércsörömpölés... a tányér darabokra tört a padlón. Anna lefagyva áll az ajtóban. Ajka lebiggyed és szemében könny csillan. Összeszorítja a száját és remegni kezd. Arcán végigfolyik egy könnycsepp, aztán hirtelen megfordul és bevágja maga mögött az ajtót. Rohan végig a folyosón, miközben könnyei rohamosan elindulnak. Zokogva a konyháig, aztán az első kezébe akadó eszközt, egy tányért a markába szorít. Ha a férfi követte, akkor nekivágja a tányért. Nem pont a férfinak, szándékosan a lábához dobálja.*
- Tűnj .. el... a szemem.. elől..*kiabálja zokogva miközben minden egyes szó után repül egy tányér vagy egy pohár.*

- Te még csak egy lány vagy. A nő erős túlzás..
*Bár Corine alakját figyelve ez egyáltalán nem igaz, de Renor per pillanat nem bókolni akar.
Rögtön észreveszi az ajtóban álló nőt, és természetesen a helyzet is félreérthető.*
- Anna, várj..!
*Feláll, és ha a lány nem ugrik le, akkor bizony leesik.
Renor rögtön a nő után indul.*
- Anna félreérted. Nem történt sem..
*Ekkor csapódik a lába elé az első tányér.*
- Anna! Mi ütött beléd??

- Nem történt semmi?*kérdezi kikelve magából.*
- Egy alulöltözött nő ült az öledben és azt mondod hogy nem történt semmi?!* Mivel a keze ügyébe nem akad több eszköz így elindul kifelé a konyhából. Félrelöki a férfit hogy ki tudjon menni mellette, ha a férfi nem engedi akkor jól rátapos a lábára.*
- Elmegyek...*mondja határozott de mégis remegő hangon.*

*Corine meglepődik a nő láttán, nem ugrik le Renorról így leesik. Eltűnődve nézi a párost amint elviharoznak.*
- Micsoda világ... *csóválja meg a fejét majd elteleportál, talán majd legközelebb...*

- Nem történt semmi!
*Tagolja a szavakat, felemelve a hangját.*
- Nem tehetek róla, hogy bemászott az ölembe, amikor dolgoztam! De ha jobban figyeltél volna egy kicsit, észrevehetted volna, hogy egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet a helyzet. DE neeeeem.. te rögtön túlreagálod!
*A nő elé áll, hogy megakadályozza hogy kimenjen az ajtón.. aztán pedig felszisszen, amikor Anna a lábára tapos.
A nő karja után kap, és visszarántja magához.*
- Nincs okod arra hogy mérges legyén rám!

- Nem reagálok túl semmit!!! Láttam amit láttam! Nem vagyok vak!*hajtogatja Anna az igazát. Amikor a férfi visszarántja összeszorítja a fogát. Nem volt kedves ez a mozdulat, bár ő sem volt kedves azzal hogy a lábára taposott. *
- Nem... vagyok... mérges!*sziszegi Renornak majd megpróbálja kirántani a kezét Renor fogásából.*
- Engedj el! Fogdosd a barátnődet! Eressz!!

- Vak lehet, hogy nem vagy, de süket az igen!
*Kiáltja a nő arcába.
Hát ez egyszerűen döbbenetes.. ez a nő egyszerűen képtelen felfogni, amit mond neki!*
- Nem a barátnőm! Egyáltalán nem az! És nem, nem eresztelek, amíg fel nem fogod, hogy nem történt semmi!
*Annát nekinyomja a falnak, miközben igyekszik a másik kezét is elkapni.*
- Maradj csöndben és hallgass meg! Már ha be tudod fogni néhány másodpercre a szád!

*Elfordítja a fejét amikor a férfi ordibálni kezd. Még a szemét is összeszorítja. *
- Okéé... felfogtam, most boldog vagy? Megint neked van igazad... remélem örülsz!*mondja gúnyosan felemelt hangon. A kezével folyton hadonászik, képtelenség elkapni. Hadakozás indul, Anna menni akar, folyton az ajtó felé tör.*
- Eressz már el vagy sikítok!*dulakodik.*

- Ne csak mondd, hanem hidd is el! Nem örülök, mert csak rámhagyod, mint a hülyegyerekre szokás!
*A csápoló másik kezet nem sikerül elkapnia, de nem adja fel ilyen könnyen.*
- Hát sikíts! Ki hallja meg? Maximum én, már ha jön ki hang a torkodon!

*Anna nem tartja kordában a hangját. Sikít egy akkorát hogy még ő is meglepődik hogy ennyi hangja van. Egyenesen Renor fülébe.. remélhetőleg erre elereszti a kezét, ő meg rohanni kezd az ajtó felé. *

*A sikítás pillanatában elengedi a nő csuklóját, és a füléhez kap. Ám hiába takargatja, a sikoly már az agyába vésődött. Fogai megcsikordulnak, szemeit összeszorítja.
Hirtelen felkapja a fejét, és az elrohanni készülő nő után ugrik.. vagyis inkább vetődik.
Elkapja a derekát, és már dől is le vele a szőnyegre.*
- A fülem.. a fülem.. ostoba.. liba! A fülem..
*Üvölti.. bár csak azért mert a saját hangját nem hallja.*
- Megsüketítettél! Csak azért mert egy idióta helyzetet félreértettél! Mert az a lány rámmászott, és te meg pont akkor nyitottál be!
*Dühösen zihálva mered a nőre, a füle perpillanat erősen cseng.
Annát nézve lejjebb siklik a tekintete, a piros ajkakra. Mohó dühvel csap le a nő ajkaira, és kezd el harapdálni.*

*A második sikoly már halkabb és annak köszönhető hogy a férfi utánavetődött. Elesnek a földön. Anna felnyög. Teljesen megrémül amikor Renor leszídja, sőt.. libának nevezi! Anna kihasználja a szünetet és teljes erőből pofáncsapja a férfit. DURR!! Csirip-csirip.. kis madarak a feje körül. *
- Háá de.. libának neveztél!!!*mondja Anna hitetlenkedve aztán Renor hirtelen megcsókolja. Elkezd alatta rúgni, kaparni. Ököllel veri a férfi hátát.*

*A pofontól egy kicsit csillagokat lát, de hát istenem.. mit neki már a süketség mellé?
Mielőtt esetleg a nő tökön rúgná, úgy helyezkedik, hogy ez semmiképpen se történhessen meg. A hátát verő öklöket elkapja, és a földre szorítja.*
- Légy jókislány..
*Duruzsolja a nő fülébe. Az övében lassan csillapul a sípolás, csengés..
Újra megcsókolja a nőt, miközben Anna két csuklóját, egy kézben fogja le. Az így felszabadult keze természetesen nem maradhat tétlen. Végigsimít a nő mellein, hasán, combján. Besiklik a szoknya alá, és Anna fenekét kezdi el masszírozni.*

*Anna erőtlenül próbál kiszabadulni de nem tud. Elméjébe bemászik a csók okozta élvezet. Csuklóját teljesen ellazítja, Renor csókját nem tudja nem viszonozni. Szenvedélyesen csókolgatja és enged Renor kezének. Ugyan az történik vele mint mindig mikor Renor hozzáér.. így ér hozzá.. *
- Szeretlek a fene essen beléd..*nyögi két csók között, és amikor Renor már a fenekénél jár ajkába harap. *
- Miért csaltál meg?*kérdezi elhaló hangon* Nem szeretsz..

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés