Marisha -
Egy komédiáslány élete, avagy szökés a Karavánpihenőről

*Fiatal, körülbelül 23 éves lány érkezik a Főtérre. Egyedül van. A Főtéren nem sokan vannak. Néhányan hírdetik az észt, néhány klán keres klántagokat. Kovács... Vajákos... Merre lehet itt lovat venni? Áhá! Felcsillan a szeme, ahogyan meglátja a patkót.. ha ott nem, akkor majd máshol. Azért megkérdezi. Sietős léptekkel érkezik a patkóshoz.*
- Jó napot kívánok!
- Üdvözletem kisasszony!*jön elő egy talpig verejtékben úszó férfi, bizonyára egész nap dolgozott. Homlokát törölgeti.*
- Mivel szolgálhatok?
- Egy gyors lábú lóra lenne szükségem ami jól bírja a terheket is.
- Hát itt éppenséggel nem adnak lovakat.. de..*kissé közelebb hajol* Szerencséje van*suttogja*
- Néhány napja a nyakamra hagytak egy lovat. Sebes volt a lába, de mára kutya baja.. Jutányos áron, odaadom.*
*A lány gondolkodóba esik. Hm..*
- Láthatnám a lovat?
- Persze. persze..*majd elvezeti a nőt a közeli istállóba.*
- Az ott!*mutat a lóra*
*Szép fekete színű mén. Látszólag nyugodtan álldogál a karánban.*
- Esetleg.. felülhetek rá?*kérdezi a lány.*
- Csak tessék! Tessék..*mondja a férfi és kiengedi a lovat. Majd felsegíti rá a lányt. Marisha végigsimít a mén nyakán, majd elindítja. A ló nekiindul és hamarosan kivágtat a szabadba.. A kovács vár.. vár..vár... De hiszen meglopták!*
- Fogják meg! Tolvaj!!!!

*Szárnyal... ez a ló pompás. Útközben felkapja a batyut és azzal nyargal tovább. A várfalakon kívülre érkezik. A bentiek már nem követik, miért is követnék? Idekint sokkal több veszély leselkedik rájuk. Ígyhát már nem rohanja ki a lelkét a ló sem. Marisha lenyugtatja a prüszkölő lovat. Leszáll a nyeregből majd a ló mellé lép. Kedvesen elmosolyodik. Végre nincs egyedül, és van egy társa.*
- Szia paci! Marisha vagyok.. ne mondd meg senkinek.. csss*teszi mutatóujját a szája elé* Ezt nem tudhatja meg senki sem. Rendben?*a ló mintha bólogatna úgy rángatja fejét.*
*Marisha elneveti magát, szívből.. aranyosan. Ez nem alakított szerep. Ez ő maga.*
- Mi a neved? Hm?
- Prfffff...
- ÓÓ... hát ez nagyon szép név! Csak nem tudom.. hány f-el írod?*nevet közben a lány és megpuszilja a ló orrát.*
- Nagyon fürge voltál... szerintem te sem szívesen maradtál volna ott tovább.. legyen a neved... Fürge. Na? Mit szólsz?
- Prfffff...
- Oké, megegyjeztünk!*mosolyog a lány majd kantárjánál fogva elkezdi vezeti a mént, és mesél.*
- Komédiás vagyok.. ez az életem.. meglásd velem majd világot látsz! Utazunk ám izibe! Sajnálom..hogy a batyut neked kell mostantól cipelni. Egyszer megmutatom mi van benne. *közben közelednek az erdőhöz.*
- Ne ijedj majd meg ha más arcokban tűnök fel.. a szagomról felismersz majd!
*És így indult útjára a nagyvilágnak Marisha a komédiáslány és újonnan adoptált lova Fürge.*

*Marisha... egy név, amit hiábavaló megjegyezned, sosem hallod ismét. Egyáltalán hallottad valaha? Nézzük csak. Mit kell tudni egy komédiás életéről, mert nem más ő...
1: Sosem marad egy helyen pár napnál tovább.
2: Sosem ölt fel egy szerepet 2 -nél sűrűbben, ezzel csak saját magát is összezavarná.
3: Sosem mondja el a valódi nevét, ezek után megkérdőjelezhető.. van e neki olyan?
4: Sosem köt barátságot idegenekkel, a munkájában csak hátráltatná ha megkedvelne valakit.
5: Sosem akar tőled semmit, elég a puszta jelenléted neki, ő csak a reakcióidra, mimikádra, megjelenésedre kíváncsi.
6: Sosem lesz rendes családi élete. Aki a színészkedést választotta szerelméül, az a színésztársulatban nő fel, az a családja. Később saját lábra kell állnia.
7: Sosem tudod, hogy most épp vele beszélsz -e vagy azzal akit eljátszik.
8: Sosem harcol. Az erőszak náluk mindig csak imitált.
Ezek után (és még ki tudja hány kritérium után) Kérdem én... Bolond az aki komédiás lesz?
*A lány az árnyas erdőből érkezik. Újonnan szerzett lova, Fürge, kissé lomhán léptet. Megfáradt és magában biztosan azt a kérdést teszi fel megannyiszor hogy mi az az ormótlan nagy batyu amit cipelnie kell mint egy szamár. Az erdőnek még messze nincs vége. A lány megállítja a lovat, mintha víz tükrén csillanna a napfény nem messze tőlük. Ez jó! Ez nagyon jó! Odavezeti Fürgét és magárahagyja. A tó partján ül le és a batyuból némi elemózsiát kap elő. Szerényes étek, kenyér meg bor. Semmi oldalas vagy kétszersült. Fürgére néz és elmosolyodik. De legalább mostmár lova van! Fáradtan kifújja a levegőt .. kedve sincs enni. Fogalma sincs hogy fog egyedül boldogulni. A társai Ötbányába mentek, ő meg önfejűen Távolrévbe jött. A nap lassan feljön, ideje továbbmennie, ha késő reggelre, kora délelőtre Távolrévbe szeretne jutni. *
- Nah menjünk Fürge!*mondja a lónak aki prüsszkölve megrázza a fejét.*
- Mi az hogy nem? Gyere menjünk, már kel fel a nap, látod?
- Prffff..
*Marisha Karavánpihenőről "mentette meg" Fürgét. Jó mondjuk ki... magyarul elkötötte, de nem lehet a patkósnak egy szava sem. A ló nem törvényesen volt nála. Mármint igen de mégsem, ó ez hosszú!
Felül a nyeregbe majd megindítja a lovat. Az elindul a kis ösvényen, miközben Marisha már legújabb szerepén töri a fejét. Mert mint mondtam színész.. a színészek pedig szerepeket játszanak. De miért is csinálja? Ráadásul a lány alig múlt el 18, még előtte az élet. Tanulhatott volna, csinálhatott volna bármi mást. De ha belegondolunk tanult ő... ezerarcúságot. Neki ilyen élet jutott. Egy színésztársulatba született nemsokkal azután hogy a társulat híres nevezetes primadonnája teherbeesett egy iszákos lókötőtől. Apja tehát életéből teljesen kimaradt. Anyja pedig nemsokkal születése után meghalt. Beleszületett egy olyan életbe amit nem ő választott magának. Méltóan anyjához mindent megtanult , de mégsem profi. Egy színész mindig tanul. Minden percben, figyel, rögzít.. Lassan elérik a Belső várost. Látják a falakat. Marisha arcán gonosz vigyor jelenik meg.*
- Reszkessetek távolréviek! Marisha megérkezett!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés