Melitta

- Nem tu..tudom*próbál kiszabadulni , de a mocorgással csak egyre mélyebbre jut.*
- Nem tudok.. nem tudok kijönni... *közli a rideg tényt majd mégbentebb süllyed..*

Paris Leuman

*Közelebb hajol.*
- Szerintem ez nem is lyuk, hanem valami zabagép.. héj! Az a láb, a comb, az enyém! Vagyis Melittáé, de az enyém is!
*Felháborodottan pislog.*
- Nagyot csalódtam benned Melitta! Megcsalsz egy ilyen.. ilyen.. lyukkal!
*Átkarolja Melittat, majd kihúzza fogvatartójából.*

*Melitta így sem került kintebb... érzi, hogy ha valamelyiküknek veszni kell akkor az inkább ő legyen.*
- Menj arrébb!*löki félre Parist jó erősen, amennyire csak tudja, aztán még mielőtt a férfi visszaérne hozzá, óriási lendülettel kezeivel belecsap a mocsárba. Ennek következtében óriási robbanás hallatszik és a lyuk akkora lesz hogy Melitta azonnal szabadulni tudjon.*

Paris Leuman

*Nem lökődik el nagyon, ellenben nagyon is meglepődik.. Egy robbanás és.. sötétség..
A férfi mozgulatlanul fekszik a földön. Jóval távolabb mint ahol az előbb még állt. Szeme lehunyva, mintha csak aludna.. arca, teste, az egész férfi tele van sebekkel, égési sérülésekkel.. Lassan veszi a levegőt, túl lassan..*

*Álmában sem hitte, hogy erre is képes lehet. De a szabadulásért mindent. Aztán Parist keresi de jóval arrébb találja csak meg. Azonnal kisiet a szárazabb helyre, ahhol Paris fekszik.*
- Paris?* fordítja maga felé és elretten a sok égési sérüléstől.*
- Ne... ne...*kezdi el habogni maga előtt* ne... ez nem lehet..*simít végig a sebeken gyengéden és könnyei is megindulnak*
- Megöltem... megöltem... *fakad ki belőle, és kétségbeesetten szólítgatja a férfit. Átöleli és nem engedi el.*
- Ha itt mersz hagyni! Utánnad megyünk*észre sem veszi, hogy többes számot használt.*

Paris Leuman

*A sebek érdekesmód nem gyógyulnak, mint azt egy halálmágusnál meg lehetett szokni.. nem.. persze, hogy nem.. az felkészültséget igényel. Szükséges hozzá, hogy az illető kimondja magára azt az igét, amely majd megsegíti.. ha valaki pedig elfelejti, oly könnyen hal meg sebekben, akár egy ember..*
- 'enor.. *Nyögi ki a szót, melytől segítséget vár.. de az oly távol van tőle..*

*Könnyei csak addig állnak el míg Paris megszólal. Ezen kicsit felvidul.. hiszen akkor Paris még nem halott.*
- Tarts ki! hozok segítséget*mondja de fogalma sincs, hogyan tudna segítségért menni egy ilyen elvarázsolt mocsárban. Hirtelen hangokat hall.*
- Egy senkinek nevez! Ócsárolja a mocsaram! Belecsapnak egy tűzbigyót! Ez még csak hagyján! Nah de hogy felrobbantani???!!! Ez tarthatatlan állapot! *és meg is jelenik a kis tündérke Melitta háta mögött.*
- Nah halljam!! Mit történt a mocsarammal!!???
*Melitta könnyes szemekkel rátekint. Mira kezdeti dühös arcára kiül a meglepettség.*
- Mit sírsz? Nekem kéne.. hogy a mo...*és észreveszi Paris félholt testét.*
- Mit csinlátál?*kérdezi meglepetten és közelebb repül a férfihez.*
- Felrobbantottad??*kérdezi igazi csodálattal* Hogy mit nem tud egy Mákvirág..
- Ha nem tudsz segíteni akkor inkább menj innen*mondja Melitta zokogva. A tündér körbejáratja a szemét majd így szól.*
- Rajta már csak egy valaki segíthet, és nagyon jól tudod ki az! Amint meggyógyult, gondoskodom arról, hogy eltűnjetek a mocsaramból! Már így is eleget ártottatok nekem!*mondja majd elrebben. Melitta visszatekint Parisra, és fülében vízhangzik a megoldás.*
- Renor....*mondja maga elé.. aztán feláll a félrfi mellől és erőteljesebben hívja.*
- Renor! Renor segítened kell! Az öcséd bajban van... Renor! RENOR!!!!!!!*borul ki teljesen és térdre rogy a férfi mellett.*
- Renor... segíts..*mondja már alig hallhatóan*

Paris & Renor

*Nehezen veszi a levegőt. A sebei elég súlyosak ahhoz, hogy ne sokáig bírja ki.
Renor megjelenik mögöttük de neki háttal.*
- Mit keresek én egy ilyen.. ocsmány helyen?
*Fintorogva néz körül, de nem veszi észre a mögötte lévőket.*
- Pedig mintha..
*Megvonja a vállát, és távozni készül.*

*Feltekint a hangokra és megfordul.*
- Renor!! Várj!*kel fel és gyorsan elé áll mielőtt az távozna.*
- Segítened kell Parison, élet halál között van.. kérlek..*szemei már teljesen feldagadtak a sok sírástól és hangja is elcsuklik.*

Paris & Renor

*Észreveszi Melittát.*
- Mi tört..
*Felfedezi Parist.*
- Felrobbantottad?
*Néz rá Melittara kistányérnyi szemekkel. Legugol az öccse mellé. Megcsóvállja a fejét.*
- Enyhe öcskös.. mondtam, hogy ne legyél ennyire rámenős.. megbíztál benne.. most nézd meg. Egy liba felrobbantott..
*Elvigyorodik, majd elkezdi begyógyítani a számtalan sebet.
Közben egykedvűen csóválgatja a farkát a sárban.*

*Mostmár biztos kezek között van.., ő meg teljesen magát okolja és látni sem bírja azt hogy mi fog vagy nem fog történni. Hátrál egy darabig majd hátat fordítva leül a földre és még mindig potyognak könnyei. Nem hiszi el, hogy erre képes volt. Ő nem akarta bántani Parist. Ő nem akarta hogy ez legyen. Egyáltalán nem akart robbantani... jóformán élni sincs kedve.*
~Hogy lehettem ekkora barom?*szidja magát és tovább sír, de csak halkan, nehogy meghallják...*

Renor & Paris

*A súlyosabb sebeket még nem gyógyította be. Egyelőre hagyja egy darabig. Most már nem olyan vészes, de nem szabad elsietni..
Megkopogtatja Melitta vállát.*
- Nem is tudtam, hogy te ilyen kis veszélyes lányka vagy..
*Vigyorog rá, majd elkomorul.*
- Ajánlanám, hogy tanuld meg használni az erődet. Bár nem is ez a legnagyobb probléma nálad.. hanem az érzelmek..
*Visszalép Parishoz, és elkezdi begyógyítani az egyik legsúlyosabb sebet.*

*Felfigyel és végigszipogja a szöveget majd feláll.*
~ Te sem lennél másképp ha 2 gyerekedet elvitte volna a halál*mondja magában és még távolabb megy. Szinte már nem is látni annyira elvonult.*
*Magyarán szólva se köpni se nyelni nem tud... jelenleg csak zokogni de azt nagyon.*

Renor Verin

*Melitta után néz.*
- Jah amúgy gratulálok nektek!
*Vigyorog rá a nőre. Egyértelmű, hogy nem a mostani eseményekre gondol, hanem teljesen másra.*

*Visszatekint a férfira, és a csupa értelmetlenség sugárzik róla. Nem érti mihez kellene gratulálni, ahhoz hogy a vízesésnél majdnem ő halt meg, most meg Paris? Kicsit elmosolyodik , de csak azért mert fogalma sincs miről beszél a férfi. Aggódva néz át Parisra... tudja hogy fel fog épülni... fel kell épülnie.*

Renor & Paris

*Elvigyorodik.*
- Látom nem tudod miről beszélek.
*Felpofozzva Parist.*
- Te nem szoktad a nődet néha tájékoztatni dolgokról?
- He?
*Renor megforgatja a szemeit, aztán az utolsó sebet is begyógyítja.*
- Mindegy, azért gratu..
- Jaaa.. ahhoz! Kösz.
*Vigyorodik el Paris.
Renor hátatfordít neki, majd távozni készül.*
- Renor.. miért van itt a farkad?
- Ez egy nagyon jó kérdés, amit ki fogok deríteni.
*Biccent a másik, majd eltűnik.*

*Elállnak könnyei egy percig. Paris hangját véli hallani. Azonnal elkezdi törölgetni a könnyeit de azok tovább folynak végig arcán. Akárhogy törölgeti újabb és újabb vizezi be arcát. Szipog hogy talán így elállnak végre, de még így is, akarata ellenére folynak. Még vízhangzik fejében egy szó... . Hirtelen hátrafordul hogy Renor ott van e még. De Renor addigra már nincs ott... más van ott...*

Paris Leuman

*Feláll a földről, majd Melitta felé néz.*
- Grad menvin.
*Elindul a nő felé.*
- Ha lehet, többet ne robbants fel. Ha viszont mégis, legalább szólj előtte..

*Szinte úgy érzi, hogy semmi joga nincs, hogy valaha többé hozzá is érjen Parishoz. Annyira bünteti magát emiatt. De nem tud uralkodni magán. Azonnal felpattan és Paris nyakába "ugrik" persze csak finoman. Aztán olyan erősen szorítja magához ami még éppen nem fullasztja meg a férfit (:P), majd zokogva szólal meg.*
- Soha többet... nem teszek ilyet... kösd meg az erőm... nem akarok többé eltévedt varázslatokat... vedd el inkább..te megteheted...

Paris Leuman

*A zokogástól egy darab szót sem ért.*
- Mi van?
*Érdeklődik, miközben átkarolja Melitta derekát.*
- Azt mondtad kössem meg az erőd?
*Érdeklődik, majd megcsóvállja a fejét.*
- Nem. Nem megkötni kell, hanem megtanulni használni. Elysiumban megtanulhatod, ha akarod.

- Megérdemelném hogy jól elfenekelj..*jegyzi meg kis mosolyt eroltetve arcára már nem zokog csak könnyei folynak végig arcán.*
- Mért nem teszed? Akkor nem árthatok többé neked... mindkettonknek jobb lesz..

Paris Leuman

- Mert annak semmi értelme se lenne. Aki elég érett, annak nem szabad megkötni az erejét. Annak meg kell tanulnia használni azt. Csak a gyerekekét szokták megkötni..
*Nem folytatja, hanem elnéz a távolba Melitta feje mellett.*
- Azt hiszem indulnunk kéne..
*Megfordítja Melittat, majd elkezdi maga után húzni.*

*A távolban mira jelenik meg és gonosz vigyorral így szól:
-Gratulálok... ti vagytok az első emberek akik túlélték a halál mocsarában levő utazást. Ég veletek.. jah és VISSZA NE MERJETEK JÖNNI MERT A POPSITOKAT SZÉTRÚGOM*üvölti ahogyan csak kis torkán kifér és teljesen bevörösödik, aztán kalimpál kezével majd Meli és Paris egy vízesés előtt találják magukat, a mocsártól jó messze..*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés