Paris
*Végignézi a nő kétkedését, majd újra megszólal.*
- Erydan Cororonak volt.. khm.. van egy lánya.. aki egy átlagos nőtől jött a világra. Tehát a nő nem Birodalmi.. már meghalt. A lényeg azonban az, hogy aki félig Birodalmi, annak a kezén nincsen jel.
*Itt a saját kezére mutat.*
- Azonban ha egy Birodalmi hozzáér ott, ahol kéne lennie megjelenik az érintés erejéig.
*Azzal Melittához lép, és elkapja a jobb karját. Hozzányomja az egyik ujját, és nemsokára jelek kezdenek kibontakozni a nő kézfejétől a könyökéig.
Paris arca megnyúlik elképedésében.*
- Vörös jelek.. káosz..
*Döbbenten bámul Melittára, majd elengedi a kezét.*

Melitta
*Még ha nem is akarná akkor is hallja amit a férfi mond. Teljesen ledöbben. Hogy is lehetne ő az akinek mondják?Aztán már menne is de Paris elkapja kezét. *
- Mit csinálsz? Engedj el*mondja mert nem akarja tudni mi történik.
*Mi van ha kiderül hogy mégis ő Beatrice Cororo? Aztán nincs vissza út. Paris rányomja ujját kezére és lassan jelek kezdenek bontakozni kézfején. Teljesen ledöbben a látványtól.*
- Ez nem .... *mutat másik kezével*.... Ez nem... nem.... *Többet nem tud mondani *
*Melitta nem tudja mik azok a jelek...arra rájött hogy a színüknek valami jelentése van. Nem tudja hogy ő most jó e vagy rossz.*
- És ez.... Most mit jelent?*kérdezi*

Paris
- Mit jelent, mit jelent?! Hármat tippelhetsz!
*Morogja még mindig döbbenten, aztán leesik neki, hogy Melitta mégis honnan tudná.*
- Te félig Birodalmi vagy!
*Mondja drámaian, majd hozzáteszi.*
- És a drágalátos apád ki fog engem nyírni, ha megtudja, hogy mi történt. Erről jut eszembe!
*Előkap egy darab pergament, ki tudja honnan, majd gyorsan ráír néhány sort, ki tudja hogy. :) Éleset füttyent, majd nemsokára megjelenik Syrné, a sólyma.*
- Vidd el ezt Erydan Cororonak..

Melitta
*Melitta hitetlenkedve bámul a férfira.*
~Honnan a fenéből .... szívjam ki a kisujjamból hogy mit jelent? Honnan tudnám?*mérgelődik magában és vizsgálja kezét hogy hova lettek a jelek róla*
- Biztos azt jelenti hogy én vagyok Beatrice Cororo mi? Nah neeem *sokkal makacsabb mintsem azt bárki hinné.*
- Felejtsük el ezt a jeles bigyót*mutat kezére* és... ne.. mit csinálsz?*nézi ahogyan Paris útjára küldi a sólymot...*
- Te meghibbantál? Te...te....te.... argh! Bárki vagyok most már nem változtathatod meg! Én nem akarok birodalmi lenni! Se félig se egészen se sehogy! És most ... *és a sólyom után néz mérgesen*
*Mérgesen elindul tovább és mérgelődik.*
- Még hogy birodalmi! Félig birodalmi.... jesszus... de ha egyszer apám keze közé kerülök ezt nem úszom meg élve... biztos valami vaskezű félisten... *hangja egyre halkabb ahogy távolodik, közben indulatosan mutogat.*

Paris & Erydan
- Igen azt jelenti! Félig Birodalmi vagy, te vagy Beatrice Cororo!
*Közben a nő után fut, és utol is éri. Átkarolja a derekát, próbál nyugtató lenni.*
- Semmi se fog válto..
*Hangja elakad, mert patadobogást hall. Egy lovas száguld feléjük, és megáll előttük. Paris kissé elképed, elsápad. A lovas lenéz rájuk, és öröm jelenik meg az arcán.*
- Beatrice! Azt hittem meghaltál!! Bár a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy élsz!
*Azzal leugrik a ménről, és Erydan Cororo átöleli a lányát. Aztán egy pillanatra elképed, és észreveszi a hiányos öltözetet. Düh villan a szemébe, és úgy néz Parisra.*
- Teee! Aljas, szoknyavadász, csábító, szemtelen..
*Kezdi őrjöngve, de a vádlott, elmenekül Melitta háta mögé.*
- Nem én voltam! Nem csináltam semmit!
*Nyöszörgi elhalóan a nő mögé bújva.*

Melitta
*Melitta hitetlenkedve hallgatja Paris szavait. Aztán kicsit megkönnyebbül mikor a férfi átkarolja. Oda bújik hozzá, mintha ő meg tudná védeni bármitől is. Belefúrja magát a kezekbe aztán csak haladnak. Egyszer csak patadobogás veri fel Melit. Aztán meg egy idősödő férfi száll le a lóról. És megöleli őt...*
~Mi a.... ki ez a .... mit a fenét képzel...??*majdnem letolja saját apját molesztálásért*
*Csak dadogva tud megszólalni. Neki ne magyarázza meg senki hogy ez az apja... tiszteletlen azért nem akar lenni... Látja hogy Paris mögé bújik. Apja és Paris közé áll.*
- Öhm.... apám!*szólítja meg magabiztosan*
- Paris nem tehet semmiről... vagyis... *parisra néz* sokkmindenről tehet!
*Paris arcát látni sem bírja hogy mit vág erre...de mielőtt apja lesújtana...*
- Megmentette az életem... nem is egyszer... ha ő nincs, én sem volnék... kérlek ne légy vele ilyen. Hiszen megmentett.
*Mondja kedvesen és apjával farkasszemet néz. Szívében semmi félelem hiszen nem tekinti a férfit apjának... még...*

Paris & Erydan
*Paris a nem tehet semmiről résznél, egy vigyor kíséretében kinéz a nő válla fölött. Ez nem nehéz, hiszen jóval magasabb mint Melitta.*
- Ez így igaz!
*Aztán a folytatást hallva sértődött hallgatásba merül.
Erydan Cororo ránéz a lányára, majd mély levegőt vesz.*
- Ne bízz benne, csak kihasznál, mint minden nőt! Nem mentett meg, csak azt hiszed! Ha meg mégis, akkor biztosan beteg! Ő ilyet sosem tesz! Az alatt a néhány év alatt, amikor nálam tanult, teljes mértékben kiismertem a természetét! Kérlek lányom, ne bízz benne! Tudom, hogy bennem nem bízol, hiszen úgymond most látsz először..
*Fájdalom jelenik meg az idősödő arcon.*
- Már mindenhol kerestettelek, de senki sem talált rád!
*Egy pillantást lövell a hallgatásba merült férfi felé.*
- Mindenesetre örülök, hogy látlak, Leuman. Bár kíváncsi lennék rá mire készülsz!
*A férfi felkapja a fejét.*
- Semmire!! Én csak elkísértem Melittát erre a kalandra!

Melitta
*Melitta szomorúan hallgatja a férfit. Ő nem tehet róla hogy nem tudja szeretni. Hisz életében nem látta. Hogy is kötődhetne így hozzá. De úgy érzi. Valami vezérli , és erősen magához szorítja az idős embert, és könnye lecsordul arcán.*
- Hiányoztál.... *nyögi ki hisz soha nem volt senkije*
- És Parisra nem kell haragudni... tényleg csak elkísért... és ha nem jön akkor itt halhattam volna meg. Most viszont jobb lenne tovább indulni. Még sötétedés előtt el kell érnünk a várost.
*Mondja és int apjának hogy nyugodtan menjen előre. Amikor az lát távolságon kívül esik, (bár nem szívesen indul előre) akkor megragadja Parist és belöki egy fa mögé. Nem kérdez vagy ilyenek, csak megcsókolja és közben ennyit mond..*
- Olyan hülye vagy..*és mosolyog közben.*

Paris & Erydan
- Rendben úgyis mennem kell, sajnos.
*Mondja az öreg, és közben gyanúsan végigméri Parist.*
- Ha egy ujjal is hozzáérsz, nagyon megbánod.
*Azzal felugrik a lóra, és eltűnik, így már nem látja a férfi utána küldött grimaszát.
Meglepődik a lökéskor, a csóknál még inkább, de azért egy vigyor kíséretében viszonozza.*
- Nem hallottad mit mondott apukád?
*Kérdezi egy szemtelen vigyorral, majd mohón elkezdi csókolgatni a nő nyakát.*
- Hülye? Ééén?
*Kérdezi közben feltűnik neki, hogy az öreg hátrahagyott Melittának egy köpenyt. Odamegy, és a nő vállára teríti.*
- Haladjunk! Már nincs sok..

Melitta
*Melitta felveszi a köpenyt és közben szövegel.*
- Nem érdekel mit mond... különösebben... mert ő nem az apám... vagyis nem tekintem annak.
*Elindulnak lassan és már egyre fényesebb van ahogy haladnak ki az erdőből.*
- Paris.... szeretlek tudod... de ha becsapsz... akkor azt nem keserülöd meg*mondja vigyorogva*
*Az út melyről jönnek jó hosszú volt. Végre kipihenhetik magukat. Bár amiért indultak az nincs meg. Nem is lesz. Hiszen térkép nem is volt soha. A jó öreg Cororo is kereste. A megoldás, hogy nincs kincs, mert a legnagyobb kincs a múltad, a családod megismerése... és Meli most már tudja hova tartozik. A Birodalmiakhoz.*
- Végre napfény!*mondja mikor kiérnek a Susogó Dombok lábához.*
*Aztán neki fut és ráugrik Parisra*
- Megcsináltuk*mondja egy csók kíséretében*

The End:))))

Comment

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés