Melitta

*Bár a halál megkímélte, a megfázás nem. Tehát szinte végigtüsszögte azt az utat, amit a vízeséstől a hegyek felé megtettek, addig míg egy elágazáshoz nem érkeztek.*
- Nézd.. *hapci*.. ez az út 13 km, a másik csak 3...*hapci* vajon mi lehet az oka, hogy az egyik 10-el több, mikor a végén úgyis egy helyre megy?
*A kis táblára ez volt írva:
<-- 13 km
3km -->
Igazából mindkettő ugyan oda vezetett. De a 3 km-es út sokkal több veszéllyel járt.*
- Jó.. szerintem menjünk a 3 km-es úton. *hapci*
*És mondatához híven el is indul . A 3 km es út egy sötét mocsaras területre vezet be, míg a másik egy normális járható úton halad, de szemmel láthatólag ez cseppet sem zavarja Melittát.*

Paris Leuman

- Egyszerű a válasz tündérmackó. A 3 km-es tele van jobbnál jobb veszélyekkel. Naná, hogy arra megyünk.
*Helyesel, és Melitta után indul.*

- Ne gúnyo..*hapci* ..lódj velem! Mégis csak jobb ha rövidebb úton megyünk nem? *hapci* Egyébként meg milyen veszély lehet itt?
*Ahová belépnek szinte mindent zöldben látnak, annyira nagy és sűrű a mocsár, és ott élő növények. Ahogy haladnak, egyszer csak csillogó fényeket látnak közeledni. Számszerint hármat. Ezek egymás mellé kúsznak majd egy fa törzsénél megállnak és hirtelen 3 kis tündérré változnak. Melitta álla leesik, és hirtelen megáll. Ha Paris mögötte halad valószínűleg beleütközik.*

Paris Leuman

- Soroljam?
*Unottan követi Melittát. A tündérek láttán hátraarcot csinál, és már menne is a másik irányba.. a lények azonban körberepülik.*
- Hogy mersz idejönni te halálmadár?!
*Rivall rá az egyik.*
- Mi lehet szegény Renorral?
*Tekint rá gyűlölködve a másik.*
- Khm.. hölgyeim.. én még sosem ütüttem meg nőt.. vagy női lényt..

*Melitta is megfordul, hogy követhesse az eseményeket. Még mindig nem érti, hogy kik ezek a lények meg hogy hogyan kerültek ide.*
- Hát garantálom is..*jegyzi meg Melitta Paris szavaira*
- Kik vagytok?*kérdezi Melitta, mire a tündérkék megsértődve néznek rá.*
- Mindenki tudja kik vagyunk! Ez hallatlan.. Paris, hol szedted össze ezt a mákvirágot?!*mondja az egyik sértődötten.*
- Mákvirág? Majd adok én neked olyan mákvirágot*mondja felindulva Melitta, és hevesen megindul a tündérke felé aki félrerebben.*

*Szerencsére a tündérek rá nem annyira pipák mint Renorra. Azóta nagyon fő a fejük, hogy bátya magával vitte, vagy ahogy ott mondják: csábította egyik testvérüket. A mákvirág hallatán előbb csak a szája széle kezd el vibrálni, majd kitör belőle a nevetés.*

*A tündérkék kuncogva ide oda repdesnek majd Paris vállára ül az egyik.*
- Heves kis mákvirág.. kicsit lekéne vezetni az enegriáját nem gondolod?*néz rá a férfira majd hirtelen mozdulatot tesz kezével és a nő eltűnik szemük elől. Továbbra is Paris vállán csücsül majd kárörvendoen így szól.*
- Indul a bújócska a halál mocsarában...hihihi...*majd elillan.*

Paris Leuman

*Ő is elmosolyodik, és elkapja szálltában az egyik tündért. Nem túl finoman, de begyömöszöli a zsebébe. Az sértetten ócsárolja a férfi fel-, és lemenőit.
A mágus fütyörészve indul el a mocsárban, hogy megtalálja Melittat.*

*Lendületében (amit még a tündérnek szánt) nekiesik egy fának. Ami még az előbb...
~ Nem volt itt...*simogatja homlokát mert kissé megütötte. Majd hányinger fogja el, és több helyen foltokban érzi, hogy nagyon fáj mindene. Mintha péppé verték volna.. viszont semmilyen seb nem látszik bőrén.*
- Ez meg.. áu..áu.. mi a fene? ssszz..
*Aztán körbenéz*
- Paris mért fá.. Paris? Paris??
*Ijedten veszi észre, hogy Parisnak nyoma veszett.*
- Ne bújócskázz gyere elő! Hallod?? Paris ez nem jó tréfa!!*egyre kétségbeesettebb.. lassan elindul egy irányba, ami történetesen sem arra van amerre Paris*

Paris Leuman

*Kezdi unni a kapálózást a zsebében, na meg már háromszor végig hallgatta, hogy milyen csótány, tetű, rohadék, szemét, állat alak is ő valójában.*
- Csönd már!
*Nyögi, majd rávág egyet a zsebére.
A Tündér csillagozik egy kicsit, majd jobbnak látja, ha csöndben marad.*

*Megy egy darabon mikor egy kis kunyhót talál maga előtt.*
- Tiszta esti mese*jegyzi meg, majd benyit a kis kunyhóba. Senki nincs bent, így hát bemegy.*
- Hahóó?... Szz.. van itt egy kis kendő, hogy bekössem a kezem? *néz körbe majd beleütközik egy kis batyuba amiben valami por van.*
- Ez meg mi?*és beleszippant de abban a pillanatban elcsúszik lába alóla talaj, és mély álomba merül.*

Paris Leuman

*Néhol térdig süllyed a mocsárban, néhol nyakig. Közben élteti Melittát, hogy milyen remek ötletei vannak.*
- Persze! Menjünk a rövidebb úton! Naná!
*Ha tudná, hogy Melitta teljes nyugalomban szipózik egy kunyhóban..*

*Mély álomba merült az altatótól. Álmot lát*
~ Anyu de te hogy csinálod?
~ Hát nézd a tenyerem erősen, és gondolj arra hogy tiéd a világ, és akkor...
~ Megjelenik a tűzgömb?
~ Pontosan! Nah had lám, hogy csinálod?
~ Így... *erősen koncentrál és egy kis füst hagyja el kezét*
~J ó lesz ez! Ügyes vagy kincsem!

Paris Leuman

*Mikor már úszik a mocsárban kicsit elege lesz a helyből.*
- Asd fare grizo!
*Káromkodja el magát.*
- Ejnye nem illik így beszélni itt.
*Mosolyog rá egy nő.*
- Nyakig úszok a sárban! Leszarom az illemet

- Hát... mért a mocsárban mész?*kérdezi vihogva majd kalimpál egyet kezével és Paris kikerül a mocsár kellős közepéből.*
- Máris jobb nem de? Egyébként Mákvirág a boszorka házában alszik ha őt keresed...

Paris Leuman

*Lép néhányat, így barátságosan sluttyog. A sár meg folyik le róla..
A zsebéből elkínzott bugyborékolás hallatszik. Kiveszi a tiszta sár tündért a zsebéből. Lepakolja valahova, majd a másik felé fordul.*
- Igen? Te ki vagy?

- Az ne érdekeljen téged, csak tudod vannak olyan tündérek is akik nem feltétlen rosszalkodni akarnak.*mondja nevetve majd egy nagyobb növény levelére ül és lábát lógatja.*
- A nevem Mira... te pedig biztos Mákvirág szerelme vagy... a gyerek apja, az álomból.. persze persze... minden stimmel..*gondolkodik hangosan.*

Paris Leuman

*Néhány percig némán álldogál. Csak a sluttyogás, meg iszapcsorgás hallatszik. Aztán felteszi az őt foglalkoztató bonyolult kérdést.:*
- He??

- Mégis miféle modoratlan kérdés ez?*teszi csípőre kezét*
- Hogy merészelsz így kérdezni? Komolyan mondom ha nem kultúrálod magad csakis rímekben leszek hajlandó beszélni*makacsolja meg magát*

Paris Leuman

*Feljajdul.*
- Elég nekem, ha néha napján Vlosra rájön az éneklés, vagy a versírás.. kínszenvedés az akkor..

*Felvihog majd így szól*
- Szerintem sietned kéne... ha sokáig alszik, talán örökre elalszik.. ebben az elvarázsolt mocsárban nem is csodálnám.. menj még úgy egy km-t egyenesen, majd fordulj balra.. megtalálod biztosan... viszlát!*és elillan amilyen hamar érkezett*

Paris Leuman

*Olyan arccal néz a tündérre, mint egy rakás röhögő gilisztára.*
- Jó..
*Mondja végül, majd elindul a mutatott irányba.
Hamarosan megtalálja a kunyhót, és belép rajta. Melitta meg teljes nyugalomban szunyálgat.(mert éppen szipózott :P)*

Melitta

*Az álom tovább folytatódott, de Melitta kezdte úgy érezni, hogy valami megfolytja ott. Igazából nem sokat tévedett mert a földből gyökerek nőttek ki, és behálózták a nő testét. Egyre jobban fojtogatni kezdték és elkezdett köhögni, de nem ébredt fel..*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés