*Renor egyhuzamban horpaszt egészen reggelig. Meg se mozdul ott az asztalon.
Ahogy a nap eslő sugarai végigcirógatják az arcát, úgy körülbelül 10 óra felé, nah akkor hunyorog egy keveset. Hatalmasat ásít, karjait kinyújtja.*
- Ahh de elgémberedtem..
*Dünnyögi csak úgy magának.
Lassan kinyitja a szemét és körülnéz. Látszik rajta, hogy egyelőre fel se fogta még, hogy hol van.*

*Anna, mint aki csak arra vár hogy Renor felkeljen ül mellette, meg sem mozdul. Mikor Renor végre megmozdul, fellélegez. Nem egy illúzió mellett üldögélt egész este. Ez a fellélegezés egyben olyan mint egy utolsó sóhaj. Szervezete annyira legyengült hogy nem tu tovább ébren maradni. Mostmár ha szeretné sem tud tovább vírrasztani. Karjaira borul, haja az arcába omlik és meg sem moccan.*
*KisAnna ellentétben vele felkel. Renor láttán teljesen kikerekedik a szeme. Megdörzsöli de a férfi csak ott van.*
- Renor..!! Te élsz?*kérdezi , hirtelen olyan hangnemben hogy: "Renor! Te élsz? hogy képzeled!?"*

*Meglepetten néz az előtte leborulni látszó nőre. Mielőtt megvizsgálhatná, KisAnna magához tér, és a nevét kiáltozza.
Döbbenten pislog, és megtapogatja magát.*
- Miért? Élek?
*Vigyorodik el.
Csak most jut el a tudatáig hogy mi történt vele.. már emlékszik.
Felsóhajt és Annára pillant.

A fiú is felébred a mellette lévő lány kiáltozásaira. Álmos képpel néz körbe, majd kimeredt szemmel bámul Renorra.*
- TE?! Ez hogy lehet??

- Titok. Az én titkom. Nah legyetek csendben, had aludjon Anna.

*Anna körülbelül egy fél napot alszik. Annyira kimerült hogy még akkor sem kelne fel, ha üstdobot vernének mellette. Már kora éjszaka van amikor felkel. Csak mozdul egyet, feje leesik a karjáról, összeszorítja a szemét. Lassan felemeli a fejét, és kezét a homlokához nyomja. Egy ideig csak támasztja a fejét, arcán piros csík jelzi hogy elnyomta míg aludt. Körbenéz a helyiségben. Nem lát senkit.*
- Anna.. Renor?*kérdezi de őket nem látja. Lassan felkel az asztaltól, de teljesen megmerevedtek a végtagjai, és visszaborul az asztalra. Felnyomja magát.*
- Ahh a lábam..*nyögi majd ismét elindul.*

*Renor pakolászott, és várta hogy Anna felkelljen.
A két kicsi azért nincs az épületben, mert elbóklászot valamerre.*
- Elmentek. Majd jönnek.
*Annaához lép és segít neki felállni.*
- Jól vagy? Kicsit elzsibbadhattál. Megmaszírozzalak?
*Kérdezi a nő fülébe súgva.*
- Persze csakis plátói alapon, ígérem.

*Amint Renor mellélép, onnantól számított 2 másodperc kell ahoz , hogy felfogja ki áll mellette.*
- Renor..*suttogja és átöleli a férfit. Elmosolyodik, és a férfi szemébe néz.*
- Az jót tenne... köszönöm..*mondja még mindig nagyon halkan. Nem meri szóbahozni a tegnapi napot, így másra tereli a szót.*
- Már este van? Nagyon kiütöttem magam..*jegyzi meg csak úgy magának.*

*Átöleli a nő derekát, kezdetnek pedig megmasszírozza a fenekét.*
- Nah jó.. akkor dőlj le valahova, hogy normálisan meg tudjalak masszírozni, mert állva nem nagyon fog menni.
*Mondja nőnek, miközben megpaskolja a fenekét.

*KisRenokrék addig is sétálnak, járkálnak.
A fiú nem igazán tudja, hogy hogy viszonyuljon a lányhoz.. amit látott a nagyoktól, az természetesen nagy hatással volt rá.. de.. most mit tegyen?
Szeme sarkából a lányra les.*

*Anna halkan felnevet.*
- Rendben, vigyázz.. felfekszem az asztalra..*azzal felül az asztalra majd hanyatt fekszik. Ha esetleg Renor ez furcsálná hát megmagyarázza.*
- A földre nem fekszem..

*KisAnna Renorral az erdőt járja.*
- Gondolod hogy vissza kéne mennünk?*kérdezi a fiút* elég sötét van..

*Renor teljes komolysággal megmozgatja ujjait, mint a nagy masszőrök.*
- A földre ne is..
*Bólint értően. Aztán előre nyúl, és elkezdi masszírozni a nőt.. Konkrétan Anna melleit.
Ha a nő esetleg tiltakozna rögtön magyarázatba fog.*
- Jó oka van annak, hogy ezt csinálom.
*Vigyorodik el.*
- Tudod ha nem csinálná elvesztené a ruganyosságát, és a szép formáját! Szóval én csak a te érdekedben teszem!

- Rendben..
*Bólint a fiú is.*
- Igazad van, menjünk.

*Anna szemei kissé kikerekednek. Ellenkezni próbál.. mert még mindig az jár a fejében hogy nem Renor nem hozzá való. Ahhoz hogy a mellét megmasszírozza, azért le is kell valamennyire vetkőztetnie felülről. Miközben Renor vetkőztetni próbál ellenkezni.*
- Renor ne... Nem kéne a.. tényleg...*és aztán elakad a szava, mert Renornak varázskezei vannak. Nem sokáig bírja tűrni ezt az egészet, szóval Renor a nyakánál fogva húzza magához és szenvedélyesen megcsókolja. Nagyon lassan, érzékien, közben egyre jobban invitálja fel magához a férfit, vagyinkább magára.*
- Hiányoztál..*súgja két csók között a férfi fülébe.*

*KisAnnáék nemsokára elérik a romot. Anna megáll a bejárat előtt.*
- Te is hallod?*kérdezi KisRenortól. Konkrétan Anna felnyögésére gondol.*

- Dehogy nem.. a te érdeked, hidd el.
*Duruzsolja a nő fülébe, majd a nyakát kezdi el csókolgatni.
A felsőt ügyesen, pillanatok alatt leveszi a nőről.*
- Pedig nem sokat voltam távol.
*A csókot természetesen viszonozza, miközben egyik keze lesiklik a nő combjára, és ott kezdi el simogatni.

KisRenor arcán ördögi mosoly jelenik meg.*
- Naná, hogy hallom..
*Vigyorog.*
- Gyerünk az ablakhoz! Lessük meg őket!
*Azzal rögtön az ablakhoz startol és beles rajta.*

*Anna felháborodva néz Renorra.*
- Még hogy nem sokat...*mondja kissé sértetten.*
- Majd meghaltam...*jegyzi meg de aztán kezei lecsúsznak egyenesen a férfi nadrágjába.*
- Tetszik a gatyód, nem adod nekem?*kérdezi szemtelenül, majd a férfi arcát kezdi el körbecsókolni.*

*KisAnna követi KisRenort. Belesnek az ablakon, és látják hogy Anna az asztalon fekszik, rajta meg Renor.*
- Ááá.. tudtam én! Tudtam hogy vaj van a fülük mögött!*mondja KisAnna de azért vigyorog.*
- Nah gyere Renor.. hagyjuk őket..

- Én meg meg is..
*Sóhajtja válaszul kéjesen a nő kényeztetésére.*
- Minek az.. neked? Ha.. annyira akarod.. a tied lehet..
*Egyre nehezebben veszi a levegőt. Kezével a nő hajába túr, másikkal maga felé fordítja az arcát, és kezdi el harapdálni a piros ajkakat.*

- Ó én nézni akartam..
*Dünnyögi vigyorogva, de azért otthagyja ő is az ablakot, és inkább Anna után megy.*

*Anna beveti a lábait is hogy lehúzza a férfiról a nadrágot. Nah ez mostmár az övé. Sajnos Renornak van mégegy nadrágja. Anna szenvedélyesen viszonozza a férfi csókjait miközben az alsónadrág alá nyúl.*
- Ez is.. az.. enyém ..lehet?*sóhajtja a csókok között és választ sem várva kezdi el lehúzni a férfiról az alsónadrágját.*
- Van cserébe.. egy.. szoknyám..*ajánlja fel.*
*Elkezdi kapkodni a levegőt, közben fedetlen keblei többször Renor mellkasához simulnak. Megkönnyebbülés amikor Renor végre magáévá teszi, szó szerint megkönnyebbülés. Ha Renor esetleg túl gyorsan mozogna felette akkor saját csípőjével lassítja le. Ő ki szeretné élvezni minden percét.*

*KisAnna egy távolabbi fához ül le, és a füvet tépdesi. Majd feláll és így szól Renorhoz.*
- Nem járunk egy kört? Ez eltart egy darabig...

*Nos Renos és Anna a továbbiakban nagyon jól elvan egymással. Gondoljunk csak bele milyen régen voltak már együtt.. ezzel az akciósorozattal ellesznek egy darabig....

- Hmm..
*Elgondolkozva néz a lányra, majd megszólal.*
- De épp te mondtad, hogy jöjjünk vissza, mert sötét van. Inkább csak menjünk odébb.
A fiú közben folyamatosan úgy áll, hogy minnél közelebb legyen Annához.
Végül egy nagyobb kődarabra ül le, és a lány keze után kap.*
- Gyere ülj le..
*Invitálja a saját ölébe.*

*KisAnna természetesen észleli hogy a fiú mindig közeledik hozzá, ő annál inkább távolodik tőle, próbál elslisszolni mellőle. Fel sem tűnik neki hogy a fiú leül, akkor kap csak észhez mikor Renor lerántja őt is , pontosan az ölébe. Hirtelen nagyon meglepődik, még mérgesnek lenni sincs ideje, így csak néhány másodperc múlva ad hangot elégedetlenségének.*
- Mégis mit képzelsz magadról?*kezdi sértett hangon.* Azt hitted elfelejtettem mekkora egy kéjsóvár vagy? Te.. te... *teljesen kipirul az arca idegességében* Szélhámos! *több szót nem pazarol a fiúra, ha kell hát egyedül jár egyet a sötét erdőben.. bár az nem lenne túl jó ötlet, mert ilyen sötétben könnyen el is tévedhet.*

*A fiú meglepetten pislog.
Mi a franc ez?? Egy lány visszautasítja?? Lehetetlen! Biztos csak egy álom.. méghozza rémálom!*
- Szélhámos??
*Nyögi döbbenten.
Hogy a francba fognak így összejönni, ha ez a lány ilyen?? Mit kezdjen vele?
Felugrik a romról, és Anna után szalad. Amikor melléér, megpróbálja megfogni a kezét.*
- Ugyan már.. csak félreismertél. Nem vagyok én olyan. Nah.. adsz egy csókot?
*Hajol közelebb, megnyerő mosollyal a képén.*

*Anna kirántja a kezét a fiú szorításából. Kissé mérgesen tekint rá. Renor nem hogy tudomásul venné a dolgot, még jobban nyomul.*
- Minek? Hogy eldicsekedhess azzal hogy engem is megkaptál?! Szállj le a fellegekből Renor! Átlátok rajtad! Csaló vagy!
*Azzal trappol tovább. Látni sem bírja Renort. Bízik benne hogy Anna által választott Renor, nem olyan mint ez a svindler. *

*Összeszorítja a száját, és úgy néz a lány után.
Kosarat kapott.. még soha.. soha.. DE NEM! Meg fogja szerezni!
~Mit gondol magáról ez a kis liba??~
Szemei összeszűkülnek a dühtől.
~Úgyis elkaplak!~
Fenyegeti meg a lány hátát az ujjával, majd sarkon fordul. Muszáj lesz taktikát változtatnia.. muszáj lesz..*

*Anna, mármint az idősebb Renor mellkasára támaszkodva figyeli a férfi minden egyes lélegzetvételét. Sejmes ujjaival Renor arcát simogatja, majd elkezdi apró csókokkal ébresztgetni az alvó férfit. Egyébként ő már hellyel közzel felöltözött, míg a férfi aludt, és észrevétlenül ki tudott bújni a karjai közül. *
*KisAnna nem került elő az este folyamán, és most, hogy reggel van, még mindig nem látni még csak a színét sem.*

*Renort nem könnyű felébreszteni.. az apró csókokra először nem is reagál. Később is csak elmosolyodik, majd magához ölelni a nőt. Beletúra dúsan leomló hajzuhatagba és megcsókolja Annát.*
- Hol is tartottunk?
*Vigyorodik el.
Azonban mielőtt összegabalyodnának még egyszer, - mert ugye az ilyen Renoron nem múlik - felöltözik.

Már készen van, amikor a fiú belép a helységbe.*
- Anna?
*Az egykedvűen vállat von, és a férfi elé áll.
Súgva, hogy csak Renor hallja, kérdez valamit, mire a férfi képén széles vigyor jelenik meg. Beleborzol fiatalabb önmaga hajába, aztán faképnél hagyja.
KisRenor értetlenül áll néhány másodpercig. Annára néz, és most a nő felé sompolyog. Amikor mellé ér, belékarol.*
- Beszélnünk kell..
*Húzza a sarok felé.
Mély levegőt vesz és a nő szemébe néz.*
- Hogy kell udvarolni?

*Érdeklődve nézegeti a két Renort miközben gombolgatja a blúzát. Elmosolyodik majd felhúzza a nadrágját is, nehogy KisRenorra valamiféle perverz hatást sugározzon. KisRenor elé áll és egy igen érdekes kérdést tesz fel neki. Látja a fiún hogy valami iszonyatosan fontos dolgot akar megbeszélni vele. A sarokban először csak megmerevedik majd lassan elmosolyodik.*
- Udvarolni... azt nem tudom.. de azt tudom hogy minek örül egy nő..*itt kicsit megemeli a hangját hogy még Renor is hallhassa.*
- Szereti ha odafigyelnek arra amit mond, ha megdicsérik a szépségét, ha a segítségére sietnek, szereti ha gondoskodnak róla, ha érzi hogy szeretik. Vigyél neki virágot, legyél vele figyelmes, egy nő megérzi ha udvarolnak neki. *beleborzol a fiú hajába.*
- Csak nem Annára hajtasz?
- Mi van velem?*lép be a lány érdeklődve, miközben egy papírt ráncigál elő a ruhája alól. Odalép KisRenor mellé és elé ejti a papírt.*
- Gratulálok... mostmár köröznek is... *mondja csalódott hangon. A papíron valóban egy "Alávaló gazemberről van szó, aki minden nőt megfektet és ellopja a pénzüket."*
*Anna Renor mellé oldalaz. Megfogja a karját.*
- Indulni kéne...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés