*A fiú érdeklődve, de egyben türelmetlenül hallgatja Annát. Már éppen feltenné a kérdést, hogy: "Jó, jó.. virág meg minden.. de mikor lehet megdönteni végre??" Amikor a lány belép az ajtón.
A fiú meglepetten néz a plakátra, majd elvigyorodik.*
- Nah.. milyen jól nézek már ki.
*Bök a képre.. és csak utána látja meg az aláírást.*
- Ez nem is igaz!
*Hördül elsápadva a méregtől.*
- Egy: nem fektetek meg minden nőt. Bármennyire hihetetlen az utcaszéli vénasszonyra nem gerjedek! Kettő: Mi az hogy ellopom a pénzüket?? Nem is igaz! Egyrészt ha pénzt lopok, nem az övékét, hanem az apjukét. Másrészt.. nem tőlük szoktam lopni, hanem a várostól. Pélfául a múltkor hoztak a múzeumba egy medált.. hát az rohadtul megtetszett ne tudjátok meg. Imádom a sárkányokat, mondtam már? Nah ls ráadásul azon a medálon pont egy sárkány volt! El kellett emelni. Egyszerűen muszáj volt!

Renor is hallja fél füllel, hogy miket mond Anna. Ő ne tudná? És éppen itt a gond..*
- Indulni? Mégis hova? Mondjuk.. valahogy tényleg vissza kéne jutnunk.. de hogy?
*Leül az asztal szélére és a gondolataiba merül.*
- Az a baj, hogy nem emlékszem az igére amit felolvastál.. és amibe belebeszéltem. Csak nagyjából.. de ha így próbáljuk ki, ki tudja mi történhet..

*KisAnna csak puffog arra hogy mennyire egy öntelt disznó ez a Renor. Anna jól tudja mi az az udvarlás, pont az amiben nem sűrűn volt része egész eddigi élete alatt.*
- Honnan hoztad a papírt Anna?*kérdezi a nagyobbik a kisebbiket.*
- A városból hozta egy fakereskedő.. tőle kértem el.
- Te a városban voltál!?*hűl meg Anna közelebb lépve a kisebbhez.*
- Renor, miért nem vigyáztál rá?!*szídja le KisRenort Anna.*
- Mit csináltál te egész este az erdőben?*kérdezi Anna számonkérően a kisebbtől.*
- Semmit..*ellenkezik KisAnna erőtlenül, majd egy perc múlva kicsúszik a lába alól a talaj és elesik. Anna közel áll hozzá utána kap.*
- Anna!*ijed meg a nő és felemeli a földről a lányt.*
- Segítsetek már!*szól a fiúknak, muszáj lesz az asztalra tenni a lányt, mivel ágy nincs. Hamar kell cselekedniük, bár nem tudják mi baja a lánynak, a vérében szétáramló méreg pillanatok alatt megölheti. És ha ő meghal.. Anna is meghal.*

- Nem vagyok a dajkája!
*Vágja rá sértetten a fiú.
Amikor a lány összeesik rögtön mellé ugrik, hogy segítsen. Mivel Renor odébb állt, illetve ült, ezért neki több időbe telik mire KisAnnához jut.
Óvatosan rárakják az asztalra.
KisRenor perpillanat valóban aggódik. És eszébe se jut, hogy mi lesz mostan, ha nem tudja majd megdönteni a lányt?*
- Mi van vele?
*Renor a lány fölé hajol.*
- Méreg.. valószínűnek tartom hogy kígyóméreg lesz. Lassan hat.. ez a szerencsénk.
*Tenyerét a lány homlokához helyezi.. nem történik semmi. Idegesen megrántja a fejét. Ujjait megmozgatja, majd újra kinyújtja.
Néhány másodperc múlva elkapja a kezét.*
- Nem tudom mi van, de nem tudom használni a varázserőm.. muszáj lesz ellenszérumot csinálni.
*Miközben magyaráz, már a lányt vizsgálja. Mivel fedetlen területen nem találja a sebet, kénytelen levenni KisAnna nadrágját.*
- Miért nem a blúzát veszed?
*Kérdezi a fiú ártatlanul.*
- Mert a kígyó nem mellre megy, veled ellentétben.
*Lehúzza a nadrágot, és a lány lábszárát kezdi el vizsgálni.*
- Itt van. Rendben. Add az öved Renor.
- Miiii??
- Add már!
*Mikor megkapja elköti vele a lány lábát.*
- Még egészen friss.. remélem segít. Addig mi megyünk kígyót keresni az ellenszérumhoz. Anna te maradj itt. Gyerünk Renor.
*A fiú először meg se hallja, mert éppen nyálat folyat a lány formás lábait bámulva.*
- Jó, jó megyek már..

*Anna aggódva nézi a kisebbet miközben elszállnak fülei mellett a másik kettő beszélgetése. Amikor látja hogy Renor lehúzza a kislány nadrágját, érdeklődve nézi hogy hol lehet a seb. Renor megtalálja, valóban, két piros pötty. Anna kezét fogja míg Renor elköti a lábát és azután is. Melléül egy székre , és bólint Renornak. Ő Anna mellett marad míg a fiúk visszatérnek. KisAnna keze teljesen elhidegül, ajkai lilára fagynak.*
- Jajj fiúk, siessetek már!

*Renor meggyorsítja a lépteit, miközben a fiú folyton hátranéz.*
- Nem maradhatnék mégis csak vele..
- Nem!
- Most nincs is bennem semmi perverz szándék..
- Nem!
- Jójó nah..
*Az erdőbe érve rögtöna földet kezdi vizsgálni.*
- Elég gyakroi kígyófaj errefele.. sötét, zöldeszürke.. fején két félhold alakú vörös jel.. nem tudod eltéveszteni.
- Öh..
- Találtál kígyót?
*Kapja fel Renor a fejét.*
- Jah.. a nadrágomban van.. basszus.. ... mi ez a hang?
- Milyen hang?
- Hát olyan, hogy sssszz.. meg csrcsrcsr..
*Renor a fiú felé fordul. KisRenor ugyanis éppen egy bokor melett áll, és a növény alól egy kígyó mászik elő.*
- Ne mozdulj..
*A fiú sápadtan nyel egy nagyot.*
- Kösz.. *súgja síri hangon.* Nem téged fog megmarni!
- Hát dehogynem!
*Renor óvatosan lehajol és a kígyó feje alatt elkapja a hüllőt. Az pillanatok alatt farkával a kezére tekeredik.*
- Gyerünk vissza. Menj előre..
*KisRenornak nem is kell kétszer mondani. Spurizik is vissza a kígyók közül a szép, formás, hosszú, feszes lábakhoz.*
- Találtunk!
*Kiáltja miközben beront az ajtón.*

*Anna felkapja a fejét. Nem is tudja elképzelni hogy szegény KisAnna hogyan menekült meg a kígyó elől, úgy hogy vissza tudott ide jönni. Amint meglátja hogy Renor kezén ott tekereg egy kígyó, leszédül a székről. Annyira írtózik tőlük, hogy még a látványa is teljesen megdermeszti. *

*Renor meglepetten pillant Annára.*
- Mi történt vele?
*Ugrik a nő mellé KisRenor, bár szemeit továbbra is a lányon tartja. Vagyis pontosabban annak combjain, és bugyiján.*
- Csak elájult. Ültesd fel a székre, én addig megcsinálom a szérumot.
*Néhány percbe beletelik amíg sikerül lefejtenie a mérget a hüllő fogáról. A kígyót aztán el is engedi.
A batyuból amit hozott még egyik este folyamán, vizet vesz ki, illetve az erdőből visszajövet szedett növényeket morzsolja bele.*
- Csinálja tüzet.
*Mondja a fiúnak miközben úgy áll, hogy még véletlenül se lássa senki, hogy mit művel. Egy késsel megvágja a tenyerét és vért csöpögtet a lébe. Addig amíg annak szép pirosas színe nem lesz.
A kandallóban lobogó tűz fölé egy hajlított, kétágú fémmel behelyezi az edényt. Néhány pillanat és a folyadék elkezd füstölni. Zöldes színű gőz tör ki belőle, mire a férfi visszahúzza.
Kézbe veszi a még forró edényt, és egy üvegbe önti. Aztán gyorsan a lányhoz lép.*
- Anna, idd meg.
*Mondja a lánynak, és beönti a szájába.*

*Annanak nincs sok választása, mivel beleöntik a szájába hát vagy megfullad vagy lenyeli. Ő inkább a másikat választotta. Lenyeli az ellenmérget, aztán meg ugyanúgy visszadől az asztalra. Eltelik egy kis idő, mire Anna (az idősebbik) magáhoztér. Felkapja a fejét.*
- Mi van Annával? Megcsináltátok az ellenszert? Jól van? Kivittéteka kígyót?*csak úgy halmozza a kérdéseket. KisAnna az asztalon felköhög.*

- Jól van már. Nyugalom.
*Mosolyog rá Renor a nőre.*
- Renor vigyáz rá..
*Bök a háta mögé, ahol a fiú KisAnna fölé hajolva, nyeldekel nagyban a lány lábait, illetve a már említett bugyit, és a blúz által takart domborulatokat figyelve.
Hopp a kígyó..
Mielőtt Anna észrevenné, a férfi gyorsanlehajol, és felkapja az éppena nő felé slisszoló csúszómászót. A háta mögé rejti ér ártatlanul vigyorog.*
- Persze.. már nincs itt..
*Oldalazik az ajtü felé, majd kidobja a hüllőt.*

*Anna lassan megnyugszik, majd a két kisebbre néz. Elmosolyodik.*
- Hála az égnek...*szerencséje van Renornak hogy Anna nem figyelt a kígyóra, máskülönben biztosan elsikoltotta volna magát. *
- Gyere járjunk egyet!*invitálja ki a férfit a romból Anna, és a férfi ha akar ha nem, akkor is kihúzza a karjánál fogva. Csak szeretné ha KisAnna meg KisRenor végre rendeznék a helyzetüket.*
*Amint kilépnek, KisAnna nemsokára megmozdul. Kinyitja a szemét, és amint meglátja KisRenort, kiül az arcára a felháborodás. Vagy csak elkezd hápogni, hogy jelezze mennyire nem tetszik neki hogy KisRenor van mellette.*
- Há.. ho.. é.. á..*dadogja majd meglendíti a jobb karját hogy méltón megjutalmazza Renort egy pofonnal.*

*Értetlenül, bambán hagyja hogy Anna kiráncigálja az épületből.*
- Hova megyünk?
*Közben úgy, hogy Anna ne nagyon vegye észre, megpróbálja valamivel bekötözni a kezét. Ugyanis feltűnt neki, hogy a seb nem gyógyult be, amit vágott.

A fiú nem hogy nem kapja félre a fejét, hanem egyenesen bele is megy az ütésbe. Ettől függetlenül száját KisAnna ajkaira nyomja, és megcsókolja a lányt.*

- Láttad hogy Renor hogy nézett Annára? És amit kérdezett.. szerintem tetszik neki*gondolkodik el majd felnevet.* Már hogy ne tetszene neki, helyes kiscsaj voltam már pár évvel ezelőtt is*hát egy kicsit sem egoista a szentem *
- Nem megyünk sehová, mármint nincs konkrét célom, csak nem akartam hogy megzavarjuk KisRenor udvarlását.*mondja egy kaján vigyorral az arcán, majd észreveszi hogy Renor a kezével matat, vagy mi a frászt csinál.*
- Mit csinálsz?*kérdezi leolvadó mosollyal, és észreveszi a férfi kezén a vágást. Megijed.*
- Uramatyám, hol vágtad el a kezed, mutasd!*és ha akarja a férfi ha nem Anna tenyerébe veszi a férfi kezét. *
- Ezt be kell kötni.. de előtte ki kell fertőtleníteni. Ismersz erre felé egy patakot, vagy egy tavat? *kérdezi leplezetlen aggódással arcán.

*KisAnna meglepődik a csókra, újra és újra ütésre lendíti a kezét, és Renor hátát vágja ököllel. Ütései azonban egyre gyengébbek, és 3-4 lesúlytás után a keze megáll a levegőben. Csak tartja, miközben lassa lehunyja a szemeit és viszonozni kezdi Renor csókját. A kar, mely annyiszor ütötte meg a fiú hátát most gyengéden ráhullik a fiú nyakára.*

- Még jó, hogy tetszik neki.
*Vigyorodik el, és megsimogatja a nő fenekét.
Amikor aAnna észreveszi a kezét először el akarja rántani, véhül otthagyja.*
- Semmi csak... a keresés közben beletenyerelhettem valamibe..
*Mondja végül.*
- Hagyd csak. Nincs semmi baja. Túlélem.

*KisRenor a csóknál igen csak erőszakosnak tűnik. Nem foglalkozik azzal, hogy a lány a hátát ütögeti.
Szenvedélyesen csókolja Anna ajkait. Bódult örömmel veszi tudomásul azt, amikor a lány elkezdi viszonozni a csókját. Zihálva távolodik el egy kicsit Annától, és úgy néz a szemébe.
Háta mögül egy könnyű varázslat eredményét húzza elő, egy gyönyörű virágcsokrot.*
- Virágot a virágnak..
*Mondja rekedten és a lány orra alá nyomja a hatalmas csokor vörös rózsát.*

*Renor érintése folyton lázba hozza, szó szerint égni kezd és beleborzong a teste és kedve lenne Renor nyakába ugrani és csak csókolni, és csókolni, miközben majd megfojtja, annyira szorosan öleli.
Elhesegeti a gondolatait.*
*Anna megforgatja a szemeit.*
- Ez neked semmi? Argh!... de hiszen vérzik, drágám.. vérzik!*és ráncigálja Renort hogy keressen egy forrást ahol kimoshatja a sebet.*

*KisAnna követi Renort, amint eltávoldoik, majd meglepetten találja szemben magát egy virággal. Lassan hozzáér a puha szirmokhoz, majd elmosolyodik.*
- Ez... gyönyörű...*suttogja , majd átveszi a virágot, de nem is törődik vele sokat mert Renor nyakába borul, miközben megcsókolja, úgy ahogy még soha senkit.*

- Majd elmúlik. Ne aggódj már, Anna!
*Próbálja megnyugtatni a nőt.*
- Nézzünk ink..
*Nem tudja végigmondani. Erősen megszédül és térdre esik. A fejéhez kap.. Minden olyan fényes körülötte? Mégis.. annyira ismerős..

Néhány perc múlva ott vannak Renor szobájában. A könyv hangos csattanással csukódik be..*

*Anna nem tud válaszolni. Ő is megszédül. A térdére esik , esés közben letámasztja a két karját. Aztán amikor felnyomja magát már Renor ágyában van. Megrázza a fejét.*
- Mi a jóisten volt ez?*kérdezi kótyagos fejjel. Majd Renor kezére néz. Sebes... tehát megtörtént!
- Nem érzem jól... magam..*nyögi és nagyon gyorsan felkel az ágyból és rohan a fürdőbe. Ha Renor kérdezi nem válaszol, és csak jónéhány perc elteltével jön újra ki, és ledől az ágyba.*
- Soha többet.. ilyet...

*Feltápászkodik a földről, aztán meglepetten néz az elszáguldó nő után.*
- Nem tudom.. de sokkoló volt..
*Nyögi mély levegőt véve.
Ledől a visszaérkező nő mellé az ágyba.*
- Mindenesetre.. azért.. érdekes volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés