*A lázálmon túllép. Viszont nagyon jól esik neki, illetve egyben meg is lepi, hogy Renor végig mellette volt. Ez nagyon jól esik neki. A fordításokra néz, Renor kusza betűit olvasva elmosolyodik. Olvasgatja, olvasgatja némelyiket kicsit hangosabban, úgy maga elé. Aztán egy kiszemeltet még kántálni is kezd mert úgy rímel.. de elront egy sort, ezért elveszíti eredeti értelmét és valami teljesen mást fog jelenteni. Persze ő erről nem tud, és folytatja.*

*Hallgatja Anna felolvasását. Ám ahogy elrontja az rögtön feltűnik neki. Az adott szóra bök mutatóujjával.*
- Ez itt Kae vagyis idő és..
*Nem tudja befejezni.
Megszédül, füle zúgni kezd. Csillagokat lát maga körül, és ugyanez történik Annával is. Ők úgy látják mintha egy örvény nyelné be magába, miközben a külső szemlélő csak annyit láthat, hogy Anna és Renor alakja hirtelen elmosódik, majd el is tűnik.

Amikor Renor újra talajt érez a lába alatt, meglepetten körülnéz. Egy város szélén állnak. Mellette Anna.*
- Mi a fene volt ez?? Hogy kerültünk ide? Nem teleportáltam..

*Anna feltekint , akkor szédül meg ő is. A különös utazás meglepi. Renor teleportálásakor nem ilyet szokott érezni. Aztán város szélére érkeznek. Anna feltápászkodik a földről, őt is meglepi a helyváltoztatást. A város ismerős neki..*
- Nem is az a kérdés..hol vagyunk... hanem hogy mikor?*teszi fel a kérdést, mikor meglátja hogy a 19 éves KisAnna ott szalad nem is messze tőlük, de amikor észreveszi őket, megáll egy pillanatra, majd nyílegyenest megindul.. Renor felé.*
- Szerelmeeemm!!*kiáltja már messziről.*
- Atyám..*nyögi Anna és már fordul is el KisAnna elől.*
- Ó drága szerelmem... bocs már nem tudom a neved.. de..visszatértél hozzám?*áradozik KisAnna és egyenesen letámadja Renort. Anna ujjain át odales.*
- Ne haragudj..*kér bocsánatot KisAnna helyett..* Már akkor is őrülten szerelmes voltam...*mondja magyarázatképp, miközben KisAnna nyalja falja Renort.*-

 Mikor??
*Lepődik meg a férfi, és körbefordul a sarkán.
Ekkor veszi észre ő is KisAnnát. Döbbenten bámul a lányra, majd a nőre. Már megint?? Aztán ezt a meglepettséget másik váltja fel.*
- MII????! Már nem is emlékszel a nevemre??
*Hördül fel.*
- Így váltogatod a pasijaidat, hogy már a nevem se tudod?
*Megbotránkozva csóvállja meg a fejét. Igen.. éppen ő.*

*Anna látni sem bírja egykori önmagát, szóval elindul serényen a város felé. Már úgyis alig emlékszik rá. *
- Jajj hát nem tökmindegy? *ellenkezik KisAnna nevetve* Ó hogy hiányoztál*ölelgeti tovább*
- Halálmágus!*ejti ki minden teljes méltósággal a megnevezést. Aztán észreveszi hogy Anna elindult a város felé.*
- Jajj hát még mindig nem szabadultál meg tőle? Vedd észre hogy csak én szeretlek! Élek-halok érted!*olvadozik Renor lábainál kisAnna.*

- Renor. A nevem Renor.
*Mondja lassan, tagoltan. Aztán elvigyorodik.*
- Elhiszem, nah gyere. Vagy akár maradhatsz is, ahogy jónak látod.
*Von vállat.*
- Mindenesetre én megyek.
*Mivel a lány is jön, ezért átöleli a derekát, és elindul a másik Anna után.*
- Hé Anna! Hát milyen cuki voltál. Ne szégyeld.
*Vigyorog derűsen.*

*Kár volt megmondani Renor nevét, mert mostantól csak ezt fogja hallani, még a csapból is ez fog folyni.*
- Jajj Renor.. Renor.. hát tudtam én, csak próbára tettelek.. Jajj Renor, milyen erős karod van! *simít végig rajta a lány.*
*Anna megfordul mentében és elereszt egy vigyort.*
- Jaja.. nagyon vicces! Azért kíváncsi volnék hogy KisRenor milyen volt!*majd visszafordul és megy tovább egyedül. *
- Fogalmam sincs miről beszéltek de imádom a hangod!*áradozik KisAnna, és ezek a szavak megint eljutnak Annához, aki már kínjában inkább bedugaszolja a füleit és énekelni kezd.*

*Renor még szélesebbre húzza a vigyort a képén.*
- Arra inkább ne légy kíváncsi.
*Nevet fel, sokatmondó tekintettel.
Kis Anát közelebb húzza magához, miközben mennek.*
- Látod? Az ilyen szövegek miatt lettem én egoista.
*Meggyorsítja lépteit, hogy beérhesse az elől magányosan sétáló nőt.*
- Ugyan már, most mi bajod? Bírlak. Nézd hogy rajongsz értem! Olyan aranyos.
*Vigyorog kajánul.*
- Amúgy most hova megyünk?

*KisAnna nem érti a nagyok dolgát, meg hogy mi azaz egoista.. meg még jó sok szót nem ismeri, dehát nem is nagyon izgatja amikor itt van álmai pasija! Hű, ez egy megtestesült isten! Annyira de annyira imádja!! *
- Meg ne erőszakold út közben*fordul hátra Anna, és látja hogy Renor más is szorosabban ölelgeti a mellette rózsafelhőben úszó KisAnnát. Azért némi féltékenységet is fel lehet lelni szavai mögött.*
- Miért? Sajnálnád hogy nem téged akar?*csipkelődik KisAnna.*
- Argh!*mérgelődik Anna de inkább nem szól vissza.*
- Látszik hogy nem volt rendes családom aki megneveljen..*jegyzi meg csak úgy magának.*
- Ó Renor! Hol a lovad? Minden hercegnek van lova! Te fogsz engem megszöktetni innen! Egy szép fekete paripán! Ugye Renor? Ugye úgy lesz?
*Anna tovább bandulok, és elérik a várost. Kis koszos porfészek, többnyire csövesek, iszákosok, semmirekellők lakják, becsületes emberrel aligha talákozhatnak.*
- Újra itt..*sóhatja Anna.*-

 Dehogy. Ilyet feltételeznél rólam??
*Néz nagy, csodálkozó szemekkel Annára.*
- Keresnék előtte egy fogadót.
*Vigyorodik el szemtelenül, majd KisAnnára néz.*
- Persze, hogy úgy lesz. Van is lovam, csak éppen máshol legelészik.
*Gonosz gonosz kérdés fogalmazódik meg fejében.. és fel is teszi.*
- Szeretsz lovagolni, drágám?
*Vigyorog ártatlan szemekkel.*

*Anna majdnem elesik a kérdés hallatán. Nah ez neki több volt a soknál. Főleg hogy egyből eszébejut azaz este amikor az a perverz részeg disznó megerőszakolta. Mit sejtheti ezt KisAnna, akinek még szembe kell majd ezzel néznie, napokon belül? Anna nem szól semmit, csak futásnak ered, és hamarosan eltűnik a páros szeme elől. KisAnna vigyorogva néz utána. Nah végre csak az övé a herceg!*
- Jajj tudtam én hogy van lovad Renor! Jajj Renor, Renor!*áradozik szüntelen. Renor így, Renor úgy.. Aztán a kérdésen elneveti magát.*
- Persze hogy szeretek lovagolni! Sőt! Imádok lovagolni!*mondja* de ígérem ha megmentesz majd úgy teszek mintha nem tudnék.. és akkor jajj*csapja össze a kezét* akkor majd olyan lesz mintha megmentenéd az életem! Én hős lovagom!*nyom egy puszit Renor arcára.*

*Meglepetten néz Anna utána. Nem érti mi ütött a nőbe.*
- Menjünk utána. Te ismered a várost. Keressük meg, és akkor megmentelek. Áll az alku?
*Közben már sieteős léptekkel el is indul arra, ahol Anna eltűnt.*

*KisAnna megforgatja a szemeit.*
- Cajjmár... nah jó..*egyezik bele és elkezdi ő is szaporábban szedni a lábait.*
*Anna egy tóhoz érkezik. Jól tudja hogy itt van. Lelassítja lépteit, kapkodja a levegőt. Lassan sétálja körbe a tavat, aztán egy közeli fához lép. Leguggol , tenyerét a fa törzsére simítja.*
*KisAnna sem tudja merre mehetett nagyobbik éne, de nagyon nem is érdekli.*
- Jajj Renor! Hagyjuk! Úgysem találjuk meg!*veti oda, majd megpillantja a távoli tavat.*
- Hé.. nem az az?*lendíti arra a karját ahol valóban Anna van.*
- Támasztja a fát .. vagy mit csinál..*szűkíti össze a szemét a kisebbik*

- Nem hagyjuk.
*Vág a lány szavába ellenkezést nem tűrő hangon.*
- Akkor viszlek, ha ő is jön. Különben itt maradsz.
*Renor is észreveszi a tavat, majd nemsokára Annát is. Arrafele irányítja lépteit, amerre a nő áll.*
- Anna! Miért futottál el?
*Kérdezi a nő mellé lépve. Óvatosan belekarol, hogy megakadályozza az esetleges továbbfutást.*
- Ki kell derítenünk, hogy hogyan juthatunk vissza.

*Anna feltekint és ellöki magát a fától.*
- Nem bírtam hallagatni a szövegeteket..*vallja be töredelmesen. Nem akar elszaladni.. amíg olyat nem hall amitől falnak megy.*
- Igen az nem ártana...*jegyzi meg Anna.*
*KisAnna meg Renorba karol és elhúzza Anna mellől.*
- Ugye magaddal viszel Renor? Vigyél magaddal!! Lééégyszíí!!! *rimánkodik neki* Ülhetek a lovadon?
*Anna KisAnnára néz.. ahogyan az odáig meg vissza van Renorért.*
- Magunkkal visszük?*kérdezi meglepődve Anna*

- Bocsi..
*Néz bánkódó szemekkel Annára.*
- Viszlek ne izgulj.
*Nyugtatja meg a lányt. Anna meglepettsége láttán viszont elvigyorodik.*
- Ugyan, ugyan Anna.. csak nem féltékeny vagy?
*Hajol közel a nőhöz vigyorogva.*
- Hiszen ő is te vagy. Kis, aranyos, de ugyanannyira vonzó változatban.

*Anna Renor felé mozdítja a fejét, így nagyon , nagyon közel kerülnek egymáshoz arcaik.*
- Nem vagyok féltékeny*sziszegi.. féltékeny.*
*KisAnna összecsapja kezeit.*
- Ez az! Ez az! Hol a lovad? Ülhetek az öledbe?
- Anna!*szól rá Anna, mert ő már hallgatni sem bírja a kis szemtelent.*
- Mi van?*kérdez vissza a kisebbik majd elvonja Renort Anna mellől.*
- Ó Renor, én mondtam hogy hagyjuk itt! Nem megmondtam?

*Széles vigyor telepedik a képére.*
- Szóval féltékeny vagy.. magadra.
*Jegyzi meg derűsen.*
- Te csak higgadj le.
*Inti le KisAnnát.*
- Ha nem nyugszol bele, hogy ő is jön, akkor a végén te leszel ittfelejtve.
*Mélyet sóhajt, és a város felé fordul.*
- Először is visszamegyünk. Veszünk lovat. Nekem van sajátom, de nektek is kell. Mennyi pénz van nálatok?
*Kérdezi miközben zsebeiben kutat. Végül nála csak annyi van, hogy épphogy tudnak belőle venni egy lovat.*

*KisAnna teljesen kikel magából.*
- Nem hagyhatsz itt! Megígérted!*még könnybe is lábad a szeme.*
*Anna is átkutatja a zsebeit, nála nincs egy fitying sem. KisAnnánál viszont van.. de hülye lesz bevallani mikor utazhat egy lovon Renorral. *
- Nálam sincs!*mondja KisAnna és buzgón rázza a fejét.*
- Szóval csak egy lovat tudunk venni*mondja Anna miközben visszafelé mennek.*
- Bizony!*vigyorog KisAnna * Szóval valaki Renorral utazik....*pillázik Renor felé.*
- Remélem tudsz lovagolni!*jegyzi meg Anna majd elereszt egy mosolyt.*
- Én megyek Renorral! Én! Nekem kell vele menni!
- Ha te mondod..*hagyja rá Anna, miközben elérik a város közepét.*

- Jól van, jól van.
*Még mielőtt a városba érnek megidézi szokott paciját, amit mindig árnyékba rejtve "hord" magánál. Az éjfekete csődört a kantárnál fogva vezeti a városig.
KisAnna bizonyára tudja, hogy hol lehet lovat venni, vagy ha nem, hát majd valakit megkérdeznek, és azt útbaigazítja őket.
Lehet válogatni.. mivel Renornál van a pénz, ezért a férfi egy gyönyörű, csokoládébarna kancát vesz meg. Fizet, majd két lovat kezd el vezetni a város határáig.*
- Nah.. felszállás.

*Amikor már megvan a két ló, KisAnna elámul.*
- Aztaaa.. micsoda paci!*Ámul el Renor lovát nézve és megbűvölten elindul felé. Anna közben Renorhoz lép.*
- Aztán vigyázz .. rám..*néz KisAnna felé majd ismét Renorhoz, és ad neki egy csókot. KisAnna szerencsére nem látta.. ha látná, lehet hisztirohamban törne ki. Aztán Anna eltávolodik és megindul a barna kanca felé.*
- Jössz már? Segíts fel!*toporkézok a fekete lónál KisAnna.*

- Vigyázok..
*Sóhajtja, és természetesen visszacsókol. Bár nem szívesen hagyja abba, a nő ellép tőle.
KisAnna mellé megy, és fellendül a lóra. Aztán lehajol, és a lányt a derekánál fogva emeli maga elé.*
- Nah.. akkor ideje indulni.
*Mondja miután Anna is a nyeregben ül.*
- Valahogy csak ki kell derítenünk, hogy hogyan jutunk vissza.
*A fekete csődört egy csípőlökéssel indítja meg, mire a ló rögtön vágtába csap. Néhány perces futás után, azonban lassulni kezdenek a patások, és léptetésre váltanak.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés