*Renor még az erdőben van, amikor távolról mintha kiáltozást hallott volna.
Szemeit összehúzza. Nem biztos benne, hogy hallotta, de azért megszaporázza lépteit.
Néhány másodperc és már ő is a szakadék szélén áll.
A látvány ami elé tárul néháyn másodpercre oda is fagyasztja a földhöz. Anna a híd egyik kötelébe kapaszkodva lóg, KisAnna pedig a túlsó oldalon kiáltozik.
Első gondolata a varázslás. Úgy a legbiztosabb.. mi lesz ha rámegy a hídra, Anna pedig leesik?
A varázslat nem sikerül.. semmi se történik. Miért pont most? Pont most kellett az erejének cserben hagynia!
Gondolkodás nélkül a hídra lép, és igyekszik minnél hamarabb elérni a nőhöz. Úgylépked, hogy minnél kevésbé inogjon a híd, nehogy a nő lezuhanjon, mert nehezíti a kapaszkodást.
Hihetetlennek tűnik, hogy elér odáig..
Letérdel a deszkára. A melett a kötél melett, amibe Anna kapaszkodik, észrevesz egy másikat. Az erősebbnek tűnik.
Lehajol megfogja, és annak segítségével elkezd lefelé mászni egészen addig, amíg egy vonalba nem kerül a nővel.*
- Anna! Próbálj meg átmásni hozzám!
*Kiáltja, miközben meglendíti kissé a kötelet, hogy elkaphassa azt is amibe a nő fogódzkodik.*
- Kapaszkodja belém erősen. Nem tudlak fogni, ha mászok.
*Egyre feljebb húzózkodik, mígnem elérik a deszkákat. Annának megpróbál segíteni a felmászásban, a fenekénél fogva nyomja fel a nőt.
Amikor Anna már fenn van, egyik kezével az egyik deszkát fogja meg, a másikkal pedig elkezdi feltolni magát.
Jobb térdét a keze mellé teszi a deszkára. Arcán megkönnyebbült mosoly jelenik meg, ami rá is fagy abban a pillanatban, amikor a korhadt deszka amelyen térdelt hatalmas roppanással széttörik a súlya alatt.
A másik kezében szorongatott kötél az, ami körülbelül két méternyi zuhanás után megtartja.
Mielőtt bárki is megkönnyebbülthetett volna, a kötél finom ropogással kezd elérni a férfi kezétől körülbelül fél méternyire.
Renor tekintete feljebb siklik Annára. Arcán szomorú mosoly jelenik meg.*
- Szeretlek..
*A kötél elpattan, a férfi pedig lezuhan a mélybe. A test csobbanása sokáig ott kísért a sziklák között.. a habok tajtékozva nyelik el a vízgyűrűket, és ragadják feneketlen mélységükbe.*

*Anna egy árnyékot pillant meg. Renor az. Elmosolyodik, még ebben a helyzetben is. Anna nem mond semmit, csak szó nélkül engedelmeskedik, amennyire csak tud. Sikerül átmásznia Renorhoz, és a férfi feltolja, így eléri a deszkákat. Anna feltornázza magát, és előrébb megy a deszkákon, hogy Renornak helyet adjon. A roppanásra lefagy, és hátrafordul, térdeltében. *
- Renooor!!*kiáltja és megfordul, de az a deszka amire akezét tenné már nincs, meginog a levegőben és visszahúzódik. A mélybe bámul, ahol Renor megakadt. Aggódva néz rá. Aztán Renor kimondja azt a szót amit soha életében nem tenne. Bár ne mondaná.. ez az egyetlen szó vészjóslóan hat arra.. le fog zuhanni. A kötél roppan, Anna körül megáll a világ... Utána kap.*
- NEE!!!*csobbanás, Anna már megint majdnem alig kapaszkodik.*
- Nee nee. Renor!!!*elindulnak a könnyei, de csak úgy patakzanak.*
- Le kell mennünk! Le kell mennünk érte!*nem törődik senkivel és semmivel, elindul, nem is elindul rohan le a hídról hogy keressen egy ösvényt ami lefelé vezet. Nem talál! Nincs leút... Térdreborul és kezébe temeti arcát.*
- Én vagyok az oka... én vagyok... miattam.... miattam...*zokogja, vígasztalhatatlan... Fájdalmas sírása közben elcsuklik a hangja folyton elcsuklik, csak egy dolog jár a fejében. Renor szerette őt.*

*KisRenor tanuja volt a történteknek. Az egészet a túloldalról figyelte.. addig amíg a férfi alatt be nem szakadt a deszka. Akkor rögtön a hídra rohant, hogy segíthessen.. de már túl későn.. túl későn..
A túlpartra érve döbbenten néz Annára, majd le a szakadékba.. a lent örvénylő vízre.*
- Basszus.. lezuhantam..
*Nyögi kábultan.*

*KisAnna mereven bámul az örvénylő vízbe.*
- Renor..*suttogja*
*Anna nem mozdul. Rázza a hideg és magát okolja.*
- Nem akarok élni..*sírja.* Nem akarok élni.. nem nem nem...*és elindul a szakadék felé. KisAnna kap utána.*
- Anna gyere vissza!*rántja vissza, és magához öleli. Anna eltaszítja magától.*
- Hagyj békén! Nem akarok élni tovább!
- Élned kell! Ő is így akarta!
- És meghalt... miattam!*zokogja Anna , nem tudja mi tévő legyen. Számára csak egy elfogadható válasz van. A halál.*

- Hé.. öö..
*Sajnos azzal nincs tisztában, hogy a nőt is Annának hívják, ezért a lányt szólítja meg.*
- ..Anna! Esetleg lemehetnénk.. hátha.. túlélte..
*Ő se hisz abban amit mond.*
- Ott arra le lehet menni..
*A nőhöz lép, és megpróbálja arra vezetni. Minnél távolabb a szakadéktól.*
- Ha megölöd magad, ő feleslegesen halt meg. Feleslegessé akarod tenni a halálát??

*KisAnna félreteszi a haragját ami KisRenor illeti és bólint.*
- Gyere Anna, menjünk.. *Elkezdik vezetgetni a nőt lefelé. Egyikük sem szól, mert mit lehetne szólni. KisAnna néha KisRenorra néz. Nem lehet kellemes ha látja hogy saját maga lezuhan.*
- Sajnálom..*mondja a fiúnak.* Nem gondoltam komolyan... ti tényleg.. Renor tényleg... királyfi volt!*mondja, tényleg sajnálja.*

*A fiú nem válaszol KisAnna szavaira. Mit válaszolhatna? Nem ismerte az idősebbik önmagát. Azt is csak nemrég fogadta el, hogy ő az.
Az út lassan lejteni kezd, majd kanyargóssá válik a sziklák között.
Néhány perces séta után a kavicsos parta érnek.. a sík, tiszta vízben a tükörsíma kövek között a nap megcsillan valamin..
Egy nyaklánc. Renoré.. volt.. Az a sárkányt formázó medál, amit mindig magánál hordott.*

*Lent a parton megtalálják Renor nyakláncát. Anna szó nnélkül a kezébe veszi és megforgatja a kezében. Elmosolyodik majd zsebreteszi a nyakláncot.*
- Menjünk vissza a romhoz.. Renor, te tudod merre kell menni ugye?*kérdezi Anna, és ha Renor is beleegyezik, akkor elindulnak vissza. Anna a továbbiakban egy árva szót sem szól. Nem eszik, nem iszik, ha kérdezik nem válaszol..*

- Igen. Persze..
*Bólint elgondolkozva.
Körbefordul a tengelye körül, aztán elindul egy másik irányba, mint amerről jöttek.*
- Erre hosszabb bár.. biztonságosabb.
*Mondja és vezeti a két nőt.
Körülbelül 25 percnyi séta után tűnnek fel a szemeik előtt a romok.*
- Itt vagyunk.

*Visszaértek. Anna leül egy fához odakint, és előveszi a nyakláncot. A továbbiakban csak ezt nézegeti a kezében, és nem érdekli senki és semmi. KisAnna aggódva néz hol kisRenorra hol Annára. Az ő hibája, ő így gondolja, mert ha nem vágja le a hisztit, ezt az egészet elkerülik. Most Anna boldogtalan, KisRenornak meghalt a nagyobbik éne.. ő minden baj forrása. Leül egy sarokba és maga elé mered. Hamar leszáll rájuk az este így. Anna nem alszik. Nem fog... csak nézegeti a nyakláncot, némán.*

*A fiú egy darabig figyeli hol a lányt, hol a nőt. Végül KisAnnához lép.*
- Gyere be. Jobb ha most magára hagyjuk.
*Mondja Annára pillantva, majd feláll, és az épületbe lép. Nem erőlteti a lány bejövetelét, hiszen sejti, hogy tart tőle.
Most az ő hangulata is elég nyomott.. elvégre.. nem mindenki nézi végig, hogy hogyan hal meg az idősebb éne.*

*KisAnna engedelmeskedik és KisRenorral tart. Ha Renor nem veszi tolakodásnak akkor mellé telepedik le, mivel elég hideg van, és most senki sem gyújt tüzet. Anna odakint nem mozdul.*
- Renor...*súgja miközben a nyakláncot nézegeti.*
- Miért?...*kérdezi, de nincs rá válasz. Teljesen leszáll az éj. Besötétedik. Anna leborul a két térdére, szorongatja a nyakláncot, de ébren van.*

*Éjfélre jár az idő, bagoly huhog egykedvűen az egyik ágon. Semmi se zavarja meg az erdő csöndjét, egészen mostanáig.*
- Hogy baszná meg az ég az összes hülyét aki szakadékot talált ki!
*Hallatszik egyelőre még igen távolról az átkozódás.
Léptek zaja, cuppogás neszei hallatszódnak.
A fák közül egy férfi alakja bontakozik ki. Szakadt ruhában. Az ingét valahol már elhagyta, csak nadrág van rajta.*
- A kedvenc ignem már oda! Most meg a szerencsét hozó ment tönkre! Annyira jellemző, komolyan mondom!
*Dünnyögi a férfi. Ekkor veszi észre Annát.*
- Jajj Anna, drágám, Anna! Hogy a francba kerültem ide? Képzeld.. hirtelen úgy benne voltam a vízben és azt se tudtam hogy mi van!

*Anna feltekint a hangok hallatán. Ismerősek neki, de jelenleg azt hiszi hogy képzelődik. Aztán Renor már mozgatja a bokrokat is, Anna fentebb csúszik és feláll. Renor megjelenik előtte és szitkozódik. Anna álla leesik, még a könnye is megszűnik folyni, de arcán jól látni hogy telesírta, szemei könnyesek, sőt, egész arca vizes.*
- Képzelődőm..*nyögi maga elé majd tesz egy tétova lépést Renor felé. Aztán nem tudja megállni! Ha csak képzelődik majd jól pofára esik és legalább felkel! Teljesn lendületből Renorhoz szalad és a nyakába borul.*
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek... *hajtogatja, és ami meglepi, hogy nem esett el.. Renor nem illúzió. Olyan szorosan öleli magához a férfit, hogy már már szinte megfojtja.*
- Ne haragudj rám, szeretlek Renor, szeretlek..*hajtogatja, és erősen beletúrja a fejét Renor vállába.*

*Renor döbbenten, kikerekedett szemekkel néz Annára.*
- Öö.. hát ennek nagyon örülök.
*Meglapogatja a nő hátát.*
- Dehogy haragszom! Szóval te tépted le rólam az inget? Ennyire be voltunk indulva? Nem is emlékszem.. De hogy hogy kerültem a vízbe, az még mindig rejtély. Biztos fürdés közben.. köhöm.. szóval jól éreztük magunkat, engem meg elkapott az ár. No nem baj aranyom, majd bepótoljuk ne aggódj.
*Paskolja meg a nő fenekét.*

*Anna nem is figyel nagyon hogy Renor mit mond. Csak öleli és el sem ereszti. Aztán a férfira néz.. valóban ő az? Vagy egy idegent ölelget? Feltekint Renorra, nem .. ez valóban ő.*
- Nem emlékszel?*kérdezi meglepődve, talán jobb ha elmondja neki?.*
- Renor... te.. vagyis... én... *kezdi , majd inkább visszabújik a férfi vállába.*
- Lezuhantál... a hídról... megmentettél... engem... és lezuhantál.. miattam...*tagolja , közben újra megindulnak a könnyei.*
- Renor ne haragudj rám! Szeretlek, kérlek ne haragudj rám!*könnyes arcát Renor vállába törli.*

*Értetlenül mered Annára.*
- Nem haragszom, mondtam már. Megesik az olyan, hogy két ember megkívánja egymást. Mii?! Hídon? Jesszus.. ha már hídon, akkor nem semmi. Onnan eshettem le a nagy hancúrban. Nah mindegy.. semmi gond.
*Közben elindul az épület felé. Mivel Anna őt ölelgeti, ezért vele együtt.
Amikor belép, döbbenten pislog néhányat.*
- Azta.. mi ez a pereputty? Hmm.. olyan ismerősek.. te.. hogy is hívnak? Pedig itt van a nyelvemen.. Nah mindegy..
*Beljebb oldalazik aztán megint megtorpan.*
- Nah várjunk.. van gyerekünk?
*Bámul elképedve Annára.*
- Sőt kettő is.. de jó.. tiszta anyja, meg apja.. nah jó én asszem alszok egy kicsit, mert rohadt fáradt vagyok.
*Mondja és leül egy székre.*
- Majd szóljatok ha..
*Azzal rohamosan elalszik.*

*Anna inkább meg sem szólal. Renor teljesen kiütötte magát. Amikor elalszik le is ül mellé.*
- Itt vagy.. megvagy... nincs semmi bajod...*nyugtatja magát, de ő nem tud elaludni. Renort figyeli. Míg a férfi alszik előveszi a nyakláncot és óvatosan visszaköti a nyakába. Egész este a férfit figyeli, ha csak egyszer is kihagy a lélegzete már felfigyel. Egy cseppet sem alszik. KisAnna nem igazán figyelt fel, mert alszik, majd reggel lesz neki meglepetés hogy Renor él.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés