- És mennyi időre kell elvállalnom?
- Amíg ki nem forgatod a vagyonából. Ügyes vagy te, megoldod hamar. *a férfi aki épp egy fotelban ül, pipára gyújt.*
- Oda mész, elcsábítod, kiforgatod, aztán megölöd... bonyolultnak hangzik?
- Cseppet sem...
- Én is így gondoltam!*helyesel a férfi bólogatva.*
- Apropó.. lenne mára egy kis melód. Az egyik főtisztnek ma jelölik ki a feleségét. Csakhogy.. az újdonsült ara már feldobta a pacskert*gonoszul elvigyorodik*
- Azt akarod, hogy bújjak mennyasszonyiba? Naneem... Darek, ezt ne várd el tőlem! Szívesebben alakítottam Johratánban a szerencsétlen , idióta , félvak hülyegyereket, mintsem fehérbe bújjak. Nem érdekel mennyit fizetsz, nem érdekel milyen gazdag! Ezt nem vállalom!
- De hát drágaságom! Olyan tünci pofid van! Ez gyerekjáték lesz neked!
- Darek..*kezdi fáradtan a lány* valld be.. még te sem láttad az arcom teljes valójában!
- Annál jobb! Talán mást keresnék, ez esetben a helyedre!
*A lány feltartja két kezét.*
- Megadom magam!
- Remek!*a férfi a pipát az asztalra helyezi és a fiókhoz ballag. Elővesz egy papírt.*
- Rosemary Hichkoc... vagy Hikchok.. tökmindegy.. szal őt kéne átvenni. Az esküvő után megjátszuk a halálod, és tüzelünk tova!
- Egyszerűnek hangzik..
- Egyszerű is! Tessék.. itt van néhány adat a spinéről. Volt valami madara.. valami beszélő..
- Naneeee !! Madárról nem szóltál!
- Kibírod nem? Csak egy hülye szárnyas... ha akarod a meló után megcsináljuk vacsorára! Halotti tor..*röhögi el magát a férfi.*
*A lány kitép kezéből az iratokat.*
- Majd akkor nevess, ha már holnap hozom neked a suskát.. addig egyél sóskát..*nyújtja ki rá a nyelvét a lány és sarkonfordul*

*Másnap a nagyteremben összegyűltek azok akik számítanak. A mi kis kémünk is itt virágzott. Haja erős kontyban fel volt tornyozva fejére. Vérvörös , selyemruhát öltött, hozzá illő fekete tűsarkúval. Sosem szerette ha női alakot kellett öltenie, pedig valljuk be. Észbontóan nézett ki. Nem is csoda , hogy a főtiszt szeme egyből rá irányult, és le sem jött amíg az óra éjfélt nem ütött. Akkor egy szál rózsával megjelölte választott asszonyát. A lány örült. Hát az már csak melléks dolog hogy férjhez megy, de a munka eddig jól halad. A főtiszt, aki mellékesen a Richard névre hallgatott (és ugrott) kimondottan jóképű volt. Marisha (komédiáslánykánk) attól félt, hogy egyszer nagyon megjárja a női szerepekkel. Belészeret egy idióta.. és neki muszáj lesz megölnie. Jelen esetben úgy alakult hogy a férfivel néhány napon frigyre lépett. Aztán minden pénzéhez hozzájutva meglógott... jah bocs. Előtte felakasztotta a férfit. Az egész úgy tűnt , mintha Richard öngyilkos lett volna. A nő pedig most egy szobában ül.. térdére támaszkodik. Előtte a földön egy óriási batyu.. tele pénzzel.*
- Gyorsabban ment mint hittem!*érkezik a fiatal férfi. A lány feláll. Elmosolyodik.*
- Bocsáss meg!
- Ugyan.. legközelebb gyorsabb leszel..
*Marisha elmosolyodik, hirtelen tőrt ránt és hasbaszúrja a férfit.*
- Li...Li...Li...Linda...Mit csi... Mi...Mi..??*kilehelli utolsó szusszanásait, összeesik, és meghal. A nő kihúzza a tőrt, és egy rongyba törli.*
- Nem vagyok Linda... sosem fogod megtudni ki vagyok...*mondja miközben legugol a férfi mellé.*
- A pénzt pedig nem loptam... csak.. kölcsönvettem...*mondja majd feláll, és a batyuvala kezében távozik. Arcán féktelen mosoly. Senki sem állíthatja meg. Soha...*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés