Paris Leuman

*Rosszallóan csóvállja a fejét, miközben vigyorog.
Elkapja Melitta kezét, majd elkezdi csókolgatni a nyakát.*
- Most egy kicsit fogd vissza magad kis démonom..
*Suttogja a fülébe. Mivel jó nagy férfikeze van, ezért egyikkel tartja Melitta kezét, a másikkal pedig hozzálát a vetkőztetéshez.*

*Enyhén nagyon meglepődik. Nem mintha ellenezné ezt az akciót. Sőt, nagyon élvezi. Csak még nem fogta fel hogy most ő az áldozat. Már előre látja hogy ez neki most nagyon fog fájni. Nah de kit érdekel ha az ember szerelmes? Azért még ő is lop néhány csókot, ha van rá alkalma.*

Paris Leuman

*Nemsokára Melitta csak természetes szépségét viseli. Paris lassú élvezettel csókolgatja a nő testét, miközben ujjai is elvándorolnak

- Ne hagyd abba..*nyögi elhaló hangon. Kicsit türelmetlen lett. Nem tartja fair nek hogy Parison még van ruha. Kezeivel ingjénél fogva felhúzza a férfit maga mellé. Végigsimít mellkasán az ingen keresztül. Nagyon úgy látja hogy bizony ennek az ingnek semmi keresni valója itt...*

Paris Leuman

*Elvigyorodik.*
- De türelmetlen valaki..
*Azért azt hagyja, hogy az ing lekerüljön róla. Közben Melitta nyakát csókolgatja, majd újra elkezdi ördögi útját lefelé..*

*Még mindig nem fair a dolog. Nem tud mit tenni. Tűr...tűr..tűr.. Nem tűr tovább. Ezzel a nadrággal sincs kibékülve. Valahogy minnél előbb szabadulni kell tőle...*

Paris Leuman

*Lassú élvezettel csókolgatja, simogatja Melitta testét.. de.. DE!A gatyáját nem engedi. Nem és nem! Harc a gatyáért műsort lehet megfigyelni..*

*Vigyor húzódik arcára*
-A nadrág nem ért egyet..*suttogja a férfi fülébe*
*Tovább ostromolja csókjaival, a nadrág ügyet meg meghagyja Parisnak.. elvégre az ő gatyája...*

Paris Leuman

- Az én gatyám az én váram!
*Vigyorog rá Melittara.
Mivel a nő már nem a nadrággal foglalkozik, ezért felhagy a védekezőállással.
Folytatja Melitta csókolgatását..*

*Melitta felhúzza a szemöldökét. Felhúzza magával szembe a férfit hogy bele tudjon nézni szemébe.*
- Mi lenne ha ezt most hanyagolnánk? Különben is mennünk kell... így soha az életbe nem jutunk ki*mondja vigyorogva, majd megcsókolja a férfit.*

Paris Leuman

*Néhány pillanatig mozdulatlanul Melitta szemébe néz. Aztán nagyon lassan elvigyorodik.*
- Igazad van.
*Elkezd feltápászkodni a földről.*
- Hogy lehetek ilyen perverz disznó?! Folyton csak arra gondolok!

*Felöltözik... tovább tartott míg a férfi levette róla az biztos. Útra készen ismét. Elindulnak arra amerre eredetileg céljuk vitt. Az erdőben késő délután lehetett. Besötétedni látszott. Sokáig semmivel nem találkoztak. Egy élőlénnyel sem. Furcsa... az erdő szinte halott volt. Aztán érdekes patadobogást hallottak. Szembe haladt velük. Néhány perc múlva feltűnt Erydan Cororo...*
- MELITTA!!!! *kiálltotta sírva-nevetve*
*Melitta lába legyökerezett. A férfit már szinte fel sem lehetett ismerni, annyira elhagyta magát. Ahhoz képest hogy nem volt egy fitt ember, lepattant a lováról és Melitta nyakába borult. A nő csak állt ott és Paris felé próbált segélykérő jeleket sugározni.*

Paris Leuman

*Ő is felöltözik, majd meghallja a patadobogást. Gyorsan összeborzolja a haját, majd végignézi az eseményeket. Melitta vészjelzéseire érzéketlenül pillant a párocskára. Aztán mintha csak most venné észre..*
- Némá.. ez Melitta! Ahun e! Drágaságom, kis csillagom! Metilla!
*Néz rá bambán, jól megjátszott részegséggel a nőre.*

*Melitta kétségbeesett arccal alrébb tolja apját.*
- Mi...minden rendben van?
- MINDEN RENDBEN? MINDEN? IGEN MOSTMÁR MINDEN!*mondja a férfi majd drasztikus váltás után lekever egyet a nőnek, aki a lendülettől elesik.*
- HOGY MERÉSZELTED? hOGY MERÉSZELTED EZT TENNI?
*Üvölti a férfi hogy az erdő zeng belé. Melitta pirosló arccal felnéz.*
- Mit?*habogja*
- MÉGHOGY MIT!*üvölti és felráncigálja a nőt a földről majd mégegyet lekever neki.*
- NÉZD MIT TETTÉL VELEM!!!*teljesen elborult az agya.. látszik hogy sokat ivott*

Paris Leuman

*Némán nézi a találkozást.*
- Astara numbelux.
*Suttogja, így Erydanból eltűnteti az alkoholt, hogy józanul tudjon gondolkozni. A férfi most már nem lehet, nem részeg.
Paris szótlanul sétál el a közelből. Nem tud, és nem is akar segíteni. Melittanak egyedül kell ezzel szembenéznie. Csak azon csodálkozik, hogy ő nem így fogadta..*

*Ezúttal nagyobbat kapott. Nem áll fel. Nem tud.*
- Melitta...*nézi Erydan művét és letérdel mellé.*
- Hagyj békén!*löki félre, majd felszakadt szájához ér.*
- Mutasd!*fordítja maga felé a férfi a lánya arcát. *
- Úgy sajnálom...
*Átöleli de Melitta ismét félrenyomja.*
- Most jobb ha elmész... menj el..*mondja Melitta szemlesütve míg felkel. Erydan a kezét nyújtja.*
- Hagyj!*mondja a nő és nehezen feláll.*
- De... *Erydan jobbnak látja nem szólni.. megütötte a lányát.. 2x is... Hogyan tehette? Hiszen örülnie kellene, és ő megverte..*
*Melitta Parist keresi szemeivel. Még éppen látja hogy már elég messz jár tőle. Utánna siet.*
- Paris várj!

Paris Leuman

*Melitta hangjára megáll, de nem néz hátra. Bevárja a nőt, de nem néz rá.*
- Azt hiszem.. úgy gondolom beszélned kéne vele.. nem pedig menekülnöd.
*Ránéz Melittara.*
- Én már hozzászoktam, hogy nem tudok semmiről, de apáddal nem kéne ezt tenned.
*Lassú léptekkel indul tovább.*

*Melitta szomorúan a férfira néz.*
~Ha tudnátok... ~
*Azt sajnálja a legjobban hogy a férfit nem érdekli a dolog. Pedig minden érte volt. Miatta. Visszaballag apjához és leül a földre. Erydan nem mozdul.*
- Mi történt?*kérdezte lassan mintha csak tudná itt nem holmi elmegyek és nem jövök vissza sztoriról van szó.*
- Szeretem őt! Tiszta szivemből... és féltem.. féltem hogy elvesztem. Ő mágus.. életerős... ő még élhet... de én megöregszem. És elveszítem.*lassan elindulnak könnyei* Azt akartam hogy halhatatlan lehessek. Hogy élhessek.. hogy vele legyek örökké... alkut kötöttem.. a halállal*Erydan arcizmai megrezzentek de nem szólt közbe* Elmentem... elmentem hozzá... halhatatlanságot kértem. De nem számoltam vele. Istenem... bolond voltam , már tudom, de akkor semmi nem érdekelt. Átvert. Amikor haza értem.. ott várt... azt mondja nem öl meg... inkább hagyja hogy szenvedjek... elszakított a családomtól, és ami a legfontosabb.. Tőle. Egy párhuzamos dimenzióban kötöttem ki. hihetetlennek hangzik... de élek.. itt vagyok... és jártam ott.*előveszi a Wendell érméket*
- Ezek az ottani herceg koronázására készült érmék...*Erydan kezébe veszi az érméket*
- Van egy tükör... a dimenziók közötti átjáró... én megtaláltam .. nem adtam fel.. és visszatértem*mondja Melitta majd nagyot sóhajt.*
- Sajnálom apa...
*Erydan a lányra néz. Az érméket visszaadja neki.*
- Mindenkit tönkretettél idegileg*jegyzi meg*
- Az apád... de legfőképpen Parist!!!
*Melitta nagyot sóhajtott.. fájt még a létezés is. Nem.. nem tudja mit tett.. és sosem fogja megtudni*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés