Este 10 körül egy férfi ront be az irodába.
- Megvannak uram! Melrose! - nyomja rá az ujját a térképre.
- Akkor mire vár? Indulunk! Ja és hozzon rágót!
- Mivan?
- Mi az hogy „mivan"? Hozzon egy csomag frutty-s rágót!
- Igenis…
- Mindjárt megyek…
Pár másodperc múlva a férfi eltunik és egy másik férfi érkezik. Szemfogai ismerosen csillannak a fényben. Lassan a bíróhoz lép és leemeli a köpenyét.
- Ne feledje! Élve kellenek!
- Igenis uram! Élve…
- Hol a karköto? Ugye vigyázott rá… ugye megcsinálta?
- Persze - és a bíró elovesz egy kis nylont, amiben a karköto immár hiányos gyöngyszemekkel kiegészülve, régi fényében ragyog.
- Remek… remek… öröm magával üzletelni Mr. Srown. - felelt a férfi és olyan gyorsan tunt el amilye gyorsan érkezett.
Estefelé Elenának tele lett a gatyó. Ne tessék félreérteni, csak iszonyatosan félt. Mondjuk ez nem is csoda, hiszen még mindig nem találtak másik utat és lassan besötétedett. 12 óra tájban egy csapat szirénázó rendorautó érkezett a kis tisztásra. Élén a bíróval. Elena és Dimitry egyszerre álltak fel a fa tövétol, ahhol leültek.
- Bármi legyen.. neked túl kell élned - suttogta Dimitry Elenának.
Mért? Mért pont nekem? Egy kupac sz@rt nem ér az életem - gondolta magában Elena de most képtelen volt megszólalni.
- Elena Gortez, letartóztatom ártatlan ember ölés és menekülés vádjával. - mondta emelt hangon a bíró.
Érdekes hogy a rudi ügyet nem említi - gondolja magában Elena és már nyújtaná a kezét hogy uccu adják rá a bilincset és már itt se legyen. De Dimitry elé áll.
Hirtelen rengeteg ember jön elo. Sátrakból. Innen - onnan. Mindnek vörösen ízzik a szeme. Mintha nem is emberek volnának. A rendorök mintha kicsit hátrálnának, fegyvert szegeznek a jövevényekre, akik Elena elé állnak, így védve ot.
- Óhó.. - mondja a bíró - hát ennyien véditek ezt a gyilkost? Megölt egy lányt! - ordibálja - egy ártatlan lányt!
- Távozzon, amíg teheti - mondja nyugodtan Dimitry.

- Te csak ne oktassál engem jó? - mondja a bíró - engedjék ide a lányt!
Elena nem hitt a szemének. Az a sok ember. Az a sok lány, fiú, no és férfi. Mind-mind hirtelen a semmibe vesztek. Helyettük farkasok százait látta maga körül. Mintha sosem lettek volna ott emberek. Rengeteg farkas, és mind vicsorogva álltak védelmezve Elenát. Elena alig mert maga mellé nézni. Vajon Dimitry is? O is farkas? Lassa odanézett… volna, ha valami más le nem köti figyelmét. Egy csomag frutty-s rágó… Olyan ártatlanul fityegett a bíró kezében, olyan védtelenül. A bíró kiejtette kezébol. Nem is csoda, hisz a látvány, amit a farkasok produkáltak nem volt semmi. Elena lassan kilépett a tömeg közül, és mint aki meg van buvölve haladt a rágó felé. Aztán már majdnem elérte, mikor egy óriási puffanást hallott. Egy fegyver elsült. Hirtelen a földre zuhant. Valaki lerántotta. De nem volt jó az idozítés. Érezte hogy egyre jobban fázik, és nem mert lenézni a hasára. Félt attól amit láthat. Érezte hogy valaki védelmezon öleli és nyugtató szavakat súg fülében. Érezte.. hogy baj van. Érezte, hogy körülötte nagy harc folyik. Még halkan hallotta a kiabált szavakat. A bírót aki valüszínuleg menekülni próbált. A farkasok üvöltését. A fegyverek csattanását.
- Fázom…- nyögte ki és szemei lassan lecsukódtak.
- Elena! Ne!

Farkasok sírása hallatszik messze mindenhol. Vonyítanak. Sírás, mely keserves. Sírás, mely fájdalmas. Elena egy ágyon melyet százan állnak körbe. Egy férfi aki fogja a hideg kezet. És egy könnycsepp mely folyik végig arcán.
- Eros vagy! Meg tudod csinálni! Tudom.. bízunk benned. Elena.. gyere vissza. Kérlek! Hercegno…. Farkasok Hercegnoje… Királyném…Mintha valaki szándékosan szeretné elszorítani a vérkeringését. Kicsit megmozgatja a kezét. Alig bírja. Egész testében el van gémberedve. Olyan mintha kapásból minden tagját levághatnák, akkor sem érezné meg. Szemeit meg pláne nem bírja kinyitni. Valaki ott van mellette. Csak azt nem látja ki az. Megpróbálja kinyitni a szemét. Nagyon lassan. Homályokban lát. Olyan ismeros ez az alak, de vajon kicsoda?
- Dimitry?
Szólítja meg az idegent. A válasz félelmetes.
- Nem… Nem , kedves Elena…
Elena összébb húzza a szemét, hátha akkor lát valamit. Kicsit élesedik a kép, és egybol felismeri a furcsán nagy szemfogakkal rendelkezo férfit.
- Ki maga? - nyögi.
- Derek… a vámpírok küldöttje. - mondja a férfi. Elena már így is eléggé sokkos állapotban van, hát még hogy ez a férfi ott van mellette, aki ráadásul vámpír. Mostmár elhiszi a meséket. Még ha azt mondják, hogy a Piroska és farkasban, a Piroska vad, vérengzo vérfarkas volt, még azt is.
- Mit akar?
- Nem ismeri a mesét, ugye kedves? Akkor engedje, meg hogy bevezessem a részletekbe… fenség.
Elena a fenség szóra még jobban összeráncolná a szemét, de ennél jobban már nem tudja.
- Hajdanok hajdanán, mikor még a vámpírok gondtalanul lakmározhattak az emberekbol. Nem volt gondunk. Annyit ettünk amennyit megkívántunk. Faltunk. Habzsoltunk! Elvettünk mindent, ami kellett! Az emberek száma megcsappant, de mi nem törodtünk ezzel. Aztán egy orült tudós, aki az irháját akarta védeni, azt állította, tudja, mivel tudja megvédeni az emberiséget. A vámpírok nem gondolták, hogy veszélyes lehet. Ez a tudós létrehozott egy olyan fajt, mely bírja a napfényt. Egy olyan fajt, mely ádázul utálja a vámpírokat. Elso kísérletét a saját kutyáján végezte el. A leghuségesebb társán, és ami még fontos… az egyetlen társán… Még o sem tudta, milyen szörnyet teremt. Belehalt, saját kutyája ölte meg.
Aztán továbbfolytak a napok. A vámpírok tovább öltek, míg az a fenevad is kiszabadult a világba. Nem is érdekelt volna minket.. de egy napon. Ez a fenevad, megölt egy vámpírt. Veszélyt jelentett mind az emberekre, mind a vámpírokra. A vámpírok feldühödtek. „Valaki megeszi elolük a lakomát? És még saját fajtájukat is pusztítja?" Ez több volt a soknál. Azonnal cselekedni kellett, és megölni azt a fenevadat. Néhány tudatlan felkutató rátalált a tudós papírjaira. Ok is az irhájukat akarták védeni, így úgy gondolták, létrehoznak egy fenevadat. De mivel a tudós kutyájával nem járt jól a világ, próbáltak olyan DNS-t összeállítani, mely nem ragadozó, csak a vámpírok ellen viselkedik szörnyetegként. Míg ezen munkálkodtak, a fenevad rengeteg vámpírt és embert megölt. Az elso vérfarkas neve Farkas volt. Az elso vérfarkas, aki felvette a küzdelmet a vámpírok ellen az emberek irányításával.
Mondanom sem kell.. ot további vérfarkasok követték. Egyre jobbak, és tökéletesebbek lettek. Nem ártott nekik a napfény. Nappal ember képében mászkálhattak. Szövetséget kötöttek az emberekkel. Örök hálára kötelezték magukat, és istenítették az embereket, amiért létrehozták oket. És hogy jön maga ide kedves?
A fekete gyöngysorok… el vannak átkozva. Az aki birtokában helyezi irányítani tudja a vérfarkasokat. Csodálatos valóban, de egyben veszélyes is lehet. Ugyanis ha vámpír kezébe kerül, azzal felborul az egyensúly. Az emberek magukra maradnak és a vérfarkasok egytol-egyig meghalnak…
Maga az egyetlen esélyük, érti? Ha maga meghal… meghal a remény is. Mert maga a kiválasztott, amióta megszületett.
Elena még mindig nem értette, hogy neki ezt miért kellett végighallgatni. Hogy miért nem halhat meg békében. És hogy mit keres ez a férfi itt.
- Most azt kérdezi én mit csinálok itt? Pedig egyszeru édes. Elviszem innen… meg kell akadályoznom, hogy beteljesedjék a jóslat.
- A jóslat? - kérdez vissza - maga nem említett jóslatot…
Hirtelen nagy robajjal törik be a valószínuleg ajtót. A vámpír mintha fújna valakire. Aztán dulakodás…

-Maga idióta segfej! Hogy lehet ennyire béna? Jézusom! - még a csukott iroda ajtó sem tudta nem átszűrni azt a hangzavart ami a teremben támadt.
-Értse már meg hogy nem én lőttem rá a lányra!
-Megmondtam hogy élve kellennek! Megmondtam!
-Ide figyeljen Derek!
-Nem! Maga figyeljen ide! Maga figyeljen és rendesen ám! Az egyik béna embere rálőtt az egyetlen emberre aki irányítani tudja azokat a dögöket, ergo ha meghal akkor a fenevadak fellázadnak és rátámadnak az összes vámpírra aki az útjukba akad, ergó az nekünk nagyon nem jó, ergó nekem el kellett mennem hozzá hogy elhozzam ide mielőtt meghal, ergó nagyon nagy veszélynek tettem ki magam , ergó...
-Abbahagyná márt ezt a sok ergót? Ne latinul beszéljen nekem...
-Egyetlen egy dolog miatt nem ölöm meg magát... mert maga az egyetlen, aki akkora barom volt hogy hivatalban dolgozik és ennek ellenére egy perc alatt elfogadta az ajánlatom.
A bíró feje piros paprikában díszelgett. Derek nyugodt arccal nézett vissza rá. Ujjai között egy üveggolyót forgatott és kapzsin eltette a zsebébe.
-Megmondom mi lesz - kezdte a bíró.
-Nem! Én mondom meg hogy mi lesz! - vágott közbe Derek - Egy esélyt elfucseráltunk. Nem szabad engednünk hogy a lány ismét erejében legyen, viszont nem engedhetjük hogy meghaljon.
-Akkor?
Derek egy csomag fruttys rágóra emelte tekintetét ami ott hevert az asztalon. A bíró követte a tekintetet.Mindkettőnek egyszerre húzódott mosolyra a szája...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés