* Bátortalan csikorgással nyílik a Kev ajtaja, s egy fekete hajú, fiatal férfi óvakodik be, kezében egy ostorral. Mögötte, ha valaki venné a fáradtságot, és kinézne, egy fura kis fogatot láthatna: kordéra szerelt echós ponyvát, a szekérke előtt pedig két csinos szürke öszvér ropogtatja a zabot az abrakostarisznából.
Az újonnan jött körülnéz a hodálynyi teremben, s elmereng ürességén. Hát, ha ez a város leglátogatott fogadója... lehet, hogy mégis igaza volt szemtelen útbaigazítójának, s mégis forgalmaabb hely lehet a Vadkan az Éjszaka Árnyai falujában...! Amiről azonban még továbbra sem tudja, hol található.
Így a pulthoz lépdel, s bátortalanul megáll előtte. Vár. Várja, hogy észrevegye valaki, akitől útbaigazítást kérhetne... *

*Az ajtó ismételten nyílik és egy sötétbarna hajú, fekete szemű nő lép be rajta. Lábán egyszerű vászon félcipő van, egy halvány piros háromnegyedes blúzt visel melynek alja miniszoknyához hasonlatosan hullik a feszes combokra, alatta testhezálló rövidnadrág. Haját a meleg miatt feltűzte. Kedves fejbiccentéssel köszönti a bentlévőket. Ma is azért jött hogy az emberi tulajdonság rejtelmeit kutassa. Csak leülni, és nézelődni. Figyelni, esetleg társalogni valakivel, aki szívesen beszélgetne vele. A pulthoz indul, megáll az egyik vendég mellett /Daren Tylo/. Kedvesen mosolyog egy fejbiccentés közben. Az egyik rakoncátlan tincse a fejmozdulatra a szemébe hullik. Jobb kezével arrébbsöpri. Az imphez fordul.*
- Egy mézbort kérnék, és... nem tudja.. van abból az áfonyás csodából? A minap jártam erre és épp lecsúsztam a finom falatokról.*húzódik vigyorra a szája. Az imp bólintással jelzi, hamarosan utána néz a dolognak. A lány a pultnak támaszkodik majd körbenéz. Hm.. nem sokan, de vannak egy páran. Már is sokat tanulhat, hisz nem más ő mint egy komédiáslány. Mások mimikáját kutatja, tanulja reakcióikat, majd megpróbálja magára ölteni azokat. A mellette álló férfira néz. Mintha az kissé tétova volna. Nem iszik semmit? Vagy már rendelt? Megkörszörüli torkát majd bátortalanul megszólítja. /Daren Tylo/*
- Öhm.. elnézést.. keres valakit? Esetleg valamit?

* Elbámészkodik nézvén a kocsma csendes nyugalmát, s közben-közben reménykedően pillant egy-egy mellette elsuhanó impre, de hiába, őt nem veszik észre. Pedig Pihenőn mindig azt mondták, micsoda pezsgő forgalmú város Távolrév... Hát hiába, messze földnek nagy a varázsa...
Azonban ez a gondolatmenet nem segít a problémáján. Lassan mégis csak kellene találni valakit, akitől megkaphatja a számára fontos adatokat. Elméjét megfeszítve gondolkodik. Nem buta ugyan, de nem is ilyen problémák elé állította mostanában az élet. A városi szokásokban meg végképp nem ismerős.
Talán... Talán erőt kellene venni magán, és megszólítani valakit... De eddigi révi tapasztalatai alapján óvakodik ettől a drasztikus lépéstől. Esetleg az impek is kívánnak valami juttatást... viszont megsérteni sem akarta őket a pénz felajánlásával. Gondolatban számolgatja a szütyőjében lévő kis összeget, hogy eljut-e vele egyáltalán az Éjszaa Árnyai klánfaluba... Ha továbbra is ilyen sebességgel ürül a tartalma, aligha.
Finom torokköszörülés hallatszik mellette, majd egy dallamos hang. Felrezzenve pillant egy kedvesen csillogó sötét szempárba. Nem hisz a szemének, nem hisz a fülének. ŐT szólította volna meg valaki?... Hát egyáltalán: észrevették volna...??? *
- Ööö... bocsánat, kisasszony... khhh... hozzám szólt...?

*A lány néma másodpercig csak néz a férfira majd lassan mosoly húzódik arcára, egyre nagyobb. Maga mögé néz, hogy hátha állhat ott valaki aki még a férfihez szólna. Mindkét vállát felhúzza miközben továbbra is mosolyog, jelezve, igen talán ő volt az a komisz mert mögötte nem áll senki.
Most jöjjön egy kis biográfia. Marisha mint említettem komédiáslány. Munkáját élete minden területén használja, inkább nevezhetném ezt is egy munkának. Ő folyton dolgozik. Mindig máshol tűnik fel és más arcot ölt fel, bár a jelenlegi megjelenése nagyban hasonlít önmagához. Erre főképp azért van szüksége mert ebbe született bele. Csak hogy röviden elmondjam, az anyja egy színésznő volt egy vándor társulatban. Születése után hamarosan meghalt és Marisha a komédiásokra maradt. A vérében van. Színészkedik lépten nyomon. Ehez köthető talán hogy sosem használja valódi nevét. Minden szerepkörnek megvan a maga neve, amit a helyzetben talál ki. Örömmel alakítja, de egy rettentő fontos dolog.. sosem játszhat el egy személyt 2-nél többször. Ennek okai hogy ő maga is belezavarodna a sok életrajzba, illetve lebukhatna. Mert bár látszólag semmi előnye munkájának, sokkal több van mögötte. Ma megpróbál kicsit lazítani... nem teljesen önmagát adni és mégis.. de a név az köt... Sajnos.*
- Szólítson csak Risha-nak*nyújt kezet kedvesen. A kéznyújtás pedig félreérthetetlenül a férfinak szól.*
- Gondterheltnek látszik..*jegyzi meg miközben megérkezik mézbora és hátrafordul a kupáért, majd vissza. Szereti látni az emberek arcát, szemét, miközben hozzájuk beszél.*
- Ebből gondoltam hogy esetleg elvesztett valamit... keres valamit..Bocsásson meg ha tolakodó voltam. *mondja, majd szájához emeli a kupát. Hm.. ez a mézbor nem is olyan rémes. Sok helyen járt már komédiás lévén, megannyi bort ízlelt, de ez kifejezetten jó.*

* Hát igen. Mégsincs semmi kétség. Úgy látszik, a szerencse istenasszonya ma rá mosolyoghatott egy csillogó szemű és hajú teremtmény képében. A dallamos hang után most egy finom kéz is megjelenik, s tévedhetetlenül felé irányul. Mivel jobb keze egyelőre foglalt, kissé körülményes mozdulattal előbb elhelyezi a pulton az ostort (ehhez egy félfordulat révén jut), aztán megtörli felszabault kezét az oldalában, s remélve, hogy nem túl öszvérszagú, bátortalanul megfogja a lány kezét - azaz inkább csak érinti, nehogy kellemetlen legyen a kedves lény számára... *
- Öö.. Örvendek, Risha...
~ Jól hallottam a nevet? Jaj, nehogy elfeledjem... ~ fut át az agyán, s ezzel talán az illendőnél tovább elidőzik, mert továbbgondolva a csevejt, hirtelen nem tudja, a lány melyik kérdésére feleljen. Aztán megerőlteti magát, mert eszébe jut neveltetése. *
- Ha nem tart tolakodónak, bemutatkoznék... Daren Tylo...
* Összecsapja a bokáját, ami féltámaszkodtában nem is olyan könnyűnek mondható mutatvány. Most jön a monológ további része. *
- Remélem, ízlik az ital... Váljék egészségére...
* Mindeközben azoban majdnem kicsúszik a fejéből, mit is kérdezett a lány. Némi memóriapróba, majd világosság gyúl az agyában. *
- Gondterhelt? ezt a kifejezést használta? Talán... talán igaza van... De nem vesztettem el semmit. * Ijedt pillantást vet az előbb a pultra helyezett ostorra, de megnyugodva konstatálja, hogy az még most is a helyén van. Mindenesetre inkább semmit sem bíz a véletlenre, így újabb félfordulat árán visszaszerzi. *
- Csak egy falut keresek... Vagy valakit, aki útbaigazítana...
* Reménykedve pillant a lányra. Ha Szerencse istenasszony valóban a javát akarja, akkor csakis olyat küldhetett az útjába, aki megfelel a kérdésére. *

*A kis vándortáborban ahhol felnőtt, folyton a gorombáskodással és a vicces jópofa kötetlen élettel volt dolga. Semmi illedelem. Illedelmet csak eljátszott szerepekben látott. Ez a férfi viszont annyira más mint az a két barom.. Mark és Hans. A két félnótás.. olyan idősek mint ő és rettentően tehetségesek is.. mint ő.. A lány csak mosolyogni tud. Sosem volt dolga ennyi kedvességgel egyszerre. Azért kifejezetten jól áll neki ez az angyali mosoly. A kézfogás sem a legmegszokottabb. Marisha kezét általában jól kicsavarták, kapott egy barackot a fejére azzal a jeligével: Egyszer majd felnősz kölyök, addig tartsd a szád. És az évek múltával gyönyörű rózsa nőtt a bimbóból.. megtestesülve, egy sötét hajú szépség képében.*
- Nos, kedves Daren..
~Mostmár a nevét is tudom..~
*Itt had szakítsam meg a lány párbeszédét egy rövid információ erejéig. Köztudott hogy a komédiás nem kíváncsi senki nevére. Felesleges, hiszen úgyis elfelejti, Ha megjegyezné az is csak összezavarná. Marisha azonban most mégis.. mintha furdalná kicsit az oldalát.. furdalta, míg meg nem tudta.. és ez kicsit ledöbbenti..*
- Az ital remek.. és még jobb ha kellemes társaságban fogyaszthatom*kacsint*
*A lány tekintete a férfi kezét követi az ostorra. Mintha felcsillanna kissé szeme. Kíváncsisággal nézi az ostort. ahogyan visszakerül a férfi kezébe.*
- Csak nem egy ostor.. tán lova is van?*kérdezi kíváncsian. Imád lovagolni, van egy lova.. nemrégen szerezte. Rögtönzött neki egy nevet és most a pajtában rá vár.. a neve: Fürge. Figyelmesen hallgatja a férfit. Homlokát összeráncolja, gondolkodik. Ő inkább a személyt javasolná... a személy majd elvezeti a faluba..*
- Hm.. egy falut? Tudja rengeteg faluban jártam már, igazi világutazó szeretnék lenni... mondjuk... ez nem tartozik ide*neveti el magát*.. szóval... ühm... lenne valami.. konkrétabb meghatározása a falunak?*kérdezi kissé felhúzva szemöldökét.*

* Szerencse istenasszony... pontosabban a lány... egyre kedvesebben mosolyog, s ez teljesen váratlanul éri. Az utóbbi időben egészen elszokott a női kedvességtól. Helyesebben mondva: az emberi társaságtól. Így pár pillanatig gondolkodnia kell, milyen is a megfelelő és nem sértő arckifejezés hasonló helyzetben. Nagyon zokon venné magától, ha egy ilyen kedves teremtést megbántana...
Risha cseveg, ahogy ez társaságban illik, nem is sejtve, milyen gondok elé állítja ezzel szerencsétlen partnerét. Mit is kellene felelnie az itallal kapcsolatos megjegyzésre? Netán... meghívnia egy italra? Újabb memóriapróba, újra a kis bőrszütyő tartalmának gondolati ellenőrzése. Azonban újabb nehézségekbe ütközik e téren, ugyanis nem ismeri ennek a kocsmának az árfekvését, így nehéz elvégezni a megfelelő kalkulációt.
Szerencse istenasszony azonban különös kegyben rézesíthette aznap valóban, hiszen a lány csevegése azonnal újabb témát talál: a lova felől érdeklődik. Daren arca felderül: végre olyan téma, amiről hosszabban is ki tudná fejteni a véleményét. *
- Nem, kisaszony... bocsánat: Risha... Nem, lovam az nincs, de van két öszvérem. kint várnak rám szegény párák a korcsoma előtt. Adtam nekik zabot... Még otthon tarisznyáltam fel. * Újból megáll, mert talán túlságosan közvetlen lett, s az nem illik hölgytársaságban. Kis torokköszörülés, s a felmentő esemény: a lány újabb kérdése feleletet vár. Annál inkább, mert végre talán megkaphatja azt, ami miatt egyáltalán betért ide. *
- Nos, a falu... Igen, hát van neve is, talán hallott már róla valamit. Sőt, talán már járt is ott... * mondja felcsillanó szemmel, mert az Istenasszony talán továbbra sem aludt még el. * Éjszaka Árnyai klánfalu. Azt keresem. Talán valami kis útbaigazítást... ha reménykedhetem...

*Mintha évekre elzárták volna a valódi élettől. Az emberektől. És valahogy így is van ez tényleg. Persze.. a nagy család ahhol felnőtt, nem olyanoktól óvta mint Daren. Sokkal inkább a csavargó, aljanéptől, azoktól a tolvajoktól és fejvadászoktól akik veszélyt jelenthetnek rá. Valóban fel sem vette volna, ha Daren nem javítja ki a kisasszonyt a Risha-ra. Valljuk be őszintén, már már el is felejtette milyen nevet mondott a bemutatkozásnál. Marisha igencsak gondolkozóba esik míg próbálja ezt leplezni.*
~ Ha valóban keres egy falut, és ezért tért be, miért nem kérdezte meg az impeket? Vagy bárki mást..?Hm..~
*Egyáltalán nem zavarja az hogy a férfi válaszadása hosszabbara sikeredett mint szánta. Sőt.. érdeklődéssel hallgatja. Imádja az állatokat.. még a kis nyálkás bőrűeket is. És talán meg in bánta hogy feltette a falus kérdést. Az állatokról szívesebben beszélne. Talán különbözik a többi hölgytől, de ő kimondottan örül ha közvetlen hangnemben beszélhet valakivel. Ismételten elmosolyodik, talán le sem olvadt mosolya.*
- Valóban? Ilyen messzi útról jött? Bizonyára nagyon sok ideje úton van. *mondja kissé aggódva, és együttérzően. Ő nagyon is át tudja érezni az utazással való fáradalmakat, de már megszokta. Alkalmazkodott az új körülményekhez. *
- Ez esetben én már nem indulnék egy falu megkeresésére, amiről nem tudom hol van.. ez csak egy tanács*mondja kedvesen, tényleg csak jót akar.*
- Ez olyan mint tűt keresni a szénakazalban..*valóban besötétedett..*
*Aztán végre kap egy kis információt a faluról. Még szélesebb mosoly húzódik arcára. Elővillan gyöngyfogsora.*
- Tudja... igazán nagy szerencséje van.. Bár én magam még nem jártam ott... hallottam hírét és tudom merre keresse. Viszont ahhoz hogy még ma odaérjen.. azonnal indunia kell... Ha akarja, szívesen magával tartanék. Szeretek új helyeket felfedezni, és van egy lovam. Fürge.. *itt elharapja a szót... sokat fecseg.. túl sokat. Kissé elpirul.*
- Öhm.. bocsásson meg.. már megint magamról beszélek... magát pedig jobban érdekli a falu... szóval.. a Susogó Dombokat keresse...*természetesen még mindig áll az ajánlat hogy Marisha egy darabon elkísérje az ifjút.*

~ Nohát... a szerencse nem jár egyedül... ~
* Nehézséget mindössze az okoz, hogy megint többféle témát vetett fel a gyorsgondolkodású leány. Némi agytevékenységgel azonban rendet vág a dologban. *
- Ó, igen, Risha... Valóban messziről jövök... És nem, nem vagyok fáradt... Viszont valóban nem könnyű azt a falut meglelni...
Egyáltalán nem zavar, ha magáról beszél, sőt...
* Most megáll, mert végre eljutott tudatáig a lánytól kapott utolsó információ, és ez fontosabbnak bizonyul minden előzőnél. *
- Valóban hallott a faluról? Nagyszerű... Csodálatos, hogy Önnel találkozhattam, kisa... öö.. Risha. Merre vannak azok a Susogó Dombok?
* Újabb szünet, újabb memóriapróba. Ej, de nehéz lányokkal csevegni! *
- Hogy éjjel nehéz megtalálni? Hát... Ha tudom az utat, csak odajutok előbb-utóbb, nem?
* Tanácstalanul néz a sötét szemekbe, s ez a haladék elegendő arra is, hogy némi spättel megérkezzen a közbevetett információ, pontosabban ajánlat is. *
- Valóban venné azt a fáradságot, hogy velem tartson? Ez... hogy is fogalmazzak... Igazán végtelenül kedves Öntől. Nem is kellene a lovát fárasztani... Hmm... Ha nem vetné meg, felajánlanék egy helyet a kocsi bakján. Persze, ha nem érzi sértőnek...
* Nagyon szerencsésnek és egyben nagyon szerencsétlennek érzi magát. Ime, egy ilyen csodálatos teremtés, Szerencse Istenasszony földi küldötte ilyen nemvárt kegyekben részesíti, ő pedig csak egy öszvérfogatot kínál neki. Mondhatni, igazán nem illendő magatartás.
Szerencsétlenségének másik oka abban rejlik, hogy öröme ellenére meg is rémül. Ha vele utazna a lány, minden nem várt álmát teljesítve ezzel, nem elég, hogy az öszvérfogattal sérti meg, de kénytelen ráerőltetni társaságát az égi küldöttre ilyen hosszú úton...
Önző módon közben az is megfordul a fejében (érdekes módon ilyen témákról gyorsabb a gondolkodása), hogy hogy lesz képes figyelemmel kísérni a gyors témaváltásokat... már amennyiben a leány ragaszkodik hozzájuk. *

*Marisha csak nevetve bólogat.*
- Hát persze hogy elkísérem, ha nem zavarja.. A Susogó Dombok a várfalakon kívül vannak.. biztos benne hogy még ma oda akar érni?*kérdezi homlokráncolva. Aztán megissza utolsó korty borát is. A poharat egy félfordulattal leteszi a pultra, majd erszénye után nyúl és fizet.*
*Egy igen segítőkész, becsületes lány útjába akadt az ifjú. Több szempontból lehet ez jó.. lehet ez rossz. Már Darennek is feltűnt hogy Marisha imád beszélni. Valójában csak akkor ha a szerepe ezt megengedi neki, és még jól is érzi magát. Mindig csak megtörténnek vele a dolgok, de elmondani másoknak sosem tudja.. persze. Ott van Fürge, a lova.. most mindenben ő az egyetlen társa. Nincsenek barátai, elszakadt a vándortársulattól és egyedül próbál meg boldogulni. Ezért is lehet hogy mindenben benne van... A pulttól eltávolodik , útra készen.. holmi nincs nála, bár egy kabát azért elkéne, odakint hűvös van. De mivel bent vannak ezért még nem érzi a hideget.*
- Akár indulhatnánk is...*mondja. Semmi baja az öszvérfogattal, inkább csak félti Fürgét.. egy újabb estét tölt el nélküle.*
- Ó és... tökéletesen megfelel a kocsi bakja is... Fürge , lovam sajnos pár nappal ezelőtt balesetet szenvedett, talán jobb is ha nem fárasztom. *saját magán is meglepődik hogy csodálatos módon megeredt a nyelve, és annyi mindent tudna még mondani, de bármelyik szögből nézzük, Daren számára idegen. Végigsimít ruháján, majd vár.. *

- Ó... Hát akkor menjünk talán...
* Ádámcsutkája egyszer fel, s egyszer alászánkázik, zavarában. Aztán újra, észrevéve, hogy a lány máris útrakészen áll. Homlokát ráncolja, körbetekint, s ekkor tűnik fel a lány pohara a pulton. Talán úgy lenne illendő, ha kifizetné... Talán telik még rá. Végül is, viszonozni illik ennyi kedvességet egy istennőnek...
Előhúzza kis bőrszütyőjét, némi gondolkodás után (figyelembe véve a Pihenőn szokásos árakat) letesz a pultra két aranyat. Zavartan a lányra mosolyog. *
- Akkor induljunk is... Az öszvéreim már biztosan jóllaktak.
* Kifelé tartanak már, amikor bátortalanul megjegyzi: *
- Ne haragudjon, kedves... ööö... Risha... És igazán ne vegye tolakodásnak, sem sértésnek, de... nagyon örülnék, ha felajánlhatnék Önnek egy takarót... * Tiltakozva felemeli a kezét a esetleges ellenkezés visszaszorítására: *
- Ne is tiltakozzék, kedves... Éjjel utazni még nagyon hűvös...
* Újra észbekap, hogy alány még félreértheti. *
- A takaró... teljesen tiszta. Nem lesz öszvérszagú, megígérhetem. -
* Amennyiben a lány nem áll meg, kilépnek a kocsma ajtaján, a rájuk várakozó fogathoz. *