Brrrr.. Nagyon mérges vagyok mert egyszer kimásoltam nektek és kidobott közben a G-portál... brrr.. nah kezdhetem előről... Szóóóval...  Ugyan az a két szereplő. Marisha és Renor szenvedése :P Szerintetek össze jönnek?:P Jó kérdés...

Marisha user - Osi
Renor user - Betty

A megszokott és utánozhatatlan páros , a történet folytatódik:)

Marisha     Renor

Marisha

*Egy lány érkezik az erdőből. Nincs lova, nincs szamara, nincs szekere.. csak a két lába, és már rengeteget gyalogolt. Egyre sűrűbben áll meg. Meleg van. Hosszú sötétbarna haját a nap sugarai melengetik, még kellemetlenebbé téve az utazást. Összefogja kezeiben, jobb vállára ejti. Hamar kicsúsznak a gyenge csavarból a tincsek és ismét szemébe lógnak, melegítve nyakát, dekoltázsát. Aztán ujjra összecsavarja és a bal vállára helyezi , de a végeredmény ugyan az. Lassan ritkulnak körülötte a fák, és léptei egyre nehezebbek.
Egy tölgynél, ahonnét már a várfalakat is látja megpihen. Nekitől a fa törzsének és lecsusszan a földre.*
- Ssz..*csak később gondolkodik, hogy a fa kérge szépen felsebezte hátát.. megtapogatja a sérült felületet.. nagyszerű. Nem is lát hátrafelé, így nem tudja mekkora a baj.. csak érzi. Éget.. Leveszi a köpenyt, maga mellé teszi a földre. Felhúzza a felsőjét és hátra felé pislongat, de a seb szélét látja csak.. vörös csík..*
- Jaaj...*ereszti le a felsőt majd batyujába néz. Csak van nála valami.. bármi. Egy rongy hogy bevizezze.. egy kenőcs.. akármi!*
- Vagy inkább valaki...*suttogja maga elé és az égre tekint. Szép tiszta, néhol egy egy bárányfelhő. Miért is jött ide vissza? Hiszen jól érezte magát Ötbányán... Jól? *
~Nem.. Valld be magadnak Marisha. Maga volt a pokol! Alig vártad hogy visszajöhess, és amikor itt vagy, ledermedsz. Nem tudsz megmozdulni sem. Szaladnál.. Szaladnál annak a nőcsábásznak a karjaiba! Térj már észhez... térj magadhoz! Fejezd be a terved! Hisz tudod... meg kell bosszulni annyi nő fájdalmát..*
- Nem megy...*suttogja maga elé, és összeszorítja szemeit és fejét leereszti.*
*A puszta gondolat.. sosem felejti el ahogyan a férfi hozzáért. Máris beleborzong. Felszökik a láza és beleremeg a teste. Behunyja a szemét. A férfit látja, és saját magát.*
~ Ez nem te vagy.. nem te vagy~
*Próbálja meggyőzni magát. Folyton folyvást... csakis Renor járt az eszébe. És soha sem fogja elfelejteni.. soha.*

Renor

*Űzi valami az erdőbe, úgy mintha keresne valamit. Egy emléket? Valakit..
Gondolataiba merül, az erdőt járja. Révedező tekintettel bámulja a semmit, vagy éppen valamit, ami csak az ő szemének jelenik meg.. más számára láthatatlan.
Szájában meggyújtatlan cigaretta billeg, a végét harapdálja. Egy egész hete nem gyújtott rá. Valahogy nem esett most jól neki, nem kívánta az érzést. Másfajta íz után sóvárgott.
Nem hitte volna, és mégis.. felpillant, arcán meglepetés suhan át. Ugyanannál a fánál áll, ahol belebotlott Marishába, ahol eltöltötték az éjszakát. Bár eseménytelenül telt el, ahogy Renor számára nő mellett nem szokás, mégis emlékezetes maradt számára. Ajkai keserű fintorba rándulnak.
Megfordul, és vissza se nézve hagyja hátra a fát. Talán magát az erdőt is..
Mikor újra feleszmél, és tekintete feltisztul, egy sötétbarna szempárral találja szemközt magát. Kővé dermedve nézi a lányt. A legkevésbé sem számított rá, hogy összefut vele.. ráadásul pont most, pont itt..
Eleven (?) szoborként áll, és talán még lélegezni is elfelejtett döbbenetében, ahogy Marishát bámulja, nagy kerek szemekkel.
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik... cigi szájból kiesik.* xD

Marisha

*A lány néhány percet ülhetett egymagában a fánál. Látszólag nyugodtan, mégis.. zaklatottan. Szíve már csak attól gyorsabban ver ha arra gondol hol van, és miért jött vissza. Körülbelül egy hete ment el. És azalatt nem érzett szinte semmit. Elfelejtett érezni. Felemeli fejét és a várfalak felé néz. Menjen, ne menjen? Nem tudja eldönteni. Marad... talán este. mintha abban bízna hogy beleolvad a sötétbe és láthatatlan maradhat. Gondolataiba mélyed. Van belőle bőven. Saját magával harcol, és elkalandozik. Amikor magához tér, meglepő dolognak lesz szemtanúja.
A férfi, aki egy hete nem hagyja nyugodtan aludni, teljes valójában ott áll tőle egy két méterre. Egyenesen szemébe nézve. Ő sem reagál másképp. Mintha csak a fa gyermeke lenne, még neki is dől , mintha hátrálna.*
- Hh..*bizony a seb nem tűnt el és ahogyan a fának dőlt ezt meg is érezte. Most nem törődik a fájdalommal. Csak némán nézi a férfit. Nem tud megszólalni. Legszívesebben.. legszívesebben a nyakába ugrana.*
~ Mi ütött beléd te lány!!? Maradsz a fenekeden!!~
*Lassan leveszi tekintetét a férfi szemeiről. Nagyon lassan.. elindul lefelé és a férfi lábán állapodik meg. Hiszen jól emlékszik, mikor utoljára találkoztak, Renor lába megsebesült. Vajon meggyógyult? Tud már járni rendesen? És volt aki kötözze a sebét? És ha igen, odafigyelt rá?
~ Cssss!! Mit érdekel az téged?! Megérdemli , hadd szenvedjen..~
*Még mindig nem szólal meg... vár.. a férfira... *

Renor

*Mikor végre felfogja, hogy kit is lát - bár ezt az első pillanatban tudta - torkot köszörül, hogy köszöntse. Elvégre az illedelmesség nagyon fontos..*
- Euh..
*Hunyorít, bár nem azért, mintha a szemébe sütne a nap.
Hogy mondhatta azt, hogy: Euh..? Ennél még az is értelmesebb lett volna, hogy: Uff!
Újabb torokköszörülés, egy félszeg vigyort is képes produkálni. Hang viszont még mindig nem jön ki a torkán. Immár mérgesen fonja össze karjait a mellkasa előtt, mint egy büszkeségében megsértett indián.
Néhány percig ebben a pózban bámul a lányra, aki úgy tűnik megadja neki a kezdés jogát.. remek.. más se hiányzott..
~Ennél még egy ork elől menekülni is jobb..~
A lába köszöni jól van. Bár már olyan szinten van, hogy csak a legjobb megfigyelő veheti észre, hogy biceg még egy kicsit.*
- Khmrhm..
*Igazítja meg ingé nyakát. Ostoba mozdulat.. hiszen néhány felső gomb nincs begombolva a melegre való tekintettel. Akkor mégis mit igazítson meg? Húzza feljebb a gatyáját? A mozdulatot végülis hajbatúrássá korrigálja.*
- Nna..
*Nyögi végül kissé idegesen.*
- Hol jártál báránykám?
*Szólal meg végül, attól függetlenül, hogy szavainak nincs sok értelmük. Közelebb lép a lányhoz, majd leguggol vele szemben. Zöld szemei Marisha arcát fürkészik, és igyekszik nem lejjebb vándorolni..*

Marisha

*Csak nézi ahogyan a férfi próbál megszólalni. Nehéz dolga van, tényleg. De hiszen.. bolondokat beszélek. miért lenne nehéz dolga? Rá sem hederít a lányra. miért nem köszön el tőle és megy tovább? Hisz nincs köztük semmi, nincs közöttük semmi.. semmi.. ugye semmi? Ez lenne a semmi? Hogy torkában dobog a szive és kipirul az arca. Jó most legalább foghatja arra hogy meleg van. De a sötét haj, és a sötét szemeknek még kifejezetten jól is áll a pír ami arcára vándorol. A férfi nagy nehezen nyögi ki a kérdést. Hol jártál báránykám? Ez az látod? Renor a gonosz farkas.. ő meg csak egy áldozat. egy bárány.. Elhessegeti a gondolatait. Renor leguggol vele szembe. Követi mozdulatait. Mintha gyorsabban venné a levegőt is. Már eddig is, ilyen távolról is , egy héten át vonzódott hozzá.. aztán megjelenik, és leguggol elé... elé.. néhány centiméter választja el az érzéstől amit emlékként őrizget magában. Féltett emlékként. Tekintete a zöld szemekről a férfi ajkaira vándorol. Aztán mintha nyelne egyet. Szájában érzi már az ízt, amit akkor érez ha Renor megcsókolja. Kívánja.. kell neki. Nagyon.. Persze.. ott van még mindig a gondolat, hogy ne! Méghozzá nagyon ne! Mert pórul fog járni... de az csak egy csók - győzködi magát.. csak egy ártatlan csók..
Hirtelen jön az ötlet.. vagyis, nem. Az ötlet már régen ott volt, de a megvalósítás még mindig várat magára. Marisha hirtelen hajol közel Renorhoz és száját birtokba veszi. Ez éppúgy neki is meglepő mint Renornak lesz. Eltávolodik a fától, és jobb kezével átkarolja a férfi nyakát. Pont úgy.. Pont úgy viselkedik, mint egy szerelmes , akik régen nem látták egymást, egyik tagja. *

Renor

*Tétova pillanatok. Csak pár másodperc, mégis jóval többnek tűnik.
Mintha csak Marisha tükörképe lenne, utánozná mozdulatait, cselekedeteit.. vagy önállóan gondolkozik? Nem tudja, de most nem is érdekli.
Elmélyül a barna szemekben, majd tekintete a piros, csókolni való ajkakra siklik. Szeretné.. dehogy szeretné! Akarja! Birtokolni, ízlelni, harapni! Valami mégis visszafogja, de az a néhány másodperc sem marad kihasználatlanul.. Marisha határoz, és cselekszik.. A férfi őszinte meglepetésére..
Közeledni látja a lányt, de visszafogott lassított felvétellel. Mintha sosem akarná elérni.. A birtoklási vágy feltör belőle, és hajol előrébb néhány centit, ahol ajkaik márt össze is találkoznak. Foguk enyhén összekoccan az érintkezéskor, ahogy a férfi vad szenvedéllyel kezdi el falni a lány ajkait. Ujjai Marisha derekára tévednek, onnan pedig a hátra..*

Marisha

*Nem lökték el... ez az első gondolat ami eszébe ötlik. Aztán megszűnik körülötte mindenki és minden. Csakis egy valaki van.. Renor. Nem, ez nem egy ártatlan csók. Benne van minden amit egy hétig magába fojtott. Még , még, még... soha nem akar elszakadni. Szorosan odabújik a férfihoz, teste pillanatokon belül forróbb lett a napnál. Emlékeiben csak halvány képe maradt a férfi csókjáról. Ez annál sokkal.. sokkal jobb. Mintha nem is ő lenne. Hol marad a sok óvó gondolat. Nem csinálhatja ezt. Nem mehet így tovább. Nem bírja ki. Bele fog őrülni. *
~ Engedd el... ha nem engeded el minden elveszett.. elveszett.. ereszd el... különben mindennek vége!!!~
- Kívánlak... nagyon..*nyögi a vad csókok között.*
~ Megbolondultál te lány? Mit mondtál neki? Adod alá a lovat, csak adod alá a lovat!!~
*Másik keze a férfi hajába túr. Már is égnek ajkai. De nem csak ajka.. egész teste lázban. És remeg, és mégis.. nem akar elszakadni. Nem tud. *

Renor

*Csókot csók követ, hogy aztán újabban forrjanak össze ajkaik. Bolond módra falják egymás száját, mintha csak a másik elnyelésére törekednének.
Számára nem jelennek meg óvó gondolatok, talán soha nem is voltak. Sem megbánás, se más.. bűntudat? Ugyan már.. Ki nézné ki belőle?
A lány heves szavai meglepik. Meglepik, és elégtétellel töltik el.. lám ez a lány kívánja őt..
Ujjai besiklanak Marisha felsője alá, hogy az alatt induljanak meg útjukra. Csókjai a lány ajkait elhagyja, a kecses nyakat kezdik el ostromolni.. Ujjainak sétája a háthoz ér, hol meg is dermed.
Mint prédára váró vadállat, neszel fel a csókokból, ahogy megérzi a sebeket.*
- Ühm..
*Dünnyögi, miközben állát egy pillanatra a lány vállára ejti, hogy a felsőjét felhúzva megnézze mi okozza a különös tapintást. A vörös sebek láttán, meglepetten szisszen fel, és pillant rá a lányra.*

Marisha

*És enged. Enged az érintésnek, sőt már szinte követeli. Élvezi Renor égető csókjait. Ilyet azelőtt soha sem érzett. Mi ez? Lázas és remeg. És nem tud leállni... beteg. Betegsége neve pedig: Szenvedély. A férfi végigsimít a hátán. Egyből felfedezi a nemrégiben szerzett sebeket. A lány is felszisszen. Fájnak, persze hogy fájnak. Friss sebek még. De mindeddig nem vett róluk tudomást. A férfi a szemébe néz. Mintha kissé hátrébb húzódna a lány is. Mint aki álmából ébred, olyan szemekkel néz a férfira. Úristen mit csinál? Nincs magánál. Kibontakozik az ölelésből. Karja lecsúszik a férfi válláról. Aztán elkapja a mellette levő batyut, amiben minden cucca van és szinte felpattan.*
- Ne... ne haragudj..*nyögi ki és már fordul is meg. Nem bír a férfi szemébe nézni. Ha időben nem kapcsol akkor bármi megtörténhetett volna. A férfi élvezte volna.. Marisha is.. Kérdés akkor mi itt a gond?*
~ Nem ezt érzi.. csak kihasznál.. kihasznál...~
*Rohanni kezd. Nem néz vissza. Úgy szeretné.. annyira szeretné ha Renor utánarohanna és elkapná a karját. Nem néz vissza, hogy mit tesz. Mennie kell.. el innen. miért is jött vissza. Száján még égnek a frissen kapott csókok. Tényleg akarja őt.. és fél ettől a gondolattól. Fél... *

Renor

*Látja a lány zavarodott tekintetét, mintha azt se tudná, hogy hol van. Renor már megszólalna, mikor Marisha barna hurrikánként száguld el mellőle.
Döbbenten bámul néhány pillanatig, majd felpattan a földről. Nem tudja mi viszi, de Marisha után iramodik. Fürgének találja a lányt, de ő azért mégis csak férfi :P tehát hamarosan beéri. Finoman megragadja Marisha karját, és kényszeríti, hogy felé forduljon.*
- Most.. miért..?
*Veszi kissé szaggatottan a levegőt.. Nem csupán a futás miatt, hanem az előző élményektől.. sokkal inkább azoktól.*
- Marisha.. a sebeid. Had lássam el..
*Mondja gyorsan, mielőtt a lány újra faképnél hagyná.*

Marisha

*Csak rohan. Hát sosem éri el a várfalakat? Szemeibe könnyek szöknek. elárulta saját magát. Aztán valami megállásra kényszeríti. Lehunyja szemeit. Nem folyhatnak ki könnyei. Nagy levegőt vesz. Tudja.. érzi.. Renor ott van mellette. Feltekint a férfira. A hangja tompán zúg a fülében:
~ Marisha.. a sebeid. Had lássam el..~
*És mégegyszer.. mégegyszer csak visszhangzik a fejében. A férfi szemébe néz. Félelelm, és kétségbeesés tkröződik tekintetében. Nem, a sebei nem is érdeklik.. majd elmúlnak. Nem fájnak. Vagy csak győzködi magát? Végtelenül rabja lett a szenvedélynek, amit Renor iránt érez. Néma percek telnek el, mert nem tud megszólalni. Mit is mondhatna?*
- Rendben..*mondja kissé lehiggadva.* Jól van jól van..*erősíti meg.*
- De... aztán...*nem fejezi be. Inkább csak elindul a várfalak felé, Renorral az oldalán. Még csak rámerni sem néz. Elég egy pillantás és megint ráveti magát mint egy begerjedt kutya (XD).*

*Az ajtó nyílik. Egy lány lép be.. a férfi tessékeli be maga előtt. Igen, pontosan emlékszik még a szobára, holott amikor utoljára itt járt, éppen csak körbenézett. A mosdót tudja hol van. Bent nem változott semmi. Egy valami változott. Most ő az aki ellátásra szorul. Leül az ágyra és vár. Vajon most mi lesz? A sebek a hátát csúfítják, valószínűleg felülről le kell majd vetkőznie. Pazar.. nem elég hogy alig bírja kordában tartani érzéseit, amik újar és újra kitörni vágynak, akárhányszor ránéz a férfira, még vetkőzzön is le hozzá.. Lehunyja pár pillanatra a szemét. Várja hogy mi lesz.
Talán Renor tényleg komolyan gondolja. Azok a csókok.. nem lehet ilyet szimulálni. Az képtelenség. És az érintése? Vagy csak képzeli? Hisz azelőtt mindig óvták még csak a férfiak pillantásától is. Hogy is tudná elképzelni mi folyik most közöttük. Renor tudhatja.. biztosan érezte már... hacsak... Ez nem valami más. Valami teljesen más.. *

Renor

*Marsiha nagy küzdelmet folytatott magában, mire arra a megállapodásra jutott, hogy Remor elláthatja a sebeit. Persze felhangzik a két szó: `De aztán..`
~Igen.. igen..~
Kitárja Marisha előtt szobája ajtaját, majd be is zárja maguk mögött.
Figyeli az ülő a lányt, arcán mintha lassan vigyor körvonalazódna, amit gyorsan eltűntet. Hiszen neki is eszébe villan, hogy itt bizony vetkőzés lesz! Legalábbis Marisha részéről muszáj lesz, ha el akarják látni a hátát.*
- Köhöm... le kéne venned a felsődet... kényelmesebb lenne..
*Idézi a lány szavait fejből, bár a nadrág szót ő átcserélte az alkalomnak megfelelően. Ha a lány ránéz, olyan ártatlan arcot vág mint a ma született bárány.*

Marisha

*Pont ugyan így beszélt ő is.. de könyörgöm neki nem voltak hátsó szándékai!! Ő tényleg csak segíteni akart. Renor pedig pompás alkalmat kapott arra hogy eltegyen egy trófeát a szekrényére. Felsóhajt. Persze szinte hangtalanul hogy Renor meg se hallja. Feláll az ágyról majd hátatfordít a férfinak. Alulról megfogja a felsőjét majd felfelé kezdi húzni. Lassan a felső lekerül, haja pedig dúsan omlik alá, rá a hátára. A felsőt félredobja az ágy szélére majd a haja után nyúl. Egy két mozdulattal összecsavarja majd jobb válla elé teszi. És vár.. most feküdjön az ágyra vagy mi lesz? Hogy akarja ellátni a sebét? Tétován hátrapillant. Hátán jól látszódnak a függőleges vörös vonalak amit a fa törzse okozott. Az ártatlan arcot látva, meghátrál.. nem nem lép el sehová. Csak megint elbizonytalanodik. Kétségek között van. Nem fog többet engedni. A férfi bekötözi és kész... Punk-tum!*

Renor

*Kikéri magának, hogy hátsó szándékai lennének, mikor olyan ártatlan, mint.. mint.. szóval nagyon! Enyhén oldalra billentett fejjel figyeli, ahogy a lány leveszi magától a felsőjét. Igéző látvány tárul elé, még ha a hátat sebek is borítják.
Néhány pillanatra eltűnik a mosdóban, ahol bevizez egy tiszta rongyot. Újra a lányra pillant, immár komolyan.
Marisha mögé lép, azzal a szándékkal, hogy a kezében tartott vizes ruhával lemossa a sebeket... és arra réved fel, hogy beszívja a lány kellemes illatát. Képtelen megállni, hogy bele ne csókoljon a lány nyakába, hogy ne érintse a finom bőrt..*

Marisha

*Türelmesen vár. Egy kis idő múlva vizes rongy érinti meg bőrét és halkan felszisszen. De csakhamar valami sokkal melegebb, sokkal puhább dolog érinti meg bőrét. Lehunyja szemeit.*
~ Nem ő az.. a rongy volt... a rongy.. csak a rongy..*beszéli be magának és meg sem mer fordulni. Aztán valami mégis arra kényszeríti hogy megforduljon.*
- Renor.. ne...*kezdi, mert tudja hogy ha elkezdik újra nem lesz megállás. Ezúttal nem. Szembefordul a férfival, elvéve azt a lehetőséget tőle, hogy csókkal jutalmazza a hátát. Őszint szemekkel néz a férfira. Aztán lenyúl a levett felsőért.. a kezében tartja. Valami oknál fogva egyszerűen nem tudja visszavenni.*

Renor

*A rongy? Még hogy a rongy.. naiv kislány..
Addig kényezteti a lány nyakát, amíg az hátra nem fordul, hogy megállítsa. Mikor ez bekövetkezik, nem azt tesz amit Marisha elvár tőle..
~De.. de.. dede..~
Villán át az elméjén a gondolat, és tudja, hogy az ő részéről már nem lehet megállás. A nyak után, a piros ajkak még hívogatóbbnak tetszenek. Vágyik az ismerős ízre, a csókra, melyet a lány viszonzott.
Beleharap a csábító ajkakba, majd szenvedélyesen folytatja a csókot.*

Marisha

*A férfi nem áll le. Nem tud.. Marisha még valamennyire próbál ellenkezni. Nem akarja úgy végezni mint az a sok lány akit Renor idehozott. *
- Nem nem..*küszködik* Hagyj békén...*nyögi két csók között* Eressz... engedj el...*és aztán valamiért úgy érzi, Renor nem hallgat rá. Renor csak a ** után megy. Egy hirtelen mozdulattal kiszabadul a karjaiból. És ugyan ezzel a lendülettel elcsattan egy pofon a férfi arcán. Marisha keze megáll a levegőben. Kissé ijedten pislog a férfira. Megütötte.. valóban megütötte... *

Renor

*DURR csattan a pofon az arcán. Hirtelen azt se tudja mi történt vele. Felfoghatatlan, hogy valaki felképelte.. Még a szeme is keresztbe akadt a hatalmas taslitól.
Megrázza a fejét, mint ahogy a kutya szokta a bundáját, mikor vizes lesz. Kábultan néz széjjel, majd tekinete megállapodik Marishán. Első pillantásra mintha kettő lenne belőle. Hátrahőköl.. aztán a két képmás lassan összeáll, és egyet alkot. Pislog még néhányat, de a lány nem kezd el osztódással szaporodni.
Agyában egymást kergetik a gondolatok, hogy vajon mi történhetett.. erre rádöbbenve felszisszen.*
- Marisha.. sajnálom..
*Próbálkozik menteni ami menthető.. de nem sok maradt. Mintha egy úszógumit dobna az elsüllyedő hajónak.*
- Tényleg..
*Nem vág bűnbánó képet, hiszen nem sok értelme lenne. A lány úgysem hinne neki. A még mindig a levegőben függő kézre pillant, majd lehajtja a fejét.*
- Megengeded?
*Fel se nézve markolássza a kezében lévő vizes rongyot, melyből így a földre csöpög a víz.*

Marisha

*Ő maga sem hiszi el hogy pofoncsapott egy férfit. Persze.. munkája során, (mert ugye komédiás a kis szentünk) már többször elcsattinttot egy két pofont. De azok mások voltak. A színdarab kedvééért csinálta. De ez? hát egyenesen visszhangzott... nagyot szólt az biztos, és erő is volt benne. Arra számít hogy a férfi türelmét vesztve a hajánál fogja kihajítani.*
~ Mit ez a kis csitri.. nem elég hogy nem bújik velem ágyba de még ütöget is! Nem pazarolom rá az időm, megkapok bárki.. bárkit..~
*Marisha is saját kezére pillant míg Renor szabadkozik. Vajon hányszor fogják ezt eljátszani? Marisha kezét leengedi. Majd mély levegőt vesz. Valakinek márpedig el kell látnia a sebet, mert egyedül nem tudja. Enyhe mosoly húzódik arcára hogyan követi a férfi leereszkedő tekintetét. Néma pillanatig csak a rongyból csöpögő víz koppanása hallatszik a padlón. Marisha közelebb lép, mintha egy elriasztott őzet akarnánk visszacsalogatni. Remegő lélekkel , óvatosan, óvakodva teszi meg a lépéseit. Aztán a rongy után nyúl, és kiveszi a férfi kezéből. Leteszi a rongyot.. kezével a férfi álla után nyúl, és lassan felemeli fejét. Elmosolyodik... akár egy angyal, csak neki nem szőke haja van meg kék szeme. *
- Renor... megköszönhetem?*kérdezi a férfi szavait idézve, és választ nem várva, lassan megközelíti a férfi arcát. Ajkaik ismét összeérnek. Remélhetőleg Renor sem rontja el azzal hogy mohón letámadja. Csak megvárja a pillanatot... *

Renor

*Magában fogadkozik, hogy nah soha többet.. ő aztán itt kifújt. Vége, bang, kész, ennyi.. Éppen felvonultatná, hogy mit nem fog immár soha többé nem csinálni, mikor a lány közelebb lép hozzá.
Nagy szemeket mereszt és önkéntelenül is hátrébb lép. (xD) Nem mintha megijedt volna.. áá dehogy.. csak éppen nem akar több taslit. Éppen elég volt neki ez az egy is.
Figyeli, ahogy a lány elveszi tőle a rongyot. Ez nagyon gyanus! Mit akarhat a ronggyal? Elnáspágolja?
Amikor Marisha megfogja az állát, felpillant. Nah mi lesz? Szitokáradat..
~Te pojáca! Csak ki akarsz használni! Szíveteln dög! Takarodj!~
Az mondjuk más tészta, hogy ez az ő szobája..
~Úristen mit akar megköszsönni?~
Kerekednek nagyra a szemei, hiszen még semmit se csinált. Ezsébe se jut, hogy a lány is tőle idéz..
Nah igen.. a csók.. mennyei, édes, magával ragadó.. főleg az lenne, ha Renor viszonozná. Nem meri? Vagy már előre tart a visszautasítástól? Megrémült volna hős lovagunk??
Aztán a csók mégsem marad viszonzatlan. Óvatosan, szinte tapogatózva kezdi el ízlelgetni a lány ajkait, mint mikor egy pillangó felé nyúlunk.. az bármikor elrepülhet..*

Marisha

*Elmosolyodik. Csók közben.. van rá ideje mert egyenlőre Renor moccani sem mer. Ez újdonság. Marisha meglepődik rajta. Aztán mégis.. a férfi mégis viszonozza csókját, bár mintha félne. Túl gyengéd. Persze.. ez így viccesen hangzik , mégis.. az a sok szenvedély.. nem lehet gyenge csókokkal kifejezni. Aztán eltávolodik a férfitól . Ránéz.. A tekintetét keresi. Hogy kiolvashasson belőle.. bármit.*
- Sajnálom.. a pofont.. nem akartam... *kezd el magyarázkodni ezúttal ő. Aztán nagy levegőt vesz. A férfi kezére pillant onnan pedig a sajátjára. Csak áll előtte szótlanul, nem tud elmenni, és maradni sem. *
- Nos én..*lép hátra egy lépést.*
- Jobb ha most... *az ajtóra néz.*
- Talán nem ártana...

Renor

*Nah igen.. a nőknek semmi se jó, mint tudjuk. xD
Az eltávolodást zokon veszi. Most miért kell? Sose fogja megérteni az ilyen lépéseket.
Mintha madzagon rángatnák követi a lányt, ahogy az egyre hátrál, ő előrébb megy. A távolság így nem csökken jelentősen..
Ha így folytatják elérik az ajtót, amit Marisha nem nyitott ki, és pont ezért szorul sarokba, hiszen a férfi követi.
Renor pusztán néhány centire áll meg a lánytól. Megfogja az állát, mint ahogy az előbb Marisha is tette vele. Ujjait végigfuttatja az ajkakon, majd lesiklatja a lány nyakára. Ott elődőzik, miközben a férfi közelebb hajol.*
- Ne menj..
*Súgja a lány fülébe, majd gyengéden beleharap a telt ajkakba, és kezd bele szenvedélyes, de egyelőre még visszafogott csókba.*

[...] De elment...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés