5. fejezet

Marisha & Daren & Virgil & Arctos & Kareena

Egy kis kaland V.
[Hely: A Gázlónál, majd az Éjszaka Árnyai Klánfaluban]

* Valóban, egy szép kis erőd bontakozik ki előttük. Vil szavai szerint valami lobogósok erődje... amit Daren nem tud sehová tenni, de nem is érdekli túlságosan. Sokkal inkább foglalkoztatják útitársai szavai.
Hogy Vilnek haza kell mennie... No igen. Ez így helyes nyilván, hiszen keresnék. Megnyugvást ad neki a tudat, hogy a gyereknek van otthona, vannak, akik törődnek vele, aggódnak érte. Megnyugvást, s egyben némi csodálkozást is... Mióta lett ilyen fontos számára a kiskölyök...? De hát sokat átéltek ők együtt... Sokat, ha rövid idő alatt is.
- Hát fiam... Vil, ha keresnének, persze, menned kell. Nem jó aggodalmat okozni másoknak... No, majd... * Nem fejezi be a mondatot. Arra gondol, hogy nem lenne szép, ha valami ajándék nélkül bocsátaná útjára Vilt...
Döcög tovább a szekérke, s menetrendszerűen érkezik az újabb csalódás: Risha is visszautasítja az ajánlatát. Daren ugyan nem tartozik a magabízó emberek közé, a lánynak ez a döntése mégis váratlanul éri. ~ De talán még nem határozta el magát véglegesen... ~ Újból nekidurálja magát, megcáfolva saját magáról való minden eddigi képét: *
- Risha, kedves... Ugyan, mit tettem én érted? Hiszen te... Te tetted széppé és könnyűvé nekem ezt az utat... Villel együtt, természetesen... * mosolyog a fiúra, nehogy a kölyök úgy érezze, valamiből is kihagyják. No meg, ez az igazság. * Attól meg ne félj, hogy terhemre lennél... ööö... anyagilag... * találja meg a legmegfelelőbb szót végre. * Most ugyan nem vet fel a pénz, de ez meg fog változni a faluban, az üzlet után... Bőven elég lesz mindenre, jócskán marad is... Ha... ha ez lenne a kifogásod...
* Mozdít egyet a gyeplőn, s az öszvérek rákanyarodnak a gázló felé vezető hosszú, lejtős útra. Fordít egyet a taktikáján is. *
- Aztán meg messze a város... Sokkal messzebb, mint ahol Villel találkoztunk. Fáradt vagy, egész éjjel nem aludtál... Meg nem is vagy erdei túrákhoz öltözve, mint ifjú barátunk... * pillant a lány rövidnadrágjára és vászoncipőjére. * Elintézem az üzletet, alszunk egyet a fogadóban, amelyről mellesleg már nagyon sok szépet hallottam * jutnak eszébe nyomós érvként a városbeli suhanc szavai * , aztán... hozlak vissza...
* Az utolsó szavakat inkább csak dörmögi maga elé, talán nem is Risha fülének szánva. Hiszen a bennük foglalt keserűség és kétség valóban csak rá tartozik..: *
- Ha... hacsak... nem az az ok, hogy velem nem akarsz tovább időzni...

Szívesen maradna tovább is a kedves emberekkel,de valóban sietnie kell.A távolság miatt így is csak késő délután érhet haza.Kíváncsi,fürkésző szemeit elöször a folyó mögött megbújó falura,majd utitársaira veti.Egyszer már eljött eddig,sőt kicsit messzebb is...Ezután óvatosan elhúzza a hátuk mögött lengedező ponyvát és bekémlel a kordé belsejébe is.Tömött zsákokat és egy rajtuk rázkódó félig nyitott ládát lát,meg néhány apróságot ami az utazáshoz szükséges.
-Daren bácsi!Mi van a zsákokban?Az Árnyaknak viszed?-
fordul a kocsishoz és kíváncsiskodik nyomban,mielött az a bizonyos valami kifúrná az oldalát.
-Elárulod nekem?-
mosolyog rá annyira elbűvölően ahogy csak tud.
-Máskor is elvezetlek ahová csak akarod...ismerem a környéket!-
Ajánlkozik fel kicsit megkésve.Rishához fordul,pár pillanatig rácolja a homlokát Daren szavain gondolkozva.
-Velem eljöhetsz Fehérhonig,onnan már biztonságos az út.Őöö..ott lakok..és nem kell az erdőben sem menni ha nem akarsz..-
bele sem gondol hogy Daren miért próbája marasztalni a nőt.Ő még kicsi az ilyen dolgokhoz..:)Elvigyorodik újra és a kardjára mutat.
-Megvédelek ne félj!-
húzza ki magát büszkén és fejét felemelve előrenéz.A patak már nagyon közel van,lassan indulnia kellene.Szeme sarkából figyeli Rishát,nagyon kíváncsi hogy veletart e...
-Mindjárt mennem kell.Az ott már a kapu..-
mutat előre a kőkerítést megszakító nyílásra.
-Itt már ugye nem tévedtek el?-
fordul feléjük újra nevetve.De talán kiérződhet egy kis bánat is hangjából,vagy esetleg leolvasható az arcáról.A múltja miatt nagyon könnyen képes megszeretni embereket.Ez történt most is,pedig alig néhány órája ijesztett rájuk az elágazás elött...ők pedig nem úgy fogadták mint a többi felnőtt tette volna.Hanem barátságosan...ami nagyon sokat jelent a számára.

*Marisha ennél kellemetlenebb helyzetbe akarva sem hozhatta volna magát. Mindig is voltak nehéz dolgai az életben , amikor döntenie kellett. Mindig mérlegelt és ha jól ha rosszul, de döntött. Most még a döntés is nehezésre esik. Hol Darent hol Vilt nézi. Arcán a nagy "most mi legyen?". Daren szavait hallva elpirul. Ugyanmár... hogyan is tette volna széppé az utat, hisz semmi érdemlegeset nem tett. A férfi rátapintott a lényegre. Nem szeretne a férfi terhére lenni. A komédiásokat is pont azért hagyta ott, mert nem akarta felélni pénzüket. Azzal hogy fáradt tényleg nem kötekedhet. Lassan két álló napja van fent, már alig bírja nyitva tartani a szemét. Az is lehet hogy ha le kellene szállni a bakról, már lábait sem bírná engedelmességre bírni. Így vagy úgy , de Darennek igaza van. Utolsó mondata egyenesen szíven üti a leányzót.*
- Neem nem*rázza a fejét* Erről szó sincs, ezt verd ki a fejedből. Igazán élveztem az utat, és keresve sem akadtam volna nálatok szórakoztatóbb, és kedvesebb társakra.
*Fülében egy hangocska erős ellenérveket sorol. Első helyen említi a munkáját. A fiúcska még nem is tudja, de valószínűleg nem is fogja megtudni.. hisz a látótéren belül a patak csillámlik fel. Marisha torka még összébb szorul. Az idő vészesen húzza derekán a gatyaszíjjat. Vil remek ötletet vet fel , ami bizonyára megoldaná minden gondját. A kisfiú is rengeteget segített már nekik, és ha valóban elkísérné egy darabon Rishát, még többet segítene. Marisha még sosem találkozott két ilyen emberrel. Nem is tud rá jelzőt mondani, mert nincs olyan melléknéz amivel jellemezhetni lehetne őket.
Felnevet a fiúcska buzgóságán.*
- Elhiszem hogy megvédenél*mondja neki kedvesen* de te csak magadra vigyázz! Megígéred?*kérdezi kissé aggódva tőle. És talán már lehet sejteni válaszát.*
- Nem mehetek veled Vil... a vén csontjaim nem bírnák a rohanást.. *nevet közben, hisz csak viccel.. de valamivel indokolnia kell.*.. és rém fáradt vagyok...
*Az hogy mi van a kinyílt ládában természetesen őt is érdekelné, de ő próbálja ezt titkolni*
*Aztán Darenhez fordul.*
- Hát legyen... azt ígértem a faluig kísérlek.. és betartom.. de amint visszaérünk a városba, odaadom a atratozásom*mondja ellenvetést nem tűrő hangon. Így tisztességes, és egy tisztességes emberrel csakis tiszteségesen lehet bánni.*
*Közben elérik a patakot és Vilnek távoznia kell..*
- Vil!*szólítja meg a fiút mielőtt az lepattanna mellőle.*
- Vigyázz magadra... és... remélem még látlak! ... jaj és vigyázz a farkasokkal!*kacsint egy mosoly közben*

* Gondok és remények között hajtja a két csinos öszvért, már egyre közelebb a mindenképpen búcsút jelentő gázlóhoz. A búcsú elkerülhetetlen, csak az a kérdés, milyen csoportosulásban folytatják tovább az útjukat. Kicsit szórakozottan felelget Vil kérdéseire: *
- Az Éjszaka Árnyainak viszem őket, igen... gyapjút... a ládában pedig... * még idejében harapja el szót, s nyugtalanul gondol vissza, hogy bizony, nyitva látta a ládát. Mi lehet vajon a tojásokkal..? De elmondani nem akarja, így kedvére jön egy huppanó az úton egy kis figyelemelterelésre. *
- Nyeee, Csinos, Fürge... Óvatosan...
* Visszatér Vil felajánlkozására: *
- Azt megköszönném, fiam. Nem nagyon ismerem én még ezt a vidéket...
* Aztán hüledezve hallgatja a gyerek `csábítási kísérleteit`. Eszével persze tudja, hogy szó sincs itt valami ellene induló támadásról, de nem gondolta volna, hogy a kölyök egyszer a vetélytársa lesz... Kissé lapos pillantásokkal méregeti a tíz éves szeladont, reménykedve és elkedvetlenedve Rishát. Itt van előttük a patak, ahol véglegesen döntenie kell. Megállítja két engedelmes jószágát, és fejét vállait közé ejtve várja, hogy határoz további útja felől a leány. *
~ igazán élveztem az utat ~ * Hát ez biztos Vilnek szól. No meg persze az udvariasságnak... El sem tudja hinni, hogy Risha neki mondhatna ilyeneket. A hangja ugyan mintha mást mondana... de biztos csak a reménykedése játszik vele. Nem, neki nem mondhat ilyet... *
~ rém fáradt vagyok... ~ * Talán akkor mégis... *
~ Hát akkor legyen... ~ * Legyen, de még mennyire, hogy legyen! Örömében és megkönnyebbülésében táncolni tudna. Legalább Rishától nem kell elválnia...Nagyon megkedvelte Vilt is, de mit lehet itt tenni, a mérleg mégis Marisha oldalára billen. Fürgén felpattan a bakról, és Vil felé fordul, aki már lekászálódni készül: *
- De nem ám addig, öreg bajtárs. Ígértem neked valamit, hát be is tartom. Várj csak egy kicsit...
* Hátralép, be a ponyva alá, a felpattant fedelű ládához. Örömmel állapítja meg, hogy a benne lévők épen vészelték át a nagy rohanást, csak éppen... hmm... az egyik kigurulhatott. Most nincs sem ideje, sem kedve keresni. Kiválaszt egyet a ládából, visszalép, s óvatosan Vil elé tartja. *
- Nos, Vil. Erre nagyon vigyázz, mert értékes és nagyon sérülékeny. Hogy mi ez? Várj, a füledbe súgom inkább... * mentegetőzve Risha felé fordul. * Nem előled titkolózom, csak itt a falnak is füle van... * Eszébe sem jut, hogy a legközelebbi falakig, az erődig vagy a falut kerítőig aligha jutna el a hangja, inkább odahajol a kölyökhöz, s belesúg valamit. Utána kezébe veszi a pálcát: *
- Ezt is megígértem... No várjatok csak... De nem egész biztos, hogy sikerülni fog most... *

Daren Tylo látványos és figyelemfelkeltő illúziókat teremt. A fény, szín és hangkavalkád varázsa jó eséllyel magára vonja a közelben állók figyelmét...

-Persze hogy megvédenélek!Vigyázni...-
elharapja a mondatot,mert már sejti hogy nem tart vele.Kicsit elkedvetlenedik ugyan,de ezen hamar túlteszi magát.Persze ő nem csábítani akarta a nőt,egyszerűen felajánlotta a segítségét.
-Vigyázni fogok magamra!-
ígéri meg őszintén,miközben feláll.Rishához fordul,megfogja a vállait és megpuszilja a homlokát.
-Te is vigyázz Daren bácsira!Meg a vén csontjaidra!-
nevet rá és közben a férfira mutat.A búcsúzó mondatra már szélesen elvigyorodik.Hiszen ő szinte törzsvendég a belváros legnagyobb fogadójában.Így elöbb-utóbb biztos találkoznak.
-Riz bácsi a barátom a Kevben.Sokszor bemegyek...ő a csapos imp!Ott megtaláltok..-
világosítja fel őket kocsmázási szokásairól.
Ekkor választ kap a szállítmány mibenlétére is,amit nem tart túl érdekesnek.Gyapjú...ő valami mesés kincseket várt volna.
Csalódottságát kifejezheti elhúzott szája is.
-Gyapjú...aha..értem....Jó,ha kellek akkor megtalálsz...-
válaszol kedvetlenül amikor a kordé megáll.Épp leszállna amikor Daren megelőzi és valamit a kezébe nyom.
-Eez mii?-
forgatja tanácstalanul a mértes tojást,amihez hasonlót mintha már látott volna valahol.Amikor a fülébe súgja a választ elneveti magát.
-Tényleg...sárkánytojás?Igazi sárkány?-
kiált fel örömében,nem érdekelve hogy titkot fecseg ki...
-Daren bácsi,hajolj csak ide!-
hívja magához a varázslót és elég hangosan,hogy Risha is hallhatja mondja
-Nekünk is vannak sárkányaink...de Pssszt!Jó dolga lesz otthon!Őöö...miféle sárkány?-
kérdez gyorsan vissza,nem mintha ismerné őket,de a kíváncsisága bizony határtalan.
-Mennem kell...sziasztok...-
köszön el tőlük,de még a bakon állva szájába veszi két ujját és egy hatalmasat füttyent.A közeli bozótból pár pillanat múlva ki is dugja a fejét egy farkas.Rákacsint Rishára és a fehér állatra mutat.
-Majd ő vigyáz rám...-
mondja vidáman miközben a tojást az inge alá rejti.Óvatosan lemászik a kordéról és ekkor újra meglátja a varázslatot.A gyönyörű színekben pompázó,furcsa hangokat kiadó illúziót...Elneveti magát,minden szomorúsága elmúlik amit a búcsuzás miatt érzett.
-Sziasztok...-
búcsúzik el mégegyszer és megkorholja a farkast is.
-Látod-látod...most kutyagolhatunk hazáig...miattad!De a hugi örülni fog a tojásnak...-
pár perc múlva már a domb tetején jár ahonnan mégegyszer visszafordul és búcsút int Rishának és Darennek.Aztán egy pillanat alatt eltűnik a szemük elől,a nyomában loholó állatal együtt...

*Vil csalódottságán csak nevet. A kisfiú fantáziája nem igazán tartalmazott gyapjút. Ő inkább valami sokkal érdekesebbre számított, ez arcáról egyből leolvasható. Örül hogy Vil boldog... annak is hogy lehetséges hogy még összefutnak. Lehetséges... Hajj.. Risha már sosem fogja őket ugyanígy látni. Ha éppen erre kóricálna, akkor is állruhát kell majd öltenie, és ha fel is ismeri barátait, ez nem biztos hogy kölcsönös lesz. Szíve legmélyén örül, hogy Vilnek van családja. Család, akik aggódnak érte és vigyáznak rá. Természetesen kissé bánkódik is emiatt, mert ha a fiúcska egyedül mászkálna, szó nélkül maga mellé venné. A kamasz már bizonyított színészi tehetsége felől, Risha oldalán pedig kiváló komédiás vált volna belőle.
Az ajándékra ő is igazán kíváncsi. Daren jószívűségén jobban már meg sem tudna lepődni. A tojást meglátva lenne egy kósza tipp a fejében, de inkább nem ad neki hangot. A kisfiú felnevetésén elmosolyodik. Eszébe jut egy régi jelenet még a komédiástáborból.. röviden annyi volt a lényege hogy ajándékot vettek a mesterének bölcs kora megünneplésére. Marisha, 6 éves kislányként csillogó szemekkel őrizte a titkot, hogy mit fog majd kapni a mester. Egy váratlan pillanatban azonban édes, gyermeki hangon így szólt mesteréhez: Mester... kapsz ám tőlünk ajándékot, egy szép varázspálcát.. de ez titok.. ne mondd el senkinek!
A mester persze csak nevetett és megborzolta barna tincseit.
Marisha , mint más állattól sem, a sárkánytól sem ijedne meg. Mit is érne ha sikoltozva, szoknyát kapkodva kezdene el rohangászni, mint más hölgyek tennék a "sárkány" szó hallatán.
A fiú után néz, majd karja irányába, ahol a farkas van. Elmosolyodik. Daren betartja ígéretét és varázsol. Csodák csodájára Marishát épp úgy lenyűgözi mint a kamaszt. Szinte tátott szájjal figyeli a színeket. Ezt is Daren számlájára írja fel, ami már olyan hosszú hogy új lapot kellett kezdenie magában. Miután a fiúcska elindul hazafelé, feláll és boldogan integet neki. Ő már első perctől tudta, hogy.. rossz csont ő, egy kis fekete folt.. egy nagyon jóindulatú fekete folt.
A fiúcska a legforgalmasabb kocsmát említette.. a Kevinn lenne? És ki az a Riz? Elkomorodik.. egy kisfiú mit keres a kocsmában? Hm... utána fog járnia dolognak. Ha nem is Marisha képében. Erre jó az ezerarcúság.
Visszaül a bakra.. most kényelmesebben elférnek... mégis.. ő inkább összébbhúzódna, csak Vil jönne velük.*
- Szóval...*itt elkezd suttogni* sárkánytojások...? *Hirtelen megint annyi kérdése támad. Kinek viszi? Eladja? Honnan van? Nem meri feltenni a kérdéseket. Fél, hogy a férfi így is vétett azzal hogy elárulta nekik a titkot. Elérik a falut. Marisha pedig boldogtalan, mert egyszer úgyis vége szakad a kis kalandnak. Ő pedig továbbáll... *
- Hát elértük...*mondja ámulattal, mert nem hitte volna hogy tényleg eljutnak a faluba.*

* Vil hatalmas füttyszavára ijedten kapja kezeit a füléhez, de még így is belehasít az éles hang. Hosszan a kölyök után néz, ahogy felszökell a dombra, nyomában a megtermett fehér állattal. Ő is integet neki, Rishához hasonlatosan. Aztán megindítja a szekérkét. *
- Csinos, Fürge... gyiáá...
* Az öszvérek kicsit toporognak a gázló mellett, majd óvatosan belelépnek a vízbe. Belehajt persze a kocsi is, s most jobban kell figyelni a gyeplőre, mint általában. De a kicsi paták biztonságosan megtalálják a megfelelő talajt, s máris kikaptatnak a túlsó partra. Lehet beszélgetni. *
- Sajnálom, hogy Vil nem jött velünk... Életrevaló kölyök, az már szent! * Első ízben nevet, hogy együtt vannak, fehér fogai kivillannak sötétbőrű arcából. De ki is tudja megállni a Villel való találkozást nevetés nélkül... * Látod, gondoltad volna-e még az éjjel, hogy ma két szelíd farkassal is találkozol még ebéd előtt...
* Rákanyarodnak arra az útra, amely a falu kerítését követve vezet a kapu felé. *
- Mit is kérdeztél? Ja, a tojások..? * kicsit zavarba jön. * Nos, igen... A hegyek között szereztem, aztán reméltem, hogy itt lesz rá vevőm. Ki tudja... de valahol biztos el tudom adni...
* Megérkeznek a falu zárt kapuja elé. Megállítja a fogatot. *
- Hóóó, Csinos, Fürge... Megérkeztünk.
* Hosszan néz Marishára, aztán elmosolyodik. *
- Hát, itt vagyunk... Éppen idejében, mert már majdnem elalszol. Ha gondolod, kivesszük a szobádat, alszol... De előbb azonban ehetnénk is valamit. Ahogy gondolod...
* Lekászálódik a bakról, szemügyre veszi a kaput, s felfedez mellette egy táblát. Az utasításokat gondosan követve meghúz egy ott lógó kötelet. A kapun belül apró csöngő szólal meg. *

[ Kapuőrség - NJK ]

* Az utas talán hosszas várakozásra készül, de a kapu máris tárul, s egy némi jóindulattal marconának nevezhető katona jelenik meg, hosszú, lelógó bajusszal. Inkább képzelné az ember a földeken dolgozó parasztnak, s lehet, hogy nem is tévedne nagyot... *
- Állj, kit keresnek?
* Ha a kereskedő válaszol, egy másik hang felel neki. Csak most vehetik észre, hogy a fal tetejéről egy másik fej is kihajlik, borzas, őszes üstökű. S meg is érkezik a szapora válasz: *
- Be hát, ha Kareenához gyüttek! Hallottam én a gyapjúról a falugyűlésen már... Hajtsanak csak végig az úton, amíg egy téres helyre nem érkeznek! Ott lesz jobb kéz felől a Vadkan, csak oda menjenek! Ott tudják majd, hol keressék Kareenát...
* Az őr keservesen megvakarja a fejét, félreáll az útból: *
- Bemehetnek...

*Gondolhatta volna, hogy valami ilyesmi van a tojások mögött. Nem gyerekjáték egy ilyet beszerezni, tehát ha valóban lesz rá vevő, akkor azért szép kis summát elkérhet az ifjú. Daren nagyon is jól látja a dolgokat (mint mindig) . A lány már majdnem elalszik. Ez teljesen természetes, hiszen napokkal ezelőtt is csak néhány órát aludhatott, most meg semmit. Hálálkodva néz Darenre...A kapunál a kapuőrök szólítják meg őket teljesen jogosan. A válaszadás feladata Darenre hárul, hiszen ő a kereskedő, vagy mi szösz. A kapu megnyílik előttük és az öszvérek Daren keze alatt lassan bedöcögnek rajta. Hiába.. az öszvéreknek is megerőltető volt ez a kis túra. Friss vízre és zabra lenne most szükségük, meg egy kis időre hogy kipihenhessék magukat.
Marisha kedvesen bólint az őröknek miközben elhaladnak melletük. Az úton haladnak végig ahogyan az eligazítást kapták. Hamarosan az említett tér is megvan. Nem túl nagy, de egy ekkora falunak bőven elég. Marisha jobb kéz felé hajol ki, és vidám mosollyal mutat fel egy címerre.*
- Szerintem az a Vadkan!*mutat az épületre.*
*Közben körbe nézelődik. Már rengeteg falut látott, felépítésük nem sokban különbözik ettől a falutól.*
- Mire kell a gyapjú?*kérdezi kíváncsian miközben megpróbál lecsusszanni a bakról. Az ugrást inkább mellőzné, mert elgémberedett végtagjai nyomban felmondanák a szolgálatot. Jól jönne Daren segítsége is, de ezt inkább nem említi meg. Ha végre lefeküdhet akkor úgy fog aludni mint akit fejbevágtak egy téglával.*

* Árnyas az út a kis térségig, kellemes a kocsikázás a jól karbantartott úton. Hamar elérkeznek az őr által említett kis térségre, s lám, valóban: egy vadkan-cégér lengedezik vidáman egy fehérre festett, kétszintes épület hívogatóan tárva-nyitva álló ajtaja felett. *
- Hó, Csinos, Fürge...
* A kis öszvérek engedelmesen megállnak. Érezhetően fáradtak már a pirkadat óta tartó úttól, rászolgáltak a pihenésre és a jóltartásra. Daren leszökken a bakról, lesegítené Rishát is, ha az nem előzné meg. Így előbb kedves jószágaihoz lép, s szeretettel megveregeti őket: *
- Megérkeztünk... Jól dolgoztatok, kaptok is mindjárt abrakot meg vizet. De a hölgyé az elsőbbség...
* Marisha mellé lép. *
- Hát itt vagyunk. Gyere, menjünk, hogy mihamarabb ágyhoz juss...
* Ha a lány is úgy gondolja, belépnek a fogadóba. Daren illendően köszön, akárki is tartózkodik jelenleg bent: *
- Jó napot kívánok!

Nyakát nyújtogatva les ki,de talán csak egy falusi kocsi zörög..Pár pillanat múlva,azonban belép egy fiatal pár,a férfi illedelmesen köszön is.-Ismered őket?-
súgja Kareenának,majd választ sem várva feláll és eléjüksiet.
-Jónapot,üdvözlöm önöket a Vadkanban!Hölgyem,uram..-
hajtja meg egy kicsit a fejét elöttük,elvégre vendégek lennének vagy mi a szösz..
-A nevem Arctos Canis...mivel szolgálhatok?Kérem foglaljanak helyet...-
mutat a sajnos..igen nagy számban jelenlévő üres asztalok felé.

* Bent kíváncsian körülnéz. A fogadó tágas fehér teremmel köszönti őket, láthatóan nemrégen hozták helyre. Bal kézre egy pult, de jelenleg nincs mögötte senki, csak egy polc üvegekkel. Hátul egy lépcső látszik, valószínűleg ott lehet feljutni az emeleti szobákba, mellette kandalló két farkasszoborral, felette is egy farkasfej. Egy asztal mellett egy fiatal férfi és egy szintén fiatal, szőke hajú nő üldögél, különben a terem üres. A férfi felpattan a jövetelükre, és ő bizonyul a fogadósnak.
- Üdvözlöm, uram. Daren Tylo vagyok, és egy Kareena nevű hölgyet keresek... De mindenekelőtt: egy szobát szeretnék kérni, mert a hölgy nagyon fáradt... Aztán majd helyet az öszvéreimnek meg a szekérkémnek...

*A Vadkanba lépve már alig lát kettőig. Mindezt nagyon ügyesen próbálja leplezni. A benti körülmények sem tudják lekötni a figyelmét. Rengeteg fogadót látott már és két dolog mindenhol van... asztal meg szék.. Neki mindenekelőtt egy ágyra lenne szüksége. A hozzájuk lépő férfinak kedvesen biccent. Érdekes... még nem is gondolkodott azon hogy hogyan nézhetnek rájuk. Mármint Darenre meg rá. Talán azt hiszik.. járnak? Ezen a gondolat meneten elmosolyodik.*
- Üdvözletem* köszönti a melléjük lépő férfit.*
- Ne fáradjon ..*emeli fel kezeit* feltalálom magam. A lépcsőn fel, nem de?*kérdezi kedvesen és már el is indul a lépcsők irányába. Még hátrafodul.*
- Daren, ha készen vagy... kelts fel nyugodtan!*kacsint rá és ha a pultnál kap egy kulcsot, már is elindul a szoba keresésére. Ha pedig felé, egyből az ágyba dől. Rémesen fáradt...*

* Kis csalódottságot érez, amikor máris megszakad beszélgetésük Arctos-szal. Ám érdeklődve veszi szemügyre a belépő fiatal párt, akik egyaránt sötét hajúak-szeműek. Testvérek lennének? ... Majd kiderül. Arctos jó fogadós módjára üdvözli őket, a férfi felel. Megüti a fülét a saját neve. Visszaidézi emlékeiben, hogy a bejövetelük előtt valami szekérzörgést hallott az utcáról csak nem figyelt rá. Lehet, hogy a gyapjút hozták? Végre... Arctos nyomában ő is odalép melléjük. *
- Üdvözlöm uram, én vagyok Kareena. Csak nem a gyapjút szállította le? Remek...
* Kezet nyújt a férfinak, s máris rokonszenvet ébreszt benne tiszta, nyílt tekintete. Aztán a lányra fordul figyelme. Szép, törékeny termetű lány, mozgékony arcocskája azonban most fáradtan tekintget körül a fogadóban. Nyilván valóban nagyon hamar ágyra lesz szüksége... Be szeretne mutatkozni neki is, de a lány máris a lépcsők felé indul...*

- Nos, igen. A gyapjút hoztam... Príma hegyi birkagyapjú, ahogy rendelte.
* Figyelme azonban továbbra is Rishán, aki valóban mindenütt feltalálja magát, mert már meg indult az emeleti szoba meg a jól megérdemelt pihenés felé. Még utánaszól, nem törődve vele, hogy Kareena esetleg udvariatlannak nézi: *
- Aludj jól, Risha! Aludd ki magadat, addig nem indulunk...
* Valóban, rá is ráfér a pihenés, hiszen tegnap hajnalban indult. De megembereli magát, s újra KAreenához fordul. Most veszi csak szemügyre: mosolygós arc, rövidre vágott szőke haj... Nem olyan, mint a városiak, határozza el nyomban magában. Persze, Rishát leszámolva... Mindenesetre őszintének tűnő, szimpatikus teremtés. Talán nem lesz vele nehéz tárgyalni... *
- Hol tehetném le az árut? Mert az öszvéreimet is szeretném mihamarabb ellátni, ha nem veszik zokon... Megszolgáltak szegény párák... Aztán * pillant a fogadós felé *, én is szeretnék egy szobát...

Kareena szokásához híven nem húzta az időt,amint a nevét kiejtette azonnal ott termett mellette.
-A hölgy..Kareena..-
mutat az időközben bemutatkozó nőre.
-Egy szoba a hölgynek..igen azonnal!Ha megbocsát..-
Mivel úgytűnik üzleti ügyről van szó,inkább magukrahagyja őket.A pulton átnyúlva,leakaszt egy csillogó rézkulcsot a falról és a lépcsőn várakozó igen fáradtnak tűnő nő kezébe adja.
-Igen,hölgyem!Fel,és jobbra a második ajtó...jó pihenést,szép álmokat!-
Mosolyog rá miközben felfelé mutat.Amint elveszti szeme elől visszatér a többiekhez.Halkan megköszörüli torkát mielött megszólal.
-Az öszvéreknek kiváló helye lesz az istállónkban...persze ha elöbb szeretne lerakodni...Egy szobát?Értem..mégegy szobát!-
magában furcsállja hogy külön szállnak meg,mert ő bizony párnak vélte őket...

*Hálásan pillant az eligazító férfira.. Amint megtalálja a megfelelő szobát megkönnyebbülten sóhajt fel. A kulcsot a nyílásba helyezi és belép a szobába. Szép, rendezett, csak úgy mint a fogadó. Rishának azonban még egy pajta is tökéletesen megfelelt volna. Az ajtót becsukja és a kulcsot egy kis asztalra teszi le. Tükröt is talál, a falra lógatva , ennek különösen megörül. Nyomban elé áll. Nocsak... annyira nem szokta még meg hogy valódi önmaga néz vissza a tükörből hogy majdnem visszahőköl. Hiányzik Távolrévben hagyott batyuja.. a sok holmival.. a gumiarcú maszkkal, az üvegszemekkel, a sípoló karikákkal, a sok festékkel, a parókákkal, a bibírcsókokkal, a szemölcsökkel , a plusz szemöldökökkel, bajuszok és szakállak, kalapok és állruhákkal együtt... Fáradtan huppan l az ágyra, és ezzel a lendületten hanyatt is dől. Haja koronaként hullik mellé. Lerúgja a vászoncipőket és fentebbtornázza magát az ágyban mint egy gyerek. Beszippantja az ágynemű friss illatát. Aztán leküszködi magáról a feleslegessé vált ruhadarabokat és a takaró alá bújik. A ruhákat az ágy melletti székre dobja. Bebújik mélyen a takaró alá.. nemsokára már csak egy szuszogó nagy valamicsoda lesz helyén..
Mielőtt elaludna, fejében rengeteg dolog kavarodik. Magában halkan tárgyalni kezd.*
- Már megint elrontottam! Megkedveltem nem is egy embert! Végem van! Végem! És lelepleztem magam... Itt a vég... *konzultál magával. de hangja egyre fáradtabb.*

* Látja a férfin, hogy bár érkezésekor frissnek mutatkozott, most ő is hirtelen nagyon elgyötörtnek tűnik. Megszánja. Valóban nagyon hosszú az út Karavánpihenőről. És ezek szerint talán egyhuzamban tehették meg... *
- Nem hajt a tatár! Azt hiszem, igazán ráérünk tárgyalni. Arctos... Betehetné a gyapjút az istállóba? Nyugodtan hagyhatná a szekéren is, csak a lovait... * Visszaemlékezik, mit is mondott a férfi *, vagyis az öszvéreit lássa el, a gyapjút majd a falusiak átszállítják a raktárba. Maga pedig feküdjön le, s ha kipihente magát, beszélünk. Szeretettel látjuk itt a faluban magát is, kedves kísérőjét is annyi ideig, amíg csak jónak látják! Itt nyugodtan pihenhetnek...
* Daren bizonytalan pillantását látva, még hozzáteszi: *
- Az istálló itt van rögtön, ha az ajtó előtt jobbra fordul, a falu kapuja irányába. Nagy, kétszárnyú kapu, nem lehet eltéveszteni...

* Hálásan néz Kareenára. Lám, tényleg nem csalódott a falusi vendégszereteteben...*
- Köszönöm... Akkor megyek, bekötöm a jószágokat...
* Kimegy a fogadóból, s jobb felé nézve valóban megpillantja a Kareena által beígért kaput. *
- No, Csinos, Fürge... akkor pihenhettek ti is...
* Bevezeti őket a szekérkével az istállóba, ahol bőven volna hely sokkal több állatnak is. Kiköti őket, leszerszámozza, be egy-egy kellemesnek tűnő boxba. Vizet kerít a számukra, a szekérről a
Leszedi az abrakoszsákot, bőkezűen önt elébük a jászolba. Leteríti őket a pokrócukkal, s elbúcsúzik: *
- Egyetek, pihenjetek... Megszolgáltátok...
* Visszamegy a fogadóba, s átveszi a szoba kulcsát. Meghallgatja az útbaigazítást, majd fáradtan felbaktat az emeletre ő is. *

A férfi,akit a nő párjának vélt iszonyú fáradtnak tűnik.Ami nem is csoda,mert még egy révi út is jó fél napig tart,ők meg istentudja honnan jöhettek..
-Az istállóba?Persze Kareena..Van hely bőven!-
legszívesebben hozzátenné még:mint a fogadóban!Az ajtóhoz lép,szemrevételezi a kordét és elégedetten állapítja meg,hogy valószínüleg befér az ajtón.A férfi gyorsan,szakértő módon állítja be a kordét.Úgytűnik épp annyira a szívén viseli állatai sorsát mint ő maga.Amíg kint foglalatoskodik előkészít egy kulcsot és amint belép a kezébe is nyomja.
-Jobbra a harmadik ajtó..jó pihenést,szép álmokat uram..a szép hölgy szobája a második..-
visszaül az asztalukhoz,ahol remélhetőleg Kareena is csatlakozik hozzá és folytathatják a beszélgetést.Amit sajnálatos módon a munka megszakított...

* Nem is nézi, milyen a szoba, ahová a sorsa vetette, csak gyorsan ledobálja magáról a holmiját, s be az ágyba. Szokatlan ez a rendszerető Darentől, de szokatlan volt az egész út is.
Bármilyen fáradt is mégsem bír elaludni. Nyüzsögnek a fejében a képek. Hol a csuklyás embert látja az út mellett, hol Vil csibészes pofija merül fel előtte, de a leggyakrabban Risha szép arca. Talán a fáradtság miatt van, gondolja. Vagy azért, mert elszokott a mozgalmas élettől. De akárhogy is van, bár teste törődötten követeli az alvást, mégsem bír nyugodni.
Vagy egy fél óra múlva felkel, nagy sóhajjal felszedi ledobált ruháit, és rendesen összehajtva leteszi őket egy székre. Észrevesz a sarokban egy kis ajtót. Kíváncsian odalépdel, kinyitja, és nagy örömmel egy ablaktalan kis kamrát fedez fel, a közepén egy nagy dézsával, vízzel tele, mellette pad, rajta csutak, egy nagy kancsó víz és tiszta fehér kendők. Belép, leveti magáról azt is, ami még rajta maradt, s a dézsában jó alapos csutakolásnak teszi ki magát. A víz nem meleg, de nem is hideg. Állott, de most pont ez a kellemes. Megtörölközik az egyik fehér kendőben, a másikat maga köré keríti, s visszamegy a szobába.
Az asztalon vizeskancsó meg két kupa. Tölt, iszik. Ezzel végezve visszadől az ágyára, kikapcsolja a gondolatait, s most már csak egyetlen kép látogatja: Risha arca.
Mosolyogva alszik el. *

Mindenkinek köszönöm aki végigolvasta ezt a kis kalandot. Véleményeket a vk-ba vagy e-mailon lehet írni. További jó nézelődést :)

Osi

Comment

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés