4. fejezet

Marisha & Daren & Virgil & Lord Arthas

Egy kis kaland IV.
[Hely: A Susogó Dombok]

*Az erdő közepén, nem messze a fehérhontól, egy harcos lépdel nagy csöndességben. Fejét csuklyával takarja el a külvilág elől. Fegyvere a kezében, egy pallos. Apjától örökölte a fegyverét. Igaz, már nem egyszer megpróbálta kidobni, vagy odaadni valami jött mentnek, de nem volt szíve hozzá. Valahol mégis az öröksége az, amit a kezében tart. Nem szerette az apját, mert az apja sem szerette őt. Nagy családban nevelkedett, kevés pénzel. Egy ideig Rosenwein Arthas néven élt. Ez volt a családi neve, de egy idő után nevet változtatott Lord Arthas-ra. Csak azért, mert sikerült neki pár dolog, meg a pénz is úgy jött össze neki. Ahogy ezekre az emlékekre gondol vissza, egy ideig csak áll, és utánna indul el az út felé. Ahogy tovább sétál az úton, egy ideig semmit nem lát, egy árva teremtett lelket sem, majd egy idő után meglát egy szekér közeleg. Nem nagyon érdekli, így tovább baktak az út mellett. Kezében a fegyvere, melyet most a vállán pihentet. ~Na lássuk majd, hogy ki lesz a kocsin. Ha rajta vagy, meglakolsz a bűnödért!~ Morforndírozik magában, s a fegyverét kezdi el élesíteni. Hátán egy fekete köpeny, s ugyanez látható előlről is. Fekete mellvért, alatta kikandikáló ingujj, melynek színe szintén fekete. A teste alsó részét egy szintén fekete vászonnadrággal takarja el, mely nadrágnak az oldalán egy sárkány látható. Mellette baktat régi barátja, egy sebzett farkas. Most sebezték meg, nem olyan régen, hiszen friss a vér. egy idő után megáll, a kereszteződés előtt, s megvárja, hogy erre jöjjön a kocsi. Reménykedik benne, hogy megfognak állni, s beszélni tud a kocsit vezető személlyel.*

* Csodálva figyeli, hogy a lány milyen jól fogadja a fiú meséjét: azonnal és tisztán átlát minden szövevényen, csavaron - legalábbis mozgékony arcocskájának grimaszaiból és fintoraiból erre a következtetésre jut. Kis megjegyzéseivel pedig milyen remekül megtalálja azt a természetes hangot, ahogy egy gyerekkel beszélhet... Ő, talán azért, mert nem volt testvére, talán, mert évekre el volt zárva az emberi közelségtől, nem ismeri a gyerekekkel való beszélgetés titkát. Aztán gondolatban megrója magát a csodálatáért. Hogyan is lehetne másként egy ilyen nagyszerű, kedves, és világlátott teremtésnél, mint Risha...
Mivel szemét továbbra is a lányon tartja, nem veszi észre, hogy a kölyök már el is érte az álló fogatot. Így váratlanul éri, amint Risha közelebb húzódik hozzá. Váratlanul, de nem örömtelenül. Közben felpattant a bakra a kis csibész is, s egyből jól be is ütötte a fejét a hátán hordott óriásinak és meglehetősen réginek tűnő kard foglalatába. *
- Vigyázz, fiam... megütötted magad? Van kötszerem, ha kell... * pillantása a kölyök karján éktelenkedő, igen elhasználtnak mutatkozó kötésre vándorol, s most először szivárog jókedv a hangjába: * - A tiedet nyilván mind elhasználtad az imént...
* Meghallgatja a fiú nevét, s mivel úgy illik, bemutatja a velük utazó hölgyet aztán magát is: *
- Örülök, hogy megismertelek, Vil... A hölgy, aki velük utazik, Risha... Marisha * jól esik kimondani is a kedves nevet *, magam pedig a Daren névre hallgatok. Pontosabban Daren Tylo.
* Pár pillanata és az ifjú életművész apró produkciója után folytatja a sort két újabb bemutatással: *
- Az öszvéreim pedig a Csinos és a Fürge névre hallgatnak...
* Ebben a pillanatban lódul meg a fogat, mivel, akárhogy is hívják őket, az öszvérek értenek a parancsoló szóból. Daren, nem ügyelve kellő módon az egyensúlyára, mivel egy kezében fogja a gyeplőszárat és az ostort, a másik pedig még mindig Risha vállán nyugszik, megtántorodik ültében, s ha lábát be nem akasztotta volna előrelátóan az ülés alá, most szégyenszemre lebukfencezne a kocsiról. Így azonban mégsem kell feláldoznia büszkeségét...
* Kocog a két szürke, mögöttük a kocsi. Azonban mintha kissé nem akarózna nekik a dolog. Daren csakhamar látja is az okát: az útkereszteződésben egy felfegyverzett férfi sziluettje látszik, mellette pedig egy... FARKAS... *

*Halkan felkuncog mikor a szütyő beveri a fejét a kard markolatába. Szája elé kapja kezét, nem akar illetlen lenni, még ha egy kis kamasz is Vil.*
- Nah gyere .. dobd fel magad.*ütögeti meg maga mellett az üresen hagyott részt.*
- Egyben vagy kölyök?*kérdezi miközben megborzolja kobakját, de ezzel a mozdulattal el is simítja a kósza hajtincseket. Aztán a fiú karját követi tekintete. Ő is figyel, érdekli, valóban merre javasolja az utat a suhanc. A látványos öszvérindításra csak elneveti magát. Nagyon szórakoztatónak tartja Vilt... olyan gyermeki..Amikor a fiúcska visszahuppan mellé, Daren már is lecsap rá.*
- Mint halhattad*fordul Vilhez* a nevem Marisha.. de hívj csak Rishanak. *kezet nyújt afiúnak, hogy az lássa, a lány nem nézi le őt, sőt, közéjük emeli.*
- És mond csak Vil... mi célból sétálgattál hajnalok hajnalán itt?
*Szemöldökét felhúzza, kissé megrózóan, de hát angyali arca mindent elárul. A fogat mintha lassulna. Marisha tekintete viszont inkább másfelé irányul mint előre. Daren még mindig fogja a vállát... de egyáltalán nem esik ellenére. Ezért nem is említi meg. Inkább a kamasz köti le figyelmét.*
- És a másik jogos kérdés.. honnan van kardod.. ráadásul ekkora?
*Cseles kérdés, nagyon cseles... Aztán Daren véleményét kérné ki, esetleg reakciójára kíváncsi, de aférfi előre figyel. Követi tekintetét. Egyszerre komorodik el és vigyorodik el...*
- Nahát Vil.. nézd.. Nem azt a farkast kerested?
*Észreveszi hogy a farkas mellett egy felfegyverzett férfi is álldogál... A nap már jócskán feljött.. lassan dél is lehet, ki tudja mióta vannak már úton. Nah de akkor is.. ilyen forgalom lenne a Domboknál?*
- Ti is látjátok? Vagy rosszul látok*még jobb kezét szeme elé ernyőzi hogy messzebbre láthasson, de a férfi az férfi marad, sőt, a farkas is ott enyészik nem messze tőle.*
- Vajon mit akar.. ránk vár? Azt ugye látjátok hogy többen már nem férünk el a bakon..?*neveti el magát, mert az elég mókás lenne ha a fegyveres is felhuppanna melléjük.*

Helyeslően bólogat amikor az egészsége felől érdeklődnek.Persze hogy jól van,nála mindennapos dolog a sebesülés,horzsolódás.Elvégre egy igazi kincsvadász nem akadhat fent egy ennyre apró dolgon,mint kis púpok a fején..Vilnek van egy szokása,amit páran idegesítőnek vagy szemtelenségnek tarthatnak.De amint megtudja valaki nevét,nem képes magázódni.Főleg ha kezet is fognak vele..hűűű!Pár tejfoga már tört bele a pofonba,de általában nem rökönyödnek meg túlzottan a stílusán a népek.
-Szia Daren!Szia Risha!Jájj...-
kiált fel amikor hátrabukfencezik a kordé meglódulásakor.Ám az öszvérek nevét megtudva hangosan felnevet.
-Csíhinoos?Fűűrge!Hát..sziasztok..paripák!-
üdvözli őket is még mindig kacagva.Aztán kis komolyságot erőltetve magára,próbálja megválaszolni Risha kérdéseit.
-Mondtam már,vadásztam!Itt lakok a közelben..a farkas meg rámtámadt.-
A felnőttek olyan értetlenek,mindent többször kell elmondani nekik...de nem lepődik meg túlzottan.Már hozzászokott.A kardjára vonatkozó kérdés viszont már elkomorítja.Csak egy nagy sóhaj és pár pillanatnyi gondolkodás után képes válaszolni.
-A kard a Papámé...volt.Ő adta nekem Ötbányán.Amikor az orkok ostromolták a várost.-
zárja rövidre a témát,mert nem szeretne emlékezni arra a napra.Amikor az addig is félárva gyerekből valódi árva lett.Most jó dolga van és ez a lényeg,a múlt elmúlt.Szomorúan üldögél,a kocsival együtt ringatózva amikor Risha a kereszteződés felé mutat..és..igen.Ott áll a farkas teljes valójában,igaz egy fegyveres alak mellett.Marishát utánozva ő is megkezdi a távolbanéző szemforgatást,próbálja felismerni az állatot.Persze alig egyetlen másodpercig látta a hajnali félhomályban,így nem lehet biztos a dologban.
-Sötét volt még.Nem is tudom...lehet hogy ő az....-
a fickó viszont abszolút ismeretlen a számára
-Nem tudom,én nem ismerem...-
vonja meg a vállait tanácstalanul és kérdőn pillant társaira.

*Láthatóan egy ideig meglódultak a paripák, majd elkezdtek lelassítani. Azt is észreveszi, hogy akik fent ülnek a bakon, azok mind rá néznek. Ő visszarájuk. A farkas elkezd morogni, majd vicsorogni is. A szája szélén nyál kezd el folyni le az út porába. Ott gyorsan felszívódik, majd el is tűnik a szem elől. Megszólal, de nem a kocsisokhoz szól, hiszen ők még messze vannak.*
-Nyugodj meg, mindjárt odamegyünk, és megnézzük őket. Rendben van cézár?
*Teszi fel a kérdést, majd a farkas mintha értené a szavakat, bólint egyet. Egy lépést lép előre, a többit futva teszi meg. A fegyverét biztonsági okokból elteszi, mégpedig a hátán lévő hüvelybe, mely el van rejtve a köpeny alá. Csak egy kis lyuk van a köpenyen, semmi több. Fogynak a méterek az úton, mögötte lassabban baktak cézár. Nem telik bele két perc, mire odaér. Kifújja magát, és utánna annyit mond a kocsin ülőknek, a csuklya alól.*
-Üdvözletem önöknek. Egy embert keresek, ki megszúrta a farkasomat. Nem találkoztak vele esetleg?
*Látta az esetet, de csak annyit látott, hogy egy kis kócos valaki megszúrja a farkast. Majd eltünt, mintha a föld nyelte volna el. Az arcát nem láthatta, így nem tudhatja, hogy aki ott ül a kocsin, a kis kócos kölyök, az volt az, ki megszúrta a farkast. Nem ejtett rajta nagy sebet, pár nap, és új korában fog rohangálni cézár. Közben a farkas is odaért, és amennyire az erejéből telik, elkezd morogni a bak bal szélén ülő kócoskára.* -Cézár! Ül.
*Szólnak a parancsok, melyek teljesítésre is kerülnek, de a morgást azt nem fejezi be.*
-Elnézést, ha megilyeszti önöket. Nem direkt csinálja, sőt, nem is szokott ilyet csinálni.
*Majd szúrós tekintettel emeli szemét a kis kócosra, a csuklya alól, melyet a mustrált nem láthat, s a fegyverre. ~Amatőr.~ Gondolja magában, majd még annyit mond magában. ~Ha te voltál, akkor most imádkozz az életedért.~*

* Fél füllel hallgatja csak Risha és Vil csevegését, bár igencsak olyan témák felé terelődik a szó a lány jóvoltából, amik őt is, mint az értetlen felnőtteket általában, nagyon érdeklik. Öszvérei reagálása azonban félreérthetetlenül tudatára adja, hogy igen, az előbb nem tévedett, valóban egy FARKAS áll útjuk mentében. Ráadásul egy vészjósló, csuklyája mögé rejtőző idegen mellett, aki kardját csak most rejti el feltűnő mozdulattal (ámbár olyan helyre, ahonnan könnyű előkapni, jegyzi meg kritikus gondolkodásra és megfigyelésre edzett elméje), és elindul a fogat felé.
A szekérke továbbra is erősen az út jobboldalán halad, rendkívül lassan, köszönhetően az öszvérek ösztönös irtózásának a FARKAS szagától. Minden erejére szükség van, hogy menetre bíztassa állatait a gyeplőszárral. Óvná utasait, a kisfiút és főleg természetesen Rishát minden esetleg bekövetkezendő bajtól, így bal karjával továbbra is Rishát öleli, remélve, hogy biztonságot sugall ezzel neki. Visszafordulni nem akar, mert csakis ez az út vezet a faluba, s a lézengő ritter napokig itt bolyonghat, eleven útakadályként. Valahogy csak el kell menni mellette.
A baljós idegen egyre közelebb jut a fogathoz a mögötte baktató farkassal együtt. ~ Talán szükség lehet az ostorra... ~ gondol egyetlen fegyverére, s érte is nyúl, persze vaktában kotorászva. Kezébe is akad a keskeny, hosszú tárgy. Nem pillant rá, teljes vizuális figyelmét a lovagfélének szentelve.
Amint közelebb ér, az öszvérek megriadnak, s felágaskodva torpannak meg. Az idegen szavait hallja is, nem is, most az állataira kell figyelnie. S azok nem nyugszanak. Mihelyt a FARKASt maguk mögött érzik, megugranak, s hatalmas sebességgel előreragadják a kocsit. Daren meginog, hátrahanyatlik az ülésen, a felemelt keze a benne levő pálcával az irányváltás következtében így egyenesen a lovag felé mutat. Az előrelóduló kocsiban zörgés, csattogás, pattogó hangok...
... hátul a ponyva alól egy tetemes, kissé tojásdad fehérség búvik ki a ponyva alól, pattan egye-kettőt az úton, majd nekiütközik Lord Arthasnak, s mellvértjén összetörik, beterítve a lovagot ragadós sárga masszával...

Daren Tylo látványos és figyelemfelkeltő illúziókat teremt. A fény, szín és hangkavalkád varázsa jó eséllyel magára vonja a közelben állók figyelmét...

*Vil reakcióiból annyit szűr le hogy.. gyerek. Gyerek aki imád csínytalankodni. Ezen csupán mosolyogni tud tündér arcú lánykánk. Nem sokkal idősebb nála.... főleg ha lelküket összehasonlítjuk. A fegyveres férfi kezdi aggasztani. Egy férfi fegyverrel sosem jelent túl nagy biztonságot. Aggódását nem szeretni egyből arcára festeni. Inkább magában tartja és tekintete az idegenre szegeződik, amjd Darenre. Daren arcáról óriási öszpontosítást olvas le. A fegyveres már elég közel került hozzájuk és nem úgy néz ki mint aki elvesztett valamit, inkább úgy mint aki keres valakit. Arcmimikája pedig egyből árulkodó lehet Marisha remek szemeinek. A két öszvér azonban rohamos tempóban hagyja maguk mögött, faképnél hagyva a fegyveres csuklyást. Marisha hátrahanyatlik az óriási lökettől. Daren sem fogja már vállát, hisz ahhoz hogy az öszvéreket féken próbálja tartani, mindkét keze szükségeltetik.
Marishának lett volna egy két szava a lovaghoz, de ezt sajnos mellőznie kellett. Minden esetre, a fiú mellett pártolt volna, még ha tényleg ő volt az aki megszúrta a farkast.
Hirtelen azt sem tudja hova kapja a fejét, mi fáj jobban, a háta, ahogy meghúzódott, vagy a feje, amiért beverte, esetleg a keze amiért Vilt megragadta hogy ne zakózzon le a bakról. Daren varázslatának már csak következményét látja.. ha még képes megrándult nyakát annyira mozgatni, hogy szemtanúja legyen az eseményeknek. Csak egy kívánsága lenne... érjen végre véget ez a nagy rohanás!*
- Kölyök megvagy?*kérdezi kissé aggódva miközben saját nyakát tapogatja.*

Az ismeretlennek igen éles szeme lehet,mert Vil nem is ért az állathoz.Ő csak a klán farkasát kereste,aki valamiért elszökött.Természetesen a hajnali félhomályban láthatta ahogy szokásához híven kóborol.Esetleg,ha hónapokig tanult Karavánpihenőn,akkor elsajátíthatott pár praktikát amivel javíthat annyit a látásán,hogy a kócos fejét is megfigyelhesse.Még a mesében sem említett szúrást,csak egy kardlappal történő fejbevágást.Amitől egy vérszomjas fenevad természetesen nem menekülne el.A harapás is csak mese,amivel kiszínezte történetét.Ugyanis a farkas képes egy ló lábát elroppantani.Akkor mi történne egy gyermeki kézzel..A kardot csak óvatosságból tartja magánál,mert úgytűnik mágnesként vonzza a bajt...és ha az öszvérek nem lódulnak meg,akkor bizony szükség is lett volna rá.
A száguldó kordé hangjai azonban elfedik a fickó mondatait,így inkább csak a kapaszkodásra koncentrál.Szeme sarkából azonban megpillant valamit amit még ötbányán látott az ostrom idején.Egy varázslatot!Elvigyorodik és ámulattal nézi a gyönyörű fényeket,ami akkor többszáz ember életét mentette meg.-Meheg...vahgyok..-
nyögi ki az őrült rohanásba kezdő fogat miatt összekoccanó fogakkal.Természetesen nyelvét majdnem elharapva.Amikor távolodnak a fenevadtól,az öszvérek is csillapodni látszanak.
-Ez nem Wolfie...volt-
rázza meg fejét szomorúan,majd a felnőttekre pillant.Rögvest magyarázni is kezd tovább.
-Ő egy barátom farkasa és elszökött.Azthittem az ő nyomát követem...-

* Daren keze már nem öleli Marisha vállát, az igaz, de a gyeplőszárak is sajnálatos módon kicsúsztak belőle, amikor hátrabukfencezett a ponyva alá. Mellette Risha is hasonlóképpen járt, de szapora hálát postázva az égiek felé látja, hogy mozog, s nem látszik rajta nagyobb sérülés. Gyorsan visszaül a bakra, s ha nem is figyel rá, azt még látnia kell feltápászkodtában, hogy a ponyva alatt hatalmas rendetlenséget okozott a rándulás: a zsákok szanaszét, a láda... hopp... kinyílt... De most nem ér rá ezzel foglalkozni, fontosabb megállítani a robogó fogatot.
Leteszi maga mellé az ülésre az ostort... vagyis... elszörnyedve látja, hogy a pálcáját. Már megint egy balfogás... Egyik a másik után... Még sincs ideje minderre. Két kezébe ragadja a gyeplőt, s minden erejével azon van, hogy megállj parancsoljon a megriadt öszvéreknek. *
- Risha... Vil... Nincs semmi bajotok?
* Az állatok, most, hogy érzik az erős kezet, viszont nem érzik már a farkas szagát, lassan megnyugszanak, száguldó léptük kocogóra vált. Óvatosságból még mindig két kezével markolja a gyeplőt, s nem veszi le a szemét az öszvéreiről. Most már azonban tud legalább beszélgetni. *
- Mondjátok... Hátra tud nézni valamelyiktek? Nem láttok valami... ööö... valami nagyon furcsát? * kérdezi aggódva, hiszen szigorú parancs a mágusiskolában, hogy ok nélkül senki se használja a varázserejét. Ő pedig... elég volt egy félrement mozdulat... Nagyon fél, hogy valami jóvátehetetlent követett el hebehurgyaságában. *

*A lány megnyugszik, senkinek nem esett komolyabb baja. Marisha megpróbál hátranézni. A rendetlenségen kívül nem lát semmit... hiszen jól otthagyták a csuklyást.. Látótéren kívül esik. Marishának azonban ehhez a hókusz pókuszhoz még lesz egy két szava...*
- Tiszta a terep..*jegyzi meg miután ismét lelassul a fogat. A kamasz magyarázkodására csak rázza a fejét.*
- Css.. halgass! Csak nem hiszed hogy meg aakrtunk gyanusítani?*kérdezi szinte nevetve.*
- Ugyanmár...
*Aztán Darenre néz.*
- Ezt nem említetted..*jegyzi meg csodálattal..*
- Ez.. hirtelen jött...*néz le a pálcára. Aztán előre tekint. Elkerekedik szeme majd boldog mosoly jelenik meg arcán.*
- Nézzétek! Az Éjszaka Árnyai klánfalu... *mutat előre, és egy kisebb falu körvonalai rajzolódnak ki előttük.*
- Nemsokára elérjük!*ebben a "nemsokára elérjük-ben " egy kis szomorúság van, hiszen akkor ő most már tényleg feleslegessé válik. Csak annyit ígért hogy Darent elkíséri a faluig.*
*Egy hirtelen mozdulattal nézné meg társai reakcióit, de a nyakrándulás valahogy kiment a fejéből..*
- Áuu!*szorítja kezét a nyakára.*
- Azt hiszem a nyakam ..ssz.. *és meg sem meri mozdítani. Most írtó jöl jönne ha valaki helyretenné a kirándult nyakat.*

* Nem egészen tudja értelmezni Risha szavait, hogy tiszta a terep. Ám bizonyára messze maguk mögött hagyták már a kóbor lovagot, így hát nem tehet mást, imádkozik, hogy lehetőleg emberélet vesztesége nélkül megússza ezt a... kalandot. Kicsit zavarja, hogy a lány észrevette pálcáját, mert hát... még dicsekvésnek veheti, holott ő egészen egyszerű ember... Útonjáró kereskedő, ha rendelkezik is némi egyéb tudással. Messze van ő még attól, hogy a tudásásból megélhessen... Míg ezen morfondírozik magában, újabb meglepetés éri. *
- Aaa... falu? * kérdezi zavartan, szemeit meresztgetve. Nem lát semmi mást a délelőtti napsütésben, mint egy kisebb majorságot jobb kéz felől, valami tanyát. De nem is lehet még a falu, hiszen mintha Vil azt mondta volna, három óra az útelágazástól... Aggódva pislog a lányra, mert akkor nagyon beüthette a fejét. *
- Mondd... nem fáj a ... fejed?
* Közben újabb jeges rémület: útelágazás... Jó fele indulta el akkor? Gyorsan utánagondol: Vil azt mondta, jobb kéz felé... A lovag az útkereszteződésnél állt... Az öszvérek jobbra húztak a farkas szaga miatt... Akkor hát fellélegezhet: valóban a megfelelő úton vannak. Csendesen kocogva, ahogy illik. Most már kissé lazíthat is. *
- Megengednéd, hogy... helyre tegyem kissé a ... nyakadat?
* Majd Vil felé fordul: *
- Remélem, kölyök, nincs semmi baj... Meglesz az a farkas, ne félj. Tudja ő, hogy jó helye van neki ott nálatok...

Daren mintha maga is meglepődött volna amikor az ostor helyett egy pálca került a kezébe.Talán nem is tudja miféle pálca?Furán néz rá,mintha nem is értené miről beszél a férfi,de aztán csak megszólal.
-Én láttam...ilyesmit már ötbányán...Varázsló vagy Daren bácsi?Igazi varázsló?-
csillannak fel szemei,az előző kérdésre szinte elfelejt válaszolni annyira örül a varázslatnak.
-Jah..jól vagyok.-
bólint egyet ezután elkerekedő szemekkel néz a nőre.
-De ő nincs jól...a falu még messze van Risha!-
-Tényleg nem én tettem.Szeretem a farkasokat..ez meg másik volt nem D..a mienk!-
biztos benn hogy beverte a fejét azért látja a kis tanyát falunak.Megfogja a homlokát,szakértő módon aztán sokatmondóan hümmög.
-Nem lázas...-
néz Darenre majd Rishára felváltva.Amikor újra szóba kerül a farkas szinte csak bólogatni tud.
-Igen,biztos hazajön...-

*Nah ez az amit nem akart... pánikba esni.*
- Nincs semmi bajom..*mondja, miután Daren is helyreteszi a nyakát.*
- Az a kérdés jobban foglalkozatat amit Vill kérdezett... idézem: " Varázsló vagy Daren bácsi?"
*A fiúcska talán kezd megbékélni? Vagy eddig sem érzett ellenszenvet Daren ellen? Esetleg ellene? Próbálja elterelni a szót az esetleges rosszullétéről. Kíváncsian méregeti a férfit. Egyáltalán nem vette volna kérkedésnek a számáról, ha elmondja hogy ismer egy két varázslatot. Marishát is nagyon érdekli a varázslat de több dolog is gátat vet annak hogy valaha tanulhasson. Az első és lefontosabb a pénz.. a második a kitartás...*

* Marisha bizalommal engedi a keze alá a nyakát. Nagyot rántani nem akar rajta, hiszen az veszélyes is lehetne a zötykölődő kocsin, hát inkább csak finom mozdulatokkal helyremasszírozza az eltekergett testrészt. Szerencsére ez is elég: nem a csigolyája ugrott ki, inkább csak az izmok húzódtak meg. Jó érzés elbabrálni a hajkorona alatt, a meleg pihés bőrön, ezért is igyekszik minél hamarabb végezni a kedvérevaló feladattal... Nem akarja, hogy a kedves leány holmi szoknyapecérnek nézze.
Vil szavaitól hatalmas kő zúdul le a szívéről. Akkor nem lehetett valami nagy és veszélyes varázslat, ha a fiúcska csak így reagált... Szinte dalolni tudna megkönnyebbülésében, ezért mindössze elpirul útitársainak kérdéseitől. *
- Varázsló... Ugyan már... ez túl nagy szó arra, amit én tudok. Ismerem egy kissé a mágiát, ennyi az egész.
* Körülnéz az úton. Lassan múlik a délelőtt, miközben az árnyas fák alatt kocognak. Most már valóban egyre közelebb kerülhetnek a faluhoz, de van még addig idő. És Marisha annyit ígért csak, hogy a faluig kíséri. Lehet, hogy akkor közeledik válásuk órája is? Ezt nagyon szeretné elkerülni... Valamit hamar ki kellene találni... Nagy lépésre szánja el magát. *
- Közeledünk a faluhoz... Gondolkodtál azon, hogy jutsz majd vissza a városba? Meg te is, Vil? Én... khm... arra gondoltam, hogy... ööö... hogy jövök én nemsokára vissza is. Elintézem az üzletet, és szabad vagyok. Esetleg... * reménykedő pillantással néz Rishára * esetleg meg is szállhatnánk ott... A vendégeim volnátok. És ha kéritek... hát... mutathatok is akkor nektek pár varázslatot... * (ha sikerül, tenné hozzá, de úgy talán nem lenne elég csábító az ajánlat. És Darenünk bizony nagyon szeretné, ha útitársai, főleg a nőneműek (:P) , nem válnának tőle ilyen hamar el... *

Lassan kibontakozik a távolban az Acéllobogók erődje.Egy harangot formázó másfél-két ember magasságú fal,amely mögül egy torony nyúlik a magasba.A zötykölődés kicsit elálmosítja a gyereket aki már késő éjjel óta fentvan.A tűző napsütés is rátesz egy lapáttal,egészen elbágyad.Csak akkor ijed fel amikor fejét leejti egy pillanatnyi alvás közben.
-Ez itt...Ááááh...ez a lobogósok vára.-
ásít egy hatalmasat mondat közben csukott szemmel,természetesen kezét nem a szája elé téve!Ilyen apróságokkal nem foglalkozik.
-A falu vele szemben lesz,egy patak túlsó partján.-
magyarázza tovább bágyadtan mutogatva.A varázsló szavait hallva rögtön eszébejut Fehérhon.
-Ó nem,Daren bácsi...engem várnak..otthon!Biztos megijednének ha estére nem érnék haza..és gyorsabban hazaérek az erdőn át,mint ezzel a hintóval.-
vigyorodik el a szokásos füligérő módon.
-Ha elérjük a patakot,akkor én leszállok...-

*Kedvesen elmosolyodik Daren szerény szavain. Olyan szerény, pedig amiért ennyit küzdött, valóban kiállhatna. A faluhoz mostmár valóban közelednek. A féltett kérdést, hogy Marisha hogyan jut majd haza, még csak magában sem merte feltenni. Daren viszont nyíltan kimondta, és ez egyből elszomorítja folyton mosolygó komédisálányunkat.*
- Nem még... ezt még... nem gondoltam végig...*mondja kicsit szégyenlősen. Valóban becsületes tett vol tőle hogy felajánlotta a kíséretét, de ha jól meggondoljuk, végülis Vilnek köszönhetik hogy enm tévedtek el a sok elágazásnál.*
- Nem Daren ezt nem engedhetem... *rázza fejét. Nem fogadhatja el az ifjú meghívását, hiszen tudja, Daren sem áll az anyagi létra csúcsán. *
*Vil jogos érvet vet fel. Marisha viszont biztosra veszi, hogy Vil ámulatból bámulatbe esne Daren varázslásait látva... de mivel a kamasznak, mint mondta, otthon a helye... hát erről sajnálatos módon lemarad.Pedig már kezdte megkedvelni a fiúcskát. Emlékeztette a komédiások között felcseperedő csibészekre, akik minden ezköszt felhasználnak a csínyekhez, márpedig egy komédiásnak nem egy és nem kettő kelléke van. A fiúcska viszont, mint mondta, nemsokára ismét magukrahagyja őket. Marisha még mindig a visszaúton gondolkodik.*
- Tényleg nem tudom hogy jutok vissza a városba... de nem fogathatom el az ajánlatod Daren.. már eddig is rengeteg mindent tettél értem... ez.. túl sok.. jótett.. nem tudom viszonozni... *mondja csalódottan.*
*Az út veszélyes lehet, főleg ha egyedül vág neki... gondoljunk csak a farkasos-csuklyás-fegyveres emberre. Közben lassan döcögnek az úton.*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés