XIII. rész
*Elvigyorodik.
Átkarolja Melitta derekát, majd ellenkezést nem tűrően lenyomja a földre.*
- A fa már kezdett kényelmetlen lenni.
*Suttogja a fülébe.*
Paris Leuman
*Még ha fontos is az amit Melitta elmond, nem érdekli. Nem.. Nem lenne képes végighallgatni. Nem akar emlékezni rá, így is eléggé fáj.. Nekidől egy fának, maga elé bámul a semmibe.. melyben ő lát. Szemei előtt képek peregnek. Mindtől búcsúszni akart már, de egyik sem távozott. Vannak régiek, és egészen újak.. és mind megmaradt. Hirtelen egy olyan gondolat jelenik meg elméjében, mely mintha nem is az övé volna. Megvan a megoldás. El is mondja Melittanak, mert ő elmondja.. amíg még emlékszik rá..*
Melitta
*Erydan felül a lovára* -Azt hiszem.. időre van szükségünk... mindannyiunknak*mondja és elvágtat.. semmi viszlát.. csak elvágtat.* *Melitta utánna néz majd a másik irányba amerre Parist látta utoljára. Elindula férfi után. Majd mikor beéri megáll előtte. Nem szól semmit... nem tud megszólalni*
Paris Leuman
*Ránéz Melittara.* - Induljunk tova. *Ellöki magát a fától.* - Jah és igen. Az jutott eszembe, hogy Renortól rendelek egy kis emlékmódosítást.
Melitta
*Rájuk sötétedett. Továbbmentek. Melitta nem szólt semmit. Nem tudott, és nem is akart megszólalni. Aztán amikor végre megálltak pihenni, Melitta átölelte Parist. Nem szólt semmit. El akarta felejteni ami volt. Mert ebben szerepelt gyereke elvesztése is. Csak egy kis együttérzést várt. Csak annyit hogy ne taszítsák el. Csak egy kis melegségre vágyott...*
Paris Leuman
*Melitta észrevehetően nem reagálta le a szavait. Talán nem gondolta elég komolynak, netán nem értette. A lényeg, hogy ő elmondta. Nem lesz zsákbamacska. Sötétedik, ezért már nem mehetnek tovább. Veszélyes lenne. Eltolja magától Melittat, és hozzálát, hogy tüzet csináljon. Összeszed néhány ágat, majd egymás hegyére, hátára dobállja.* - Frizan merla. *Morogja, és zöldesfeketés lángnyelvek csapnak fel. Azok pedig lassan visszanyerik igazi színüket.*
Melitta
*Eltolták.. végülis mit várt? Nagy levegőt vesz.* - Tudom hogy nem érdekel de ezt meg fogod hallgatni! Szeretlek! És mindig is szerettelek meg szeretni is foglak! És bármilyen hülyeségre csakis a szerelem vihet rá... és jöhetsz azzal hogy ez most nem volt jó kifogás mert igazad van ... de..de..de én most megcsókollak*mondja felindulva és így is tesz. Szenvedélyesen megcsókolja a férfit. Nincs mit veszteni, csak Parist, és ha őt elveszíti nincs miért élni..*
Paris Leuman
*Éppen válaszolna.. de nem tud. Elzárják a válaszolási lehetőségtől! No de sebaj! Visszacsókol, majd szóhoz jut.* - Ez mind szép és jó. De azt hittem szeretsz annyira, vagy legalább bízol bennem annyira, hogy elmondod nekem a hülyeségeidet.
Melitta
*Tőle legalább nem kapott pofont mint Erydantól. Belenézett a férfi szemeibe. Megesküdött hogy mindent el fog mondani semmi értelme titkolózni, és nem is akar. Soha többé...Szavakkal nem mondja ki, csak érzékelteti hogy ezt hagyják.. elmúlt, vége.. nézzenek előre. Nyomatékosan nekidönti a férfit a fának és újra megcsókolja. Bármire képes, ez látszik rajta. Bármire... kevés emberért lenne bármire képes... csak Parisért... meg a fiáért aki "nincs".*
Paris Leuman
*Átöleli Melitta derekát, és szorosan hozzásimul. Vadul viszonozza a nő csókját. Ujjai lefelé, a combok felé vándorolnak..*
Melitta
*Kezeivel elkezdi levenni a felső ruhát. A csókot nem hagyja abba. Nincs az az erő ami most bármiféle távozásra késztetné. Csak az van: még, még, még.... Kezeivel végigsimít a férfi felsőtestén. A jól ismert érzés... ott van, mégis elérhetetlen*
Paris Leuman
*Az útjába kerülő ruhadarabok lefejtéséhez lát. Legelőször is a felsoruhák akadályozzák. Azok nemsokára le is kerülnek. Csókjaival kényezteti a nő testét, és ez az egész olyan, mintha az előbb semmi se történt volna.*
Melitta
*Kirázza a hideg az érzéki érintésekre. Szinte szárnyal.. mintha a fellegekben lennének. Csak ők ketten. Belecsókol a férfi vállába. Szinte minden életerőt kiszív belőle. Mint egy pióca(:P) aztán áttér más részekre... a mellkasra, az oldalára... Kezei a nadrágon belüli területre kúsznak*
Paris Leuman
*Csak egy kicsit akad fel a szeme Melittatól. Összeszedi minden erejét, hogy csináljon valamit. Vagy legalább folytassa. Melittat sikerül minden feleslegesnek ítélt ruhájától megszabadítania, egyszóval az összestől. Ujjaival bebarangolja Melitta testét, és csókjaival követi annak útvonalát..*
Melitta
*Néha még magától is megdöbben mikre nem képes. Persze belső szemlélőként ezt nem látja. Csak élvezi. Belecsókola férfi nyakába. Kezeivel megszabadul a férfi nadrágjától is. Aztán még megdöbbentőbb dologra vetemedik... *
Paris Leuman
*Ha azt mondja valaki, hogy forr a levegő, akkor nagyon enyhén fogalmazott. Nagyon, nagyon enyhén. Paris lejebbi területekre vándorol, csókjaival.*
Melitta
*Először csak jobb lábát emelte fel. Szép lassan Paris köré fonta, majd a másikat is . Teljesen rámászott... Csókjait pedig közben sem hagyta abba. Szorosan neki simult a férfinek, az meg a fának... tehát már levegővételnyi hely sem maradt.*
Paris Leuman
*Elvigyorodik. Átkarolja Melitta derekát, majd ellenkezést nem tűrően lenyomja a földre.* - A fa már kezdett kényelmetlen lenni. *Suttogja a fülébe.*
Melitta
*Neki teljesen mindegy... nem mondja, de nem a fával akart éppen intim kapcsolatba kerülni így a jelenléte sem zavarja. Mivel már így is rajta volt a férfin, különösebben nem változott a pozicíója. Egyre hevesebben lélegeztek.. ha egyáltalán levegőhöz jutottak a csókoktól... és megint eltelt egy este... Reggel, vagy inkább hajnalban, kimerülten aludtak, úgy mint a tónál, alig 2 napja.*
Paris Leuman
*Melittat magáhozölelve alszik el. Csupán félálomban, de alszik, és az a lényeg. Bár a legkisebb neszre is felébredne.**
|