Renor Verin

*Hogy őszinték legyünk, most aztán jól kialudta magát. Egy kicsit sem fáradt, viszont abban nem biztos, hogy a tegnapi napból mi volt álom, és mi valóság. Nem is szelektál sokáig, egyszerűen csak vállat von.
~Majd kiderül..~
`Felkiáltással` lép ki a szobájából. Az udvaron még ásít egy hatalmasat, és beleborzol a hajába. Eszébe villan, hogy talán levághatná már.. aztán persze elveti. Majd kikéri mások véleményét is..
Eléri a fogadót, belép. Az ajtó feltárul, és talán már nem kell bemutatni az érkező törzsvendéget. Mert Renort már nyugodt szívvel lehet annak mondani.
Megszokott fal melletti asztalához ül le, majd magához int egy impet.*
- Egy po.. egy kup.. páli.. wisk..
*Megrázza a fejét, hogy el tudja dönteni mit is akar nagy hirtelenjében.*
- A szokásost..
*Marad végül a bornál, és odapendít néhány aranyat a lénynek.
Lábait feldobja az asztalra. Bár így bakancsaitól nem sokat lát, de ez nem is zavarja. Zöld ingét visel, fekete nadrággal. Köpeny nincs rajta. Hangsúlyozzuk nincs rajta.. sőt fegyver se.*

Marisha

*Kezd lehűlni a levegő, és nem csak ez az oka annak hogy komédiáslányunkat a hideg rázza. A Pegazus felé közeledik hátán egy nagyobb batyuval amiben szerény holmija van. Mostmár tényleg szerény mert egy csomó dolgot el kellett adnia. Egy: Nem cipelheti csak úgy magával, Kettő: bizony egy komédiás élete nagyon ingadozó, egyszer hopp, másszor kopp... most írjuk a kopp című fejezetet a lány életében. Magára húzza jól a kabátot, fejére a csuklya. Még talán a batyus is szorosabban öleli magához. Kétség sem fér hozzá. Valamit elkapott és most beteg, lázas. A Pega ajtójában még homlokához szorítja kézfejét. Talán meg akar róla győződni hogy nem lázas, és nem kell forró teát rendelnie. Tévednie kell... Nagy sóhaj hagyja el törékeny testét majd belöki az ajtót. Egy kósza pillantást vet a bentlevőkre. Amúgy is kipirult arcára újabb pír rétegeződik amint felismeri az egyik asztalnál azt a férfit akit pár hete még nyárson is szívesebben látott volna. Kissé megremeg szempillája, ajkába harap, elfordítja tekintetét a csuklyával takarva arcát. Talán még nem ismerte fel a férfi. Miért botlik vele folyton össze? Ha jól látta egy csinos lánnyal beszélget. Összeszorítja szemeit, darabosan indítja meg lépteit a pult felé. Ott lelassít és leereszti válláról a batyut. Kissé megköszörüli a torkát. Nem tud megszólalni, folyton vissza akar tekinteni a férfi asztalához.*
- Egy... forró teát...*nyögi ki végül, mert a bor most nem segít rajta sajnos. Tekintetét a pultra szegezi, és próbálja ott tartani.*

Renor Verin

Az ajtó újra és újra nyílik. Egyre több a vendég.. az belépő ismerősnek tűnik számára.. sőt..
Tekintetével végigköveti a lány mozgását egészen a pultig. Egyre biztosabb abban, hogy kit lát..
Megissza maradék borát, majd feláll az asztaltól, és a pult felé indul. Ott háttal nekidől a lány mellett, és úgy tesz, mintha a vendégeket szemlélné.*
- Üdv.. kisasszony..
*Továbbra sem néz a lányra.*
- Már azt hittem örökre elveszett az időben..
*Jegyzi meg, és hangjában mintha valami rosszallás is lenne..*

Marisha

*Makacsul bámulja a pult asztalának repedt vonalait. Mintha a percek lelassultak volna. Arra számít hogy hamarosan felszabadult kacagás üti meg a fülét, attól az asztaltól. Hogy ott mögötte folyik a dínom dánom, a lány édesgető szavakat suttog a férfi fülébe miközben hajával kezd babrálni és cirógatja a nyakát. Gondolatai közben erősen megszorítja a poharat amit az imp már letett elé. Kezét felperzseli a forró teás pohár. Nem törődik vele, úgymond fel sem tűnik neki hogy szinte a "tűzzel játszik". Végignyal szája peremén. Teljesen kiszáradt a szája , az arcát már meg sem meri érinteni, biztosan tűz forró.
Az ajtó nyílása és csukódása csak valami távoli zajként visszhangozva jut el tudatáig. A percek viszont amik irtó lassan telnek óriási lármát keltve kattognak tudatában. Csak meredten bámul az asztalra és szorongatja a teát, ami így nem fog használni ha nem issza meg még melegen.
Valaki mellé szegődik. A hang ami megüti fülét csak percekkel később cseng ki fejében. Kissé összerezzen. A hang, ami bármíly gonoszság vagy rosszindulat ellenére meleg áradatként éri ebben a hidegben. Lassan megmozdul , de csak a feje. Maga mellé tekint. A csuklya félig takarja arcát, a másikat viszont nem. Így látni a nagy barna szemet az alatta húzódó piros pírt, a tűzvörös ajkat. A férfi szavai értelmetvesztve hagyják el fülét. Csak néz rá néhány percig de a férfi még arra sem méltatja hogy ránézzen. Így lassan visszafordul a repedésekhez. Mégsem hagyhatja szó nélkül a férfit.*
- Neked is... szép jó estét...

Renor Verin

*Hát úgy tűnik nem nagyon reagálták le szavait. Pedig milyen mély értelműek voltak..
Fejét nem fordítja a lány felé, csak szeme sarkából figyeli a mozdulatait. Vagyis azt, hogy görcsösen fog egy poharat, illetve, hogy bámulja a pultot.
Elgondolkozva hümmög egyet, mikoron a lány szintén köszönti.. és ennyi.. ennyi? Hörr..
Ellöki magát a pulttól, és ugyanebből a lendületből megfordul, és rákönyököl. Állát az öklére támasztja, és szótlanul figyeli a csuklyát.. mivel az arcból nem sokat lát.*
- Nem kívánsz leülni?
*Érdeklődik a lánytól. Szívesen ellegyezne az orra előtt, hogy vajon ébren van e még, de ezt a manővert inkább kihagyja.*
- Hmm?
*Várakozásteljesen nézi a csuklyát. Ilyen türelmes szinte még sose volt. Ahogy a mondás tartja: türelem rózsát terem.. no de neki már egy egész rúzsalugasa van!*

Marisha

*Természetesen nem kerüli el figyelmét a férfi helyzetváltoztatása. Továbbra is a pultot szemléli. A férfi szavaira viszont ismét késztetést érez magában hogy feltekintsen. A csuklya megint látszatni engedi az arcot, csak úgy mint az előbb. Nehéz megtenni, mégis belenéz Renor szemeibe. Kezei megremegnek a teás poháron. Nyel egyet és csak utána nyitja szóra ajkát.*
- .. Köszönöm.. nem..*válaszol teljesen udvariasan, majd lassan elfordítja tekintetét, kezei lecsúsznak a pohárról . Lenyúl a batyuért feldobja a hátára, majd még gyszer visszanéz. Mondani szeretne valamit. Nem is mondani.. inkább kiabálni. Ordítani. Szavait a férfinak szánná.*
~ Sosem változol meg.. sosem... kihasználtál.. kihasználsz... kihasználnál.... ~ Néma percegik figyeli a férfit, arcán dúlnak az érzelmek, de nem szól semmit.*
- Viszlát...*hangja elveszik a semmiben, olyan halk, törékeny... nem ide nem türelem kell és nem rózsát fog teremni. A lány elindul az ajtóhoz lassan, darabos lépésekkel. Egyik lépésében rohanna... rohanna vissza. Másik lépésében szaladna.. szaladna innen el.
Az asztalon árván marad a pohár. A teához senki sem nyúlt. Békésen gőzölög, nem úgy mint egykori tulajdonosa... ugyan.. nem békés ő.. zaklatott. Hetek óta zaklatott. És az ajtó csukódik mögötte. Elment.. ismét elment.*

Renor Verin

*A válasz visszautasító. Annyira semlegesnek érzi a lány szavait.. talán túlságosan is.. annyira, hogy nem hihet bennük.*
- Talán..
*Tenne újabb ajánlatot, ha nem látná mit cselekszik a lány. Felkapja a batyuját, útra készen áll.. Arcán csalódottság suhan át.. és még valami más is.
Marisha arcáról könnyedén leolvashatja, hogy miket is gondol róla.. megérti.. hiszen tudja.
Áll némán, elgondolkozva.. vagy csak merengve? Megbénultan, kővé válva?*
- Viszlát..
*Visszhangozza jóval később, mikor a lány már régen messze jár. A pulton még mindig ott gőzölög a magára hagyott pohár..
Visszaindul az asztala felé, és csak leülvén veszi észre, hogy immár nála van a tea. Eltűnődve lötyögteti meg az italt, de nem kortyol bele.. nem.. Az asztalra helyezi, és nézi. Semmi többet nem tesz.
Percek múlva keze eltűnik egyik zsebében, és cigarettát húz elő. Szájába löki, meggyújtani viszont nem gyújtja. Nem izzik fel a parázs.. csak a cigaretta végét rágcsálja.*
*Lábait szinte már óvatosan rakja fel az asztalra. Boros kupája a jobb kezében, szájában meggyújtatlan cigaretta billeg. Utóbbit egy pillanatra eltávolítja helyéről, hogy az előbbiből kortyolhasson néhányat.. Hirtelen rátörő mohóságában, alig marad valami kupa alján, mikor bele pillantva meglötyögteti.
Arcán sajátos fintor suhan át, miközben a maradékot is felhajtja.*
- Még egyet!
*Kiált rá az impre, amelyik a közelben sertepertél, és valamiféle lassított felvételként kapcsolt, hogy körülbelül öt perccel ezelőtt a férfi mintha intett volna neki.*
- És még ma..
*Fűzi hozzá. A lény viszont már nem hallja.. legyint egyet.. úgyis mindegy..
Visszalöki a szájába a cigarettát, és szívna belőle egyet.. ha meg lenne gyújtva.. Csodálkozva forgatja ujjai között a bagót, majd vállat vonva hátradől. Fejét a falnak dönti, szájába visszakerül a dohány.*
*A bora hosszas várakozás után ér csak ki.. aztán egy: nah végre! Gondolatbeli felkiáltással átveszi az imptől az italt. Borravalót nem ad, mivel így is menne már.. erre a kis lény megvárakoztatta.
Félig felállva, félig ülve hajtja fel a bort. Többet kortyol, az álkapcsát sajnos nem tudja kiakasztani.
Miután megitta a bort, ténylegesen feláll az asztaltól, és a kijárat felé indul. Az ajtót kitárja maga előtt, így szembecsapja a hűvös éjszakai levegő. Elvigyorodik, és elindul a szállásépület felé..*

És itt zárul a történet:)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés