Hamar besötétedett és eltelt a nap. Elena börtönben csücsült, és csak annyi jó dolgot látott a dologban hogy a villanyszámlás biztosan nem itt fogja keresni, így azt megúszta. Aggódott Lunáért, vajon mit csinál otthon egyedül? Holnap biztosan élet fogytiglant kap és akkor a cica kereshet magának egy másik gazdit. De hogy bizonyítsa be hogy o ártatlan. O nem ölt embert, esze ágában sem volt soha. Bár ezek után a bíró urat szívesen felnégyelné.Éjfél tájban valami furcsa dolog történt. Mindenki aludt már. Elena is, csak arra riadt fel hogy valaki befogja a száját. Kiabált volna, de mivel már így is a rendorségen van, nem látta sok értelmét. A férfi, mert keze tapintásából biztosan leszurte hogy férfi fogta be a száját, valamit suttogott a fülébe.
- Kiviszlek…
Csak az volt a furcsa hogy Elena elképzelni sem tudta, hogy jött be a férfi egy olyan ketrecen, amin maximum egy nagyon sovány macska befér. Hát, akkor hogy a csudába viszi ki? A férfi elkezdett bütykölni a zárral, míg Elena lelkére kötötte, hogy nem fog kiabálni. Lassan kinyílt az ajtó és amilyen gyorsan, és halkan csak lehetett eltuntek onnan. Elena már csak akkor mert megszólalni, mikor mérföldekre onnan egy motor hátsó ülésén, fújta a haját a szél.
- Kösz! De ki vagy te?
- Attól tartok, ha megmondanám, nem hinnél nekem - válaszolt a férfi.
- Hidd el.. sok meglepo dologgal találkoztam már, pedig én csak egy újságkihordó vagyok. Szóval… ki vagy te?
- Majd elmondom, ha megérkeztünk…
- Ja.. jó.. egyébként hova is megyünk? Tudod nem szeretek sok idore távol maradni az otthonomtól.. ott van a cicám.. meg ugye a rágó utánpótlás is kérdéses…
- Ahová megyünk, ott nincs szükség rágóra…
Hát ez bekattant - gondolta a lány - rágóra mindig és minden helyzetben szükség van!
Gyorsan megmatatta a zsebét hogy van e még benne fruttys rágó, de csalódottan engedte le kezét…
- Nincs..
- Mi nincs? - kérdezett vissza a férfi.
Választ már nem kapott mert megérkeztek. Egy nagyon sötét helyre - ahogyan Elena gondolta , de arra nem gondolt hogy hajnali 1 óra van, és azért van sötét.
- Elhoztam! - mondta a férfi és Elenát maga elé tolta.
- Ki hoztál el? - kérdezte Elena miközben tettetett mosoly húzódott arcára. Szemben állt egy csomó emberrel. Fiúkkal és lányokkal… idosebbekkel és fiatalokkal. Csak nézett rájuk, mint egy kiló megromlott sajtra, azok meg furcsa mód ugyanúgy néztek vissza rá.
- Biztosan o az? - kérdezte az egyik idosebb férfi.
- Biztos - válaszolt - tegnap hajnalban megölt egy zendülot..
- Nah ácsi bácsi! - szólt közbe Elena - nem öltem meg senkit oké? Mi a szent szarról beszéltek? Milyen zendülo? És ki akinek a kije? Vagy mivan? Nézzék - fordult a tömeghez - én csak haza akarok menni, bekapni egy szelet pizzát, aminek mindig odaadom a sajtot a tetejérol Lunának…- erre haláli csend lett hirtelen, majd óriási kacagásban tört ki az egész banda.
- Most meg mi van? - néz értetlenül a lány.
- Lunának? - kérdezi röhögo görcse közben az egyik lány.
- Igen… mert?
- Annak a Lunának?
- Nah jó tudjátok mit? Halvány lila gozöm nincs mirol hablatyoltok, de egyet tudok.. nagyon nem vágom. Szóval én most haza megyek…
- Nem mész te sehova - állította meg a férfi, aki kimentette.
- Már hogyne mennék? Hazamegyek!
- De hisz itthon vagy…
A lány mosolyra húzta száját. Amolyan gúnyos mosolyra.
- Ja.. és te vagy a cicám mi? Hát röhögnöm kell… - mondja és erre a kijelentésére a tömeg még jobban nevetni kezdett.
- Hát az igazat megvallva… - kezdte a férfi és mintha elpirult volna kissé a füle töve.
Elena arcáról egybol leolvadt a mosoly.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés